Átadták a

Zeneművészeti Tagozatának 2017. évi Zenepedagógiai díjait

Négy jeles zenepedagógus évtizedes, áldozatos munkáját ismerte el Zenepedagógiai díjjal az MMA Zeneművészeti Tagozata. Dr. Ábrahám Mariann, Daróci Bárdos Tamás, dr. Domjánné Kiss Adél és dr. Horváth Anikó 2017. november 8-án a Kecske utcai Makovecz-szalonban vette át a kitüntetést.

A díjátadó ünnepséget Tóth Péter, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője nyitotta meg. Mint elmondta a köztestület legszebb hagyományai közé tartozik, hogy elismeri azoknak a munkáját, akik egész életükön keresztül a zenepedagógiával foglalkoztak.

Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának elnöke megnyitja az ünnepséget

Az első díjazott, Ábrahám Mariann életművét Huszár Lajos Erkel Ferenc- és Artisjus-díjas zeneszerző méltatta. Laudációjában a magyar zongorapedagógia olyan, kivételes tehetségű kiemelkedő személyiségének nevezte Ábrahám Mariannt, aki koncertező zongoraművészként is kiváló teljesítményt nyújtott. E kapcsán kiemelte, hogy zongorajátéka hat CD-n hallható. Huszár Lajos megemlítette, hogy Ábrahám Mariann a Zenetanárok Társaságának választmányi tagja, a Parlando című zenepedagógiai folyóirat szerkesztő bizottságának, a Varró Margit Alapítvány alapítója, az Európai Zongoratanárok Szövetsége magyar szekciójának elnöke. Az általa szerkesztett Magyar zene a zongoratanításban 1900–2000 című négyórás videoantológia 1996-ban elnyerte az UNESCO World Decade for Cultural Development díját.

Nógrádi Péter zeneszerző méltatta a következő díjazottat, Daróci Bárdos Tamást, aki egészségügyi állapota miatt nem tudott eljönni az ünnepségre. Kitüntetését felesége vette át. Nógrádi Péter laudációjában kiemelte, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével 2007-ben kitüntetett Daróci Bárdos Tamás egész életét meghatározta a családi indíttatása, lévén, hogy édesapja a hazai kórusmozgalmat megalapozó Bárdos Lajos volt. Hozzátette, hogy díjazott édesapja nyomdokain a humor és a zene nyelvén valódi közösségeket tudott teremteni, zeneszerzőként, karnagyként és zenetanárként egyaránt kimagaslót alkotott.

Dr. Domjánné Kiss Adélt a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény napjainkban is aktív karnagya, Záborszky Kálmán laudálta. A díjazottat nemcsak remek zenetanárnak, de egyúttal kiváló muzsikusnak is nevezte. Mint kiemelte, élethivatása a tanítás, amit már harminc éve a legnagyobb alázattal végez. Példamutató az az igényesség, mellyel növendékei zenei kiteljesedését nyomon követi. Fáradhatatlan a tanításban. Munkája nemcsak a hivatása, hanem a szenvedélye is.

Horváth Anikót Zádori Mária laudálta, aki kiemelte, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1972-ben zongoristaként diplomázott, de Sebestyén János irányításával csembalóművésszé is vált. 1973-ban már a Párizsi Nemzetközi Csembalóverseny II. helyezettje lett. Ezután Zuzana Ruzickova osztályában és Kenneth Gilbertnél fejlesztette tudását. Szólistaként és kamaraegyüttesek tagjaként fellépett Európa számos országában, több éven át vezetett csembalókurzusokat Németországban, valamint Sopronban a Régi Zenei Napok keretében. Fontos céljának tekinti a történelmi Magyarországon 1800 körül működött zeneszerzők zongoraműveinek felkutatását és bemutatását. Az elkötelezett tanári és az előadóművészi világ számára szorosan összetartozik – emelte ki Zádori Mária. Az elhangzott laudációk mindegyike alább olvasható.

Huszár Lajos: Dr. Ábrahám Mariann laudációja

Ábrahám Mariann és leánya Nagygyörgy Ágnes Nagygyörgy Sándor (1933–1993) festő- és fotóművész alkotásaiból nyílt kamara kiállítás hódmezővásárhelyi megnyitóján a Tornyai János Múzeumban (2016)

Ábrahám Mariannal – azon kívül, hogy mint a magyar zongorapedagógia nagy alakját mennyire becsülöm – néhány személyes dolog is összeköt: az egyik, hogy hozzám hasonlóan ő is Hódmezővásárhely szülötte, a másik, hogy volt két év, amikor egyszerre voltunk a budapesti Bartók konzervatórium tanárai.

Ábrahám Mariann először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében tanult Kadosa Pálnénál zongorát, Hammerschlag Jánosnál és Halász Kálmánnál orgonát, később a Zeneakadémián Kadosa Pál növendéke volt. Zongoraművész-tanári diplomáját 1961-ben szerezte meg. Két külföldi tanulmányútja volt, mindkét alkalommal világhírű mestereknél tanult: Lipcsében Amadeus Webersinke, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban pedig Jakov Zak zongoraművésznél tanult. Tanári pályája már 1956-ban keztdődött, amikor zongora tanár lett a Magyar Rádió Gyermekkórusánál. 1961-től volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára félévszázadon keresztül, 2011-ig. Ezzel párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola IV. és V. éves zongorista-növendékeinek gyakorlatvezető tanára is volt. Kiváló tanítványait szinte lehetetlen felsorolni, az utóbbi évtizedekben kiemelkedett közülük Marczi Mariann és Borbély László.

Mint koncertező zongoraművész egyik legfőbb feladatának tekintette a kortárs magyar zeneszerzők műveinek népszerűsítését (Durkó Zsolt, Sári József, Soproni József és mások) legnagyobb súllyal talán Sári József és Soproni József – műveinek előadását. Ábrahám Mariann zongorajátéka hat CD-n hallható.

Zongoratanári működésével, pedagógiai elkötelezettségével függ össze szervezői, szerkesztői munkája. Válaszmányi tagja a Zenetanárok Társaságának, tagja a Parlando szerkesztő bizottságának (a folyóiratban több mint 100 cikket publikált), alapítója a Varró Margit Alapítványnak, elnöke az Európai Zenetanárok Szövetsége (EPTA) magyar szekciójának. Sok továbbképzést, konferenciát szervezett zenepedagógusok számára. Három könyvet adott ki Varró Margitról, a nagy zenepedagógusról, és magyarra fordította annak Der lebendige Klavierunterricht című könyvének (magyarul Zongoratanítás és zenei nevelés címmel jelent meg) 2/3-át. Szerkesztette a Magyar zene a zongoratanításban című video antológiát, amelyben 36 magyar zeneszerző zongorapedagógiai művei hallhatók-láthatók, és amelyet az UNESCO kitüntetésben is részesített.

Zongoraművészi és tanári tevékenységét sok díjjal jutalmazták: kétszer részesült az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben, öt alkalommal kapott Artisjus-díjat, továbbá Apáczai Csere János- és Weiner Leó-díjban is jutalmazták. Az említett UNESCO-kitüntetésen kívül a clevelandi Árpád Akadémia kétszer is díjazta írói és szerkesztői munkáját.

Ábrahám Mariann sokoldalú, fáradhatatlan munkássága és kedves, közvetlen, segítőkész emberi magatartása közismert mindazok előtt, akik kapcsolatba kerültek vele. A Magyar Művészeti Akadémia Zenepedagógiai díja az egész magyar zenésztársadalom háláját és szeretetét szeretné kifejezni. További alkotói kedvet kívánunk Neki!

Nógrádi Péter: Daróci Bárdos Tamás laudációja

Daróci Bárdos Tamás

Daróci Bárdos Tamás 1931. szeptember 27-én, Budapesten született. A család, melyben 10 testvérével fölnőtt, példátlanul gazdag szellemi örökséget, felhőtlen ifjúkort, boldog légkört jelentett számára. Egész életét meghatározó egyéniség édesapja: Bárdos Lajos, aki a hazai kóruskultúra egyik vezéralakja volt.

„Népdalszeretetemet apám alapozta meg, és tovább erősítette az együtteseknél töltött sok-sok év, ahol részben komponáltam számukra, részben dirigáltam előadásaikon, és sok-sok csodálatos népdallal találkozhattam” – vallotta egy vele készült, a Zeneszóban olvasható interjúban. A balatonmáriafürdői családi nyaraló kertjében is számtalan alkalom akadt tábortűz melletti közös népdaléneklésre, sőt, sokszor többszólamú kórusba rendeződve, a közelben
nyaraló Vikár László és Lukin László családjaival együtt. Mindezen túl, az atyai szellemi örökség Tamásban hamarosan megnyilvánult. Sziporkázóan lelkes, szellemes egyénisége is közrejátszott abban, hogy édesapja nyomdokain közösséget tudott teremteni a humor és a zene nyelvén. „Isten a jókedvű adakozót szereti.” (2Kor 9,7) „Aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor 9,6) Daróci Bárdos Tamás egész életútját – hét gyermekén túlmenően – a bőven vetés jellemzi.

Kezdeti csellótanulmányai után 1958-ban Szervánszky Endre növendékeként, mint zeneszerző kitűntetéssel diplomázott. Az ezt követő három év a Fővárosi Zeneiskolai Szervezetben szolfézstanítással telt. Már ekkor is több néptáncegyüttes számára készített eldolgozásokat.1961–1970 között a Duna Művészegyüttes karmestereként, zenei vezetőjeként dolgozott. Ennek az időszaknak fő termése a mintegy 50 tánckép, és 100 népdalkíséret. A szolnoki és zalaegerszegi néptánc fesztiválokon többször is nyert zeneszerzői díjat.

1971–1990 közt a Magyar Állami Népi Együttes karnagya volt. Ez idő tájt kezdtek sűrűsödni a felkérések: megannyi alkalom elmélyültebb komponálásra. A Szegedi Szabadtéri Színpadon („Hegyen-völgyön lakodalom”, „Májusjárás”), budapesti színházakban („Luzitán szörny”, „Telihold”), a Paulay Ede utcai régi Gyermekszínházban („Koldus és királyfi”, „Távolban egy fehér vitorla” – Katajev), a TV Zenés színházában („Csodadoktor”, „Mézes fazék”), sőt, három rajzfilm („Ludas Matyi”, „Szaffi”, „A tetovált nő”) kísérőzenéiben teljesedett ki ez irányú tevékenysége.

Legismertebb oratorikus műve: „Az Értől az Óceánig” címet viselő Ady kantáta. (1976) Ennek egyik tétele („Föl-földobott kő”) később zongorakíséretes nőikari átiratban önállósult, és az Erkel Színház-beli dalárünnepen, valamint a Fészek Művészklub-beli 80. születésnapi szerzői esten is elhangzott. Megrendelések önkormányzatoktól, kórusoktól is érkeztek. A Fehérvári Te Deum, a Missa gratiae, a Magyar rekviem bemutatói után Székesfehérvár díszpolgára lett. (1997) A hajdúböszörményi vegyeskar kérésére írt „Hajdúsági rondó” c. zongorakíséretes kórusmű bemutatóját követően a kórus felvette Daróci Bárdos Tamás nevét. Egyházi műveinek sorában előkelő hely illeti meg további három miséjét. („Temesvári mise” – Szokolay Sándorral közösen, – az 1990-es eseményekre, Ipolybalog község megrendelésére („Szent Korona mise”, 2002, „Missa mixta” – Béres György felkérésére. 2005-ben nyomtatásban is megjelent az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) kiadásában.

1974-től sokasodtak az országos szakmai elismerések is. 1974-ben Erkel Ferenc-díjat,1995-ben Lyra díjat, 2005-ben KÓTA zeneszerzői díjat kapott. 2007 óta pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa. 2001-ben Apáczai Csere János-díjban részesült. Ezt a Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnáziumban 1990 óta folytatott pedagógiai munkásságáért kapta. A fiatalkori 3 év szolfézsoktatást leszámítva – a pedagógus pályát közel 60 évesen kezdte ebben az intézményben, s folytatta sajnálatos balesetéig: 2014-ig. Diákjai a zeneelmélet, zeneirodalom és népzene óráin találkozhattak vele nap, mint nap. Nagyon szeretett tanítani. Elmondható, hogy vokális műveinek legnagyobb része a Weiner Szakgimnáziumban töltött szűk negyedszázadban készült. 2010-ben „Újbuda gyermekeiért” címen a XI. kerületi Önkormányzattól 20 éves kiváló pedagógiai munkásságáért kapott oklevelet.

Tisztségei: a Bárdos Lajos Társaság társelnöke, a KÓTA tiszteletbeli társelnöke, a Magyar Muzsikus Fórum elnökségi tagja. Mindezen túl – a Műegyetemen felkérésre –, a 2000-es évek elején több éven át zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott angol nyelven. Számtalan kórusversenyen vállalt a KÓTA megbízásából zsűrizést. Sőt, a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Zeneiskola évente megrendezett regionális szolfézsversenyén is megfordult, ahol – munkahelyem lévén – jómagam is alkalmi munkatársa lehettem.

A 2011-ig tartó alkotói periódus kevés számú hangszeres művei közül kimagaslik a fuvolára és zongorára írt Csángó maszkos tánc. A darab a Weiner Szakgimnázium zongora és kórus korrepetitorának, Tamás állandó munkatársának: Nagy Mártának felkérésére készült 2010-ben, a sándorfalvi Pallavicini kastély múzeummá avatására. Legutóbbi műve: a furulyára, zongorára írt „20 népdalfeldolgozás” az EMB-nél jelent meg.

Kedves Tamás! Isten egész éltedben vigyázott Rád, feleségeddel, gyermekeiddel, tanítványaiddal együtt. A Gazdától kapott talentumot megsokasítottad. Kérjük az Urat, hogy vezessen ezen a nehéz ösvényen is, ahol most jársz.

Záborszky Kálmán: Dr. Domjánné Kiss Adél laudációja

Dr. Domjánné Kiss Adél tanárnő Záborszky Kálmán, továbbá tanítványai: Smidéliusz Eszter, Kocsis Gabriella, Kocsis Krisztina, Pataky Zsombor és Világi Dávid társaságában

Dr. Domjánné Kiss Adél Bonis Bona díjas zongoratanár 1987-től dolgozik a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti iskolában, az alapfokú zeneiskola zongoratanára. Élethivatása a tanítás, növendékeit – tehetségüktől függetlenül – a legmagasabb szinten oktatja. Teszi mindezt a legnagyobb alázattal, szeretettel immár 30 éve. Példamutató az az igényesség, odaadás, odafigyelés, amellyel növendékei zenei tanulmányait, és ezzel párhuzamosan személyiségük kibontakoztatását kíséri. Nem véletlen, hogy tanszakára sokan szeretnének bekerülni. Növendékei sorra nyerik az országos és nemzetközi versenyeket, ő maga pedig szinte minden versenyen jutalomban, dicséretben részesül kiváló felkészítő munkájáért.

A tanításban szinte fáradhatatlan: lankadatlan figyelemmel kíséri a növendékeit, a legapróbb hibákat is azonnali javítja, s teszi ezt olyan módon, ami fokozza a tanítvány lelkesedését és igényességét. Tanítványait megtanítja gyakorolni, igényesen, magas színvonalon kidolgozni a zongoradarabokat. Ugyanebben az évben, 1987-ben szerezte zongoratanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatán, Kertész Lajos professzor tanítványaként. Ezt megelőzően, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát Fischer Magda tanárnő tanítványaként végezte el.

Diplomázás után rövid ideig párhuzamosan dolgozott zongoratanárként és korrepetitorként is, ám rövid idő alatt világossá vált, hogy a kétféle munka nem összeegyeztethető. Korrepetitori munkájából a Szent István Király Oratóriumkórus maradt meg, mellyel ugyancsak a diploma évétől, 1887-től dolgozik együtt.

Növendékeiből erős közösséget épít: sok életre szóló barátság szövődött közöttük. Ezt segíti, hogy nagyon sok kamarazenét, négykezest és hatkezest tanít nekik. Rendszeresen viszi őket koncertekre, gyakran szüleikkel együtt. Az odafigyelésből a kevésbé tehetséges diákok is részesülnek, ezért több – más, nem zenei hivatást választó – tanítványa is elkötelezetté vált az értékes zene iránt.

A Szent István Király Oratóriumkórus korrepetitoraként nagyszerű karmesterekkel (pl. Kobayashi Kenichiro, Jurij Szimonov, Medveczky Ádám, Vásáry Tamás, Alexander Mayer, Kovács János, Kocsis Zoltán) dolgozott együtt, mindegyikük nagy megelégedettséggel nyilatkozott munkájáról. Az Oratóriumkórus által bemutatott Lajtha László: Mise fríg hangnemben c. (Mise a szorongattatás napjaiban, 1950) művéből 98 oldalas zongorakivonatot készített, melyet a francia Leduc kiadó 2011-ben kiadott.

Egy korábbi nyilatkozata, mely nagyon jól jellemzi dr. Domjánné Kiss Adél tanárnőt, így hangzik: Hálás vagyok, hogy a munkám nemcsak a hivatásom, hanem a szenvedélyem is.

Úgy érzem, méltán kerül most a „Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozata kiemelkedő zenepedagógiai tevékenységéért elismerő oklevél” dr. Domjánné Kiss Adél művész-tanár kezébe.

Zádori Mária: Dr. Horváth Anikó laudációja

Több évtizedes szakmai és baráti kapcsolatunk bátorít arra, hogy szóljak néhány szót Horváth Anikó csembalóművészről.

A Zeneakadémián Antal István negyedéves zongorista növendékeként teljesedett nagy álma, hogy 1970-ben elkezdhetett csembalót tanulni Sebestyén Jánostól. 1973-ban már a Párizsi Nemzetközi Csembalóverseny II. helyezettje lett. Ezután Zuzana Ruzickova osztályában és Kenneth Gilbertnél fejlesztette tudását. 1977–1991-ig a Nemzeti Filharmónia szólistája volt. Számtalan koncert, rádió és lemezfelvételt készített, mely tevékenységeit mindmáig folytatja.

1991-től a Zeneakadémián a csembaló főtanszak tanára. 2001-ben DLA doktori fokozatot szerzett, attól kezdve docensként, majd habilitált egyetemi docensként tanított 2012-ig. A csembaló tanszak mind magasabb szintre emelése érdekében sokszor járt tanulmányutakon, hogy megismerje és továbbadhassa az európai felsőfokú csembalóoktatás módszereit (Basel, Hága, Bécs).

Zádori Mária köszöntőjét mondja

Külföldi kollégáival nemzetközi versenyeken, fesztiválokon való részvételével tartja a kapcsolatot. Meghívására számos nagyhírű professzor tartott kurzust a Zeneakadémián, s maga is számos alkalommal volt mesterkurzusok tanára, versenyek zsűritagja. Cikkei jelennek meg zenei folyóiratokban és előadásokat, továbbképzéseket tart szakmai fórumokon.

A tanításnál mindig nagy gondot fordított arra, hogy olyan muzsikusok kerüljenek ki keze alól, akik biztos stílusismerettel, zenei műveltséggel rendelkeznek és magas technikai szinten csembalóznak. Növendékeit széles repertoár kiépítésére buzdította, amely felöleli különböző korok és nemzetek műveit, különös tekintettel a magyar szerzőkre. Ő maga is számos XX. századi komponista művét mutatta be (pl. Durkó Zsolt, Huszár Lajos, Szokolay Sándor, Ligeti György). Átfogó ismereteket adott át a historikus előadói hagyományok területén (korabeli notáció, tempók, ornamensek stb.) mindig felhasználva a legújabb kutatási eredményeket. Kamarazenei gyakorlat, obligát csembalós repertoár, continuójáték szólistákkal és zenekarral: ezekkel a fontos tapasztalatokkal is gyarapította a növendékek szakmai tudását. Szinte minden tanítványa jelen van a magyar és külföldi koncertéletben, illetve működik zenepedagógusként.

Tanárként igyekezett tanítványainak szakmai és magánéleti problémáit anyai jó barátként, mélységes empátiával megoldani, kollégaként pedig rendkívül segítőkész, minden fajta szakmai féltékenység távol áll tőle.

Létrehozta a Clavicembalo Zeneművészeti, Zenepedagógiai és Zenetudományi Alapítványt, amelynek fontos célja tehetséges fiatalok szerepléshez, ill. ösztöndíjhoz juttatása. 2008-ban és 2011-ben a Cembalissimo Nemzetközi Csembalófesztivál és Találkozó művészeti vezetője volt.

A csembalóművészi évtizedek után következett számára a fortepiano, majd a korai és a modern zongora korszaka, amely új színt, a régi zenei szalonok világát hozta vissza a magyar koncertéletbe, megismertetve a hallgatót a történelmi Magyarország 18–19. századi kismestereinek életművével, és a verbunkos majd a magyar romantika gazdag irodalmával. Jómagam is ezeken a koncerteken és felvételeken való közreműködésem során bővítettem a korszakra vonatkozó repertoáromat, pl. Fusz János dalainak előadásával és felvételével.

Miután pedagógiai díj átadásáról van szó, ezért Horváth Anikóról, mint pedagógusról akartam képet festeni, de a mai napig koncertező, gazdag művészi pályával rendelkező előadóművész és az elkötelezett tanár életpályája nála szorosan összefonódik.

Számára sohasem a külsődleges sikerek, a szereplés nyilvánossága fontos, hanem az elmélyült felkészülés, a művek tökéletes elemzése, megértése és annak átadása a hallgatónak. Örök értéknek vallja a művészetek, a természet és a spiritualitás elsőbbségét az anyagi világgal szemben.

A Liszt Ferenc- és az Artisjus-díj mellé méltó helyre kerül a mai kitüntetés Horváth Anikó csembalóművészhez, a Liszt Ferenc Zeneakadémia nyugalmazott tanárához.

(Szerkesztette: Vigh Mariann MMA)