BÚCSÚZTATÓ MEGEMLÉKEZÉS

 

ELHUNYT CSURGAY ISTVÁN GORDONKAMŰVÉSZ-TANÁR

 

(Budapest, 1940.10.19. - Budapest, 2017. 08.08.)

 

 

nemzetimuzeum2002-javitott

 

Megdöbbentünk – nem mondtad, hogy ilyen beteg vagy…

Ha még egy keveset vártál volna, megéred a mesés 77 évet – a temetéseden látva régi barátaidat, kezdtünk emlékezni, hogy is kezdődött mindez?

 A szentkirályi utcai körfolyosós házban barátaid gordonkázni tanultak –Te is megpróbáltad, hátha ez is jó játék. Majd belépőjegyes zenés színházi előadásra hívtátok a lakókat, díszlet a létra, a hokedli. Írtad, rendezted, és főszereplő is voltál a darabban.

Dráma, pezsgés, játék – zene gordonkával – ahogy unokatestvérem írta, mikor hasonló korú volt, mint Te akkor: „a cselló a hangszer”, amely Téged világkörüli útra repített.

Friss Antal, Tóni bácsi kedvenc növendékeként Kodály Zoltán előtt játszhattad a Szólószonátáját, a jutalom a Mester elismerő szavai voltak.

Az 1963-as Pablo Casals Nemzetközi Gordonka verseny sikerei után 1964-ben felvettek a Magyar Rádió és Televízió Zenekarába, emellett a Budai Barokk Kamarazenekar alapítói közt voltál, mely később a Liszt Ferenc Kamarazenekarrá alakult.

Diplomád megszerzése után 1967-ben Natalia Gutman osztályában tökéletesíthetted tudásodat a Csajkovszkij Konzervatóriumban, és felvételeket is készítettetek a moszkvai Rádióban a kint tanuló diákokkal együtt.

 

Hazatérve 1968-tól a Rádiózenekar szólamvezetői állását nyerted el.

 

japan92-javitott(1)

Japánban

 

Lehel György, Ligeti András, Vásáry Tamás művészeti irányítása alatt a Zenekar „hőskorszakának” tanúja és résztvevője lehettél – világhírű karmesterek, szólisták jöttek, vagy utaztak a zenekarral Amerikától Ausztráliáig, a teljesség igénye nélkül: Lovro von Matačić,  Claudio Abbado, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Doráti Antal,  Cziffra György, Marta Argerich. A táncdalfesztiválok, karmesterversenyek, magyar filmek zenéi, televíziós felvételek mellett számtalan kortárs mű bemutatójával döntötted meg a lejátszhatatlanság mítoszát a Rádió Kamaraegyüttese vagy a Budapest Sinfonietta koncertjein.

 

spanyol2000-javitott

Spanyolországban

 

Emlékezetes volt számodra Charles Münch lemezfelvétele Berlioz Fantasztikus szimfóniájából – ezt sokszor elmesélted, eljátszottad – elvezényelted...

Dráma, pezsgés, játék…

 

A zenekari szólók előadásán kívül szívesen idézem föl szóló fellépéseidet, többek közt a Magyar Nemzeti Galériában Schumann: Bevezetés és allegro c. művének előadását, vagy Weiner: Románc c. darabját. Számtalan felvételed hallgatható a Magyar Rádió és Televízió Archívumában, illetve hanglemezeken.

Éles szemmel választottad ki a tehetséges fiatalokat, bábáskodtál a CIMBORA Zenekar születésénél, Uri Mayer asszisztenseként segítettél a betanításban

Kitaláltad és megszervezted a Ponticello Gordonkaegyüttest, mellyel 1996-tól rádiófelvételeket készítettünk és szerepeltünk az ország gyönyörű helyein: Zempléni Fesztivál, Esztergom, Pápa, a Magyar Nemzeti Múzeum Évszakváltó koncertjein, a Budavári Zeneművészeti Alapítvány Egyházzenei Fesztivál rendszeres résztvevőjeként, Különleges együttesek stúdiókoncertjén…

A Rádiózenekar Baráti köre szervezett olyan hangversenyt is, ahol családtagjainkkal játszottunk együtt – Katalin lányod zongora közreműködésével Fauré: Álom után c. darabjának ihletett előadása a mai napig a hallgatóság fülében cseng…

 

A Rádiózenekar mellett másik fő tevékenységed tanítás a Zeneakadémián, ahol fáradtságot nem ismerve szigorúan, de szeretettel adtad át tudásodat a zenéről, emellett tereltél minket, egyengetted utunkat az életben. 1970-től főiskolai, 1975-től egyetemi adjunktusként, 1988-tól docensként.

Növendékeid szerte a nagyvilágban, és a hazai intézményekben dolgoznak.

A Zeneakadémia Alapítvány tehetséggondozásából is kivetted részedet a Kuratórium tagjaként.

Ha mindez nem volt elég elfoglaltság, akkor Finnországba vagy Japánba utaztál tanítani, koncertezni.

Régóta szervezem a Rádiózenekar nyugdíjasainak összejöveteleit, és sajnáltam, hogy több mint 40 évi munka után nem jártál vissza, hogy a társaság középpontjában mesélj a zenekari élményeidről. Azokról az évekről, amikor úgy jártál be a Rádióba, hogy nem dolgozni mentél, hanem játszani…

De a játéknak vége...

Megdöbbentem, mennyi mindent írtam le csak úgy röviden

Kovács János jelenlegi vezető karmesterünk kedvesen fogalmazta meg  búcsúztatójában, hogy „a család csak a szerethető maradékot kapta a művészből” „...mindene volt balatonszepezdi fészke, a vitorlázás ... mindannyiunk nevében kívánok Neked Pista jó szelet az égi vizeken!”

 

Köszönöm a képeket, adatokat, ötleteket dr. Csurgay Katalinnak, Puskásné Ispán Franciskának, Nagymiklósi Juditnak.

 

 

Csikyné Reményi Eszter

(Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara-zenekari művész)