JUDIT MÄKINEN

63. FINNORSZÁGI LEVÉL HAZÁMBÓL FINNORSZÁGBÓL SZÜLŐHAZÁMBA MAGYARORSZÁGRA (2012)

Szilvay Csaba és dr. Szilvay Géza finnországi életműve

Mai levelem kissé eltér a formatervezés már elkezdett témájától, de tágabb értelemben mégis a formatervezéshez tartozik, a lélek formájának tervezéséről  lesz ma szó, mégpedig a zene által történő lelki formatervezés / nevelés a mai témánk. Hogyan kapcsolódik ez  Finnországhoz, hiszen az én leveleim elsődleges célja Finnország bemutatása Önöknek.  Nagyon szorosan, hiszen itt, Helsinkiben ünnepeltük 2012. március 17-én  a Finlandia palotában,  a finn gyermekekből  és fiatalokból álló,  40 éve fennálló vonószenekar működését és sikereit. Az ünnepségen  két lánglelkű magyar zenész finnországi életműve előtt tisztelegtek mindazok, akik tudják és  érzik, hogy a zene, a lélek nyelve minden nyelvi, politikai  és kulturális  határon túl örökké él és élni fog.

Önök közül bizonyára sokan ismerik őket, vagy legalábbis hallottak ezekről a magyar zenészekről, a Szilvay-testvérekről, Szilvay Csabáról és dr. Szilvay Gézáról.

Szilvay Csaba, Rossa László és dr. Szilvay Géza

A Szilvay-testvérek 1971 óta élnek és dolgoznak Finnországban. Közülük Csaba gordonkaművész. Jyväskylä városában kezdte a cselló-oktatást, öccse Géza, kezdetben a Kelet-Helsinki Zeneiskolában a vonósokat  tanította, majd 1978-tól  oktatott a Helsinki Sibelius Zeneakadémián is. A Kelet-Helsinki Zeneiskolát igazgatói minőségben - 2009 óta professzori  rangon vezette 1984-2011 között. Szilvay Csaba professzor 1976-tól szintén a Kelet-Helsinki Zeneiskola tanára volt és oktat a Sibelius Zeneakadémián is.

Tágabb értelemben nemcsak róluk van szó, hanem Kodály Zoltán szellemében történő  zenei,  nevelési filozófiáról, annak műveléséről és nemzetközileg is nagysikerű finnországi  fejlesztéséről. A Szilvay testvérek áldozatos és kitartó munkájának köszönhetően megismerkedhetett az egész világ a fiatal gyerekkorban elkezdett, céltudatos zenei nevelés eredményeivel. Ez is a formatervezés egy része, a lélek formálása. Ez a nevelés – melynek alapja Kodály Zoltán “A  zene mindenkié!” elve –  nemcsak a klasszikus zene szeretetére és a  kottaolvasásra tanított meg közel 400 finn fiatalt - akik közül több mint 200-an hivatásos zenészek lettek –, hanem generációkat készített fel az önfegyelemre, a szorgalomra és a rendszeres munkára. Egyben fokozta és erősítette a közösséghez való tartozást, az “én” helyett  a “mi” fogalmát, a “nekem” helyett a “nekünk” érzését.

Hogy miért gyerekkel foglalkoznak, az talán egy véletlennek is köszönhető.  Amikor dr. Szilvay Géza 1971-ben a Kelet-Helsinki Zeneiskola meghívására Helsinkibe érkezett, meglepetésére nem egy felnőtt profi zenekar fogadta, hanem 68 kisgyermek nézte csillogó szemmel és talán  némi  félelemmel is a fess,  feketehajú, finnül nem tudó, fiatal, idegen zenetanárt. Az ö számukra rajzolta Géza az első nagy kottákat, találta ki, hogy a hegedű színes  húrjai mit is jelenthetnének a mesék világában.  Az ő számukra dolgozta ki  a gyerekek vonóshangszer oktatására alkalmas módszert, a  Kodály Zoltán filozófiáján alapuló, úgynevezett  Colourstrings módszert, a színes húrok tanítási elvét. Ezt a módszert ma már a világ sok részén használják, a módszerrel számos könyv ismerteti az olvasókat.

 Nemcsak gyerekeket neveltek a Szilvay testvérek, munkásságuk a felnőttekre, a kis zenészek szüleire is kihatott. A szülők lehetőségeik szerint részt vesznek a zeneórákon és ezzel a zeneoktatás a családokat is szorosabbra fűzi. A zenekarokban játszó fiatalok szüleinek  önzetlen,  közösségi munkáját is ünnepelte a  Finlandia-palota hallgatósága 2012. március 17-én telt ház elött.

 A Kelet-Helsinki Zeneiskola Finnország legnagyobb zeneiskolája, 2000 tanulóval. Állami támogatást élvező magániskoláról van szó, melynek fenntartója a Kelet-Helsinki Zeneiskola Pártfogó Egyesület. Az iskola zeneóvodájában 1000 kisgyerek ismerkedik a zene rejtelmeivel.

Az  1972 óta működő Helsinki Juniorjouset (Helsinki Fiatal Vonósok Ifjúsági Vonószenekar) zenekarán kívül ma három más  gyermek-vonószenekar is kapcsolódik a Kelet-Helsinki Zeneiskolához, a legfiatalabbakat  a Viuluviikarit (Hegedűskópék) nevű zenekar tömöríti, a kissé idősebbek,  a  8-10 évesek a  Viikariorkesteri (Kópézenekar) nevű együttes tagjai, a  Helsinki Lapsijouset (Helsinki Gyerekvonósok) zenészei pedig  11-14 évesek.

A Szilvay testvérpár számos zeneszerzővel is együttműködik, ezek közül kiemelendő két zeneszerző: Rossa László és Einojuhani Rautavaara, akik szintén jelen voltak az ünnepi hangversenyen a Finlandia-palotában. Az ő évtizedekre visszanyúló,  közös munkájuk  gyümölcseit a zenei világ számos mű formájában ismeri. A márciusi hangversenyen a Juniorjouset Zenekar Rossa László zeneszerzőt dísztagjává választotta.

Einojuhani Rautavaara

A Finlandia-palotában 2012. március 17-én a legnagyobb kortárs finn zeneszerzőt, Einojuhani Rautavaara-t magas magyar kitüntetéssel díjazták, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Forrai Kristóf, Magyarország  helsinki nagykövete adta át a 84 éves zeneszerzőnek. Erről a legkimerítőbben a szegedma.hu internetes oldalán a következőket olvashattuk:

 “Magas állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét koncert keretében vette át Einojuhani Rautavaara, Finnország egyik legnagyobb kortárs zeneszerzője szombaton a helsinki Finlandia-Palotában. A díjat Schmitt Pál magyar köztársasági elnök március 15. alkalmából adományozta a 84 éves finn komponistának, akinek Forrai Kristóf helsinki magyar nagykövet adta át a kitüntetést. Magyarország ezzel az érdemrenddel ismerte el Einojuhani Rautavaara munkásságát, kiemelve az 1956-os magyar forradalmat feldolgozó Kaivos (Bánya) című operáját, valamint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc életművének finnországi népszerűsítését.

A Finlandia-Palotában a szombati ünnepi koncerten - amely egyúttal az ottani 23. Kodály-hét záróeseménye - a magyar születésű Szilvay zenész testvérpár, Csaba és Géza által alapított Helsinki Ifjúsági Vonószenekar muzsikált fennállásának 40 éves jubileumán – tájékoztatta az MTI-t Forrai Kristóf nagykövet.

Finnországban úgy tartják, hogy Einojuhani Rautavaara, aki 1928-ban született Helsinkiben, Jean Sibelius után az egyik legkiválóbb finn zeneszerző. A Sibelius Akadémia elvégzése után New Yorkban, a Juilliard Akadémián tanult tovább. Később alma materében, a Sibelius Akadémián nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig a zeneszerzés professzora volt. 2004-ben súlyos szívpanaszok miatt fél évig intenzív osztályon kezelték, majd folytatta a munkát.

Sokféle formában és stílusban írta műveit, benne operákat - amelyeknek hősei olyan szélsőséges figurák, mint Vincent Van Gogh vagy Raszputyin -, nyolc szimfóniát, 12 zenekari művet, concertókat és kórusműveket. Ezekhez a vokális kompozíciókhoz a szakrális szövegeken kívül szívesen választott Federico García Lorca-verseket.

Einojuhani Rautavaara nemcsak népszerűsítette a nagy magyar zeneszerzőket, hanem komponált is tiszteletükre: An Epitaph for Béla Bartók – Sírfelirat Bartók Bélának (1955/1986) és az Hommage á Liszt Ferenc (1989) címűt, s mindkét darabot vonószenekarra írta.“

A Szilvay testvérpár áldozatos munkáját és  életművét nem lehet egy ilyen felületes levélben kellően sem ismertetni, sem méltatni. Munkásságukat mind a magyar, mind a finn állam számos kitüntetésel díjazta, mint pl. a Finn Oroszlán Lovagrendje, a Finn Kultúra Díja, a “Pro Musica” kitüntetés, valamint a Nemzetközi Kodály-díj és még sok más. Soraimat azonban abban a reményben írom, hogy felhívjam az Önök figyelmét arra, hogy a finn-magyar együttműködés ezen példája is tanúságot ad arról, hogy a Kodály Zoltán által elindított magyar zenei nevelés eszméje nemcsak Finnországot, hanem az egész világot meghódította.

Minden díjtól és kitüntető elismeréstől  függetlenül – ismerve dr. Szilvay Gézát – azt hiszem, hogy számára a legnagyobb elimerést az jelenti, hogy amikor, mint karmester a zenekar előtt áll,  láthatja a sok-sok kisgyermek fiatal csillogó tekintetét, kezükben a  vonóval az első intésre várva. Amikor pedig intése után az első hangok felcsendülnek, minden jelenlévőt, mind a zenészeket, mind pedig a hallgatóságot áthatja a zene mindent túlszárnyaló ereje és fensége.

(2012. április. 1.)

A szerzőről

Dr. Molnár Judit (Budapest, 1940. június 5.) 1965-től dr. Judit Mäkinen

Iskolai végzettség:

1964 Budapesti Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán summa cum laude

eredménnyel általános orvosi diploma

1966 Helsinki Egyetem orvosi karán ált. orvosi diploma

1970 Az orvosi és sebészi tudományok doktora (PhD): Helsinki Egyetem

1971 Pathologus szakvizsga: Helsinki Egyetem

1978 –tól Klinikai pathologia docense: Helsinki Egyetem, Orvosi kar

1980: Nyelvfordítói végzettség: finn-magyar vonalon

1980: Idegenvezetői vizsga a következő nyelveken: magyar, finn, német, angol

Munkahelyek:

1964-1965 Győr, Megyei Kórház. Gyermekgyógyászati osztályon segédorvos;

1966-1986 Helsinki Egyetem II. Kórbonctani intézetében tanársegédi és a szakvizsga után konzultáns szakorvos, docens;

1987-1993 Lohja (Finnország) városi kórház: pathologus főorvos;

1993-2005 Vantaa városában (Finnország), mely a Helsinki Egyetemi kórház része:

pathologus főorvos