Mint a felvétel kísérőszövegéből megtudjuk, a 1997-ben történt újjáalakulás óta 20 éve működő Erkel Ferenc Vegyeskar (EFVK) a kerekszámú évfordulót felvétel-készítéssel ünnepelte. Az EFVK 20 felvételére 2017. május 26-án és 27-én került sor, a Bartók Béla Unitárius Egyházközség Misszióházában. A zenei rendező és a hangmérnök feladatát egy személyben Dobos László végezte. (Egyébként a kórus jogelődje 1948-ben alakult, így 2018-ban „aktuális” a felvétel meghallgatása, hiszen kis jóakarattal a 70 is kerek számnak mondható.)

A kísérőfüzetben csaknem egy egész oldalt foglalnak el a kórus fontosabb eredményekként elkönyvelt, nemzetközi megmérettetéseken szerzett helyezései, díjai, diplomái. A felsorolás korántsem teljes, csupán a 21. századi sikereket, eredményeket tartalmazza, kezdve a KÓTA minősítő hangversenyén elért „Fesztiválkórus” fokozattal (amelyet 2006-ban a „Kiemelt Hangversenykórus” cím követett). Előtte szerepel egy érdemben fontos mondat: „Minden szempontból (életkor, foglalkozás, nem, zenei képzettség…) vegyeskar vagyunk, de az éneklés, a zene szeretete és a közösség erősen összeköt minket.” És aki meghallgatja a felvételt, elhiszi, hogy komolyan így gondolták, így érzik. A szép kivitelezésű füzet tartalmazza a műsort, ismertetve a műsorválasztás szempontjait, s az idegen nyelven énekelt kórusművek magyar szövegét. Szokatlan, hogy a karnagy munkásságáról, nevének feltüntetésén kívül, nem informál. Aki utánanéz az interneten Cseri Zsófia munkásságának, könnyen belátja, hogy miért. Nehéz lett volna kiemelni a pálya értékes mozzanatai, sikerei közül néhányat. Mert Cseri Zsófia hosszú távon tett bizonyságot fáradhatatlanságáról. (Személyesen a VII. Szinkópa Vegyeskari Találkozón kaptam először ízelítőt körültekintő, a művészi munkán kívül a gyakorlati feladatokból is részt vállaló magatartásából, amely minden bizonnyal személyiségformáló erőként hat énekeseire.) Egy interjúból kiderült, hogy főiskolás kora óta dolgozik két budapesti felnőtt-kórussal, előbb társkarnagyként, majd vezető karnagyként (az EFVK mellett a Pasaréti Palló Imre Énekkarral). S ha ehhez hozzávesszük a mindenkori iskolai kórusait, akkor könnyen megértjük, honnan az energia – amelynek emberi, közösségi kapcsolatokban egészen különleges megmaradási törvényei vannak.

A kísérőszövegből megtudjuk, hogy a jubileumi felvétel műsorának összeállításakor milyen szempontokat vettek figyelembe. Olyan műveket választottak, amelyek nem szerepelnek korábbi felvételeiken, és amelyeket úgy az énekesek, mint közvetítésük által közönségük is megszeretett. További szempontként vették tekintetbe a 2017-es év zeneszerzői „aktualitásait” (Kodály Zoltán születésének 135., halálának 50. évfordulóját, s hogy ebben az évben volt Orbán György 70. születésnapja) – s ami további „aktualitást” biztosít: 2018-ban a 85 éves Kocsár Miklós művének újrahallgatása.

A műsort öt „blokkba” csoportosították I. Az öröm hangjai, II. Jézus élete zenei képekben, III. Vers és zene, IV. „… minden eddigi és még valami.”, V. A búcsú hangjai. Az egyetemes zenetörténet és a hazai kórusirodalom kincsei jól megférnek egymás mellett, hiszen az utóbbi beletartozik a nagyobb halmazba. Régi korok muzsikájának több, a későbbi kompozícióknak kevesebb idejük volt még vizsgázni az előadók és a hallgatóság körében. Mivel az általuk korábban már felvett művek nem jöhettek számításba, megnőtt az esélye annak, hogy bármely éneklő közösség újabb repertoár-bővítő kompozíciókat ismerhet meg ebből a 22 műsorszámból álló, kerek programból.

Az öröm hangjai eltöltik a hallgatót is, amikor elkezdi hallgatni a műsort. Gordon Young és Ralph Manuel egyaránt Alleluja címet viselő kórusműve rögtön „öröm-variációkat” kínál, majd két zsoltár következik (Mendelssohn 100. zsoltára, valamint a 126. zsoltár Orbán György megzenésítésében), s ebben az első blokkban máris megmutatkozik az a karakterizáló készség, amely elidegeníthetetlen sajátja az énekkarnak. A második blokk tovább erősíti a kezdeti jó tapasztalatot, s itt érdemes kitérni a „szövegmondás” kérdésére. Mindenki nem érthet minden nyelven – sem az énekesek, sem a hallgatók. Idegen (kevéssé értett) nyelvű szövegnél sem elég a hangzók érthető ejtése, hanem jó esetben annak a többletnek a közvetítő erejével is számolnak az előadók, amit a zeneszerző tesz hozzá a dallamokkal, harmóniákkal, ritmizálással, mintegy felfokozva a közöltek hatását. (Láttam olyan autográfot, ahol a szerző feltüntette, hogy nem kell érthető szövegmondásra törekedni, az adott részlet indulatának erejét, forrongását kell visszaadni az előadóknak!) Az Erkel Ferenc Vegyeskar, karnagya irányításával atmoszférateremtően szólaltatja meg a legrövidebb tételeket is (így Arvo Pärttől az egy percnél alig hosszabb Bogoroditse Devót is). Megindító fohász a tolmácsolásukban Kocsár Miklós Pater nostere, s drámai töltésű Deák-Bárdos György tétele, az Éli! Éli!, míg Rheinberger Abendliedje végtelen nyugalmat áraszt. A puha tónus egyenletessége arról tanúskodik, hogy az egymásra-figyelés szempontja előkelő helyet foglal el a próbák során is. Nincsenek „kiszóló” hangok, a színek-tónusok árnyaltak, és amikor fokozásra kerül sor, hihetetlen energiák szabadulnak fel a dalosok ajkán. A Shakespeare-megzenésítések magyar szövegét műfordításban közlik (Vas István, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc), Frederico Garcia Lorca verse szinte nyersfordításnak hat. Weöres Sándor verseit Kodály (Norvég leányok) és Orbán György (A Paprikajancsi szerenádja) képviseli. Kiderül a programból, hogy a kórus felkérésére már több mű is született, így Günsberger Ákos Négy limerickje (Varró Dániel), valamint Bella Máté Lacrimosája, mindkettő 2015-ben (az utóbbi a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásra reflektált). A IV. blokk címe idézet, Kodálytól való, miszerint: „a modern: minden eddigi és még valami”. Itt kapott helyet Beischer-Matyó Tamás népdalfeldolgozása, amelynek bemutatója is az EFVK nevéhez fűződik. A koncertező gyakorlatra utal a záró-blokk, amely egy ír áldást és egy lett altatót tartalmaz – gyakran e művek valamelyikével búcsúznak közönségüktől az énekesek. Egy-egy kórustétel szólóit az énekkar tagjai vállalták, Króneisz Gábor, Mihály Andrea és Vargacz Anikó.

Ez a húszéves vegyeskar harmadik CD-felvétele, amely a Budapest Józsefvárosi Önkormányzat és az EFVK Baráti Kör támogatásával jöhetett létre. A kórusmuzsika kedvelői nevében abban reménykedem, hogy a folytatásra nem kell várni a negyedszázados jubileumig.

Fittler Katalin

HALLGATNIVALÓ

Válogatás az Erkel Ferenc Vegyeskar elmúlt évekbeli hangfelvételeiből

Alfvén, Hugo	Aftonen
Bárdos Lajos	Libera me
Britten, Benjamin	A Hymn to the Virgin
Fauré, Gabriel	Cantique de Jean Racine (op.11)
Karai József	Estéli nótázás Szép a tavasz, szép a nyár
Kocsár Miklós	Hegyet hágék
Ligeti György	Kállai kettős
Lotti, Antonio	Miserere mei Deus
Mendelssohn Bartholdy, Felix	Herbstlied Herr, nun lässest du
Monteverdi, Claudio	Sfogava con le stelle
Orbán György	Cor mundum
Peterson, W.-Berger	Stemning
Sweelinck, Jan Pieterszoon	Hodie Christus natus est
Wolf, Hugo	Letzte Bitte