Gyakran szembesülünk a ténnyel: a zeneirodalom-ismeret leghatékonyabb forrását a hangfelvételek jelentik. Mert az olvasott ismeretanyag élmény nélkül legfeljebb az információk szintjén marad meg, az élőzene-hallgatás során (járjon valaki bármilyen sűrűséggel hangversenyekre) leginkább a repertoárral találkozunk. Igaz, a felvétel-készlet is bizonyos szintig csupán a lehetőséget biztosítja, mert – eltekintve az érdekességekre-ritkaságoka specializálódottaktól – általában főként olyasmit vásárolunk meg, ami szervesen kapcsolódik korábbi ismeretanyagunkhoz, akár a műveket akár az előadókat illetően. Éppen ezért könnyen a figyelem perifériájára kerülhetnek a „többismeretlenes” korongok. Ami a világhálón való kalandozást illeti, ott inkább élményre, mint a tényleges tudásanyagba beépülő új ismeretekre vadászunk – s főképp, a tallózó jellegből adódóan, többnyire gyors felejtésre ítéltetnek az ilyesfajta esetleges találkozások.

A dal-műfaj rajongói gyakran panaszkodnak a dalestek hiányára; s jóllehet, az intim műfaj a hozzáillő (viszonylag) kis termekben van igazán otthon, egy-egy eseményszámba menő dalest a legnagyobb hangversenytermeket is képes megtölteni. Ilyenből azonban, érthető módon, kevés jut egy-egy évadra. Voltaképp a kamarazene még mostohább helyzetben van, eltekintve néhány prominens műfajtól. Mert a zongorakíséretes szonátaestek és a vonósnégyes-koncertek nagyobb valószínűséggel vonzanak teltházat, mint az olyanok, amelyeknek nem alakult ki (s főképp, nem gyökeresedett meg) a rendszeres jelenléte a programajánlatokban. Ráadásul, a kamaraesteknek az a sajátossága, hogy hasonló, ám nem azonos előadói apparátusra készült darabokat tartalmaznak, egyéb szervezési (és financiális) kérdéseket is felvet. A koncertrendezők inkább „biztosra mennek”, így megannyi értékes mű van arra kárhoztatva, hogy legfeljebb elvétve kerüljön előadásra.

A koncertprogramoknak ezt a sajátosságát jótékonyan tudják ellensúlyozni olyan felvételek, amelyeken az interpretáció színvonala egyszersmind lehetővé teszi, hogy magukat a kompozíciókat is megismerjük.

A mindenki számára ajánlott hallgatnivalók közé tartozik Alison Balsom és Tom Poster felvétele, amelynek címéül a műsor egyik számának, Enescu kompozíciójának a címét választották. A programot végignézve, megint csak szembesülhetünk zeneirodalom-ismeretünk megannyi fehér foltjával. Mert a szerzők legtöbbjének csupán a neve „ismerős”, és könnyen zavarba jönnénk, ha azt a feladatot kapnánk, hogy soroljuk fel több alkotásukat. De korántsem csupán az ismeretanyag bővítését köszönhetjük ennek az albumnak, hanem végighallgatásakor egy felhőtlen órát is!

Az angol trombitaművésznő, Alison Balsom 2002 óta több albummal jelentkezett, s ezúttal is olyan műsort állított össze, amelyet szívesen hallgatunk végig. Françaix háromtételes (neobarokk) szonátája frappáns miniatűrök sorozata, a Saranade középtételhez kapcsolódó virtuóz cadenzával. Enescu Legendája énekelteti a fúvós hangszert, Goedicke Koncertetűdje a hangszer sokféle karakterizáló lehetőségét villantja fel. Az előadó-páros közös átiratukként tünteti fel Peter Maxwell Davies eredetileg zongorára komponált Farewell to Stromness című tételét csakúgy, a Swing Time című film zenéjéből függetlenedett The Way You Look Tonight című népszerű számot, a The Thoughts of Dr May című saját számuk pedig Brian Maynek, a Queen szólógitárosának állít emléket. Figyelemreméltó apróság: ezúttal Tom Poster neve szerepel elöl, aki zongoraművészi tevékenysége mellett kamatoztatja zeneszerzői végzettségét is. Szólistaként is hallhatjuk őt e műsorban, Hindemith Szonátáját követően Ravel Szonatinájának Minuet tételét játssza. Martinů Szonatináját követően Bernstein alkalmi darabját játsszák (Rondo for Lifey), majd J. Turrin átiratában Gershwin jazzballadáját (Someone to Watch Over Me), s a műsort már említett Kern-átiratuk csendíti ki.

Perfekt felvétel, minden tekintetben; valamennyi interpretáció alapján adekvát képet kaphatunk a művekről, ill. tételekről is, miközben megtanuljuk a két művész nevét – hogy ha legközelebb lehetőség adódik felvételük meghallgatására, „képben legyünk” a várható minőséget illetően.

Különösen hasznos trombitások számára ez az album, hiszen ki-ki találhat a saját repertoárjába illeszthető darabokat. Hogy maguk is továbbadhassák az élményt, amelynek hatása alól aligha vonhatják ki magukat.

(Warner Classics – 0190295987725)

Fittler Katalin