Átiratok – hangszínvariációkkal

Akár csak a népdalfeldolgozásoknak, az átiratoknak is többféle a célja, módja. Kocsis Zoltán különleges érzékkel vállalkozott arra, hogy zenekar-pótló hangszerének irodalmából játszanivalót készítsen különböző hangszeresek kisebb-nagyobb együttesének.”Belehallotta”, vagy inkább „kihallotta” a zongorahangzásból azokat a szín-kombinációkat, amelyeket – természetükből adódóan – több hangszeres még plasztikusabban tud életre kelteni. A nagyobb apparátus: nagyobb lehetőség – vélhetnénk, ám ugyanakkor nagyobb is a kockázat, merthogy hasonlóképp empatikus irányítású előadó együttesre van szükség a megnövekedett lehetőségek kihasználására. Ilyen meggondolásból talán még nagyobb gyakorlati hasznot tulajdoníthatunk kamarazenei átiratainak, hiszen a kevesebb muzsikus társulása könnyebben/gyakrabban eredményezhet értékes zenei produkciót.

Fúvósmuzsika hárfával – ez a kínálata az Akkord Zenei Kiadó két újdonságának. Az egyik kotta Szergej Rahmanyinov G-dúr prelűdjét kínálja (Op. 32 No. 5). A kottában a szerző neve Sergei V. Rachmaninov írásmóddal szerepel, a címlap a komponista kézírásának facsimiléje, Sergei Rachmaninoff verzióban. Az átíró-hangszerelő neve minőséget fémjelez; ezúttal fuvolásnak, klarinétosnak és hárfásnak kínálva játszanivalót, megengedve azt a verziót is, hogy a klarinétot angolkürt helyettesítse.

A különböző apparátusokról egyaránt gondoskodik a szólamanyag, amely fuvola és A klarinét, valamint fuvola és angolkürt játszópartitúrát is tartalmaz. A hárfaszólamból is jól követhető a fuvola quasi cadenzája, ráadásul valamennyi szólamkotta kihajtható, arányos elrendezésű.

(A-1236)

A másik kotta két Chopin-darabot kínál, variábilis apparátusra. A Desz-dúr mazurka (Op. 30 No. 3) átirata fuvolára, klarinétra és hárfára készült, a fuvola szólam megszólaltatása oboásnak is javasolt. Az Esz-dúr nocturne-t (Op. 55 No. 2) fuvolára, angolkürtre és hárfára szánta az átdolgozó Kocsis Zoltán, megengedve a lehetőséget, hogy az angolkürt szólamát klarinét vegye át. Ezúttal az áttekinthetőség megkönnyítésére a B klarinét szólamát a partitúrában hangzó magasságban adta közre, s csak a szólamanyag tartalmazza a transzponáló hangszernek szükséges kottaképet.

A zongoramuzsika kedvelői számára „ismert” darabokról van szó (ha műfajukban nem is épp a leggyakrabban játszottak) – de korántsem annyira közismertek, hogy ne lenne érdemes kísérletezni a felkínált kamara-lehetőségek mindegyikével. Nagy érdeklődésre számíthatnak a kiadványok a felsőfokon tanulók körében – amennyiben a hivatalos kamarazenei oktatás keretei lehetővé teszik az összetételükben többé-kevésbé módosuló csoportokat. De legnagyobb haszonnal minden bizonnyal a lelkes zenekari muzsikusok forgathatják – hála annak a közelmúltban szinte általánossá váló gyakorlatnak, hogy legrangosabb zenekaraink játékosai rendre kamarazenei hangversenyeket adnak. Remélhetőleg e kották is hozzájárulnak ahhoz, hogy zenei praxisukban is megtapasztalják a „varietas delectat” örök aktualitását.

(A-1237)

Fittler Katalin