„Visszatekintés” a Nagykőrösi Zeneiskola elmúlt évtizedeire

Hartyányi Mária Piroska nyugalmazott zenetanár visszaemlékezése

A nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola a „Weiner Hét” rendezvénysorozata keretében emlékezett meg alapításának 65. évfordulójáról. Kedves volt növendékem Százdiné Szecsei Anikó igazgatónő a tantestület nevében felkért, hogy elevenítsem fel a zeneiskola élettörténetét. Természetesen elvállaltam ezt a nemes feladatot. Már az első évben növendéke, majd diplomám megszerzése után nyugdíjba vonulásomig – 45 évig – pedig tanára voltam a zeneiskolának. Visszaemlékezésemben 45 fénykép segített, most megpróbálom másként felidézni az elmúlt 65 évet.

Nagykőrösön az 1950-es évekig csak a tanítóképzőben folyt hangszertanítás, meg egy-két magántanárnál lehetett zongorázni tanulni. Híres énekkara volt a tanítóképzőnek és a gimnáziumnak. Az általános iskolákban is fontos volt az énektanároknak, hogy jó kis kórusuk legyen. Kodály Zoltán nemhiába hangoztatta „Legyen a zene mindenkié!”, lassan kezdtek megnyílni a zeneiskolák. Nálunk Nagykőrösön az én kedves általános iskolai énektanárom, Szilvásy László vállalta fel a zeneiskola létrehozását. Az alapító tanárok közül már csak dr. Vecseri Zsigmondné Márta néni él. 94 évesen is szeretettel emlékezik Szilvásy Lászlóra. Dicséri, hogy milyen gondosan szervezte az akkori nehéz körülmények között az iskolát. A Partizán Szövetségtől sikerült kiigényelnie a szép épületet, hangszereket szerzett és lelkes tantestületet hozott össze. Természetesen ő lett az első igazgató. Szolfézst tanított, de már a „Kodály-módszer” szerint. Felkérésére Orosz Szeréna zongoratanárnő a magánnövendékeit behozta a zeneiskolába. Geszner Jenő zongoraművész is hamarosan a tantestület tagja lett. Sok szép hangversenyére emlékezhetnek a nagykőrösiek. A tanítóképzőből két tanárt hívott meg: Herczegh Lászlót hegedűtanárnak és Kovács Istvánt szolfézstanárnak. Herczegh Laci bácsinál kezdtem én is hegedülni tanulni. Emlékkönyvembe ezt írta: „Az élet legfényesebb oldala a muzsika!” Kovács Pista bácsi vitt el bennünket először az Operába és az Erkel Színházba. Életre szóló élmény volt. Tőle tanultam meg, hogy mindig felkészítve kell vinni a gyerekeket az operai előadásra. Fülembe cseng, ahogy mondta: „Kell a zene, mint a kenyér! Boldog, aki muzsikál, mert örömet, bánatot levezet.” Dr. Nyíri Géza a konzervgyár fúvószenekarát vezette. Ő lett a fúvós tanszak egyik tanára. A zenekar tagjai pedig jöttek tudásukat gyarapítani a zeneiskolába. Nyíri Géza közvetítésével jött Szentesről dr. Vecseri Zsigmond fúvós- és ütőtanárnak, felesége, Márta néni pedig zongoratanárnak. Ceglédről Szirmay Reginald járt át zongorát és magánéneket tanítani. Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő mindig nagy szeretettel emlékezik rá, mert életének meghatározó tanára volt. Simon István klarinéttanár pesti zenekartól érkezett Kőrösre, hogy a fiatalokat tanítsa. Török Iván operaházi gordonkaművész pedig szabadnapján járt le, hogy megismertesse a kőrösi gyerekeket a gordonka szép hangszínével. Szabados László és Németh László általános iskolai énektanárok szolfézst tanítottak, Hartyáni Dezső bácsi pedig hegedűt. Papp Zsuzsa (Papp Károlyné) is tanúsíthatja, hogy Dezső bácsi általános iskolai énekkara Kodály, Bartók kórusműveit olyan jól énekelte, hogy még a Rádióban is szerepeltek. Bálint Ferencet 1953 késő őszén helyezték Esztergomból Nagykőrösre a tanítóképzőbe. A Zeneakadémián Bárdos Lajos és Ádám Jenő is tanította. Tanári pályáját Baján kezdte. Lukin László, de különösen Mohayné Katanics Mária mindig nagy szeretettel emlékezett meg róla, mert az ő hatására választotta a karvezető pályát. Bálint Ferenc a zeneiskolában zongorát, szolfézst tanított, és az iskolai, meg a városi zenekart is vezette. 1954-től nála folytattam én is a zongora tanulmányaimat.

1955-ben Szilvásy László Veszprémbe költözött, s ott is megszervezte a zeneiskolát. Nagykőrösön Bálint Ferenc lett az utóda.

Olyan jó érzés, hogy még elmondhatom, hogy mennyi tudást, emberséget kaphattunk tanárainktól. Az ő lelkiismeretes munkájuk megalapozta a zeneiskola folyamatos fejlődését és a zenei pályára termettek sikeres elindítását. Néhányukat a tablón is láthatjuk. Papp Zsuzsa (zongora-szolfézs) volt az első - későbbiekben Papp Károlyné szolfézs szaktanácsadó, a legutóbbi két szolfézs tanterv írója, az Alapfokú szolfézstanítás a gyakorlatban c. könyv társszerzője -, aztán folytatódott: Tartsay András (harsona), Vedres Szabolcs (trombita), Szabó Edit (zongora), Beleznay Tibor (kürt), ifjú Nyíri Géza (kürt), Nyíri Csaba (kürt), Herczegh László (gordonka), Herczegh Zsolt (gordonka), Szabó Júlia (szolfézs), Pólus László (zongora), Herczegh Mária (fuvola), Udvardi Éva (brácsa), Szűcs Zoltán (trombita), Király Ágnes (brácsa), Molnár Zsuzsa (zongora), Matuz István (fuvola).

Tanáraim: Herczegh László és Bálint Ferenc tanácsára én is a zenetanári pályát választottam. 1963-ban Szabó Edittel együtt mi voltunk az elsők, akik már a tanárképzőben megszerzett tudásunkkal felvértezve visszaérkeztünk Nagykőrösre. Máig nem tudok elképzelni nagyobb szeretetet, mint ahogy a tantestületben bennünket fogadtak. Volt tanárom, Bálint Ferenc igazgató úr minden elképzelésem megvalósításában támogatott (évfordulós megemlékezések, óvodás hangversenyek, stb.). Igyekeztünk a növendékeinkből a maximumot kihozni, és megszerettetni velük a zenét. Arra törekedtünk, hogy mindig az értéket adjuk tovább.

A zeneiskola kezdettől meghatározó része volt a város zenei életének. Mindig szépen szerepeltünk a megyei, az országos versenyeken és fesztiválokon. Dr. Vecseri Zsigmondnak jó kis ütőegyüttesei voltak. Emlékszem, hogy dobzenekara milyen nagy sikerrel szerepelt 1968-ban a Televízióban.

Minden segítséget megkaptunk Varsányi Lászlóné Annikától, a Pest Megyei Zeneiskolák főelőadójától a munkánkhoz. Szívvel - lélekkel segített, ahol csak lehetett.

Szinte minden évben volt felvételizőnk, pedig soha nem beszéltünk rá senkit erre a nehéz pályára. A tovább tanuló növendékeink közül többen is visszajöttek közénk tanítani: Németh Margit (hegedű), Pálfi Alojzia/Lujzi (szolfézs), Barnáné Módra Zsuzsa (zongora), Németh Ágota (gordonka). Jól tudtunk együtt dolgozni, egymás növendékeit meghallgattuk, ötleteinkkel segítettük egymás munkáját.

A kerek jubileumi éveket megünnepeltük. Kiemelkedett a 25 éves, melyen együtt szerepeltünk Emődi Zsuzsa és Puszta Erzsébet konzis növendékeinkkel, akik azóta már művészek, Kulin Katalin és Molnár Edit pedig már tanárok. Bárdos Lajos Bálint igazgató úr felkérésére nagyon szép előadást tartott. Zárásként az esti hangversenyen az iskola két egykori növendéke, Szűcs Zoltán trombitaművész és Beleznay Tibor kürtművész adott hangversenyt Váczy Károly zongoraművésszel, aki a Bartók Szakiskolában az igazgatójuk volt.

Iskolánknak éveken át meghatározó tanárai voltak: Dávid Sándor (hegedű), Kovács Ildikó (gordonka), Reininger Zsuzsa (szolfézs, énekkar), Járvás Ferencné (zongora), Barna Elek (klarinét), Sajtiné Szemerédi Anna (hegedű), Timkó Tamás (zongora), Timkó Tamásné (hegedű).

Bálint Ferenc halála nagy veszteség volt mindannyiunknak. Engem különösen megrázott, mert 5 évig voltam növendéke és 18 évig volt igazgatóm. Emberségét bizonyítja, hogy igyekezett és tudott is segíteni akkor is, amikor más meg sem próbálta.

Rövid ideig Kis István, a Kultúrház egykori igazgatója vezette a zeneiskolát, őt követte Barnáné Módra Zsuzsa 1986-tól. Ügyesen újított, alakított, hogy a megváltozott körülmények között is minden remekül menjen az intézményünkben. Mindenki örömmel fogadta a városban a szívet-lelket melegítő Adventi hangversenyeket. Nagy sikere volt a Farsangi mókás esteknek is. Solt Péter kollégánk elvesztése után már nem volt erőnk folytatni.

Közben végzett Ádám Magdolna (zongora), Vida Edit (gordonka), Köte Zoltán (ütőhangszerek), Török György (trombita), Százdiné Szecsei Anikó (szolfézs). Így a tantestület nagy része máig saját nevelés.

Mindig mindenkit szeretettel fogadtunk. Biztosan ezért van, hogy az ide érkező fiatalok közül többen le is telepedtek, pl.: Sohajdáné Justin Katalin (zongora), Nyergesné Radnóti Hajnalka (hegedű), Matuska Zoltánné (zongora), Szládekné Zakár Csilla (fuvola, furulya). Bizony a héten is elcsodálkoztam, hogy Olgyay Gábor (gitár, citera, népi furulya) is már 30 éve tanít Nagykőrösön. Horogszegi Jánosné (zongora) 20 éve érkezett közénk Kárpátaljáról.

Az 1980-as évek végétől 2000-ig a Barna Elek által vezetett Ifjúsági fúvószenekar és Big Band nagy sikerrel szerepelt itthon és külföldön is. Maczelka Ferenc fuvolazenekarába is nagyon szívesen jártak a növendékeink. Úgy érzem, hogy a hosszú évtizedek alatt minden növendékünk kapott „útravalót” életének a „tarisznyájába”.

Az 50 éves évfordulót szeretném még kiemelni. Barnáné Módra Zsuzsa igazgatónő ötlete volt az évkönyv. Remek lett és egyedi. Sok szép visszaemlékezés érkezett bele nem csak azoktól, akik zenei pályára mentek. Sok-sok megható kép található benne 1954-től. Jó érzés lapozgatni. Az ünnepi koncerten volt növendékeink szerepeltek: Szentpéteri Ildikó hegedűművész, Járvás Katalin zongoraművész, Szőke Anikó gordonkaművész, Matuz István fuvolaművész (ma már Kossuth-díjas is!).

Azóta is sok minden történt. Újabb művészek viszik hírét iskolánknak, városunknak és országunknak itthon és szerte a világban. Pl.: Tömösközi László ütőhangszeres művész és Fehér Ernő zongoraművész, Patay Lóránt gordonművész, Kuttenberg Anikó brácsaművész, Matuska Réka hegedűművész.

Az 55 éves jubileumkor búcsúztattak el, tehát már 10 éve vagyok nyugdíjas. Nagyon jó érzés, hogy azóta is mindig hívnak az iskolába. Ha egészségem engedi, mindig ott voltam és ott is vagyok.

Bizony úgy rohan az idő, hogy már Barna Elekné Módra Zsuzsa is nyugdíjba ment és 2012-től Százdiné Szecsei Anikó vette át a stafétabotot tőle. A folytonosságot is mutatja, hogy a folyosón újabb és újabb izgalmas versenykiírásokat látunk. A növendékek szívesen vesznek részt a zenei rajzpályázatokban, a zenetörténeti vetélkedőkben. Most is a Weiner Hét keretében a „Szent György napi köszöntő” hangversenyen a Népdaléneklési Verseny helyezettjei együtt szerepeltek Olgyay Gábor citerás növendékeivel. Jó érzés, hogy még ott lehetek Tolnai Csilla (hegedű) és Matuska Flóra (gordonka) diplomahangversenyén. Jó volt látni a múlt héten a növendékhangversenyen, hogy ebben a rohanó világban is ugyanúgy ott van a gyerekek arcán az öröm, a muzsikálás öröme.

A 650 éves Nagykőröshöz méltó volt a 65 éves zeneiskola tanári hangversenye, melyen a tantestület minden tagja szerepelt. A műsorban Mendelssohn, Brahms, Kreisler, Weiner, Sosztakovics, Fauré, Joplin stb. művek hangzottak el remek előadásban. Különösen nagy sikert aratott F. Doppler: Magyar fantázia műve Unyi – Csernus Veronika és Gyürü Veronika fuvolatanárok, továbbá Polyákné Györe Éva Kornélia zongoratanár előadásában. J.- B. Singelée VII. Solo Concert kompozícióját Tóth Eszter a különleges hangszínű bariton szaxofonon szólaltatta meg Horogszegi Jánosné zongorakíséretével. A közönség hosszan tartó vastapssal ünnepelte a tanárokat.

A Nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola tantestülete

Százdiné Szecsei Anikó igazgató közvetlen, meleg szavakkal köszönte meg tanárainak a szereplést és áldozatos munkájukat. Befejezésül Kodály Zoltánt idézte: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.”

Köszönet illeti a zeneiskola volt és jelenlegi fenntartóit, az igazgatókat, a tanárokat, akik az elmúlt 65 évben lelkesen mindent megtettek és megtesznek ma is, hogy a zene, a jó Isten csodálatos ajándéka a mindenkori nagykőrösi gyerekekhez eljuthasson.