Palatin Krisztina

 

Az aktív zenélés helyzete és szerepe a művészeti nevelésben

(Napjaink kihívásaira és megoldási lehetőségeire fókuszálva)[1]

 

http://eozin.zengonet.hu/vankepem/unnepeink/gyermeknapra2/26BOULANGER.jpg

Graciela Rodo Boulanger: Muzsikáló gyermekek (eozin)

 

A magyar zenepedagógiai gondolkodás középpontjában az aktív zenélésre épülő zenei oktatás áll. Az értékes zene megszerettetésének, a szép iránti érzékenység kialakításának kiváló színterei a zeneiskolák. Az egyéni hangszeres oktatás a minőségi munka érdekét szolgálja. Személyes jellegéből fakadóan pedig érzelmi biztonságot ad a zaklatott világunk terheit hordozó fiatal nemzedék számára. Asilány, értéktelen árucikkekkel elárasztott és a zenének alig nevezhető zajtengerben fürdetett gyermekeknek ma is esztétikai kapaszkodót nyújt az a Kodály Zoltán és Ádám Jenő zenepedagógiájának hagyományaira épülő módszeres zeneoktatás, mely a közös éneklés és társas zenélés segítségével vállal elkötelezettséget a jövő nemzedék művészeti neveléséért.

 

Az aktív zenélés személyiségformáló hatásáról évtizedek óta szólnak tanulmányok. A zenélés érzékenyebbé tesz, segít az emóciók megélésében, hordozásában. Felszabadít, sikerrel, örömmel tölt el. A zenét tanuló gyermekek jobbak a matematikai gondolkodásban, az anyanyelvi kifejezésben, a helyesírásban, a szövegértésben, lényeglátásban. Kreatívabbak, önálló alkotásokra nyitottabbak, könnyebben tanulnak idegen nyelveket is.[2] Az idegtudományi kutatások eredményei ma már alátámasztják a korai zenei nevelés fontosságát. A zenészek idegrendszere a zenetanulás hatására átalakul – közli dr. Acsády László (Acsády, 2003.). Kutatási eredményei szólnak arról, hogy „az idegrendszer csak kilenc-tíz éves kor előtt nyitott annyira, hogy a megfelelő ingerek hatására nagyobb agyterületet bocsásson egy adott funkció végzésére” (Acsády2, 2003. 3. o.). Tőle tudjuk, hogy a hét éves kor előtt megkezdett hangszertanulás hatására az agyban a corpus callosum a homloklebenyeket összekötő részen nagyobb. A homloklebeny felelős többek között a mozgás összerendezéséért. Az agykutatás eljárásai / PET, MRI / tehát lehetővé tették, hogy megfigyeljék zenélő, illetve zenét hallgató emberek agyi aktivitását. Az agykutatások előtt úgy tartották, hogy a muzikalitás kizárólag a jobb agyfélteke képessége (Hámori, 2001). A zenélés valójában az agy aszimmetrikus sajátossága: a hangmagasság, hangszín és harmóniák érzékelését a jobb agyfélteke, a ritmikusságot, az időérzékelést a bal agyfélteke vezérli. A dallamok elemzését a jobb félteke halántéki lebenyének felső régiója, a hangmagasságot inkább a prefrontális lebeny kérgi régiója érzékeli. Ismert zenék képzeletbeli feldolgozása, felidézése a jobb félteke homloki és halántéki régiójában történik (Hámori, 2002). Altenmüller és munkatársainak kutatásai egyre inkább bizonyítják, hogy a zenének nincs központja, területe a zenei nevelés hatására nő, így erős plaszticitással bír. Pap alátámasztja Altenmüller plaszticitásra vonatkozó nézetét, szerinte is minél magasabb szinten műveli az ember a zenét, úgy veszi inkább igénybe a bal agyféltekét is. Ez különösen azokra vonatkozik, akik a zenetanulást hétéves koruk előtt kezdték. A zenészek nagyobb bal agyféltekei aktivitást mutatnak, mint a nem zenészek, zenéléskor számos terület aktív mind a két agyféltekében (Pap, 2002).

 

A napjainkban zenét tanuló „Z” generáció teljesen másképp szocializálódott közegben növekszik, mint magunk, szüleink, vagy nagyszüleink nemzedéke. Laczó Zoltán a társadalom és az értékek pluralizálódására már 2002-ben felhívta az ének-zenetanárok figyelmét. (Laczó, 2002). A társadalmi, demográfiai változásoknak, a digitális világ térhódításának eredményeképpen a fiatal nemzedék más oktatási stratégiákat és eszközöket kíván. A neuropszichológusok szerint a digitális eszközök korai használata az emberi agy változását idézi elő. Dr. Gyarmathy Éva (2013) kiemeli, hogy a digitális kor szülötteinek gyorsabb az információ-feldolgozásuk, saját mozgási-észlelési tapasztalataik helyett döntően vizuális élményeik vannak, passzívan szerzik élményeiket, aktív tevékenységeik helyett inkább gépeket működtetnek. Számukra a világ kényelmes, gyors és egy gombnyomással működtethető. Korunk fiatal nemzedéke nem szívesen hallgat igényes zenét. A klasszikus zene tekintélye megromlott. A médiában azonban a klasszikus zenei értékek megmentésére indultak el ma már tehetségkutató műsorok (Fölszállott a páva; Virtuózok). Az ének-zene tantárgy népszerűsége az iskolai tantárgyak között ma is a legutolsó helyen áll. Ennek megszüntetésére is elkezdődtek már tantárgy-pedagógiai kutatások.[3]

 

A türelmetlenség és időhiány nyomai a zenetanulásban is jelentkeznek, ma az otthoni gyakorlás általában kevesebb, rendszertelenebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Tovább nehezíti a tanítási problémákat a sajátos nevelési igényű, vagy tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók egyre emelkedő száma a zeneiskolákban. A diszlexia, diszgráfia, figyelemzavar tünetei bizony befolyásolják a zenetanulást. A részképesség-zavaroknak köszönhetően az írásban-olvasásban jelentkező típushibák a zenei írásban és olvasásban is megjelennek.[4] Ennek a problémának a felismerése a zenetanároktól is megkívánja, hogy a pszichológiai, pedagógiai és szakmódszertani ismeretük éppúgy magas szinten funkcionáljon, mint művészi, hangszeres tudásuk. Napjaink kihívásai a hagyományokra épülve új pedagógiai eszközöket is kívánnak. A különleges bánásmódot igénylő tanulási zavarral, figyelemzavarral küzdő gyermekek tanításánál segítséget jelent, ha a hallás utáni tanítást, az előjátszások megfigyeltetését, az utánzást helyezzük a középpontba. A kottaolvasásukat segíthetjük azzal, hogy nagyobb vonalközökben nagyobb kottafejekkel, vagy színes kottával, tapintható kottával dolgozunk. Fokozott fáradékonyságukat figyelembe kell vennünk, koncentrációs nehézségüket változatos gyakorlatokkal tarthatjuk fenn. Egy zenemű megtanítására több időt kell fordítanunk. Az elméleti és hangszeres órák ismeretanyagát jobban összeegyeztetve, differenciált, következetes, tevékenységet középpontba helyező élményszerű zeneoktatásra van szükség. A feladatok már nem egyeznek azzal a feladatkörrel, amely az ismeretátadás dominanciájára épülő hagyományos tanárszerephez igazodnak. Az oktatás rugalmasan gondolkodó, kreatív, interaktív és adaptív szerepeket is kíván a pedagógusoktól természetesen a professzionális művészi szaktárgyi tudásuk mellett.[5] A mai digitális korban felnövő nemzedéknek sokféle képességekre épülő, tevékenykedtető, társas helyzeteket és tanulást biztosító, aktív tanulási környezetre van szüksége.

 

A növendékek szeretnek zeneiskolába járni, különösen kedvelik az egyéni hangszeres órákat. Ezeken az órákon lehetőségük van arra, hogy a felnőtt kizárólag rájuk figyeljen. A zenetanár – tanítvány kapcsolat érzékeny viszony is egyben. A gyermekek többsége az iskolából hozott aktuális problémáját, sikerét, örömét rögtön megosztja a pedagógussal. A tanár pedig törekszik arra, hogy a növendék zenei érdeklődését fenntartsa az órán, a hangszer minél igényesebb megszólaltatására megoldásokat találjon, ami a gyermeket sikerrel, élménnyel töltheti el. Duffek Mihály (2009) hívta fel a figyelmet arra, hogy ebben a bizalmas, személyes közegben rendkívül jelentős a pedagógus személye: az évek során példaképpé válik a növendék, a szülő és a család számára is. Ha a zenetanulás kezdetén már kamaraegyüttesek, zenekarok, énekkarok jönnek létre, a gyermekek belenőnek abba, hogy a közös munka szépségének érdekében fontos legyen aktív részvételük a próbákon. A zenei oktatás során tartósabb emberi kapcsolatok jönnek létre, mint az iskolákban általában. Könnyebben megértik és elfogadják egymás szociális - kulturális hátterének különbözőségeit is. Közös a munka, közös a felelősség, közös a sikerélmény. Nevezhetjük a kamarazenélést kooperatív technikának?

 

A zene háttérzaj lett, a világhálón minden elérhető, letölthető, meghallgatható. A zene- és énektanároknak kulcsfontosságú a szerepük abban, hogy megéreztessék, mekkora különbség van a hangversenytermek atmoszférája és a magányos, fülhallgatóból áradó zenehallgatás között. Csak rajtunk, pedagógusokon múlik, hogy pedagógiánkban igazodunk-e a kor kihívásaihoz. A digitális világ lehetőségeit felhasználva, de klasszikus zenei értékeken alapulva kell, hogy szolgálja a művészeti nevelést a zenei oktatás.

 

A Kodály zenepedagógiájának hagyományaira épülő zenetanítás ma is küldetésért vállalt hivatás!

 

A tanítványok, illetve az egykori tanítványok körében.Szelényi István, Szigeti Mihály, Kertész Gyula, Bárdos Lajos, Kodály,  Kerényi György, Seiber Mátyás, Ádám Jenő és Doráti Antal (felső kép);Kertész Gyula, Kodály, Engel Iván, Serly Tibor,Seiber Mátyás, Szelényi István, Ádám Jenő, Bárdos Lajos,Szigeti Mihály és Kerényi György (alsó kép)

Kodály Zoltán a tanítványok, illetve az egykori tanítványok körében: Kertész Gyula, Kodály, Engel Iván, Serly Tibor, Seiber Mátyás, Szelényi István, Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Szigeti Mihály és Kerényi György

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Acsády László (2003): A zenetanulás idegrendszeri háttere. I.II. rész. http://www.parlando.hu/Acsadi1.htm; http://www.parlando.hu/Acsadi2.htm (letöltés: 2017.03.25.)

Duffek Mihály (2009) Tanár és növendék, mester és tanítvány XXI. századi gondolatok Varró Margit nyomán. http://www.parlando.hu/2009-3-VARRO%20KONF. (letöltés: 2017.03.25.)

Dr. Gyarmathy Éva (2013): Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Kiadó, Budapest.

Dr. Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó, Budapest.

Laczó Zoltán (2002): Zenepedagógia és társadalom. In: Hang és lélek. Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács, Budapest. 83-94.

Pap János (2002): Hang-ember-hang, Vince Kiadó, Budapest.

 

 

A szerzőről

Palatin Krisztina magyar nyelv és irodalom, ének-zene szakos tanár, szakvizsgázott gyógypedagógus, a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szombathelyi Tagintézményének munkatársa

 



[1] Az előadás elhangzott 2017. 04. 07-én Szombathelyen a Találkozások. A Művészetek tantárgy tanításának módszertani lehetőségei, tapasztalatai és kérdései – a gyakorlóiskolák összművészeti konferenciáján. ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, 9700 Szombathely, Bolyai János utca 11. Az előadást Ppt. prezentáció szemléltette,  címe: Az aktív zenélés szerepe a művészeti nevelésben. A szerző ének-zenetanár, gyógypedagógus.

[2] A transzfervizsgálatok egyik elindítója volt Dr. Kokas Klára.

[3] MTA 2016 - 2020. Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programok keretében: Ének-zene Szakmódszertani Kutatócsoport, vezetője Gévayné Janurik Márta és Aktív Zenetanulás Kutatócsoport, melynek vezetője Dr. Nemes László Norbert. Megtekinthető: http://mta.hu/tantargy-pedagogiai-kutatasi-program/az-mta-tantargy-pedagogiai-kutatocsoportjai-107076; (letöltés:2017. április 1. )

[4] Palatin Krisztina: A zenetanulás nehézségei tanulási zavarral küzdő gyermekeknél. Parlando 57. 6. sz.

 

[5] A megváltozott szerepelvárásokat nem művészetpedagógiai vonatkozásban közli: Némethné dr. Tóth Ágnes (2015): A pedagógia adósságai. Pápai Nyomda Kft, Pápa.