A változtatások befejeződnek?

Tanévkezdő beszélgetés Dr. Gyimesi Lászlóval

Dr. Gyimesi László

Ahogy már sok éve hagyomány, idén is közös tanévnyitó konferenciát tervez a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete. Dr. Gyimesi László hozzáteszi, bízik abban, hogy ismét lesz egy jeles vendégelőadójuk az EMMI képviseletében is, s vele egyeztetve igyekeznek megfelelő dátumot találni a tanácskozásra. A kezdődő iskolai esztendő kapcsán tekintettük át a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnökével, az MZTSz főtitkárával, hogy mi minden történt az elmúlt esztendőkben ezen a területen. Szó esett a fenntartó-változásokról, az osztályfőnöki pótlékról, a nyugdíjasok munkavégzéséről, valamint a zeneiskolai hangszerállomány egyre aggasztóbb helyzetéről is.

- Hogyan, mivel készülnek a tanévnyitó találkozóra?

- Egy ilyen tanácskozáson mindig azt várja mindenki, hogy különböző bejelentések, újdonságok hangoznak el, s ehhez már annyira hozzászoktunk, hogy azt gondoljuk, az már nem is tanévnyitó, ahol nem jelentenek be valamilyen változást. Pedig emlékszem olyan időszakokra is, amikor enélkül is működött tovább a dolog… A véleményem pedig egyébként is az, hogy az egész magyar oktatás talán túl sok változtatáson ment keresztül az elmúlt esztendőkben. Ráadásul nemcsak évről évre, hanem az is megesett, hogy egy tanéven belül történt módosítás. Persze, ezek a változtatások nem feltétlenül hatottak a zenepedagógusok életére, hiszen a szakmai tanterveik hosszú ideje nem változnak. De ennek ellenére sem lenne könnyű dolga annak, aki 2017 őszén egy újabb változtatási tervvel akarna előállni az alapfokú zeneoktatás területén… Ideje már némi nyugalmat hagyni, hogy kiderüljön, mennyire alkalmazhatóak, hogyan működnek az új szabályok. Hiszen – ha csak egy kiragadott példát veszünk – 2010-től mostanáig már a harmadik fenntartója van az iskoláknak. Először az önkormányzat látta el ezt a feladatot, majd a KLIK, most pedig a sok kis területi Klebelsberg Központ, s az erre a rendszerre való átállás zajlik éppen. Mindez nem érinti közvetlenül a zenepedagógusokat, az igazgatókat azonban annál inkább. Folyamatos útkeresés zajlik, más megközelítés szerint egy élő szervezeti modellen való kísérletezgetés folyik, pontosan meghatározott céllal… Persze, ezek jelentős változtatások, viszont ha a pozitívumát nézzük, azt látjuk, hogy amíg önkormányzati kézben voltak a zeneiskolák, addig az eltérő finanszírozás miatt az anyagi helyzetük is nagyon különböző volt. Most viszont az új szabályozás biztonságot nyújt az intézményeknek és az ott dolgozóknak, hiszen az állami fenntartás azt jelenti: az alapfokú művészetoktatás állam által vállalt kötelező feladattá vált. Így a bérek is garantáltak. Összességében tehát ez pozitív változtatás.

- Az utóbbi években átalakultak a munkavégzésre vonatkozó szabályok is, ott is akadnak jócskán változtatások…

- Igen, s ezek valószínűleg még nem fejeződtek be teljesen. Persze mindezt meg lehet ítélni úgy is, hogy a jogalkotók összevissza kapkodva pedagógus- és jogszabályellenes intézkedéseket hoznak, de úgy is, hogy sok országban történtek változások, a társadalom is átalakult, mások lettek az igények, így a feladatellátás is. Ezért az elmúlt időszakban emelkedett a kötelező óraszám. S a zenepedagógusoknak is a nem létező tanári szobában kellett volna a teljes munkaidejükből több időt tölteni… Aztán ezt az elképzelést sikerült korrigálni, a szabályozásban is akadt számos olyan elem, ami azóta finomodott, a helyére került. S az utóbbi évek változtatásaiból ki kell emeljem a pedagógusbéremelést, amelynek az utolsó szakaszába éppen most jutottunk el. S bár ugyancsak a vitatható változtatások közé tartozik a minősítési rendszer, arról se feledkezzünk el, hogy korábban ilyen nem létezett. Nem tökéletes, de ennek a metódusnak is kell hagyni némi kifutási időt, hogy lássuk, mennyire válik hasznára a tanároknak, az oktatásügynek. E téren is történtek már változtatások, amelyek során a szakma visszajelzéseit is figyelembe vették. Azon azonban nem kell meglepődni, ha egy kormányzat a saját koncepcióját át akarja vezetni a jogszabályokon és a szakmai rendszeren. De valaminek történnie kell, valaminek meg kell születnie, hogy azt lehessen javítgatni, farigcsálni. Persze, az is természetes, hogy a változástól valamennyien félünk, fenntartásaink vannak, és mindig a múltat tartjuk az aranykornak…

- Egy nagy felzúdulást kiváltó változtatás is akadt az utóbbi években, ami a nyugdíjasok munkavállalását szabályozta. Sok tárgyalás, egyeztetés során sikerült elérniük, hogy a zenepedagógusok a kedvezményezettek körébe tartozzanak, bár így is kérelmeket kell benyújtani…

- S bizony, így se automatikus, hogy mindig megkapjuk az engedélyt… Nemleges válasz esetén pedig az okok sosem derülnek ki. De még így is kedvezőbb a zenepedagógusok helyzete, mint sokaké, s ebben komoly szerepet játszott az is talán, hogy ügyesen érveltünk. Nem állítom, hogy a mostani megoldás tökéletes, de lényegesen jobb, mintha még a kérelmezésre sem lenne lehetőség. Mostanra azonban egyre nagyobb hiány mutatkozik kvalifikált munkaerőből, megjelennek a nyugdíjas szövetkezetek, szóval bízunk abban, hogy ebben a megváltozott helyzetben a kormánynak is lépnie kell, s reményeim szerint lépni is fog… A kivételezett helyzet sok egyéb mellett pedig annak is köszönhető, hogy a zeneoktatás szép eredményeket mutat fel, a zeneiskolákat szeretik. S mi, a szakszervezet tudatosan ügyeltünk rá, hogy ne veszélyeztessük ennek az oktatási formának az elfogadottságát, szerethetőségét. S hogy mára ez a helyzet kialakult, azt nagyon meg kell becsülni, mert a magyar társadalom kevés dolgot értékel… Ezt az oktatást azért is elismerik, mert a társadalmi csoportok mindegyikét érinti, népszerűségében sokat számított a Virtuózok tévéműsora is, hiszen elképesztő nézettségi adatokat és érdeklődést produkált. A zenepedagógia pozíciói tehát jók, s a műfaj is meg tudja mutatni magát. Szakszervezetként bármilyen lépést is tervezünk, mindezt figyelembe kell vennünk, és ezzel a felelősséggel kell dönteni. Az oktatás egyéb területein sokkal nyersebbek a problémák, és kevesebb egyetértésre talál a társadalom részéről…Eltérő a pozíciónk, s ha ezt nem vesszük észre, akkor tévedünk.

- Egy másik ügyben azonban már évek óta nem sikerül eredményre jutniuk, s ez az osztályfőnöki pótlék kérdése…

- A 2000-es évek közepe táján született egy törvénymódosítás, amelynek mi voltunk a kezdeményezői, s ennek az volt a lényege, hogy részesüljenek pótlékban az egyéni oktatást folytató hangszeres, énekes főtárgyi tanárok, mert számos olyan feladatot látnak el, mint az osztályfőnökök. A törvény befogadta ezt, és ennek alapján ők is részesülhetnének a pótlékból. Azonban a jogszabályi megfogalmazás többféle értelmezése miatt nem oldódott meg a kérdés és a mai napig lezáratlan. Mi úgy gondoljuk, a főtárgyi tanár is számos olyan feladatot lát el, amely meghaladja az általános kötelezettségeket, ezért ezt a feladatellátási többletet honorálni kell. Ugyanakkor nehéz ügy ez, mert már maga az osztályfőnöki pótlék elnevezés is gondot okoz. Most a vonatkozó kormányrendelt módosítási javaslata kapcsán hosszan egyeztettünk a minisztérium és a szakma képviselőivel, de nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Nem találtuk meg a két érvelés – a többletfeladat honorálása vagy sem – közötti középutat. Mindenesetre most a rendeletbe nem került be olyan módosítás, ami kedvezőtlen irányba változtatta volna. Egyelőre tehát minden marad úgy, ahogy volt. Az oktatási kormányzat korrekt módon jár el, meg akarja oldani a helyzetet, de van, aminek a rendezéséhez sok idő kell… Amit nagyobb gondnak tartok, s általános probléma, hogy a garantált illetmény nem honorál semmilyen minőségi teljesítményt, teljesítménytöbbletet. Pedig lehet nagyon jól és közepesen is tanítani. Hiányzik a rendszerből az ösztönzés és a teljesítmény valamilyen pótlékolása.

- Erre a szeptembertől esedékes béremelés sem ad megoldást?

- Nem, sőt ezzel is akad egy jelentős probléma, ami már általános tiltakozást váltott ki, mégpedig az, hogy az idei, hátralévő béremelés keretét minőségi különbségekre díjazására fordíthatják az igazgatók. Nem elfogadható az, hogy egy beígért – és egyébként a minimálbér alapját már figyelmen kívül hagyó, és így csökkent mértékű – béremelés kerete legyen ennek a forrása. Ha már egyszer van egy odaítélt, letárgyalt, jogszabályba foglalt béremelés, abból nem szabad elvenni, és azt szétosztani, mert ez azt jelenti, hogy az érintettek kevesebbet kapnak a megígért pénzből. Inkább azt támogatnám, hogy legyen erre külön keret, és abból jusson erre a célra. Egyébként hasonlóan nyilatkozott erről a Pedagógus Kar elnöke is.

- Önök látják el a zenepedagógusokat jogi képviseletét is. Milyen gondokkal fordulnak a szakszervezethez a kollégák?

- Szerencsére nincsenek súlyos ügyek. Minden munkahelyen akadnak konfliktusok, de ezek ritkán fordulnak jogvitába, és még ritkábban bírósági perbe.

Ami viszont komoly probléma, de nem jogi jellegű a munkafeltételekben, s ezzel a jövőben foglalkoznunk is kell, az a zeneiskolák hangszerállománya. Sok évtizedes az elmaradás. S minél tovább várunk ezzel, annál nagyobb költséget jelent majd a hangszerpark felújítása. Voltak ígéretek komoly pályázatokra, ezeket azonban végül nem írták ki. Húsz évvel ezelőtt kellett volna létrehozni egy központi alapot… Sajnos, a szülők nem tudják megvásárolni az összes szükséges instrumentumot, pedig a gyerekek jó hangszereken tudnak fejlődni… Azt azonban örömmel mondhatom, hogy olyan gondokkal, amelyekkel sok évvel ezelőtt szembesültünk - mely szerint csökkennek az álláshelyek, s a normatíváért, az elemi működésért kell évről évre harcot folytatni - ma már egyáltalán nem kell foglalkoznunk. Olyan anyagi és jogszabályi háttérrel kezdődik a tanév, hogy az iskolák azzal foglalkozhatnak, ami a feladatuk. Az állami fenntartásnak köszönhetően a béreknek megvan a fedezete, ahogy a működésnek is. S persze, ez állami függőséggel, kötelezettségekkel, hatáskör-elvonásokkal is jár, azonban azt mondom, pozitívum, hogy a gazdag és szegény önkormányzatoknál is ugyanannyi a fizetés, hasonlítanak a kondíciók. Összességében szerintem nem állunk rosszul.

Réfi Zsuzsanna