Chopin-mazurkák hegedűre és gordonkára, Kocsis Zoltán átiratában

 

http://akkordmusic.com/image/cache/catalog/booklets/A-1227-b-600x800.png

 

Az utolsó átiratok egyike, ettől kicsit másképp nézünk rá, másként vesszük kézbe. Mert magunkra maradtunk a kiadvánnyal. Nem mintha az átíró életében sokan vették volna a bátorságot, hogy személyesen felkeressék, akár interjú-keretben rákérdezve a darabok kiválasztásának szempontjaira.

 

Itt maradtunk a talánnyal – miért épp ez a két C-dúr (Op. 24 No. 2 és Op. 56 No. 2) és egy G-dúr (Op. 67 No. 1) tánc lett a kiválasztott, s vajon ciklusként képzelte el előadásukat, vagy egyesével megszólaltatva őket? A választ immár kinek-kinek kell keresnie; s egészen bizonyos, hogy a vonósok könnyebben találnak rá, felismerve: jól játszható a hangszerükön, eredeti hangnemben, mindhárom darab.

 

http://akkordmusic.com/image/cache/catalog/scores/A-1227-sc-600x800.png

 

Kedvcsináló maga a kiadvány is: sajátos „2 in 1”, amennyiben anyagában teljesen azonos két kottából áll, ám eltérő bennük a két hangszer játszanivalójának a megjelenítése, egyikben a hegedű, másikban pedig a gordonka szólama szerepel nagyobb kottafejekkel. Tehát, a kétszemélyes kamaramuzsikához saját-szólamú „partitúrát” kap mindkét játékos.

 

Külön trouvaille az a megoldás, hogy egy-egy tánc lapozás nélkül játszható. Csupáncsak olyan kottatartó szükséges hozzá, amelyen négy kottaoldal elfér. Két irányba kihajtható a négyoldalas első mazurka kottája, egyszerű lapozással két oldal kerül a nyitó darab első két oldala fölé, s a 3. oldal ily módon adott. A harmadiknál egyoldalas lapozás elegendő, s akkor láthatóvá válik a korábban kihajtott oldalpárral a harmadik tánc anyaga.

 

A táncok sorrendje – eltérően a címoldal növekvő opus-szám rendjétől – hangnemileg keretes szerkezetű, a két C-dúr mazurka közrefogja a G-dúrt.

 

Mind a Chopin-tételek iránt érdeklődő vonósok, mind pedig a zongoristák számára érdemes összevetni a zongorakottát (ideális esetben urtext-kiadványt) az átirattal. A vonósok számára adott instrukciók, a vonásnemek és a speciális játékmódok (üveghangok) egyfajta dekódolását teszik lehetővé Kocsis Zoltán kotta-olvasatának.

 

Minden visszatérés esetében kérdés, kell-e törekedni azonos módon megismételt előadásra, vagy – s itt Pernye András egyik időtlenül korszerű tanulmányára hivatkoznék, „A zenei ismétlés elméleté”-re – tudatosan higgyünk abban, hogy a zene időbeli folyamatában a másodszori eljátszás illetve meghallgatás lélektanilag más szituációban eleve más hatást kelt.

 

A perfekcióra-törekvés, a Kocsis személyétől elválaszthatatlan maximalizmus megmutatkozik a minden szempontból végiggondolt kiadvány esetében is.

 

Most már csak arra van szükség, hogy betölthesse funkcióját, azaz, segítségével úgy szólaljon meg, immár hegedű és gordonka duójának tolmácsolásában Chopin muzsikája, ahogy választékos hangszín-fantáziájával Kocsis Zoltán elképzelte.

 

A-1227

 

Fittler Katalin