http://dunakeszipost.hu/wp-content/uploads/2015/09/zene_es_kepzomuveszet_galeria_.jpg

 

50 ÉVES A DUNAKESZI FARKAS FERENC MŰVÉSZETI ISKOLA

 

I.

Varsányi Lászlóné visszaemlékezése*

 

Varsányi Lászlóné

 

Tisztelettel köszöntöm az ünneplő közönséget és az ünnepelteket a Dunakeszi Zeneiskola megalakulásának 50 éves évfordulóján. Varsányi Lászlóné vagyok, a zeneiskola alapító igazgatója. Az első szavak legyenek az emlékezésé és a köszöneté.

 

Emlékezzünk tisztelettel azokra a kollégáinkra, akik ezt az intézményt létrehozták. Munkájukkal folyamatosan fejlesztették, elindították a sikerek útján. Sajnos már többen eltávoztak közülük: Takács Lajos - aki 5 évig igazgatóhelyettese, majd 20 évig igazgatója volt ennek az iskolának. Búcsúznunk kellett Erdélyi Sándortól, és veszteségeink voltak a kihelyezett tagozatokon is. Mindnyájukra tisztelettel gondolunk. Az Ő munkájuk volt az alap, amire a továbbiakban építhettünk.

 

Az iskola Váci Járási Körzeti Zeneiskola névvel Fóton alakult.  A kezdeményezés Szakáll Lászlóné, Lujzi érdeme. A Dunakeszin működő ének-zene tagozatos iskola (melynek indítását szintén Ő szervezte) növendékeinek hangszeres tanulás iránti igénye „kényszerítette ki” az önálló zeneiskola megalakulását.

 

Kihelyezett tagozataink voltak: Dunakeszi, Felsőgöd, Váchartyán, Aszód és Bag. Ezeken a helyeken kellett megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a zeneoktatáshoz szükségesek: terem, hangszer, fűtés, világítás, takarítás és a legfontosabb: a TANÁR. Ha nehezen is, de mindez sikerült. Nem mindig kaptunk főállásban tanító kollégát, de a mellékfoglalkozásban jól tanító tanárnak is nagyon örültünk!

 

A tantestület nagyon szerencsésen alakult. Valahogy mindenkit elkapott a lelkesedés: ha már megvannak a körülmények és a sok jelentkezőből ki lehet válogatni a legjobbakat, akkor érdemes a munkát elkezdeni! Jól sikerültek az első vizsgák, örültünk, hogy a növendékeink szép eredményeket értek el.   

 

Időközben az iskola Dunakeszire került és a Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola nevet vette fel.

 

A Pest megyei Tanács bővítette a megye zeneiskolai hálózatát és felkérést kaptunk, hogy a Dabasi és a Ráckevei járásban is szervezzünk kihelyezett tagozatokat. Később meg kell említeni még a Gödöllői járást is, ahol egy kicsit könnyebb volt a tagozatok szervezése, szerencsésebb volt a közlekedés, így könnyebben kaptunk tanárokat. A Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola 6 zeneiskolát „nevelt fel és önállósított: Dabas, Gödöllő, Aszód, Ráckeve, Göd és Fót).

 

A lelkes és hivatás szerető tanári munka mellett nagyon szép és nívós növendékhangversenyekre, tanári koncertekre, megyei rendezvényekre emlékezhetünk ebből az időszakból.

 

Igazgató változás után a szervezési munkát Takács Lajos igazgató vette át, két helyettese: Papp Károlyné, és Lakos Lászlóné segítségével.

 

Az iskola szakmai hírneve egyre erősödött, nagyszerű tanárok indítottak megyei és országos versenyeken növendékeket: elsősorban Domoszlai Erzsike, Erdélyi Sándor, Lakos Lászlóné, Papp Károlyné, Takács Lajos, Tóth Ferenc.

 

A zenei pályára készülő növendékek száma is megsokszorozódott és a növendékek sikeresen felvételiztek a zeneművészeti szakközépiskolákba.

 

A kezdeti időszakban, majd a későbbiekben megalakult – és híressé vált zenekarok a Boglár nővérek, a Puska testvérek, majd Tóth Ferenc vezetésével – a központban és a kihelyezett tagozatokon megbecsülést és óriási érdeklődést váltottak ki a zeneoktatás számára.

 

Ezekben az években volt növendékeink egymás után jöttek már tanítani  iskolánkba: köztük Andrási Anikó, Szkubán Judit, Czermann Cili,   Eisenmann  Tünde, Legindi Gábor,  stb.

 

A Bárdos iskolával szó szerint „testvériskolai” kapcsolatban voltunk, nagyszerű közös hangversenyekkel és közös rendezvényekkel eredményesen dolgoztunk együtt.

 

Takács Lajos igazgató Úr nemcsak átgondoltan és körültekintően szervezte a zeneiskolai munkát, hanem kiváló muzsikus volt. A tanári hangversenyeken mindig nagy sikerrel lépett fel, és klarinétozásának varázslatos pillanatai voltak.

Igazgatói tevékenységére jellemző, hogy megbízásainak meghosszabbításánál a tantestület mindig egyhangú szavazattal tisztelte meg.

 

 

http://www.farkasferencami.hu/feltoltkepek/Czermann_Cecilia.jpg

Dr. Ruszinkóné Czermann Cecília

 

A következő igazgatót már a zeneiskola nevelte. Czermann Cecília zongorista növendékünk volt, majd tanári munkáját iskolánknál kezdte. Később Igazgató- helyettes, majd igazgató lett. A zeneiskolát művészeti iskolává alakította: megszervezte a képzőművészeti, a drámajáték és a tánc tagozatot. Az iskola munkáját színesítve kiállításokat, művészeti rendezvényeket sorát iktatta a programokba. A Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola neve megváltozott, felvette Farkas Ferenc zeneszerző nevét. Később országos rendezvényt alapított, a Farkas Ferenc Zongoraversenyt. Czermann Cilivel szívesen és lelkesen dolgoztak a tanárok. Az országos versenyen elért nagyszerű eredmények, díjak, a zenei pályára lépő növendékek, a sok-sok magas színvonalú rendezvény mind ezt támasztják alá. Munkájának elismerése, hogy a tantestület egyhangúlag kitüntetésre terjesztette fel. Az iskola vezetésében egyébként egykori tanítványaink közül többen is szerepet kaptak.

 

Megnyugtató számunkra, hogy a zeneiskola helyzete a mostani években stabilizálódott, és az is, hogy Dunakeszi város vezetése támogatja, és folyamatosan figyelemmel kíséri az iskola munkáját.

 

Összegezve: úgy érzem, nagy utat tett meg ötven év alatt a dunakeszi zeneiskola. Nagyon szép eredményekkel büszkélkedhet! Mindezt elismerés és köszönet illeti! Szívből kívánom, hogy a következő ötven éves beszámoló is ilyen sikerekről és eredményes munkáról adjon hírt!

 

II.

 

PAPP KÁROLYNÉ**

50 év – ahogy én látom...

 

Papp Károlyné

 

Kedves kollégáim, kedves vendégek, tisztelt ünneplő közönség!

 

25 évig voltam a zeneiskola tanára. Mindig „magaménak” éreztem ezt az intézményt, részt vettem munkájában és eredményeit ma is figyelemmel kísérem. Engedjék meg, hogy a Dunakeszi Művészeti Iskola jubileumán, mint alapító tag, néhány emlékemet megosszam Önökkel.

 

Először néhány szubjektív, de nagyon kedves emléket szeretnék elmondani a „régmúlt időkből”. Elsőnek mindig az iskola indulása, és a kezdő időszak napjai jutnak eszembe (Váci Járási Körzeti Állami Zeneiskola – Fót néven alakult meg iskolánk). Az alakuló értekezleten - a fóti tanács nagytermében - minden jelenlévőt meglepett, hogy személyre szólóan összekészített dokumentumok vártak bennünket: naplók, és a kötelező adminisztratív feladatok kellékei. Éreztük, hogy indulásunk gondosan és átgondoltan tervezett: tudtuk a felvehető növendékek, számát, tanításunk helyét, napjait!

 

Varsányiné Anni igazgatónő konkrétan ismertette elképzeléseit. Nem hosszan, de igen komolyan és meggyőzően vázolta az elvárt szerepünket, feladatainkat. Már ekkor megéreztük, hogy nem akármilyen iskolához kerültünk és nem akármilyen igazgatóval fogunk dolgozni! Másnap – a tanácstól megkapott tanítási termekben takarítottunk: padlót súroltunk, ablakot mostunk. Boldogan csináltuk!

 

A beiratkozásra tisztán, készen, berendezve álltak a termek. Ezen a napon Fóton rengeteg gyermek jelentkezett, „sorban álltak”.  Ma is előttem van Závodszky Kati (ma Cselőteiné Závodszky Katalin – a Fóti Zeneiskola igazgatója!) és a bátyja – akiket  nagypapájuk hozott el beíratni. Az alkalomhoz méltó fehér, fekete ruhában voltak, Katin kis fehér kötény és lábán fehér térdzokni.

 

Az iskola létét, zenei nevelési elveit elődeink munkájára alapozhattunk: a Váci Zeneiskola kihelyezett tagozatára Dunakeszin és egy nagyszerű szakember elkötelezettségére – Szakáll Lászlónéra, Lujzira gondolok – akinek a zenei nevelésben betöltött szerepét, élete munkáját később Eötvös-díjjal ismerték el. Tantestületünkben a lelkiismeretes, lelkes szakmai munka során baráti hangulat alakult ki, sokan családilag is összebarátkoztunk és „összejártunk”. Rengeteget beszélgettünk a növendékekről, képességeikről, meghallgattuk egymás növendékhangversenyeit. A falu életében is részt vettünk gyermek hangversenyekkel, tanári koncertekkel, alkalmakhoz kötött műsorokkal.

 

Emlékszem az első szakfelügyelőkre is: Vásárhelyi Magdára, Péter Miklósra – akiket nagy izgalommal vártunk és örültünk tanácsaiknak, véleményüknek. Így indult iskolánk!

 

Hogyan fejlesztettük tovább ezt az alapot, milyen kisugárzása lett tevékenységünknek? Kezdem az első igazgatónkkal: Varsányiné Annival – aki nagyszerű vezető volt. Át tudta adni a tanári pálya szeretetét; hitet, hivatásérzetet, lelkesedést tudott ébreszteni munkatársaiban. Minden szükséges vezetői adottsággal rendelkezett. Megismerte, átlátta egyéniségünket, tudta, hogy ki mire képes, mit várhat munkánktól – és ehhez szabta a követelményeket. Emberileg is törődött tanáraival. Egyénenként beszélhettük meg Vele a szakmai elképzeléseinket, esetleges problémáinkat. Segítőkész volt. Összefogta a tantestületet, közösséggé nevelte, és ez a közösség megtanult az iskoláért, a zenetanításért dolgozni.

 

Anni néhány év után a Pest megyei Tanács főelőadója lett.  A megyében a zeneiskolai hálózat fokozatos kialakításával, illetve fejlesztésével bízták meg. Tapasztalatai és elkötelezettsége alapján kiválóan helyt állt ebben a feladatkörében is. Tehát a megye kapott – az időközben Dunakeszire költözött zeneiskolától – egy nagyszerű vezetőmunkatársat!

 

Takács Lajos – igazgatóként – töretlenül tudta folytatni a megkezdett munkát. Jó kapcsolatot épített ki a város vezetőivel, és az iskoláival, elsősorban a 3. sz. – ma Bárdos Lajos iskola és a gimnázium igazgatóságával, tantestületével. Ha egy mondattal kellene munkásságát jellemezni: megbízott a tantestületben, hagyta a tanárait kibontakozni! Emlékezetes közös hangversenyek, nagysikerű rendezvények hangzottak el ebben az években.

 

Fehér asztal mellett: Takács Lajos, Varsányi László, dr. Ruszinkóné Czermann Cecília, Jakóné Vratarics Nóra, Grosz Katalin, nem igazán láthatóan dr. Domoszlai Erzsébet, Cselőteiné Závodszky Katalin és jobb oldalán Tóth Józsefné láthatók.

 

Az iskolavezetés teendői sokasodtak: intézményünk újabb kihelyezett tagozatok indításával, „működtetésével” hat zeneiskolát „nevelt fel” és önállósított (Dabason, Ráckevén, Gödöllőn, Aszódon, majd Fóton és Gödön- minden iskolához tartoztak kihelyezett tagozatok is!). Nagy munka volt, és ez az eredmény magáért beszél!

 

A zeneiskola elhelyezése sok problémát okozott. A barátságtalan és hideg művelődési házi termek, majd a „faház” (volt építkezési felvonulási épület), a méltatlan körülmények nem voltak alkalmasak zenetanításra. Dunakeszi vezetése végül is úgy döntött: önálló épületet biztosít. A tanítás mindnyájunknak évről-évre sok örömet okozott, éreztük a fejlődést és a gyerekek, valamint a szülők szeretetét. Volt növendékeink egymás után jöttek vissza tanítani. Tanáraink között olyan egyéniségek voltak, akik a szakmai munkában „húzóerőt” jelentettek, hozzájárultak ahhoz, hogy a Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola kiemelkedő eredményeket ért el: országos hírű lett.

 

Erdélyi Sándor, hegedűtanár kollégánkról nagy tisztelettel tudok nyilatkozni. Tanítása országos hírű lett. Növendékei zenei képzése mellett a teljes ember nevelésére törekedett és ezt szigorúan meg is valósította.  A későbbiekben doktorált, majd a Zeneakadémia hangszerszakértőjeként és kutatójaként adta tudása legjavát.

 

Említem Domoszlai Erzsikét (Bodroginé Domoszlai Erzsébet). Óriási munkabírással tanít ma is. Kiváló tanár. Növendékeit fantasztikusan lelkesíti, megtanítja a zongorázás összes technikai fortélyára. Tanítványai az országos versenyeken számolhatatlan első, második és különböző helyezéseket értek el. Rengeteg gyereket indított zenei pályára. Nagy óraszámban tanított, és emellett képezte magát, doktori fokozatot szerzett.

 

Folytatom a sort Lakosné Sárival (Lakos Lászlóné). Zongoratanárként és igazgatóhelyettesként is nagyon nagy szeretet övezte. Türelmes, igen megértő, megbízható munkatársat nyert vele az iskolavezetés.  Nagyszerű zongoratanár, tanszakvezető volt, aki szintén sok dicsőséget hozott az iskola számára mind a versenyeken, mind a zenei pályára készülő növendékek nevelésében. Igazgatóhelyettesi és tanítási munkája mellett a Pest megyei Szakszervezeti Bizottság titkára lett, évekig dolgozott ebben a körben is, segítve a megye iskoláinak, tanárainak munkáját.

 

Emlékezzünk a Boglár nővérekre! Ők nem Dunakeszin, hanem a váchartyáni és a fóti kihelyezett tagozaton tanítottak. Anci néni hegedűművész volt, Sárika néni kísérte a növendékeket zongorán. Gyermekszeretetük ma is legendás!  A legkisebb faluban, a legelhagyottabb gyerekekkel is szeretettel és különleges érzékkel bántak.  Emlékszem Váchartyánban a Pikács nevű tanítványukra, akit sokat emlegettek. Nemcsak zenére tanították, hanem csiszolgatták viselkedését, beszédkészségét, sőt sokszor anyagilag is segítették. Boglár Anci néni növendéke volt Závodszky Kati is, aki – mint említettem – ma a Fóti Zeneiskola igazgatója.

 

A Puska testvérek (Puska László és Puska Tibor) nagyszerű zenekart működtettek a Fóti Gyermekvárosban. A zenekari munka igen jó hatással volt az állami gondozott gyerekekre, érzelmi nevelésük kiteljesítésére.

 

Említem a hegedű tanszakon Cs. Krassói Emíliát – aki Gödön tanított, sok sikeres felvételiző növendéke volt. Majd Finnországba kerülve erősítette a magyar zenei nevelés jó hírét. Munkáját – elmélet tanárként – Papp Miklósné Zsuzsa igen eredményesen segítette.

 

Szintén Gödön tanított Varsányi László zongoraművész. Tanítványai ma is emlegetik gyermekszeretetét és élményt adó zongorázását. A tanári hangversenyeken mindig kirobbanó sikert aratott.

 

Vratarics Nóra (Jakó Ferencné) – cselló tanár – rengeteg átiratot készített tanítványai számára a legismertebb mesefilmek zenéjéből. Ezek tanításával lelkesítette a növendékek gyakorlási kedvét. Tanár kollégáival sokat szerepelt koncertjeinken kamaramuzsikusként.

 

Tompa Zsuzsa (Dr. Tompa Gáborné) szintén igen nagy tudású tanárunk volt. Felvételiző és országos versenyeket nyert növendékei kiemelkedtek a zeneiskolai tanulók közül. Nemes egyszerűséggel, szinte magától értetődően tudta növendékeivel első pillanattól megszerettetni és megszólaltatni a hegedűt.

 

Tóth Ferenc – trombita tanár – zenekaros tanítványai ma is emlegetik a fellépések, utazások örömét. Természetesen a zenekar sikerei az egész fúvós és ütős oktatás munkájára is épült, melyben Takács Lajostól kezdve mindenki részt vett. Tóth Ferenc nagyon jól megalapozta a gyerekek zenekari játékát, pontos munkára szoktatta a tagokat. Ez az együttes Európa számos országában és Keleten is nagy sikerrel szerepelt, bemutatta a magyar zeneoktatás értékeit.

 

Szkubán Judit – volt növendékünk – is nagyszerű tanár lett. Bekapcsolódott a Kokas-módszer terjesztésébe és országos hírnevet szerzett. Szolfézstanárként szintén elismert, az országos versenyeken növendékei első díjat és különdíjakat szereztek.

 

Czermann Cili (dr. Ruszinkóné Czermann Cecília) – volt növendékünk– lett iskolánk harmadik vezetője. A közösség hamar felfigyelt tanári és szervezési munkájára. Igazgatóhelyettesi feladatot kapott, majd Takács Lajos „Címzetes igazgató”- választása után átvette az iskola irányítását.  Tervszerűen, okosan és a fejlődés irányába fejlesztette az intézményt, amely a többi művészeti ág tanításának bevonásával művészeti iskolává alakult. Számos külföldi kapcsolatot épített ki. Tanáraink munkája, a növendékek tudása nemzetközi mércével is „megállta a helyét”. Jelenleg országos szakmai szervezetnek, a Zenetanárok Társaságának elnöke. Meghívták az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott „Kerekasztal” pedagógiai fórumra is, részt vesz országos szakmai egyeztetéseken.

 

Meg kell emlékeznem a zongorakísérő tanári egyéniségekről. Lugosi Marika, Tóthné Ági, Legindi Gábor bárhol, bármikor elvállalta a művek kíséretét – legyen az zeneiskolai koncert vagy városi, vagy éppen országos rendezvény.

 

Tisztelettel gondolunk Péter Miklósra, aki országos szervezeteknél dolgozott, majd nyugdíjas éveiben iskolánkban tanított. Növendékei és mi, tanártársai is nagyon megszerettük, és megbecsültük tudását.

 

Az alapfokú tanítás mellett később ketten a felsőoktatás kereteiben is dolgoztunk: dr. Erdélyi Sándor – zeneiskolánk kiváló tanára – a Zeneakadémia hangszerszakértőjeként és kutatásainak eredményeként számos cikk, könyv megírásával tett le maradandó értéket.

 

Magamról annyit, hogy először a zeneművészeti főiskolán, majd az összevonás után a zeneakadémián a tanárképzéssel, tanárjelöltekkel foglalkozhattam. Szakmai gyűjtemények, cikkek mellett a Spiegel Mariannával közösen írt módszertani könyvünket most adták ki angolul. Országos szakértőként két alkalommal is részt vettem a zeneiskolai szolfézs tanterv kidolgozásában.

 

Köszönetet szeretnék mondani azoknak a kollégáinknak is, akik évek hosszú során át „hűségesen” munkálkodtak vagy munkálkodnak zenei nevelésünkben: Bognár Rezső, Berecz László, Tóth Antal, Láda Ferencné, Grósz Katalin, Czifra Emese, Császik Mónika, Szekula Edina – velük még egy tantestületben dolgozhattam- valamint Puer Judit, Márkus Erzsébet, Kátai Katalin, Kökény Zsuzsanna és Stefán Tivadar.

 

Számtalan kollégám munkáját emelhetném még, akik a kihelyezett tagozatokon tanítottak. A körülmények miatt ez sokkal nehezebb volt, mint Dunakeszin, a központban. Munkájuk eredménye legalább olyan értékes, mint az „országos vérkeringésbe bekapcsolódott” tanároké. Szeretettel és hálával gondolunk rájuk!

 

Idő hiányában nem soroltam fel név szerint azokat a kollégákat, akik néhány évig voltak ebben az időszakban közösségünk tagjai. Eredményeinkhez ők is hozzájárultak!

 

Iskolánk volt növendékei közül többen kollégáink lettek: Andrási Anikó, Czermann Cecília, Szkubán Judit, Sebestyénné Eisenmann Tünde, Legindi Gábor, Puer Judit, Kökény Zsuzsanna és a jelenlegi két igazgatóhelyettes: Vaitzner Adrienn és Veres Kornél. Dunakeszin, az általános iskolákban, és a gimnáziumban tanítottak: Tomasek Etelka, Andrási Anikó, Mészáros Magdolna, Rátki Ilona.

 

Külön elismeréssel emlékezünk az adminisztratív és a „technikai” dolgozókra. Nagyszerűen beilleszkedtek az iskola életébe és mindig mindenben lelkiismeretesen segítettek! Közülük Tóth Józsefnét (Ancikát) külön említem: nyugdíjba meneteléig nálunk dolgozott, nagyon lelkiismeretesen és példásan rendben tartotta környezetünket.   

 

Intézményünk legnagyobb eredménye a zene szeretetére és a zene „művelésére” tanított gyerekek sokasága. Gondoljuk el, 50 év alatt ez hány növendéket jelent!

Ugyancsak kiemelkedő a tehetségek felismerése, zenei pályára irányítása.

A főiskolát, egyetemet végzett volt növendékeink közül – a felsoroltakon kívül-néhány kiváló művésztanár, hangszeres művész, számtalan zeneiskolai, szakközépiskolai hangszeres- és elmélet tanár, közép- és általános iskolai ének-zene tanár, zeneileg jól képzett tanító és óvónő került ki. Büszkék vagyunk rájuk!

 

A múltbeli eseményeket és eredményeket összefoglalva nem tudtam mindenben a teljességre törekedni. Talán annyit elértem, hogy bemutattam az iskolai közösség elkötelezett munkáját, a problémák megoldása iránti törekvést, a minden napok hangulatát, a dunakeszi zeneiskola országos „kisugárzását”!  A közelmúlt eredményeiről már mások tudnak beszámolni, azok, akik ezt az időt ugyanúgy személyesen megélték, mint mi a múltat!

 

Kívánok az iskolának és munkatársainak sok örömet és sikert a további évekre!  Kívánom, hogy folytassák ezt a munkát szívvel- lélekkel! Útravalóul Kodály Zoltán gondolatát idézem: „Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya… Becsüld meg, erősödj benne, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz!”

 

 



* Varsányi Lászlóné alapító igazgató, a Pest Megyei Tanács VB legendás zeneiskolai főelőadójának, a MZTSZ alelnökének visszaemlékezését - távollétében - Papp Károlyné olvasta fel az ünnepségen.

 

** Papp Károlyné a zeneoktatás minden szintjén tanított szolfézst: zeneiskolában (Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola, Budapest XX. ker. Lajtha László Zeneiskola) és szakközépiskolában, majd szolfézs módszertant a Budapesti Tanárképző Intézetben és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Vezette a tanárjelöltek gyakorlati tanítását és diploma munkáját, Pest megyében és Budapesten szolfézs szaktanácsadó volt. A legutóbbi két szolfézs tanterv írója (Spiegel Mariannával együtt). 2012-ben jelent meg a Spiegel Mariannával közösen írt Alapfokú szolfézstanítás a gyakorlatban c. könyv. /Papp Károlyné – Spiegel Marianna: Alapfokú szolfézsoktatás a gyakorlatban (Parlando 2014/1.)/ Visszaemlékezése a Dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskola 50. évfordulós ünnepségére készült, de csak a Parlandóban vált megismerhetővé. (A Szerk. megj.)