„Nem engedményekkel, megfelelő képzéssel kell elérni, hogy elég pedagógus legyen”

Ember Csaba értéktárról, Kodály-évről, pályázatokról és muzsikustáboráról

Ember Csaba (Pénzes Géza felvétele - Nyugat-nógrádi Napok)

Ebben az esztendőben közel száz iskola számolhatott be arról, hogy elnyerte a Magyar Alapfokú Művészetpedagógia Értéktára címet, s a kötet, amely összegzi ezeknek az intézményeknek az eredményeit, nagy tetszést aratott, lényeges dokumentummá vált. Ember Csaba bízik abban, hogy két éven belül megjelenik a sorozat következő része, hiszen sokat segít abban is, hogy az iskolák egymásról is többet megtudjanak. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökével emellett a Kodály-év programjának lezárásáról, az októberre tervezett konferenciáról, az osztályfőnöki pótlék máig megoldatlan kérdéséről, valamint az általa több mint három évtizede szervezett, balassagyarmati muzsikustáborról is beszélgettünk.

A Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár emblémája (MZMSZ Online)

- Hogyan értékeli a Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár első kötetét?

- Rengeteg nagyon jó visszajelzést kaptunk, s igazán hiánypótló kiadvány született, hiszen ilyen jellegű kötet az elmúlt ötven esztendőben nem készült. Amikor meghirdettük a pályázatot – a minisztérium támogatásával – meglepődtünk, hogy eleinte nem jelentkeztek sokan. Ezért hívtuk életre – Magyar Margit vezetésével – a szerkesztőbizottságot, kérdőíveket állítottunk össze, s így már valóban szép lista született. S szinte akkor, amikor a kötet megjelent, döbbentek rá sokan, hogy nekik is pályázniuk kellett volna. De nem is baj, hiszen ez a kiadvány a reményeink szerint csak az első lépés volt. A zeneiskolák hatalmas hálózatot alkotnak, s értékeiket, történetüket nem is lehet egyszerre bemutatni. Most száznál kevesebb intézmény került be az értéktárba, miközben hatszáznál is több iskolával büszkélkedhetünk országszerte. Az értéktár nemcsak könyv alakban létezik, a MZMSz honlapján is megtalálható. (Ez a gyűjtemény a Parlando 2018/6. számában is megtekinthető. A Szerk. megj.) Ez nem minősítés, nem önértékelés, de úgy vélem, nagyon hasznos volt, hogy az iskolák összeállították a bemutató anyagukat. Más és más stílusban születtek meg ezek az írások, de a bevezető tanulmányokkal együtt kiválóan prezentálják, milyen hatalmas értéket képvisel a hazai alapfokú művészetoktatás. Azt is nagyon lényegesnek tartom, hogy mind a négy művészeti ágról készült tanulmány, s hogy a szerkesztőbizottságban résztvevő muzsikusok között akad történész, nyelvész is. Ahogy komoly értéket képviselnek azok a videók is, amelyeken több neves zenepedagógus – köztük például Dénes László, Sapszon Ferenc vagy Záborszky Kálmán – mesél a módszereiről. A portréfilmekből olyan életutak rajzolódnak ki, amelyek nemcsak példát mutatnak, hanem nagyon sok tapasztalatot is megosztanak arról, hogyan érdemes a kisgyermekkortól egészen a művészpályáig végigkísérni egy-egy tanítványt. Ezek a kisfilmek is elérhetőek a honlapunkon, s azt is remélem, hogy ezt a sorozatot ugyancsak folytani tudjuk. Bízunk benne, hogy a Magyar Művészeti Akadémia támogatását elnyerve két éven belül elkészülhet az értéktár következő kötete, ami aztán interaktívvá is válhat, és folyamatosan bővülhet.

- S az értéktár összeállításakor érték meglepetések? Kiderültek iskolákról olyan részletek is, amelyeket Önök sem tudtak?

- A közel fél évszázados zenei pályám, s az MZMSZ élén eltöltött, másfél évtized alatt azért sikerült mindenkit alaposan megismernem. Bár a pedagógusok esetében, akik bemutatták a saját tevékenységüket, azért még engem is értek meglepetések, mert ilyen mélységekig nem voltam tisztában a munkásságuk összes részletével. S az is kiderült, hogy még ma, az internet korában is mennyire keveset tudnak egymásról a kollégák… Az értéktár olyan értékteremtést, megőrzést folytat, ami nagyon lényeges, valóban értékeket őriz a jövő számára, ráadásul erre az anyagra lehet támaszkodni. Jó, hogy a minisztériumban is ott van az asztalokon, és ebből még pontosabban tudják, hogy hol, mire lehet büszkének lenni. Nagyon sokat segít abban is, hogy a zeneiskolák minél többet tudjanak meg egymásról, s hogy ennek köszönhetően a magyar zenei nevelés is sokszínűen, de egységes és később is magas színvonalú legyen. A kiadvány egyébként azt is kiválóan tükrözi, hogy mennyi lehetőség rejlik a magyar zenepedagógiában, a Kodály-módszerben. Ennek terjesztése a mi feladatunk. S korábban azt éreztük, hogy mindenütt halmozódik a tudás, de ezt valahogy nem adjuk tovább… A kiadvány talán ebben is segít.

- A folytatáson tehát folyamatosan dolgoznak. Mi mindennel foglalkoznak még a következő hónapokban?

- A Kodály-év előtt tisztelgő rendezvénysorozatunkat 2018. októberben szeretnénk lezárni, s akarunk egy konferenciát is szervezni. Amelyen többek között arról is szót kell ejtenünk, hogyha egy pedagógus mesterré válik, attól kezdve sok esetben csak a többi kollégát ellenőrzi, sokkal kevesebb ideje marad az addig hasznos, értékes belső munkára. Ezért néha nem is tudom eldönteni, hogy a mesterré válás nyereség vagy veszteség, hiszen így a nagy tudású kollégának már szinte nem marad ideje a tanszak vezetésére sem… Hogy mindez miként működhet majd másként, ezt nekünk kell kialakítanunk, hiszen ez az egész új minősítési, mesterpedagógusi rendszer elég friss, s még nem tudta megfelelően kiforrni magát. Mindenesetre van értéktárunk, akadnak jócskán mestereink, de a hagyományok őrzése mellett sem szabad, hogy őskövületek maradjunk, azzá váljunk. Még mindig hittel vallom, hogy előre kell tekintenünk, s meg kell keresnünk a megújulás lehetőségeit. Miközben az elméleti szolfézsoktatás sokféle utat keres, azon vitatkoznak, hogy ez hány évig legyen kötelező… Alapvetésnek tartom, hogy felkészült embereket neveljünk, s ne csupán egy-egy darabot tanítsunk meg. Izgalmas kérdés, hogy hogyan…

- S már csak azért is érdekes, hogy milyen utakat követnek, hiszen nagyon komoly múltra tekinthetnek vissza, a fővárosi állami zeneoktatás fél évszázados születésnapját ünnepelhette ebben az esztendőben, májusban koncerttel is tisztelegtek a jubileum előtt.

- Nagyon fontos ez az évforduló. Nem csak a kerek szám miatt. A fővárosi kerületi zeneiskolai hálózat kialakításával létrejött egy egységes rendszer, ahol a világhírű magyar zenei nevelés egységesen hozzáférhetővé vált, s máig őrizzük – gyakran sok önkéntes munkával, a kerületi zeneiskolai vezetők, tanszakvezetők együttműködésével – azt az együtt gondolkodó oktatást-nevelést, ami értékes szakmai műhellyé teszi az egész fővárosi zene, s ma már alapfokú művészetoktatást. Fontos megőrizni ezt a kiérlelt rendszert, folyamatosan javítva a kiemelkedő pedagógiai teljesítményekhez a technikai feltételeket is.

- Milyen pályázatok, s ügyek érintik a zenepedagógusokat a 2018/19. tanévben?

- Folytatódik a pianínó-program, az az iskola, amely nem kapott még eddig instrumentumot, az reménykedhet benne a 2019-es esztendőben, ez az iskolák felét érinti. A hangszerbeszerzési támogatásra a következő évben is számíthatnak az intézmények, közel kétmilliárd forint értékben, s karbantartásra is normatív módon jut létszám alapján támogatás. Az ismét meghirdetésre kerülő iskolai kórustámogatási, kórusalapítási pályázat révén sok iskola 300-500 ezer forint közötti összegű támogatást nyerhet. Erre tavaly jelentkezhettek először az általános és a középiskolák, s most nagy örömünkre – kérésünket is meghallgatva – bővült az érintettek köre. Jelentős előrelépést jelent, hogy a művészeti iskolák kórusai is pályázhatnak. 2018. szeptember 21-ig lehetett pályázni. Sok ilyen együttest ismerek, s ebből a pénzből kottavásárlásra, működtetésre, kórusalapításra is lehet költeni. S tényleg örömmel invitáljuk a zenepedagógusokat arra az őszi konferenciára, amelyet októberben rendezünk a fővárosban, ahol már arról is beszélni fogunk az értéktár és a Kodály-év kapcsán, hogy hogyan tovább zeneiskolák, hiszen régen tekintettük át az alapfokú zeneoktatás egyes tantervi követelményeit. Nagyon sok új mű születik, sok az új zeneszerző, s ma már a kortárs mű alatt nem Bartókot kell érteni… S ez a fajta áttekintése a zenének, a zeneoktatásnak még nem történt meg… Itt az ideje a tantervi korrekciónak, világossá kell tenni azt is, hogy a korszerű technikai eszközöket hogyan lehet használni. Fontos, hogy például a mobil telefont – s azokat az eszközöket, amelyeket a mindennapokban használnak a gyerekek – miként lehet akár a programozásban, a házi feladat elkészítésben használni. Hiszen további inspirációt nyújthat ahhoz, hogy kevesebb idő alatt többet és jobban tanuljanak a kicsik. S arról is érdemes tanácskoznunk, hogy a mesterpedagógusok idejét hogyan lehet jobban hasznosítani. Szót kellene ejteni arról is, hogy – miután a tankerületek önállóak és a térítési díjszabás nem változott – így rendkívül nagy térítési díj-különbségek alakultak az egyes iskolák között, ami nem igazságos. Ahol idősebb a tanári gárda, nagyobb a felszereltség, jóval magasabbak a díjak. Mindez nem tükrözi azt, hogy az állam egységesen látja el ezt a feladatot mindenütt. A kiegyenlítési törekvések nem jelennek meg igazán, talán ez meg fog változni. A fejlődés része, hogy a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzék jelentős módosításra szorul. Részt veszünk javaslatainkkal a jogszabály módosításának előkészítésében.

- S mi a helyzet az évek óta visszatérő témánkkal, az osztályfőnöki pótlékkal?

- Ez a kérdés megoldódik, bár másképp, mint képzeltük, de döntően ez esetben nem tudunk változtatni javaslatainkkal. Változik a jogszabály, s így a tanszakvezető kollégáknak jár majd a pótlék, ami azonos nagyságú lesz az osztályfőnöki díjazással. Ahogy a nyugdíj melletti munkavállalás egyszerűsödését, esetleg a vállalható órák számának változását is reméljük. Nem biztos, hogy ez ebben a tanévben már megvalósul. Azonban ez az intézkedés sem oldja meg a zenetanár-hiányt, amely persze hangszer és területfüggő is, de permanensen jelentkezik. A tanárképzés évek óta nem tudja követni a nyugdíjba vonulók számát. Sokféle képzettséggel vállalnak-vállalnának zeneoktatást, de a jogszabályok helyesen irányadóak. Nem engedményekkel kell elérni, hogy elegendő tanár legyen, hanem megfelelő képzéssel… Ez nagyon fontos volna a minőség érdekében. Szinte minden évtizedben volt valamilyen – államilag jelentősen támogatott – zenetanári kiegészítő képzés, ami ideiglenesen sokat segített a tanárhiányon, s nem kompromisszumokat keresett. Az viszont jelentős előrelépés, s örömhír, hogy végre az igazgatók figyelmét is felhívja a minisztérium arra, hogy folytassanak jogkövető magatartást, s délután engedjék el a gyerekeket a zeneiskolai, művészeti iskolai óráikra. Az lenne az igazi, hogyha ez legalább az alsósok esetében azt jelentené, hogy délután négyig részt vehetnének a zeneórájukon is. A kicsiknek hatalmas teher és nagy motiváció kell egy két gyerekes zenetanárnak is ahhoz, hogy este héttől még órát tartson egy hét-nyolcévesnek… S most azt nem is említem, hogy a délután négyig tartó foglalkozások miatt a zeneiskolai órákat sem könnyű megtartani, hiszen alig akad üres terem… Mindenkinek be kell látnia, hogy ugyanazokért a gyerekekért dolgozunk, s együttműködés nélkül ez biztosan nem megy.

- Hogyan látja most a zeneoktatás helyzetét?

- Nyugodtabb légkörben dolgozunk, párbeszédet folytatva a minisztériummal, az MMA-val, a Klebelsberg Központtal, a szakszervezettel. Nagyon jó, hogy most már az eszközökkel kapcsolatos gondok rendeződnek. Mindenképpen több éves folyamat, aminek első eredményei már ősszel látszanak az iskolákba érkezett hangszerekkel, azonban a tanárképzésen is segíteni kellene, megfelelő feltételeket teremtve.

Az IPOLY TV alábbi linken megtalálható riportfilmjében Matuz István, Ember Csaba, Klenyán Csaba és Tokody Ilona beszél a 2018. évi 32. “Zene határok nélkül” c. táborról:

Egy videó (3:29)

- S milyen a nyugdíjasélet Balassagyarmaton?

- Most is mindennap bejárok az iskolába, megvan az irodám, s azt látom, hogy az utódom kiválóan irányítja az intézményt. Nagyon örülök, hogy ezen a nyáron már a 32. nemzetközi muzsikustábort szervezhettük meg, amelyen két Kossuth-díjas művészt is üdvözölhettünk: Tokody Ilonát és Matuz Istvánt. A tíznapos kurzusok kiválóan sikerültek, számos országból érkeztek hallgatók. Én magam kórust vezettem, s Jenkins Adiemusát tanítottam be. Szokás szerint remek hangulatú volt a tábor, s már szervezzük is a következőt. Remélem, hogy a 33. találkozón is rendszeresen visszatérő tanáraink foglalkoznak majd a növendékekkel, köztük Perényi Eszter vagy az a Banda Ádám, aki akkor született, amikor az itteni sorozat elindult. Jön Klenyán Csaba, Kiss Péter, Eckhardt Gábor, Fenyő Gusztáv is, s ismét tíz-tizenkét koncerttel, kortárs zenei versennyel várjuk az érdeklődőket. A növendékeink általában a nemzetközi megmérettetéseken is kiválóan szerepelnek. Azt szoktam – némileg tréfásan – mondani, hogy aki legalább egyszer nem volt Balassagyarmaton, az nem került zenei pályára…

Réfi Zsuzsanna