DR. BOZSAI GÁBOR
A Váci HARMÓNIA KÓRUS fellépései az „5. Kórusok
Éjszakája” fesztiválon
(2017. június 10., Budapest VIII., Palotanegyed)
A Váci Harmónia Kórus a 2014. évi
első meghívás után, idén már negyedszer
vett részt a budapest-palotanegyedi „Kórusok Éjszakája” nagyszabású nyári
rendezvénysorozatán, ezúttal négy, különböző helyszínen:
1) Károli
Gáspár Református Egyetem Bölcsészkar, belső udvar, Budapest VIII., Reviczky
u. 4. [17:40-18:00]
2) „Éneklő
utca” a Budapest VIII., Krúdy utca - Horánszky utca
kereszteződésében [19:05]
3) Villámcsődület
(„flashmob”), Budapest VIII., Mikszáth Kálmán tér
[20:25]
4) „Jézus
Szíve” templom, Budapest VIII., Mária u. 25 [21:20-21:40]
A fenti
program sikeres lebonyolítása - beleszámítva az utazást és a beénekléseket is -
gyakorlatilag 7 és fél, közel 8 óra jelenlétet, többször „felturbózott” teljes
figyelmet, a szó soros értelmében vett „összhangot” igényelt. A fesztiválon
összesen 47 énekkar[1]
lépett fel, ami közel 600 énekest, egyetlen
estén összesen jóval több, mint 70 koncertet
és villámcsődületet, továbbá két „Éneklő
utcát” jelentett.
A Váci Harmónia Kórus[2]
1964-ben, női karként alakult, majd 1976-ban közel 100 tagú vegyeskarrá bővült. 1964-től egészen 1988-ig az
alapító karnagy: Bogányi Tibor vezette a kórust. Az együttes megalakulása után hamarosan
országosan elismertté vált. Rendszeres résztvevője váci, országos és
országon kívüli zenei eseményeknek. Évente többször ad koncertet Vácott és
környékén. Minden évben fellép a Váci Világi Vigalom rendezvényein és a
Duna-menti Kórustalálkozók rendszeres résztvevője, ill. szervezője.
Az énekkar a Magyarországon elérhető legmagasabb szakmai minősítés: a
„Hangversenykórus” fokozat birtokosa. 2015-től a kórust Kovácsné Prugli Andrea – a Pikéthy Tibor Zeneművészeti
Szakgimnázium tanára - vezeti. Legutóbbi– nemzetközi szereplésük 2016-os Prágai
Nyári Kórusfesztiválon volt. [3]
A kórus
első koncertjére a Károli Gáspár
Református Egyetem Bölcsészkar, belső udvarán (Reviczky u. 4) került
sor. Ez a – majdnem tökéletesen négyzet alakú, zárt udvar, amelyet egy hosszabb
folyosó köt össze a Reviczky utcával –
kiváló helyszín volt a vidám hangulatú, délutáni
szerenád-jellegű műsor bemutatására. A kórusművek és a
dalszövegek Horatiustól indulva a reneszánsz madrigálkomédián, a romantikus
szerenádokon át a XX. századi bolgár népdalfeldolgozásig, és a végén
felcsendülő, méltán népszerű, kortárs jazz-kánonig terjedtek.
Az első
mű Kodály Zoltán[4]
(1882-1967) Horatii Carmen II. 10. (…de aurea mediocritate..)
– „A szép énekszó múzsájához” című, 1934-ben írt lendületes „fohásza” volt.
A Hagyományok Háza - Folklórdokumentációs Központ Hangzó Kiadványok Adatbázisa[5]
így ír a műről: „… Horatius
ódájának (más néven Carmen[6]) Kodály által felhasznált dallama 18. század végi magyar diákdal. A szaffói strófában írott hat versszakból az első három
került Kodály kórusművébe. A feldolgozásra a római költő születésének
2000. évfordulója, illetve a diákkórusok 1935. évi találkozója adott alkalmat…”
A latin szöveget Dr. Vargha Károly (1914-1993) [7]
főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító ültette át magyarra. (A
„carmen” általános témája egyébként: úgy
kell elfogadni a sorsot, ahogyan van. Kár lázadni ellene. Élj a ma öröméért!). Egyébként
a mű annak kapcsán is bekerült a Váci Harmónia Kórus idei programjába,
mivel ebben az évben ünnepeljük Kodály
Zoltán halálának 50. évfordulóját.
A
koraesti „szerenád” következő száma Adriano Banchieri[8]
(1568-1634) a Bolognában született itáliai szerzetes, orgonista,
reneszánsz zeneszerző „Rizzolina canta e lauto” c. szoprán
szólóra és kóruskíséretre írt darabja volt, amely a szerző a „Barca di Venezia per Padova” c.
madrigálkomédiájából származik. [9]. A madrigálsorozat a Velencéből Padovába
tartó hajóút karakteres „szereplői”-nek zenei
megjelenítésére szolgál: akik elhatározzák, hogy az hosszú úton zenéléssel
töltik el az időt. Az utasok között két kurtizán: Ninetta és Rizzolina is jelen van. A „Kurtizánok művészete – Kultúrák közötti nézőpontok” c.
könyv [10]
153. oldalán találhatjuk meg Rizzolina szóló énekének
dallamát és szövegét olasz és angol nyelven, és az előző oldalon
kapunk magyarázatot hogy tulajdonképpen a kórus által, a szopránszóló egyes
sorai közé „bekiabált” „Trinc ri
tinc”- „Te re trenc”- To ro tronc”
felkiáltások a
részeg német utasok kurjongatásai. A
DISCANTUS Énekegyüttes honlapján[11] Rizzolina énekének magyar szövege is megtalálható. [12]
A „délutáni” szerenád összeállítás Charles Gounod (1818-1893) művével
folytatódott, amit 1856-ban, Victor Hugo „Sérénade” c. versére írt[13]. A meseszép szerelmes versre írt, végtelenül finom, szinte
légies dalról méltán elmondható, hogy a - délutáni műsor csúcspontjaként -
a legtöbb tapsot ez a mű kapta.
Ezután
következett Farkas Ferenc [14](1905-2000)
„Vallon szerenád” c. darabja. )A vallonok egy kelta-latin-germán
eredetű nép, akik ma Belgiumban és Franciaországban élnek és észak-francia
nyelvjárást beszélnek.[15]). A „Vallon szerenád” Ličge
megyéből származó népdal 4 szólamú vegyeskari
művé való feldolgozása[16],
amelynek magyar szövege Dalos László
(1924-2011) operafordító-zeneszövegíró [17]
műfordítása. Az eredeti francia
szöveg sajnos nem található meg az interneten, de a francia változat FERENC
FARKAS - Notturno: Choral works for mixed choir c. 2000-ben kiadott CD-jén, az Ars Nova Énekegyüttes
előadásában meghallgatható[18].
A
magyar szöveg első versszaka egy „fülig” szerelmes fiatalember
„beszélgetése” a fülemülével (csalogánnyal), amely nem véletlenül a „dal királya”: „A legzeneibben éneklő
énekesmadár…,, az udvarló hímek hangja májusi éjszakákon zeng. Gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni,
zeneileg tökéletes akkordokat is énekel[19]. (Erre egyetlen más földi
teremtmény – beleértve az embert – sem képes!). A második versszak már a
lánykának szóló éjféli szerenád történetét meséli el, a végén – a lánykától
jövő „félreérthetetlen” figyelmeztető intéssel: „miniatűr” dráma
- 4 versszakba sűrítve.
A „szerenád” műsor utolsó előtti
darabjának alkotója Dobri Hrisztov[20],
(1875-1941) a 20. század egyik neves bolgár zeneszerzője és népzenekutató-gyűjtője akinek talán
legnépszerűbb darabja a macedon dallamokra írt „Legénybúcsú” c. fergeteges ritmusú
kórusmű. A jellegzetes, 7/16-os ütemű ritmus különös és teljesen
egyedi lüktetést ad a műnek, amihez a sebesen változó dinamika még további
csemegét nyújtott.
A Reviczky utcai műsort a „Dum de dum” c.
jazz kánon (Hello Django) Uli
Fűhre (1957-) [21]
szerzeménye zárta, amelynek a szövege ugyan teljesen értelmetlen szavakból áll,
a dallama és a ritmusa viszont hihetetlenül szuggesztív. Egy kicsit a néger
spirituálék hangulatát idézi, de mégsem az, hanem egy olyan mű, ami semmi
mással nem téveszthető össze.
Az „Éneklő
utca” fellépésre – józsefvárosi Krúdy utca – Horánszky utca kereszteződésben került sor. Az „Éneklő utca”
lényege, hogy az egyes kórusok, 5 perces időeltolással a Krúdy utca különböző helyein szólalnak meg, mintegy
bevegyülve a sétáló tömegbe. A kereszteződés kellő teret adott a
sétáló és az énekre megálló közönségnek, így igen nagy erővel tudott hatni
a „Legénybúcsú” fergeteges
megszólalása. A Kórusnak erről a szerepléséről híradós felvételek is
készültek.[22],[23].
A
Mikszáth Kálmán téri „villámcsődület”
(Flashmob) volt a Kórus harmadik megszólalása a
„Kórusok Éjszakáján”. A Mikszáth szobor
előtti félköríves emelvény kiváló helyszínt biztosított ennek az ugyancsak
„spontán” jellegű műsornak, ami – az Éneklő utcához hasonlóan –
nem ülő, hanem álló, sétáló közönség előtt zajlott. A Fesztivál egyedülálló színfoltja volt, hogy
a műsor megkezdése előtt – amolyan „vásári kikiáltóként” egyik
kórustársunk messziről is jól hallható kedves invitálásba kezdett, aminek
hatására a környékbeli utcákból azonnal megindultak az emberek a Mikszáth tér
irányába. A „Villám” fellépésen 3 olyan művet adtunk elő, a melyek
már a délutáni „szerenád”- műsorban is szerepeltek: Banchieri:
„Rizzolina canta e lauto”, Farkas Ferenc (1905-2000): Vallon szerenád, Dum de dum – kánon.
A
„villámcsődület” után szűk 45 perces pihenő következett a „Jézus Szíve” templomban sorra került
egyházi jellegű záróműsorunkig.
Bevezetésként a templom két oldalán, ill. az oltár előtt –
félkörívet alkotva állt fel a Kórus a „Domine,
ad adiuvandum me festina” kezdetű, ismeretlen szerzőtől
származó Zsigmond kori töredék-kánonja[24]
előadására, amelyet Kovács Zoltán furulyaszólója indított. A Zsigmond kori
töredék nyelvemlékről annyit tudunk, hogy a Szepességben keletkezett
1437-1440 között és a kottaanyaga a középkori Magyarország kétszólamú
énekgyakorlatának becses dokumentuma, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtárban
őriznek [25]
Ezután
egy tömbbe sorakoztunk fel az oltár előtt, majd elsőként Johann Sebastian Bach (1685-1750) 169-es BWV (Bach-Werke-Verzeichnis)
sorszámú – Szentháromság vasárnapja
utáni 18. vasárnapra írt - templomi kantátájának [26] „Du süße Liebe…” kezdetű, 7. sz. korálját énekeltük. A
Bach- korálokra oly mértékig jellemző mély benső tisztaság, szívbéli
jóság és a valódi SZERETET hangja ebből a korálból is kicseng: J. S. Bach
nem véletlenül tekinthető a muzsika
apostolának, senki a zenetörténetben nem volt és nem is lesz többé képes az
Isteni Szeretet lelki érzésének ilyen csodálatos zenei megszólaltatására, mint
ahogy ő kapta azt sugallatként. Csak átszellemült lélekkel lehetett a
művet végigénekelni – megadva az egész esti műsor alaphangját.
Ezután
a délutáni műsorban már említett Adriano Banchieri[27]
(1568-1634) itáliai reneszánsz zeneszerző „Confitemini Deo”
c. motettája következett, amely részben a 105. (104.) zsoltár szövegére
irtódott. A 105. (104.) zsoltár - tanító
jellegű himnusz a fogság utáni idők szertartásából. Izrael saját
múltjának nagy állomásait ünnepli, és azt, mint ígéretekkel teli szent történelmet
jeleníti meg.[28]
Charles
Gounod (1818-1893) „Ave verum corpus”[29] („Üdvözlégy
szent Test”) c. eucharisztikus himnusza hangzott el következő
számként. Az ”Üdvöz légy, szent
Test” kezdetű verses antifónát a hagyomány VI. Ince pápának
tulajdonítja. Először francia, német és angol területeken terjedt el.
Eredetileg az úrfelmutatás magánimádsága volt, de szentségi áldás során is
gyakran felhangzik. A himnusz szövegének alapját képező verset a Boden-tó
melletti Reichenau Apátságból származó, 14. századi
kéziratban találták meg. A költemény,
elmélkedés arról a katolikus hitvallásról, hogy Jézus valóságosan jelen van az
Eucharisztia Szentségében, és összekapcsolja azzal a katolikus elképzeléssel,
hogy a szenvedés megváltó jelentőségű az összes hívő életében. [30] Az
antifóna nagyon sok zeneszerzőt ihletett meg, köztük a legismertebb Mozart
műve, de William Byrd, Sir Edward Elgar, Liszt
Ferenc és sok más komponista is feldolgozta.[31]
Ezután
a múlt századi magyar egyházzene egyik kiemelkedő alkotója – Werner Alajos katolikus
pap-zeneszerző[32] „Tenebrae factae sunt” c. háromszólamú kórusműve következett.
Werner Alajos élete – ugyanúgy, mint a kortárs ferences rendi zeneszerző
társa, Tamás Gergely Alajosé[33]
is - nagyon sok viszontagsággal, megpróbáltatással volt tele: összesen 6 évet kellett börtönben töltenie 1961
és 1968 között, a Regnum Marianum katolikus közösségben betöltött szerepe
miatt. Kétségkívül a legismertebb mű - amelynek szerkesztésében Bárdos
Lajos mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett - az egész magyar katolikus
egyházban széles körben elterjedt és általánosan használt „Hozsanna” Énekeskönyv[34].
A
„Tenebrae facta sunt” a nagyheti responzóriumok (válaszos énekek) ciklusába tartozik, ennek
is a legdrámaibb csúcspontját, a nagypénteki kereszthalál eseményeit zenésíti meg. A nagyheti responzóriumokról (válaszos énekekről) nagyon alapos és
tanulságos ismertetést olvashatunk Dr. Richter Pál tollából, a Leányfalui
Plébánia 2012 évi Húsvéti Üzenetében[35].
A
sokféle kort, zenei stílust felsorakoztató, komoly hangulatú művek sorában
– befejezésként egy látszólag vidámabb – de mégis nagyon mély értelmű,
régi tradicionális afroamerikai spirituálé kánon hangzott el: „Rock my soul” címmel.
A
szöveg magyarázatát Lukács evangéliuma 16. fejezetében, a „Példázat a gazdag
emberről és a szegény Lázárról” c. szakasz 22-26.[36]
versében találjuk meg: A pokolban sínylődő gazdag könyörög
Ábrahámnak, hogy ringassa el őt is a kebelén a szegény Lázárhoz hasonlóan,
de az nem tudja és nem is akarja őt kihozni onnan. A régi spirituálé bölcsességének tanulságait
– angol nyelven – Msgr.
Charles Pope, a Washingtoni Katolikus Érsekség Délkelet-Washingtoni Szent
Ciprián temploma felkészítő lelkészének írásában olvashatjuk[37].
A
spirituálé könnyedebb hangvétele feloldotta az előtte elhangzott komoly
hangulatú művek szinte döbbenetes erejű hatását, de – ha figyelembe
vesszük a spirituálé szövegének mély bölcsességét is – akkor mindenképp méltó
befejezése volt a Váci Harmónia Kórus szereplésének az. V. Kórusok Éjszakája”
Fesztiválon.
