Zsirai László

Nyitány

Kovács Sándor karnagy emlékére

Tanár Úr! Persze hogy még ma is hallani,

hogy’ szóltak óráin a boldogság hangjai.

Pedig hány évtized azóta hamvadott,

s e hangok lelke mégis szívünkben dobog.

Ugyanis az ember bárhová menekül,

fegyelmezett volta nem felejt énekül,

mert hiszen ha sorsa ébresztőn kántori,

Isten muzsikusa mindenütt bátorít ‒

Utunkon terelget kegyelmes Sarastro,

könnyünk hívja elő fájón Rigoletto,

nyugalmunk vidékén Vivaldi hegedül,

jó kedvünk szelében fuvolaszó repül.

Mint jut asztalunkra ízletes husika,

úgy kell a lelkünket támasztó muzsika.

Ahogy a napsütés kerít vigadalmat,

az ember úgy terít szépen meg a dalnak.

Falatozgassuk csak, akár az ebédet,

a művészek főzte magasztos zenéket!

Hétköznapi nyelven akárhogy is furcsa,

lelkek zárja nyílik a violinkulcsra.

E nyitánytól éled frissen minden élet,

amikor szívében megszólal az ének,

mintha a dalokban szférák zengenének,

s beszürkült bánatot örömre cserélnek.