NESZLÉNYI JUDITH
I.
MIT JELENT NEKÜNK KODÁLY ZOLTÁN?
„Kodály hangja a zenében Magyarország
hangja” (Sir Arthur Bliss, London, 1960.VI. 3.)
A múlt század elején, egy szép arcú szakállas
legény elindult társával, a földkerekség legszebb tájának a
felfedezésére. Erdélybe, magyar falvakba, oda, ahol nem csak a madarak
daloltak, de a falu népe is dalolva ment ki a mezőre, vagy az erdőbe,
elvégezni a napi munkát. Már messzi földről hallatszott a nóta, de
mégis nehéz volt össze verbuválni az embereket, hogy énekeljenek hát bele abba
a „nagytorkú csőbe" valami szépet. Nem sokáig tartott a csodálkozás, mert mikor visszahallották
saját hangjukat, egyszeriben sorba álltak, legszebb hímezett gúnyájukban, hogy:
na most 'aztán én jövők! És a legszebb székely
népballadák mind így lettek megörökítve, sok más örökifjú népi dalocskával és táncdallammal
együtt táncdallammal együtt.
Bartók Béla és hűséges társa, Kodály Zoltán ( Magyar Nemzeti Levéltár
)Hát így kezdődött! Kodály és hűséges
társa, Bartók Béla, éjt nappallá téve, akadályt és időt nem kímélve
vette fel fonográf lemezre a magyar nép legfeltettebb kincsét, a dalt! Ez az
"Ősi ének" a szívekből őszintén omlott, hogy
megoszthassa velünk örömét, bánatát, kínját, szenvedéseit, szegénységét és
hihetetlen kulturális gazdagságát a jövendő nemzedéknek.
Mert Ő tudta, hogy a hang, az ének, a muzsika
mindenkivel vele születik éppen úgy, mint ahogyan magyarnak születtünk és az is
maraduk bárhol a világon.
Énekelni MINDENKI tud, aki beszél, és meg lehet tanítani énekelni. Kodály életének egyik mozgató
pontja ez lett, amikor Ádam Jenővel kidolgozta a
Kodály módszer” néven később
világhírűvé vált zenepedagógiai koncepciót
Ez a szelíd, finom fiatalember hihetetlen eltökéltséggel
és bizalommal vágott bele a munkába, aminek köszönhetően nemzetünk
szerető Édes Atyjává lett.
A külvilág felé Ő a híres zeneszerző, operák
és nagyzenekari művek briliáns alkotója, aki egész életében, mint a haza
hű fia, ihletért mindig a nemzetéhez fordult. Mert ezt volt az
Ő hivatása, küldetése. Az utód nélkül maradt férfi így lett egy
nemzet Édesapja, több nemzedéken keresztül bátorítva, tanítva, végtelen
szeretettel és kitartással a jövő ifjúságát.
A nehéz kezdet után, egy idő múlva aztán divatos
lett a nép zenéje. Egyre másra jelentek meg az iskolai használatra készült
tanító munkái: a Bicinia Hungarikák, az Énekes ABC-k, és a sok gyönyörű rövid lélegzetű
kórusmű, amit a fiatalok is könnyen tudtak együtt énekelni az iskolai
kórusokban. Egytől egyig a nagy munka árán felfedezett népdalok alapján.
Vajon ki ne ismerné és dudolná az Esti
dalt, ki ne ismerne a Karácsonyi pásztortáncot, a kis Jánoskák ugró-bugró Betlehemes játékait. Ugyanakkor nem
feledkezett meg a zeneileg kifejlett érzékű felnőtt
társadalomról sem. A Magyar Királyi Operaházban
Háry János hivalkodott elő csodás tetteivel és a Székely fonó leánya oly
nagy érzéssel várta vissza kedvesét a Csitári hegyek felől.
Kodály: A csitári hegyek alatt (Kukely
Júlia, Kocsis Zoltán, 1982 ...
(Kukely Júlia és
Kocsis Zoltán, 1982)
A csitári
hegyek alatt - YouTube
Geszthy Veronika és Kovácsházi István,
vezényel: Záborszky Kálmán (2010, Budapest, Syma Csarnok)
Kodály:
A csitári hegyek alatt (folksong)
Andrea Rost, Zoltán Kocsis ...
(Rost Andrea és Kocsis Zoltán, Budapest 2011)
A
templomokban az Ő Missa brevis-ét
énekelték meg a „jövel, jövel, Emmanuelt”, és a Zeneakadémiától kezdve
Toscanini Carnegie Halljáig a
Arturo Toscaninival, 1928 ( epa.oszk.hu
)Repülj páva variációit hallhatta a világ. És Kodály
Zoltán Psalmus Hungaricusa a magyar nép imája lett, "Mikoron
Dávid nagy búsultában" elkesergi allegorikusan a magyar nép nagy bánatait,
az állandó harcokat, az állandó elnyomásokat: „Vigasztalásért szörzék így versekben”...
Zoltán Kodály: Psalmus
Hungaricus, Op. 13 - YouTube
Londoni Szimfonikus Zenekar, Kozma Lajos
(tenor), Brighton-i
Fesztivál Kórus, vezényel: Kertész István
"Senki se túlságosan nagy arra, hogy kicsinyeknek
írjon, sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá.” (Gyermekkarok,
1929) Ez volt élete egyik mottója és ezt a gondolatot hallhattuk ki
évtizedeken át a nagy mester, a Tanár Úr
mondanivalójaként életművéből.
A világhírű nagy zeneszerző, a Zeneakadémia
tanára, akit 2 alkalommal is felkértek, hogy legyen Magyarország Elnöke(!) és Ő ezt a kérést
mindig megtagadta, sőt még egy "Új Magyar Himnusz megírását is Rákosi
Mátyás tervére, de amire Ő csak egyszerűen, a reá jellemző
szűkszavúsággal csak azt felelte: JÓ AZ, ÚGY!
Rendszeresen ellátogatott az iskolákba, hogy személyesen
megismerhesse a tanuló ifjúságot, és tanácsaival nemzedékeket neveljen
MAGYARRÁ!
Kodály Zoltán népdalt jegyez
le egy magnetofon segítségével az MTA központi épületében. Forrás: Kodály
Archívum (Kodály Zoltánné szíves engedélyével) (MTA
)
Az általa felfedezett, gyűjtött, katalogizált
magyar népdal kincstár lett általa, ami egyedülálló a világon még ma is.
Terjedelmével és kielemzett csoportosításával, több mint ötezer népdalával... Esküdt ellensége volt a magyar népdal szándékos
elmásításának, átköltésének, virtuózan csillogóvá alakításának, ami pedig a
nyugatnak úgy tetszett...
A Tanár úr, TANITOTT!
A szűkszavú, sokat mondó, mosolygó, - de sosem nevető -
kedves, odafigyelő kritizáns Tanár úr, mindig
„fején találta a szöget". Mindig megtalálta a helyes kifejezést, és
német-francia-angol tanár tudását nem
csillogtatva MINDIG megkereste a legmegfelelőbb magyar kifejezéseket,
MINDENRE. A 20. század új magyar nyelvújítója is
volt.
Tanítványai imádták, rajongtak, és rettegtek is
Tőle! Nehogy véletlenül egy-egy idegen szó belekerüljön a beszélgetésbe
vagy a dolgozatba... Még a zenei
kifejezéseket is (pl.: piano/forte/ ritenuto, stb.)
is megkövetelte, hogy MAGYARUL fejezzük ki.
A tanítványok, illetve az egykori tanítványok
körében. Szelényi István, Szigeti Mihály, Kertész Gyula, Bárdos Lajos, Kodály,
Kerényi György, Seiber Mátyás, Ádám Jenő és Doráti Antal (felső kép);
Kertész Gyula, Kodály, Engel Iván, Serly Tibor, Seiber Mátyás,
Szelényi István, Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Szigeti Mihály és Kerényi György
(alsó kép)
Többször járt a Veres Pálné Leánygimnázium (VPG) kórus
próbáira – Serényi Emma tanárnőm ugyanis szeretett
karmestere volt – és ilyenkor előfordult, hogy
Serényi Emma (Kaposvár, 1915.12.01. – Budapest, 2000.05.07.)
a VPG ének- és kézimunka tanára, valamint az énekkar
vezetője
engemet hívott ki a táblához és le kellett szolmizálni egy
dallamot a Tanár Úr előtt. EZ AZ, amitől rettegtünk. Remegő
térdekkel és reszkető hangocskával jómagam is énekeltem a tábla előtt... Sőt később már Akadémista koromban egy népzene
órán - akkor már zeneszerzést nem tanított - mindenkinek el kellett
énekelni egy népdalt, lehetőleg úgy, ahogyan azt NEM egy operaénekes,
hanem egy egyszerű falubeli ember énekelné. En az egyik balladát választottam,
ami a 7 zongoradarab Székely keservesnek az alapmotívuma. „Istenem, Istenem,
hol lészen halálom?"...
Megértően bólogatott "na, ez már közel van" és én irulva- pirulva elfogadtam.
Az évek során a Vele korrepetált Marosszéki táncok
zongora változatát én mutathattam be Los Angelesben, először.
Mikor Daniel Ernő (1918-1977)
zongoraművész-professzor és szintén zongoraművész-tanár felesége,
Katinka lakásában, a Santa Barbara-i Egyetem
Kodály Sympoziuma alkalmából Kodály Zoltán élete
leghosszabb interjúját nekem adta a Los Angeles-i magyarok felé 1966-ban.
Legnagyobb meglepetésemre EMLÉKEZETT az én szerény kis előadásomra ott
a 18-as teremben a Zeneakadémián. Briliáns emlékező tehetsége élete
végéig tökéletes volt, és jaj de nagyon félt mindenki, hogy mit is mondjon,
hogyan is mondja, mert „a Tanár Úr" mindenre emlékszik, és néha, mint
elsőrendű kritikus, újra fel is említette!
Kodály Zoltán élete, művei és munkássága a
fennkölt tisztelet jegyében született. Életét népe zenéjének a fenntartása
és annak egy magasabb fokú áttételére, a világ színpadára helyezte.
Briliáns zeneszerzői és hangszerelői
készségét a Páva-variációk, a Galántai és Marosszéki táncok, nem kevésbé a Háry
János c. daljáték hihetetlen világsikert mutatja.
Kórus technikai szólamvezetése a harmónia teljes
összhangjában kapcsolja össze a magyar népdalok legszebb feldolgozásait.
Kodály MAGYARUL komponált!
A Psalmus Hungaricus és Jézus és a kufárok, illetve a Laudes Organi - legutolsó nagyobb
műve – a kórusművészet remekei. Rengeteg kisebb kórusműve kiválóan
alkalmas kisebb – nem oratórikus – templomi és
iskolai vagy klub kórusok műsorába való előadásra.
A Ma elhangzott művek Kodály Zoltán
legszebb es legkarakterisztikusabb műveit mutatják be. Kodály Zoltán
50 éve, hogy meghalt, de nemcsak ma, de a magyar életben mindig is élni
fog. Jézus Krisztusról sem úgy beszélünk, mint „néhai" Jézus... és
Kodály SEM lesz sohasem az, ha életben tartjuk azt a szenvedélyesen magyar
mivoltot, amivel kinyitotta az ország kapuit a világ felé es megismertette a
külföldet a magyar zene különlegesen szép ősi pentaton
hagyományaival, Ezeknek az értékeknek a tovább adása a MI
feladatunk, a MESTER elvégezte dolgát. Most már rajtunk a sor, hogy
milyen tanítványai lettünk.
Évekkel ezelőtt Hollywood produkált egy
fantasztikus filmet: „Close Encounters
of the Third kind" – amelynek az egyik rendezője Zsigmond
Vilmos volt. Ennek a filmnek a végen a nevek felsorolásánál a
„credits” alatt a magyar telefonkönyv majdnem minden
neve előfordult, bele értve a Kodály Intézeteket is,
kontinentálisan. Közben a zene zúgott, harsogott, és hála magyarországi
tanulmányaimnak, a szolmizáció elemi tudományával le
is jegyeztem a dallamot, mellyel most mar nemcsak a világ, de a világmindenség
összes nyelvén egyet értettünk: "Re-Mi-Do-So,
- Re-Mi- Do-So, – stb.
Egykori szeretett tanárom Kodály Zoltán bizonyára
bölcsen és boldogan mosolygott le mennyei országútjáról, amely immár nemcsak
ezt a véges földi világot hálózta be új zenepedagógiájával, de az
eljövendő századok zsenge emberi magocskáit is megáldotta azzal az ajándékkal,
ami már kifejezetten a „Jövő Zenéje" es a képzelet alkotta tudományos
világ végtelenébe vezet.
Befejezésül néhai Róth Feri hegedűművésznek,
az UCLA volt tanárának a szavait idézem: „Évtizedekkel ezelőtt azt
gondoltuk, hogy Kodály próféta, szent a saját hazájában: MA MÁR TUDJUK, HOGY (világszerte) AZ." Ezt jelenti nekünk Kodály
Zoltán életműve.
A
szerzőről
N. Pfeiffer Judith, egy
Kodály tanítvány
Czirok Mihály és Neszlényi Pfeiffer Judit a Gyulai
Zenei Napok jubileumi rendezvényén (2010) (Gyulai Hírlap Online)
Neszlényi
Pfeiffer Judit a Pasadena
City College és a Kaliforniai Állami Egyetem (California
State University) korábbi zenetanára, aki az 1956.
évi forradalom és szabadságharc eszméinek ápolásáért és őrzéséért, továbbá
a magyar modern zeneművészet terén végzett tevékenységéért 2006-ban a
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta. A budapesti Zeneakadémián végzett Antal István, Faragó
György, Molnár Antal, Kodály Zoltán, Viski János növendékeként. Ebből a
rangos listából látható, hogy Neszlényi Pfeiffer Judith nemcsak zongoraművészi, hanem
zeneszerzői képzésben is részesült. Megemlítendő, az akadémiai éveket
megelőzően, korábban Fraknói
Rózsi tanítványa volt – aki viszont Varró Margit iskolájából került ki – majd a
Bartók Konzervatóriumban a Dohnányi tanítvány, Szirányi János zongoraművésznél képezhette
magát.
Cikkünk
a
Los Angeles-i Kodály Kórus 2017. augusztus 26-án tartott ünnepi hangversenyén
elhangzott megemlékezés szerkesztett változata, alább pedig Neszlényi Pfeiffer
Judit megemlékezésének angol szövege olvasható:
II.
Judith Pfeiffer***
THE
COMPOSER: A NATION's MASTER
The Composer, a nation's Master -
At the beginning of the 20th Century, new ideas
began to take allover Europe. Over the Millenium, especially the architectural achievements
brought international acclaim for the country. But in music, the country
was at the crossroads, mixed with fashionable songs "mudalok"and
the gypsy bands greatly florid gypsy style
presentations. .There was a need for change. Zoltan Kodaly and Bela
Bartok-,-both knew about this, and something
had to be done. They decided to go into the country to collect those inimitable
songs the people sang in the country.
With a systematic knowledge, and the help of -
by our standards very mediocre equipment - the phonograph - visited the
people in each region of the country. Collected and set the music onto
paper, and register them according to a
musicological standpoint, to save it for posterity. Thus, the folklore of
the Hungarian nation has been preserved, in VOLUMES. The effort produced
the greatest treasury of folksong the world has known. Thousands and
thousands of songs have been collected and saved from Transylvania through Transdanubia.
Zoltan Kodaly, was an accomplished cellist and
scholar in German-French and English, and professor
at the Music Academy established by Liszt. at the
age of 27 y.. By then, his genius of composition was getting known around
the world .He also found a way to incorporate the beautiful folk melodies into
his compositions.
Very soon his musical - "daljatek" as he calls it, Janos Hary
- has been played by Toscanini in New York's Carnegie Hall, and his Dances
of Galanta and Marosszek
was on the program of every symphony orchestra of Europe.
But he was still searching for something else.
He still had something else as a dream: to educate his people.
As the folklore development became popular so
did his expressing and using the TRUE vein of the Hungarian
soul. More and more he turned towards the importance of good music
education. He was lucky to find such companions as Jeno
Adam, Laszlo Vikar, Gyorgy Kerenyi, Laszlo Lukin Miklos Forrai ,
and yet a long line of classically trained musicians, to help him.
Kodaly, a master
of "musical voicing and pronunciation " produced a treasury of choral
compositions, for public and scholastic use, based on
folksongs. Also,published
volumes for music reading/ listening/notation exercises to
develop musicianship for the young.
By the time he died, in 1967, there was no
person in the country who was illiterate in music.
Thus, the person, who never had any offspring,
became the musical father of the country, by establishing the famous sol-fa
system with the "movable do " , the basis of
the Kodaly Method, taught around the world.
N. Judith Pfeiffer, one of his pupils'
III.
Élménybeszámoló A
Kodály-estről
(2017.
augusztus 26., Reseda California, Reformatus templom)
Felejthetetlen élményben volt részünk
Augusztus 26-án, a Reseda-i Református Templom
termeiben. Kodály Zoltánra emlékeztünk, aki 50 éve hagyott el
bennünket.
Érseki Emőke, – a Los Angelesi magyar
társadalom kiváló karnagya – díszelőadással kívánta megünnepelni a
Mester sokoldalú zenei, és pedagógiai hagyatékát. A kiválasztott művek
mesteri összehangolása, és a szereplők ehhez való méltó kiválasztása
tökéletes volt.
Elsőnek kell kiemelnünk a Los
Angeles-i Kodály Kórus szenzációs szereplését, az „intonációs” – tökéletesen
tiszta / nem hamis –, és „prozódikus” –
/kiejtésbeli/szó érthetőségi – nagyon nehéz, és komoly professzionista
felkészülést igénylő többszólamú kórusművekben.
A műsort a templom lelkésze, Nt. dr. Jakabffy
Zsolt nyitotta meg magyar, és angol nyelvű bevezetőjével, majd méltó
kezdetnek Berzsenyi Dániel: 'Magyarokhoz' c. versét először Tóth Attila
szavalta el. Ezt követően a 42 tagú kibővített kórus igen lelkesen az
erre a versre épülő "Forr a világ" kezdetű című
kánonnal indította a megemlékezést.
Kodály fontos szerepét hangsúlyozta már Illyés
Gyula is, akinek a versét –"Bevezető egy Kodály hangversenyhez"
– Cser Mária szavalta el.
Ezután ismét megszólaltak a „mennyei hangok” és a
Mester Szent István Királyunkhoz írt Himnuszát hallhattuk, háromszólamú
feldolgozásban.
Aki talán nem tudná, Kodály Zoltán, –
amellett, hogy német-francia-angol szakos tanár is
volt –, mint csellóművész is megállta volna a helyét. Szólószonátáját
a körünkben élő, de világviszonylatban is ismert ifj. Mező László gordonkaművész
játszotta bravúros hangszerkezeléssel, és autentikus hozzáállással. Az igényes
hallgatóság vastapssal fejezte ki tetszését. Ezután Horusitzky
Zoltán emlékezését hallottuk prózában.
Csodaszép volt a "Veni,
Veni Emmanuel" gregoriánból ihletett többszólamú
feldolgozása is, melyet ismét a kórus tolmácsolt.
Kihagyhatatlan lett volna a "Székely keserves",
mint zongoradarab, az op.11 megrázó balladája Sapszon
Bálint zongoraművész élethű előadásában, aki San Francisco-ból utazott ide erre az előadásra.
Köztudomású, hogy Kodály előszeretettel használta feldolgozásaiban a
székely balladák drámai feszültségét, az ősi ötfokú skálához mindig hü MAGYAR harmóniákkal.
Ezután hallottuk a 20. század magyar szalonjainak Lírikus
románcát, Mező László csellóján keresztül, Sapszon
Bálint kíséretével, mely a Mester egyik ifjúkori romantikusan dallamos
műve.
Hogy hogyan is született a Missa
Brevis, – a Rövid mise – azt Nádasdy Kálmán (Budapest, 1904. – Budapest, 1980.) háromszoros Kossuth-díjas
rendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító egyik írásának
bevezetőjéből tudtuk meg. A Kodály műből pedig meghallhattuk
az Introitus, Kyrie és a
Glória tételeket a kamarakórus elbűvölően csengő hangján, és az
orgona hatalmasan áradó kíséretével, amit Szilas Imre varázsolt elénk, a
dicséretes szóló részletekkel váltakozóan! Imre a Pasadena-i
Westminster Katedrális világhíres orgonistája évtizedek óta – már, ha
valaki nem tudná! –
A Műsor második része már az
együtténeklés jegyében folyt. Jó gondolat volt, hogy az " Esti dal"-al folytatódjék a muzsika. Ez az a mű, amit a Youtube-ról már az egész világ ismer a Halászbástyán való
együtténeklésről! Nincs olyan magyar, aki ezt a tüneményesen szép népdalt
ne énekelte volna már iskolás korában is. Gondolatban most is együtt énekeltük
a kórussal, halkan, a lélek hangjával. Egy ország szíve zengett benne: "Én
Istenem, adjál szállást, Már meguntam a járkálást"...
Visszagondoltunk a hiányzó kórustagokra.
A szívmelengető pianissimo után, a magyar
nép keserve, bánata, drámaian szólalt meg egy igazi népballadából, melyet Cser
Mária művésznő adott elő Kossuth-díjat érdemlő előadásban! E
sorok írója ezt a számot tenné a „magyar olympus”, a
Hargita tetejére! Bravó Mariska! Bravó a választással!
No, de még ezután jöttek a Mester „mesteri”
népdal-feldolgozásai, mert "Most jöttem Erdélyből " Balla
Sándor, a Svéd Sándori hangú operaénekes, éppenséggel Erdélyországból érkezett
ide közénk, hogy a Kodályi operát, a Székely fonót is képviselje, csodálatos
hősi hangjával, és impozáns megjelenésével. Vastaps fogadta.
Az „El kéne indulni” és az „Ó, mely sok hal terem az
nagy Balaton” címűt (azt a kutyafáját !) nem hallottuk ilyen meggyőzően mostanában, talán
csak azelőtt Czövek Istvántól, szeretett néhai baritonunktól...
Tudják-e, hogy tulajdonképpen mi is Kodály
legnagyobb érdeme?! Az, hogy azon kívül, hogy
egy nemzetet nevelt, a GYERMEKEKHEZ, a felnövekvő nemzedékhez is szólt. A
Férfi, aki nem hagyott természetes utódot maga után, egy nemzet Édesapja
lett! Az iskolásokhoz írt Énekes A-B-C, a Bicinia Hungarikák,
és az az un. Kodály módszer, és zenetanító munkái, könyvecskéi által!
Milyen jó volt hallani a gyermekeinket énekelni, gyönyörű csilingelő
gyerekhangon, MAGYARUL.
Három népdalfeldolgozást 6 leány (Balla Kati,
Maráz Erika, Németh Zsófi, Tóth Kinga, Elekes Denise és Érseki Emőke)
énekelt több szólamban, tökéletes intonációban, és kiejtéssel. Ez a tökéletes
kiejtés illetve „prozódia” volt Kodály egyik legfontosabb követelménye
kórusműveinek interpretálásában. Éppen EZ volt csodálatosan szép a 6 hölgy
előadásában.
A „szűkszavú, de sokatmondó" Mester
humorát, karakterét képviselte Nádasdy Kálmán rendező másik prózája, amit
ismét Cser Mária olvasott fel, életrevaló mosollyal. Ezek után felolvasta a
híres kritikus, Gách Mariann értékelését Kodály
Zoltánról.
Végre Érseki Emőke, – az előadás
lelke, tervezője, szervezője és dirigense – is megszólalt. Azon a
hangon, amit Kodály úgy méltányolna: szép magyar bel canto,
tiszta, üde, tökéletes kiejtéssel, el nem harapott szó-végekkel. Ez az a
„Érseki” hang, amit mi mind olyan nagyon szeretünk, és szeretnénk többet is
hallani! Köszönjük Emőke, nemcsak a hangodat, de még a szíved
dobbanását is!
Hadd emeljük ki mind a négy
zongorakísérőt: Cser Lászlót, Maxim Andrást, Sapszon
Bálintot és Szilas Imrét, akiknek a szakmai virtuozitása, és muzikalitása
nélkül nem lett volna olyan magas színvonalú a műsor, mint amilyen volt.
Lassan a közös énekléshez kerültünk, ami talán
a legjobban esett a kétórás, színes műsor után. Mindenki tudta az „A csitári hegyek alatt”, és az „A
jó lovas katonának” kezdetű népdalfeldolgozásokat, így a Resedai egyház szentélyében együtt énekelt a kórus, a
szólista és a hallgatóság, Cser László kíséretével. Egy szívvel,
egységesen zengett az egybegyűltek serege. Megható pillanat volt.
A műsor befejező száma a Kállai kettős,
– az erre az alkalomra készült zenekari felvételről való kísérettel –,
mely nem a "csűrt" hanem a templom mennyezetét, és
márványpadlóját is egyszerre döngette! Ez igen! Így vigad a magyar – még
Kaliforniában is. Az ismétlés sem maradhatott el!
Természetesen befejezésül hadd idézzük fel
Kodály szavait: „Akinek tehetsége van, annak kötelessége is, és a
hazájának szolgája kell, hogy legyen!” Íme, Kodály Zoltán bebizonyította, hogy
lehet valaki próféta a saját hazájában.
Egy ilyen előadást szívesen
meghallgatnánk még egyszer! RÁADÁST!
Az előadást díszvacsora követte a Bethlen
teremben. Erről valószínűleg néhai Vízváry
Mariska, a híres szakácsművész – filmszínész – írónő tudna
méltó beszámolót kisütni...
Dr.
Neszlényi Lászlóné, Pfeiffer Judith,
volt
Kodály növendék