“Azzal, hogy egy tanítványom letette az alapvizsgát, még nem ért véget a feladatom”

Ácsné Szily Éva tanításról, növendékekről és zenekari muzsikálásról

Ácsné Szily Éva (Auer Akadémia)

Éppen fél évszázada tanít, s már harmadik évtizede a Tóth Aladár Zeneiskolában. Ma is tizennégy növendékkel foglalkozik, akad közöttük óvodás és érettségiző egyaránt, s olyan nagy nála a túljelentkezés, hogy csak akkor lehet tanítványai közé kerülni, ha valaki távozik… Nem is csoda, hogy annyian szeretnének hozzá járni, hiszen sok jeles hegedűművész kezdte nála a tanulmányait. A legutóbbi Koncz János Versenyen is hat növendéke indult, s egy első és két második helyet szereztek a különdíjak, dicséretek mellett. Ácsné Szily Éva rendszeresen zsűrizik is, hazai és külföldi előadásokat tart, március közepén például Luganóban utazott, hogy kétnapos mesterkurzust adjon. Azt pedig, hogy éppen egy jeles napra esett a beszélgetésünk, onnan tudtam meg, hogy tanterme tábláján nagy betűkkel kívántak neki növendékei boldog születésnapot…

Ácsné Szily Éva hegedűtanár, a 2011. évi MOL Tehetséggondozásért ...

Ácsné Szily Éva 45 éves szakmai múlttal rendelkezik a hegedűtanítás területén. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetének gyakorlatvezetője és didaktika tanára, a Tóth Aladár Zeneiskola tanszakvezetője. Növendékei országos versenyeken évtizedek óta a díjazottak között vannak, számos alkalommal nyert már ő maga is tanári nívódíjat. 2010-ben a Koncz János Országos Hegedűversenyen hét növendéke került az országos döntőbe, ami példanélküli a verseny történetében.

- Rendszeresen tart olyan továbbképzéseket, amelyen arról beszél, hogyan kell a hegedűtanároknak a legkisebbekkel, a teljesen kezdőkkel foglalkoznia. Miért tartja lényegesnek ezt a témát, és mióta foglalkozik vele?

- Azóta, mióta elvállaltam a tanárképzőn - ma már Zeneművészeti Egyetemen - a didaktika tanítását, azaz már több mint húsz éve. Akkor ugyanis végig kellett gondolnom, hogy a korábban megszerzett tudásból mit és hogyan adjak át a leendő tanárjelölteknek. S rögtön, első alkalommal mellbevágott, hogy ők mennyire félnek a kicsiktől, a kezdő hegedűsöktől. Nincsenek erre felkészülve, és tartanak attól, hogy elrontanak valamit. Aztán, amikor az év vége felé megkérdeztem tizenkét növendéktől, hányan akarnak tanítani, összesen ketten tették fel a kezüket, a többiek a zenekari munka mellett voksoltak. Elmondták, inkább azt a pályát választják, ahol biztosabbak a tudásukban, s ahol leginkább a saját játékukra kell figyelni. Valóban lényeges pontja a tanításnak, hogy nullából indulva hogyan megyünk tovább. S ha ebben megkapják a megfelelő segítséget, akkor ez az elindulás katartikus élményt jelent a tanárjelölteknek is. Egyébként nemcsak a számukra érdekes ez a téma, hiszen fővárosi szakfelügyelőként ugyancsak szembesültem azzal, a tanárok számára is állandóan visszatérő kérdés, ha valami rosszul idegződött be, akkor azt hogyan lehet javítani. Azóta is ezzel foglalkozom. S minden évben a továbbképzés kapcsán megkérdezem, mi legyen az a téma, amiről a következő esztendőben szó essen, s ilyenkor újra és újra a kezdők tanítását kérik. A tanárképzősök nagyon szűkre szabott módszertani óráin is próbálok erről minél többet beszélni. De rendszeresen megesik az is, hogy diplomával, végzett tanárként is eljön hozzám valaki órákra, hogy néhány gyakorlati tanácsot kapjon, és nagyobb biztonsággal tudjon oktatni.

- Említette, hogy sokan inkább a zenekari munkát választják. Ön azonban mindkettőt fontosnak tartotta, hiszen a tanítás mellett számos együttesben muzsikált, szinte egész eddigi pályája során.

- A zenekari játék állandó művészi impulzust ad egy zenetanárnak is, s szerintem erre mindenkinek szüksége van. Már gyerekként elkezdtem együttesekben játszani, s később felnőttként – amikor már Budapesten éltem - az Operaház zenekarában játszottam kisegítőként, ahol nagy örömömre új irodalommal is megismerkedhettem. Fontos, hogy az ember töltődjön, s ehhez remek lehetőségnek tartom az együttes játékot. Egy zenész a diplomaszerzésig komoly technikai tudásra tesz szert, ami azonban napi gyakorlás, motiváció nélkül könnyen leépül. Fiatal zenészként is már tudatosan harcoltam ez ellen, még vonósnégyest is alapítottam, mert úgy éreztem, azzal az irodalommal a főiskolán nem foglalkoztunk eleget.. Később alapítottam egy zenepedagógusokból álló kamarazenekart, a Parlandót, amelynek művészeti vezetője Devich Sándor lett, akivel egy évtizedig volt szerencsém együtt dolgozni, mely időszak szakmailag és emberileg is sokat adott nekem. Devich Sándor határozott egyéniség volt, akinek a szavára lehetett adni, s kiválóan ismerte a kamarazenei irodalmat is. A próbák, a koncertek valamennyi résztvevő számára inspirációt, töltődést jelentettek.

- Könnyű volt a kollégáit rábeszélni arra, hogy vegyenek részt a zenekari munkában?

- Nem volt szükség rábeszélésre, szívesen jöttek, hiszen hasonló érdeklődés és elköteleződés élt bennük a zene iránt, mint bennem. Később aztán a Szentendrei Kamarazenekarban játszottam még évekig. Most már abban az életszakaszban vagyok, hogy a tanítás és a család teljesen kitölti a napjaimat, de időként - nagy örömömre – van alkalmam a tanítványaimmal közösen zenélni. Nyaranta például a Vászolyban (a Balaton-felvidéken) rendezett táborozásokon koncertezem a gyerekekkel. Régi vágya zeneiskolánk vezetésének, hogy a nálunk tanuló gyerekeket egy iskolai zenekarba tudjuk összeszervezni, amihez a koncertterem rendelkezésre is áll. Egyelőre a megvalósítás a gyerekek egyéb, iskolai kötelezettségei miatt késik, de bízom benne, hogy előbb-utóbb ez is megtörténik, és a gyerekek megélhetik a közös muzsikálás örömét..

Hegedű-, szolfézs- és általános iskolai énektanári diplomáját 1967-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tanárképző tagozatán. 1987 óta tanít iskolánkban, 1996-tól a hegedű tanszak vezetője. Irányítja a Tücsök Zenekart, aktívan részt vesz a Tóth Aladár Ifjúsági Zenekar felkészítő munkájában. Emellett fővárosi szaktanácsadó, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetének gyakorlatvezetője és didaktika tanára. 1996 óta több országos szakmai továbbképzést szervezett. Zenei pályára készülő tanítványai sikeresen felvételiznek a zeneművészeti szakközépiskolákba és a Zeneakadémia különleges tehetségű gyermekek számára létrehozott osztályába, kiemelkedő eredményeket érnek el a tanulmányi versenyeken (Koncz János Hegedűverseny, 2004; Rados Dezső Hegedűverseny, 2006).  Bemutató tanításokat és továbbképzéseket tart, zsűritagként rendszeresen részt vesz az ország különböző zeneiskoláiban rendezett versenyeken. 2006 márciusában (a Bartók Béla emlékévhez kapcsolódva) a Művészetek Palotájával közösen megszervezte a nagysikerű Bartók Duó Versenyt. Tanári tevékenységének sikereit 2001-ben Németh László díjjal, 2004-ben a Halász Ferenc alapítvány díjával is elismerték. A Parlando Kamarazenekar koncertmestereként aktív résztvevője a hazai zenei életnek.

- Az utóbbi időben sokat hívják tanítani, zsűrizni, továbbképzést tartani nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ugyancsak rendszeresen ad mesterkurzusokat is. Mit lehet ezeken az alkalmokon, néhány óra vagy nap alatt átadni?

- Ilyenkor elsősorban olyan technikákra, praktikákra kíváncsiak, amelyekkel tovább lehet lendíteni a gyerekeket, ha elakadtak. Érdekli a résztvevőket a meglátásom egy-egy zenei problémával kapcsolatban, valamint kíváncsiak, hogy a Magyarországról jövő muzsikus hogyan ítéli meg a gyerekek fejlődését.

- Tavaly még a Kelemen Barnabás és Kokas Katalin által életre hívott Fesztiválakadémián is tanított…

- Hegedűórát és előadást is tartottam, s azokat a gyerekeket oktattam – a többi résztvevő tanárral közösen -, akik hangszeres órára jelentkeztek. S bár alapvetően alapfokú tanításról volt szó, volt rá példa, hogy főiskolai hallgatónak is tudtam segíteni Kurtág egy művével kapcsolatban (a szerző zongorára komponált, Játékok ciklusából korábban Serei Zsolt hangszerelt át hegedűre egy darabot, még a gyerekzenekarom számára). Jó érzés, amikor a kurzus végén olyan visszajelzést kapok, hogy segítségemmel, magyarázatom, meglátásaim révén sikerül közelebb kerülni egy-egy zeneműhöz, jobban megérteni azt.

- A legutóbbi Koncz János Hegedűversenyen pedig valóságos díjözönnel gazdagodtak a növendékei…

- Így van, résztvevő tanítványaim közül Kelemen Gáspár első lett, Veér Lili második, Mága Zoltán szintén második díjat kapott. A többiek is (összesen hat tanítványom vett részt ) mindannyian dicséretben vagy különdíjban részesültek.

- Mi a titka annak, hogy ennyire sikeresek a tanítványai?

- Annak, hogy versenyen jó eredményt tudjunk elérni, sok összetevője van. A technikai kérdéseken túl, az alapján választok darabot, hogy mi illik leginkább a gyerek személyiségéhez, karakteréhez. Fontos, hogy a kicsik mentális felkészítésére is figyeljek, hogy jól motiváljam őket. Az a lényeg, hogy önmagát tegye bele a darabba. Az ő fantáziáját kell a zeneművel megmozgatni. Zsűritagként egyébként azt tapasztalom, hogy a versenyeken nagyon jól hallatszik, megkülönböztethető, hogy ki a jól tanított és ki a tehetséges gyerek. Arra törekszem a saját növendékeimmel, hogy hagyjam az egyéniségüket kibontakozni. Nagy empátiával fordulok feléjük az órákon, így azok nem csak szigorúan a tanulásról szólnak. Én magam is használom a hangszeremet, ahhoz hangolunk, azon mutatom meg, amit kérek tőlük. Így partnernek tekintenek, megmutatják a bizonyítványukat, beszélgetünk az élet dolgairól, megismerjük egymást, ezáltal a személyiségük is fejlődik, nem pusztán a hegedűjátékuk. Visszatérve a Koncz-versenyre, fontos, hogy háromévente legyen tartalmas szakmai értékelés is. A zsűrinek vállalnia kell, hogy a pozitív és a negatív dolgokról is beszámol, mert csak így történhet előrelépés.

- A Virtuózokban is számos növendéke szerepelt sikerrel, most szintén indul a seregszemlén tanítványa. Hogyan vélekedik erről a televíziós versenyről?

- A kezdetekkor be kell valljam, szkeptikus voltam, de aztán megváltozott a véleményem. A sorozat a zeneoktatásra irányítja a figyelmet, és ezt nagyon lényegesnek tartom. A versenyzők utóéletével kapcsolatban viszont vannak fenntartásaim, mert én azt vallom, hogy számukra még a tanulás, továbbképzés fontosabb lenne, mint a szereplés, ami elvonja a figyelmüket, energiájukat szakmai pályájuk tudatos építéséről. Ezért nagyon tetszett például, hogy a moszkvai versenyen szereplő növendékemnek egy svájci mesterkurzuson való részvétel volt a jutalma. Zenetanárként is azt kell szem előtt tartanom, hogy pusztán azzal, hogy egy tanítványom letette az alapvizsgát, még nem ért véget a feladatom. Éppen ezért a növendékeimet mindig, mindenütt figyelemmel kísérem.

Réfi Zsuzsanna