Szőnyiné Szerző Katalin*

 

„Holnap”, azaz másnap közvetítették volna...[1]

 

(Zuzana Růžičková  hangversenye a Szegedi Tisza Szálló díszterméből, 3. műsor,
1976. december 15-én, 19 óra 33 perctől)

 

                                                                     Papp Márta (1948-2018) emlékére

 

Zuzana Růžičková  (Ludwig Van)

 

 

A Rádió 3. műsora holnap este 19 óra 33 perckor közvetíti Zuzana Růžičková (1927-2017, cseh csembalóművész) csembaló-estjét a Szegedi Tisza Szálló díszterméből. A világhírű cseh előadóművésznő a Szegedi Zenei Hetek vendégeként érkezik hazánkba, s hangversenye a tegnapi nappal elkezdődött impozáns szegedi rendezvénysorozat egyik legizgalmasabb eseményének ígérkezik.

 

Zuzana Růžičková Johann Sebastian Bach billentyűs műveiből állította össze holnapi hangversenyének műsorát. A hangverseny első részében a zeneszerző G-dúr francia szvitjét (BWV 816), majd a Kromatikus fantázia és fúgát (BWV 903) halljuk, a műsor második részében pedig a c-moll toccata (BWV 911) és a B-dúr partita (BWV 825) hangzik majd fel a művésznő előadásában.

 

Zuzana Růžičková, Bach French Suite No.5 in G major BWV 816 (18:23)

 

Bach Chromatic Fantasia and Fugue in D minor BWV 903 Zuzana Růžičková (12:52)

 

JS Bach / Zuzana Ruzickova, 1961: Partita No. 1 in B-flat major BWV 825 (14:23)

 

 

Már a felsorolt Bach-művek kiválasztása és összeállítása is a hangverseny programjának igen átgondolt tervszerű felépítéséről, az előadóművész érzékeny ízléséről tanúskodik. A négy Bach-mű ugyanis – egy-egy jellegzetes műfaj képviselőjeként – a darabok érdekes párhuzamba állítására ad alkalmat. A hangversenyt nyitó G-dúr francia szvit és a befejező műsorszámként megszólaló B-dúr partita, egyaránt Bach szvitmuzsikájának remekmívű reprezentánsa. Az általuk közrefogott két másik Bach-mű, a Kromatikus fantázia és fúga és a c-moll toccata pedig – ez utóbbi második részének nagyszabású fúgájával – a zeneszerző billentyűs hangszerekre írt műveinek másik jellegzetes csoportját képviseli. Ezek a művek, amelyek általában egy prelúdium és fúga, toccata és fúga, fantázia és fúga tétel párosításából állnak, valamennyien egy rögtönzés jellegű, szabadabb formálású első tétel és egy szigorú szerkesztési szabályoknak engedelmeskedő fúga-tétel sajátos feszültségéből teremtik meg a két tételtípus szerves összetartozását.

 

A műfaji párhuzamokon túl összeköti a hangversenyen elhangzó műveket keletkezéstörténetük időbeli közelsége is. A B-dúr partita kivételével a G-dúr francia szvit éppúgy, mint a Kromatikus fantázia és fúga és a c-moll toccata, Bach életének egyik legtermékenyebb alkotói periódusában, a kötheni évek alatt keletkezett.

 

Bach 1717-től 1723-ig állt a kötheni herceg szolgálatában, mint a zeneszerető Lipót herceg udvari karmestere. Ez az időszak elsősorban Bach hangszeres műveinek páratlan bőségével, tartalmi elmélyülésével gazdagította a zeneszerző életművét. Az egykori Szász-Anhalt tartomány Köthen városában nem állt ugyan orgona és énekegyüttes Bach rendelkezésére, mint korábbi és majd későbbi kántori hivatalaiban (ezzel magyarázhatjuk a városban írt orgona és vokális kompozícióinak kis számát), de mindezekért a hiányokért bőségesen kárpótolta a zeneszerzőt a herceg zenekarával létesíthető együttes munka lehetősége. Adataink vannak arról is, hogy 1719 márciusában a herceg egyenesen Bach kedvéért hozatott Berlinből egy akkor még igen költséges hangszernek számító csembalót. – A művészi munkát serkentő kedvező külső körülmények olyan jelentős művek keletkezését érlelték meg azután Köthenben, mint a hat Brandenburgi versenymű, a nagy zenekari szvitek, a 2 és 3 szólamú invenciók, az angol és francia szvitek, vagy a Wohltemperiertes Klavier I. kötetének halhatatlan remekművei.

 

A holnapi hangversenyen elhangzó művek közül a c-moll toccátát keltezi a legkorábbra a Bach-irodalom. Mint Bach hét billentyűs toccata-jának egyike, valószínűleg 1717 körül, de legkésőbb már 1720 táján elkészülhetett. A kompozíció a korai Bach remekművek közé tartozik, melynek egyik legdöntőbb bizonyítéka, hogy a kéziratban még nem jelölte meg egyértelműen a zeneszerző, hogy melyik korabeli billentyűs hangszerre képzelte el. Így a későbbi érett mester műveivel ellentétben a c-moll toccatát épp úgy előadhatták orgonán, mint a polgárság kedvelt korabeli hangszerén, a clavichordon, vagy a 18. századi hangversenytermek teltebb hangzású csembalóin.

 

A c-moll toccata formálása, zenei nyelve is a korai művek jellegzetes stílusjegyeiről árulkodik. Legszembetűnőbb, hogy a mű – méreteiben, mondanivalójában egész tételre elegendő – hatalmas kettős fúgája, a c-moll toccatában még nem válik külön tétellé, hanem a toccata formán belül bontakozik ki. – Bach e fiatalkori műve így szinte példája lehetne annak az izgalmas műfajtörténeti pillanatnak, amely már a 17. századi orgonamesterek, Sweelinck, Frescobaldi, Scheidt művészete óta elkezdődött: a virtuóz, laza szövésű darabokba eredetileg csupán kötőanyagként ékelt fúgaszerű imitációs szakaszok lassan szétfeszítették a fantázia-forma kereteit, és a maguk önálló életét követelték. Bachnál már csaknem címadás kérdése, hogy a c-moll toccata formálásával rokon műveket a „toccata és fúga” címmel lássa el.

 

-       A holnapi hangverseny előzeteseként hallgassuk most meg a c-moll toccata drámai hangvételű kezdetét (1-6. ütem, vége el...). Majd  hallgassuk meg a három szólamú fúga egyik részletét (33-51. ü.)...

 

A c-moll toccata első ütemeinek lázas, szenvedélyes hangján szólal meg a kötheni évek egyik legszenvedélyesebb billentyűs műve, a Kromatikus fantázia és fúga is. A drámai kifejezés intenzitásában, a feszültség állandó fokozásában azonban Bach e művével talán csak a korszak másik kiemelkedő Bach alkotása, a g-moll orgona fantázia és fúga vetekedhet.

 

Robbanó indulatokkal telített már a fantázia kétszer nekilendülő virtuóz indítása is, amelyet szabad rögtönzésre emlékeztető, hallatlanul merész, kromatikus modulációkra épülő folytatás követ. A fantázia-tétel közepén váratlanul megindítóan kifejező hangszeres recitativóhoz érkezünk, majd újból az extatikus látomásoké a szó. A fantázia tételt követő háromszólamú fúgatétel nem kevésbé drámai: témájának merész, félhangos építkezése a téma minden felhangzásakor különös, leküzdhetetlen feszültséget teremt a hallgatóban. (Illusztráció: fantázia eleje, el... 48. ü-től be, 49-57. ü., fúgakezdet: 1-26. ü., vége el.)

 

A Zuzana Růžičková  holnapi előadásában megszólaló másik két Bach-mű, a G-dúr francia szvit és a B-dúr partita, a Kromatikus fantázia és fúga költőjének „másik” arcával ismertet meg bennünket. Nyoma sincs ezekben a művekben a végletes emberi szenvedélyeknek, nagy érzelmi megrázkódtatásoknak. Mindkét mű az életnek örülni tudó, derűs, kiegyensúlyozott zeneszerző portréját vetíti elénk.

 

A két kompozíció műfaja nem is igen adott alkalmat a szélsőséges hangulatok, érzelmek megjelenítésére. A szvit is, a partita is a Bach-korabeli régi és újabb táncok stilizált füzéreként, funkciója szerint a kor szórakoztató társasági zenéjének szerepét töltötte be.

 

A G-dúr francia szvit 1722-ben, Köthenben keletkezett, a hat francia szvit sorozatának ötödik darabjaként. A művet felesége, Anna Magdalena Bach számára komponálta a zeneszerző, közös családi alkalmakra szánt bensőséges házimuzsikaként (Pl.: Allemande).

 

Růžičková hangversenyének utolsó műsorszáma, a B-dúr partita, 1726-ban, Lipcsében keletkezett. Fontos állomás ez a mű Bach életében. Lipcse város tekintélyes zenepedagógusaként – nagynevű elődjéhez, Kuhnauhoz hasonlóan – Bach is népszerű műfajban írt, divatos billentyűs muzsikával akarta a zenét tanuló ifjúság érdeklődését felkelteni. Kuhnau mintájára ő is koncertszerű előadásra szánt, virtuóz partitákat komponál, szám szerint hatot, melyeket saját költségére 1726 és 1731 között folyamatosan meg is jelentetett. A vállalkozás Bach életének első, nyomtatásban is megjelenő hangszeres műveit ihlette, s e művek közül az „Opus 1”-ként számon tartott első Bach kompozíció a B-dúr partita.

 

A népszerűségre való törekvés természetesen semmit sem vont le a partiták magas művészi színvonalából. A sorozatot nyitó B-dúr partitáról szintén elmondható, hogy a kompozíció egyike Bach legcsodálatosabb, minden ütemén a géniusz keze nyomát magán viselő alkotásainak.

(Hangzó részlet: „Giga”.)

 

(Kelenföld, 2018. 05.18.)    

 

 



* Szőnyiné Szerző Katalin Szabolcsi Bence díjas zenetörténész, művészeti író, a MMA rendes tagja.

 

[1] A Magyar Rádió egykori Zenei Népművelési Rovata által, Papp Márta szerkesztésében felvett adás a másnapi szegedi közvetítés lemondása, a művésznő egykori betegsége miatt elmaradt.