ÁRVAI TÜNDE
110 éve született Sassy
Iringó
(1912.
VIII. 21. Miskolc – 1999. VIII. 19. Pécs)
Kürschner Emánuel
(zeneiskolai igazgató), Kalliwoda Olga
(előbbi felesége, opera énekesnő, zeneiskolai tanár),
Sassy Iringó, Ernster Dezső
(Olga tanítványa, világhírnévig jutott operaénekes)
Sassy Iringó neves miskolci családból származott.
Nagyapja, Sassy Árpád Táncsics Mihállyal karöltve szerkesztette az Aranytrombitás
című lapot. Édesapja, Sassy Csaba kora elismert írójának számított.
Jóvoltából leánya megismerkedhetett az Erdélyi Szépmíves Céh és a Petőfi
Társaság írókörének tagjaival. Édesanyja, Szilágyi Erzsébet a szatmárnémeti
zárdában együtt tanult Kaffka Margittal, aki a családdal később is
szívélyes viszonyt ápolt. Iringó és két leánytestvére sok művészember
társaságában nevelkedhetett, miközben rendszerint kamarazene szólt. A
Görögkatolikus Tudósító beszámolója szerint a miskolci Mária-kongregáció tagjaiként
a három nővér együtt színesítette az 1922. január 29-én lezajlott zenei
rendezvény programját: "A három kis Sassy testvér: Enikő, Ildikó
és Iringó bájos zongora, hegedű, cselló triója következett azután, kik
viharos tapsok között adtak elő bájos zenedarabokat." Volt még
egy leány a családban: Sassy Emese Eulália. Iringó zenei tehetsége igen korán
megmutatkozott, már 9 éves korában felvették volna a Zeneakadémiára, de az
anyagi lehetőségek megteremtése a tanulmányok kezdetét öt évvel
későbbre tolta. 1926 és 1932 között a fővárosi Liszt Ferenc
intézetben Iringó gordonkaművészi képesítést szerzett Schiffer Adolf
mellett.
Sassy Iringó barátai
társaságában Sikondafürdőn 1940-ben
Pécsre Vadas Gábor jóvoltából került 1940-ben. Ekkor
még kevés csellista működött a városban. Sikeresen pályázott a zeneiskolai
állásra is, így megkezdhette pedagógusi pályafutását a Kürschner Emánuel
vezette városi zeneiskolában. 1941-ben kötött házasságot Zádori Imrével, aki
főjegyzőként és kultúrtanácsnokként működött Pécsett. Öt
esztendőn keresztül elsősorban a háziasszonyi teendők és a
gyermeknevelés feladatainak ellátása töltötte ki életét, hiszen egymás után két
leánynak is életet adott.
A Pécsi Városi
Zeneiskola évkönyve az 1941/42. tanévről. Pécs, 1942. 8. oldal
1945 után a főiskolán tanított tovább, korábban
vitt zongora óráit átadta Sass Dezsőnek, akivel közös hangversenyt is
adtak. 1977-ben vonult végleg nyugdíjba. Számos zenei tehetség neki köszönhette
indulását, tanítványai város–, ország– és Európa-szerte vitték pedagógiai
eredményességének hírét. Munkásságát 1955-ben és 1977-ben a Szocialista
Kultúráért, 1965-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1972-ben pedig a Munka
Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésekkel jutalmazták. 80. születésnapján a
pécsi zeneiskola növendékei az intézet Ágoston téri épületében zenés
műsorral köszöntötték.
A tanári hivatás mellett számos zenekari elfoglaltsággal színesítette életét.
Graef Tildyvel, Molnár Klárával és Várhalmi Oszkárnéval együtt alapították meg
a Pécsi Vonósnégyest. Graef Tildyvel, Molnár Klárával és Opritia Máriával pedig
a Pécsi Zongoranégyest. Mint a Pécsi Filharmonikus Zenekar szólamvezetője
közreműködött a Pécsi Nemzeti Színház számos opera– és balettelőadásán.
Férje 1973-as halálát követően Iringó egyedül élt. Napjait négy unokája és
két dédunokája töltötték ki.
Források:
Vargha Dezső: "Mindig
szerettem fellépni a pécsi közönség előtt" Beszélgetés Sassy Iringó
gordonkaművésszel Dunántúli napló 1994. november 15. 11. oldal
Vargha Dezső: Gordonkaművész és zenetanár a közelmúltból. Emlékezés
Sassy Iringóra
(Forrás:
2014. július 11. – ÁrvaiTünde blogja)
A
szerzőről:
Árvai
Tünde
történész, az Újkor.hu munkatársa, újságíró