Ritkán jut olyan könyv az ember kezébe, ahol örömmel olvashatja, hogy egy fiú milyen alapos munkával emlékezik édesapjára. Dalos László (1924-2011) a korszak legkiválóbb hírlapírója – nem csupán újságíró, hanem hírlapíró, aki „Az a fajta tollforgató, aki mindenütt jelen van és mégis meg lehet találni a szerkesztőségi íróasztalnál. Aki mindent tud a maga szakterületéről, mindenre emlékszik, mindenkit ismer. Aki minden műfajban a legotthonosabban jár-kel, aki lankadatlan munkakedvvel ír riportot, interjút, kritikát, glosszát, portrét, kis színes anyagot, hírt, képaláírást és így tovább – amit a téma éppen kíván tőle. Aki tiszteli a szót, a nyelvet: hivatása munkaeszközét és nyersanyagát. Aki tiszteli a szót, a nyelvet: hivatása munkaeszközét és nyersanyagát. Aki pontosan, elegánsan fogalmaz, szellemesen, szeretettel, ha kell: kedves humorral, akár gyöngéden is. Akinek van egyéni hangja, saját stílusa, önálló karaktere. Aki tanítómesterének vallja többek között: Kosztolányi Dezsőt, Hevesi Andrást, Hunyady Sándort, Kellér Andort és Dezsőt. Krúdy Gyula még novellacímben is beírta a “hírlapíró” főnevet.” – olvashatjuk Dalos László gondolatait saját munkáiról.

Dalos László életéről és pályájáról szóló könyvet fia, dr. Dalos Gábor bölcsészdoktor írta. Hihetetlen mennyiségű adat, fotó, személyes emlék és bőséges irodalmi dokumentum olvasható a könyvben. Tiszteletre méltó, hogy egy kiváló intellektussal rendelkező leszármazott ilyen szeretettel és mélységes tudással emlékezzen édesapjára. Valóban örömteli és tanulságos olvasmány!

(Dr. Dalos Gábor: A vén budai hársfék poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777,- forint)

László Zsuzsa