PROF. GYULAI ÁKOS VERSEI
„A kereszt pajzsa”
NAGYBŐJTRE-2018.
Ne
hagyd, hogy lelkedben fészket rakjon a gonosz,
Pedig
dalos madárkáknak helye lenne ott,
Kik
dalolnák Isten végtelen szeretetét,
Kikről
éppen ezért gondoskodna csak az Ég.
Ne
hagyd, hogy abban a kígyó otthonra leljen,
És
mint a Paradícsomban tette azt gonosz,
Mérget
csepegtessen, és hamis édessége,
A
lelkedet örök halálba elvezesse.
A
méreg édessége ad percekre gyönyört,
Mit
elveszítesz vele, az szólna egy életre,
Mely
akkor kezdődne, mikor lecsukod szemed,
Hogy
élhesd a végtelen időben életed.
Ezért
ha gonosz fészkének szálaira lelsz,
Legyél
vele oly kegyetlen, amily csak lehetsz,
Szeretetet
rá ne tékozolj és erős légy,
Vesd
ki magadból, még időben ellene tégy.
Nézzél
szét jól magadban, a húsvéti bőjtben,
Hisz
az épp ezért van, hogy még időben,
Megleld
a fészeknek már a csöppnyi kezdetét,
Hol
gonosz szeretné élni egész életét.
Ha
nem lenne elég erőd, nézz a keresztre,
Kereszt
fényében megtalálod ezt az erőt,
Mert
megtörte gonosznak pokoli hatalmát,
De
gonosz még él, használd a keresztnek pajzsát.
--
HÚSVÉT AZ ÖRÖK
AZ IDŐ
--
„Az elfogadás kegyelme”
A KERESZTEN
Kereszten függtem megfeszítve fájdalmasan,
a kereszt voltam én
magam.
Szívem volt átverve szögekkel,
szögeltem azt is én magam.
Lelkem volt darabokra törve,
törtem azt saját magam.
Szenvedtem, mert szerettem egykor,
tettem ezt is én magam.
A kereszt fájdalma elmúlott,
de a kereszt vagyok én
magam.
Szívemből a szegeket kitéptem,
csináltam azt is én magam.
Lelkem ma már egyben és tud ujjongani,
könyörögtem ezért én magam.
Ma már nem szenvedek pedig szerettem,
mert elfogadom, de nem
saját magam!
--
HÚSVÉT AZ ÖRÖK TAVASZ
https://youtu.be/2-n5xHZ4FmA
HÚSVÉT AZ ÖRÖK T
--
„Húsvéti hírmondó”
KISMADÁRKA
Rakjál fészket a kertembe,
Gyere hozzám, közelembe,
Építs fészket fenn a fákon,
Szaladgáljál gyenge ágon,
Fák rügyeit nézegessed,
Virágjait gyönyörködjed.
Hajnalonként énekeljél,
Reggelente felébresszél,
Keressél meg reggelente,
Ablakomon betekintve,
Estelente elaltassál,
Éjszakánként álmot hozzál.
Szálljál égbe a felhőkig,
Repüljél el a mennyekig,
Fenn az eget nézegessed,
Szépségeket keresgessed,
Rétek felett is repüljél,
A világban gyönyörködjél.
Jó hírt vigyél embereknek,
Kérjed, hogy ők szeressenek,
Dalolj vígan a világnak,
Hozzad hírét boldogságnak,
Ismerjék meg emberséget,
Szeressék ők a szépséget.
Mert a világ szép
lehetne,
Ha mindenki csak szeretne,
Szép volt világ valamikor,
Leginkább a teremtéskor,
Istennek a keze nyoma,
Tette széppé, nem volt csoda.
Csúfságot az ember hozta,
Szeretetet sutba dobta,
Teremtőjét nem szerette,
A szeretetét elvetette,
Csábításnak engedett ő,
Pedig tudta, ebből rossz jő.
Hozzál vigaszt embereknek,
Jó lesz kedvük, ha szeretnek,
Érzed tavasz itt lesz lassan,
Jön a Húsvét hamarosan,
Kereszteket jól ismered,
Temetőkben már meglelted.
Kereszteken már pihentél,
Kereszteknek énekeltél,
Nem tudtad, hogy kihez szóltál,
Embereknek vigaszt hoztál,
Tudd meg akkor mit csináltál,
A Teremtőnknek dalolgattál.
A szerző geológus és geofizikus professzor emeritus, az MTA doktora, az Akadémiai Díj kitüntetettje. Nemzetközi hírű természettudós. Kedveli a vers és prózaírást, valamint a filmezést. Készülőben van egy próza kötete és két verseskötete. Érdeklődik a vallásfilozófia és a teológia iránt. Művészetek kedvelője, a zene kedvelője. Most közölt versei a közelmúltban születtek Miskolcon.