I.
Zenei csemegék: A 85 éves Ivasivka Mátyás köszöntése*
Ivasivka Mátyás
Ismerős
-- Ivasivka Mátyás (2013-01-22) - YouTube (Pannon Televízió) (27:19)
Ivasivka
Mátyás 80 - Komlói Pedagógus Kamarakórus (2013.01.24 ... (34:47)
A Komlói Pedagógus Kamarakórus szereplése az Ivasivka Mátyás 80.
születésnapjára rendezett ünnepi koncerten, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium
dísztermében (2013.01.24.) Vezényel: dr. Szabó Szabolcs / Conducted
by dr. Szabolcs Szabó A műsor / The songs: 1. Jeremiás próféta könyörgése (Bárdos Lajos) 2.
Kisfaludy Károly Mohács c. verse Dr. Papp Lajos szívsebész professzor
előadásában 3. Mohács (Kodály Zoltán - Kisfaludy Károly)
A videofelvételt Gargya László
készítette.
1 csepp Ivasivka tanár úr
(9:18)
Helikon 2012. összkar (9:30)
Az összkart
Ivasivka Mátyás vezényli
Századok ajkain ékes név (Gebhardi) - Összkar 2009.08.20.
(1:47)
Gebhardi: Századok ajkain ékes név - Összkar, vezényelt: Ivasivka Mátyás
"Pécsi kórusok koncertje", ünnepi koncert a Pécsi
Katolikus Egyházmegye ezer éves jubileuma jegyében a Szent István téren.
Közreműködött a Komlói Pedagógus Kamarakórus, a Leőwey
Gimnázium Énekkara, az UniCum Laude, Kertész Attila
egyesített kórusa (Bartók Leánykar és a Mecsek Kórus), illetve Jobbágy Valér
egyesített kórusai (a Székesegyház Palestrina Kórusa, a Schola Cantorum Sopianensis és a
Szekszárdi Madrigálkórus). Konferált: Ivasivka Mátyás. Komlói
Pedagógus Kamarakórus - Teachers' Chamber
Choir, Komló ©Fekete Balázs, 2009
2008.11.15.
Skóciai Szt. Margit emléktúra (0:49)
Ivasivka Mátyás tanár úr és tanítványai
Ivasivka Mátyás gimnáziumi tanár, karnagy
1933. január 12-én született Miskolcon, egyéves korától él Pécsett, ahol
1951–54 között a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola Tanárképző
Intézetében többek között Agócsy László, Antal György
és Graef Matild tanítványaként végzett zenetanárként.
1952–53-ban a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola óraadó szolfézstanára volt, 1953–57
között Zalaegerszegen a Goldmark Károly Zeneiskola és
a Tanítóképző Intézet zenetörténet- és szolfézstanára, 1957-től a
pécsi Nagy Lajos (2006-ig) és Janus Pannonius Gimnázium (1957–90) ének- és
zenetanára, karnagya volt, utóbbiban Kodály segítségével 1963-ban létrehozta az
első pécsi középiskolai ének-zene tagozatot, melynek 1973-ig vezetője
volt. Három évtizeden át vezette a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfi karát
és az általa alapított Janus Pannonius Női Kart. Középiskolai
együtteseivel a keszthelyi Helikonokon 61 aranyérmet nyert, 16-szor
fődíjat is.
Ivasivka: Tavaszi ének (6:15)
Siptár Ernő versei. Szóló: Kámán Katalin és négy
kisiskolás, Zrínyi Miklós Közg. Technikum leánykara,
zongora: Bánky József. Vezényel: Ivasivka
Mátyás (Kossuth Rádió, 1960.)
Ő mutatta be Kodály Mohács című művét (1965) s az általa
összeállított Hét japán bicíniumot (1986). Karai
József, Birtalan József, Szabó Csaba és pécsi
szerzők, Tillai Aurél, Várnai Ferenc, Papp Zoltán műveinek
ősbemutatói mellett világhírű zeneszerzőkkel való kapcsolatai
révén hazai bemutatókat vezényelt (Britten: Missa brevis, Orff: Rota,
Sztravinszkij: Credo), 1965-ben létrehozta az első magyar Orff -zenekart.
2
a Ivasivka Mátyás beszéde - YouTube (4:07)
50
éves Magyarország első Orff-zenekara, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos
Gimnáziuma Ivasivka Mátyás által alapított együttese. A jubileumi koncerten közreműködtek
volt diákok, az iskola Laudate Vegyeskara
Havasi Gábor karnagy irányításával, a pécsi Ciszterci Nevelési Központ Fúvósegyüttese Őrfiné Bischof Zsuzsanna és Pallagi Teréz vezetésével, a
soltvadkerti Carmina Hungarica Orff-együttes dr. Fodor Katalin vezényletével,
Gyurkó Kinga vibrafonon, dr. Kopjár Gábor zongorán, Stangl-Bokor Viktória pergődobon, valamint a Pitypang
balettiskola táncosai Markó Éva nívódíjas táncművész koreográfiáival. Beszédet
mondtak Dobosi László igazgató úr, dr. Kopjár Gábor
alapító tag, valamint Ivasivka Mátyás, a zenekar létrehozója,
az első 35 év karnagya. A koncerten vezényeltek az utóbbi 15 év karnagyai:
Csák Lili, Bereginé Szőts Annamária és Bergics Lajos. A koncert 2015.04.10-én, pénteken került
megrendezésre.
2 a Ivasivka Mátyás beszéde (4:07)
4
Legyetek jók - YouTube (4:01)
5 Portsmouth
(3:29)
6 Sound of silence (5:41)
1 Carl Orff Gassenhauer
(6:16)
7 Jégvarázs 11:19)
8
Soltvadkert, Carmina Hungarica - YouTube
9 Purcell
d moll chaconne
(3:41)
10 Ne félj, ne aggódj! (5:51)
11 Kopjár
Gábor beszéde (5:28)
13
Sárkányölő Szent György vitéz
(5:23)
14 Offenbach
Infernal galop Kánkán (4:10)
15 Újrahasznosított
ritmus (1:43)
16
Gipsy Kings Volare (7:16)
Az 1995-ben alakult Agócsy László
Zeneiskola igazgatója 2003-ig. 1998–2006-ban a Ciszterci Gyermekkar alapítója
és karnagya. Mintegy 2000 ismeretterjesztő előadást tartott, írásai
magyar, olasz, német lapokban jelentek meg. A Magyar Cserkészszövetség zenei
szakvezetője, 10 zenei és cserkészkönyvet irt, 2007-ben világszerte
terjesztett centenáriumi CD-t készített. A Magyar Köztársasági Arany
Érdemkereszt és a Kodály-emlékdíj kitüntetettje.
Felesége, Halmi Sarolta középiskolai matematikatanár, négy
gyermeke, hat unokája van (2010-ig).
Főbb művei zeneszerzőként:
Női kar: Mecseki körtánc (1960); Négy epigramma
(1968); „Már kél a fénynek csillaga” – három gregoriánum
(1975); Küzdelmed sose bánd! (Janus Pannonius, 1983); Ave
Maria (1993); Yugur–magyar fantázia (1998); Vegyes
kar: Pécsi diákinduló (1959); Az igaz cserkész (Keresztury
Dezső – 1990); Boldog Özséb himnusz (Gérecz
Attila – 2005); Vonószenekarra: Kis tavaszi szvit (1958).
Ivasivka Mátyás: Esti harangszó
- Kovács Melinda ének -
YouTube (3:32)
Agócsy László Zeneiskola Adventi Koncert 2014. december 12. Pécs, Dóm-Kőtár
Ennyi a szűkszavú ismertetés a Tanár Úrral közösen írott Pécsi concerto
című könyvben Ivasivka Mátyásról, s még ez is
hiányos, hiszen nem szerepel benne több mint tíz könyve, melyeket a katakomba
cserkészetről, a cserkészmozgalom dalairól, vagy éppen egy életen át
gyűjtött vicc és anekdotakincs gyűjteményéből közzétett, s a pedagógiai
és karnagyi munkásságáról sem teljes a kép.
Hiszen elmondható, hogy tanulók tízezreit
tette Pécsett zenebaráttá, leghíresebb tanítványai között olyan kiválóságok
találhatók, mint Kováts Kolos operaénekes, Paksa Katalin zenetörténész, vagy
dr. Papp Lajos szívsebész, aki Kodály Mohácsának ősbemutatóján a
Kisfaludy-verset tolmácsolta.
Ivasivka
Mátyás mesél Kodály Zoltánról - YouTube (38:24)
Karnagyi munkásságának egyik különleges
éve volt, amikor 1964-ben az akkori pécsi Éneklő Ifjúságon 6 kórusa is
fellépett, s ekkor mondta egyik barátja: „Te Matyi, ha megbetegednél, ki
kellene írni a plakátokra, hogy az idei Éneklő Ifjúság Ivasivka
Mátyás betegsége miatt elmarad.”
De nem maradt el! Mint ahogy az a sok-sok élményt adó fellépés sem, amelyen
például nekem is módomban volt a Tanár Úr vezénylete alatt énekelni. Így
például a Nagy Lajos Férfi Vokállal Csepelen, ahol
élő tévéközvetítésben léptünk fel, vagy 1972-ben a Liszt teremben, ahol Marczis Demeter után énekelhettük Händel Messiásának
Halleluja kórusát, vagy a Keszthelyi Helikonon 1974-ben, ahol aranyérmet
kaptunk.
Ivasivka Mátyás sokoldalú munkásságát Pécs városa is
elismerte, többek között Tüke-díjjal is, melyet
Habsburg Györgytől (képünkön) vehetett át:
A Tanár Urat most 85. születésnapja alkalmából elsőként két vele készített
nagyobb cserkész-portré beszélgetéssel és két zeneművével, a Tavaszi
énekkel és az esti imádsággal köszöntjük. A továbbiakban pedig a Csorba
Győző Könyvtár Zeneműtárában is fellelhető, 2013-ban, 80.
születésnapja alkalmából a Ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban megtartott koncert
felvételéből ajánljuk azt a YouTube-ra is
feltett részletet, melyen a dr. Szabó Szabolcs vezette Komlói Pedagógus
Kamarakórus énekelte Bárdos Lajos Jeremiás siralmai című művét, majd
pedig Kodály Zoltán Mohácsát. Előtte dr. Papp Lajos szívsebész mondta el a
Kisfaludy verset.
Isten éltessen Tanár Úr!
*Kovács Attila
Fotók: internet
Forrás:
Könyvtár (2018.I.12.)
(I-II.:
Eredeti szöveggel, részben új képekkel
és először hanganyagokkal feldúsított Parlando változtat)
II.
IVASIVKA MÁTYÁS
1956 a zeneművészetben**
Irodalomtörténetünk
bővelkedik az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését, lefolyását,
eltiprását megörökítő alkotásokban. A művészetek közül legelőbb
– még szamizdat jellegű leírásokban is – az irodalom jelentkezett.
Távolról sem a teljesség igényével utalok itt elsősorban Illyés
Gyula (Egy mondat a zsarnokságról, Bartók), Gérecz
Attila (Boldog Özséb himnusz), Tamási Lajos (Piros a
vér a pesti utcán), Kassák Lajos (A diktátor), majd Márai
Sándor (Mennyből az angyal) hamarosan „klasszikussá” nemesedett
költeményeire, illetve Németh László (Emelkedő
nemzet), Féja Géza (Új
nemzeteszme), Tamási Áron (Tiszta beszéd), Pálóczi
Horváth György (Lábhoz tett fegyverrel), Déry Tibor (Barátaim)
vagy Örkény István (Fohász Budapestért) akkoriban még
cenzúrázatlan tanulmányaira.
Jelen írásunkban – nem csekély adósságot törlesztve – megkísérelünk
seregszemlét tartani az újabb kori magyar történelem egyik legkiemelkedőbb
eseményének a zeneművészetre gyakorolt vitathatatlan hatása(i) fölött.
A „főszereplők” a magyar zenei élet ragyogó képviselői, Kodály
Zoltán (1882–1967), Lajtha László (1892–1963), Bárdos
Lajos (1899–1986), Szervánszky
Endre (1911–1977) és az erdélyi Szabó Csaba (1936–2003)
voltak.
E folyóirat hasábjain már több ízben említést tettünk arról, hogy a köztudottan
hithű katolikus és nemzeti mentalitású, sűrűn „odamondogató”
Kodályt mindezek ellenére vajon miért tartotta oly nagy becsben a kommunista
pártdiktatúra, elhalmozva kitüntetésekkel, közéleti tisztségekkel. Most csupán
két momentumot ismételnénk meg: A világhírű zeneszerző, tudós,
zenepedagógus, népzenekutató – számtalan külföldi csábítás ellenére – itthon
maradt, akarata ellenére némileg szalonképesebbé téve ezzel a pártállami
rezsimet is. A világszerte megszólaló Kodály-kompozíciók szerzői
honoráriumai nem kis mértékben gyarapították a Magyar Népköztársaság nyugati,
ún. nemesvaluta-készletét, amelynek Nemzeti Bankunk bizony erősen híjával
volt.
Alkotói művészetében elsősorban a kórusműveké a vezető
szerep. Nem indokolatlanul nevezik őt (Bárdos Lajoshoz hasonlóan)
határainkon innen és túl „magyar Palestrinának”. A népdalfeldolgozások és az
egyházi művek mellett tekintélyes a száma versmegzenésítéseinek a
klasszikus ókoriaktól kezdve a kortárs magyar és külföldi költőkig.
„Kodálynál semmi sem véletlen” – ez az aranyigazság érvényesül a pártdiktatúra
idején alkotott megzenésítéseiben, jelesül az 1953-ban a Virág Benedek pálos
költőnk soraira írt Békesség-óhajtásban, 1955-ben Az török áfium ellen
való orvosság című Zrínyi-röpirat szövegrészeire alkotott Zrínyi
szózatában. A következő esztendőben mutatja be a Honvéd Férfikar – ki
tudja hányadik megzenésítéssel társított – a Petőfi-féle Nemzeti dalt. Az
sem véletlen, hogy Kodály – az eddigiektől merőben eltérve – nem az
esküvés-refrénnel, hanem a költemény első versszakához visszakanyarodva
fejezi be leírhatatlan hatású kompozícióját: „Itt az idő, most vagy soha,
most vagy soha.” Egyértelmű, hogy e kompozíciókban a művészi
érzékenység már megfogalmazta mindazt, ami 1956. október 23-án este fellángolt.
E művek előfutárai voltak magyar forradalomnak, amely néhány napon
belül nemzeti szabadságharccá élesedett. Halála előtt két évvel, 1965-ben
a 83 éves zeneszerző még megalkotja – a felszabadulás huszadik
évfordulójára – utolsó a cappella (hangszeres kíséret
nélküli) opusát, a Kisfaludy Károly versére írt, döbbenetes
hatású Mohácsot. A török időkre utaló költemény és zenéjének kodályi
áthallása egyértelmű: „Birtok nem vala már,
idegen lett a magyar otthon…” – mindez oroszos dallammotívummal társítva…
Lajtha László
és Kodály Zoltán
(MTA ZTI - Zenetudományi
Intézet)
„Senki
sem próféta a saját hazájában” – ez a krisztusi mondás a magyar zenetörténetben
legtalálóbban talán Lajtha Lászlóra vonatkoztatható.
A Bartók és Kodály melletti egyik legjelentősebb zeneszerzőnk,
népzenekutatónk munkássága napjainkig is jóval ismertebb határainkon túl, mint
idehaza, jóllehet – egy esztendőt nem számítva – ő mindvégig
Budapesten élt. Református hite mellett több katolikus kötődésű
művet alkotott, amelyek közül legjelentősebb az 1950-ben született Missa in diebus
tribulationis (Mise a szorongattatás napjaiban).
Természetesen ezzel a címmel szó sem lehetett az egyébként is perifériára
szorított, komponista művének megszólaltatásáról. (Mellőzésének
legfőbb oka Lajtha nem titkolt kommunizmus-ellenessége volt, valamint,
hogy két fia nemzetközi rangú orvosprofesszorként, túl a vasfüggönyön,
Angliában illetve az Egyesült Államokban tevékenykedett.) A jóindulatú cenzorok
tanácsára Mise fríg hangnembenre változtatta az
eredeti címet.
Ám Lajtha László még egy „súlyos bűnnel” tetézte a
korábbiakat: az 1957-ben írt op. 63. számú VII. szimfóniája (egyébként ő
az egyetlen kilencszimfóniás magyar zeneszerző) a letiport magyar forradalomnak
állít maradandó emléket. Akkoriban még nem, de a rendszerváltoztatás óta
Forradalmi szimfónia címmel szólal meg itthon és világszerte, zárótételében a
dobpergéssel imitált sortűztől kettéhasított nemzeti Himnuszunk
bevezető sorával.
Bárdos Lajos személyisége,
zeneszerzői, karmesteri, tudományos, pedagógiai munkássága méltó
megjelenítője a 20. századi, nemzetben, egyházban, családban,
legfőként az ifjúságban gondolkodó, felelős magyar intellektusnak. A
legsötétebb bolsevik önkényuralom idején sem volt hajlandó lemondani a budavári
Mátyás-templomban betöltött karmesteri, zeneszerzői tisztségéről, az
egyházi kötődésű Országos Magyar Cecília Egyesületben évtizedeken
keresztül vállalt vezetői mandátumáról, jóllehet tudta, hogy ezzel
zeneakadémiai professzori beosztását kockáztatja. A negyven éven át (1948–88)
föld alá kényszerített hazai cserkészmozgalom számára is komponált, szamizdat
újságjaiban publikált, előadásokat tartott. Nemzetközileg is
kiemelkedőnek ítélt munkásságának köszönhető, hogy a diktatúra –
jóllehet ott tett neki keresztbe, ahol csak lehetett – nem merte vállalni
elhallgattatását. Még akkor sem, amikor a Kossuth és a Petőfi rádió
mellett kizárólag a Nyugatnak sugárzó, a diktatúrát kozmetikázó, előnyös
színben bemutató Szabadság Adó illetékesei fölajánlották, hogy egy teljes
zenekari, énekes misét közvetítenének a Mátyás-templomból. Bárdos válasza:
„Semmi akadálya, ha ezt párhuzamosan a Kossuth vagy a Petőfi rádió is
sugározza.” Természetesen az elvtársak ebbe nem egyeztek bele, így a miseközvetítés
elmaradt.
Dr. Brückner Huba közelmúltbnan megjelent memorájának borítója
Bárdos
Lajosról beszél Ivasivka Mátyás Divx
- YouTube (1:34)
A komponista Bárdos Lajos tematikájában és szellemiségében 1956-hoz kapcsolódó
zeneművei közül emeljük ki az 1953 karácsonyára a titkos pécsi
cserkészeknek, Arató Orbán ciszterci atya soraira alkotott Tábortűzi Credóját,
illetve a forradalom napjaiban írt, átütő erejű, drámai hatású a
Jeremiás siralmaira és a Petőfi-versre komponált A márciusi ifjak
című kórusműveket. Ez utóbbiban (hasonlóan Lajtha Forradalmi
szimfóniájához) a francia forradalom emblematikus indulóját, a Marseillaise-t
is idézi a szerző. Arany János Magányban című
költeményének egy részét Az nem lehet címmel 1955-ben vegyeskari
műként zenésíti meg Bárdos. Ebből idézünk:
Az nem lehet,
hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell mindig nagyobb körökben…
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem…
Szervánszky Endre
(Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.)
Nem
kis meglepetést keltett, amikor 1956 tavaszán az Erkel Színházban megszólalt az
apolitikusnak címkézett Szervánszky Endre (1911–1977)
Petőfi-versre írt Kutyák dala című vegyeskari
alkotása. Miért keltett ez meglepetést? Eladdig az ikerversnek számító,
ugyancsak Petőfi-költemény, a heroikus kicsengésű Farkasok dala
ragadta meg a zeneszerzők fantáziáját. Itt azonban a meghunyászkodást, a
beletörődést hangsúlyozza a szerző. A darab megszólalásakor a
meglepetés hamarosan megértésbe torkollott, az előadó Állami Népi Együttes
énekkarának dalosai még nyújtogatták is nyakukat a – nem kevés iróniával
megalkotott – „S mi nyaljuk, mi nyaljuk boldogan” sornál.
Az ostor az igaz
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán
urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Nem
szükségeltetett sok fantázia annak megértéséhez, hogy a jeles költő után a
zeneszerző is csattanós nemet mond a korban divatos
elvtelen megalkuvásra, nemzetárulásra…
A 20.
századi erdélyi magyar zeneművészet, zenetudomány, népzenekutatás
kiemelkedő személyisége, a később Szombathelyre áttelepült
marosvásárhelyi Szabó Csaba volt. A romániai magyar alkotó és
előadó művészet – mint jórészt az erdélyi magyarság meg nem alkuvó
színe-java – kettős elnyomástól szenvedett: a kommunista pártdiktatúra
ideológiai szorítását a magyarellenes román államvezetés soviniszta,
diszkriminatív zaklatásai tetézték. Szabó Csaba ebben az atmoszférában írta meg
a magyar forradalom tízedik évfordulóján, Nenia, azaz
Sirató című szimfonikus alkotását, természetesen titokban tartva a darab
lényegi mondanivalóját. (Ezt még a partitúra budapesti kiadásakor, 1976-ban is
titkolni kellett.)
Szabó Csaba
https://www.youtube.com/channel/UChYizCACyfguy_GieZIxjZw
A mintegy öt perc időtartamú, rendkívül megkapó, újszerű hangzású
zenekari műben a hagyományos szimfonikus apparátus mellett harangjátékot,
cselesztát, zongorát, xilofont, tamtamot, ostort is szerepeltet a szerző
és – elsők közt a magyar zene történetében – magnetofont, melyről ún.
sinus (felhangoktól megfosztott) hangzatok is megszólalnak, a záró részben
idézve egy csángó magyar sirató stilizált motívumait.
Érdekes,
szinte hihetetlennek tűnő mozzanatra hívja föl a 20. század zenéje
iránt érdeklődők figyelmét Kovács Attila rádiós
zenei szerkesztő egy 2010-ben írt tanulmányában. A kor egyik
legjelentősebb orosz (szovjet) komponistájának, Dmitrij
Sosztakovicsnak (1906–1975) 11. szimfóniájáról van szó, melyet
1957-ben, a magyar kísérlet leverése után írt. Ő vitán felül híve,
kegyeltje volt az orosz-bolsevik rezsimnek, bár az 1953-ig élt Sztálint
kegyetlen zsarnoknak tartotta. (Ezt 10. szimfóniájának Scherzo tételében zenei
nyelven ki is fejti.) Viszont az 1905-ös forradalomnak emléket állító 11.
szimfóniájában – Szolomon Volkov Amerikában élő
orosz Sosztakovics-szakértő szerint – jelenkori eseményekkel foglalkozik.
Azokról az emberekről szól, akik megszűntek hinni, mivel
a gonoszság pohara kicsordult… Második tétele nyersen és naturalisztikusan
ábrázolja a védtelen emberek legyilkolását. Volkov
szerint Sosztakovics a forradalom alatt és utána is állandóan érdeklődött
a magyarországi helyzet iránt.
Benjamin
Britten és Dmitrij Sosztakovics
Sostakovics: Symphony No. 10 / Dudamel · Simon Bolivar Youth Orchestra of Venezuela (59:25)
Movement 1: 0:53
Movement 2: 27:53
Movement 3: 32:16
Movement 4: 44:51
Shostakovich Symphony No.11 in G minor op.103
Shostakovich Symphony No.11 in G
minor op.103
1. Palace Square. Adagio 00:00
2. Ninth of
January. Allegro -- Adagio 15:23
3. Eternal
Memory. Adagio 33:45
4. Alarm.
Allegro non troppo - Adagio -- Allegro 46:00
Semyon Bychkov Berliner Philharmoniker
1956
kapcsán emlékezzünk meg még két olyan kis darabról, amely ugyan nem közismert
zeneszerzőink valamelyikétől származik, ám a szó legnemesebb
értelmében tömegdallá vált.
Néhány héttel szabadságharcunk november 4-i vérbefojtása után Siptár Ernő pécsi főiskolai
nyelvtanár, titkos cserkészvezető Szent István keze címmel két versszakos
költeményt írt, melyet az akkor alig 17 esztendős zalaegerszegi
gimnazista, Haász Viola Októberi indulóként megzenésített.
Egészen a rendszerváltoztatásig, 1989-ig a magyar erdők mélyén titkos
cserkésztábortüzeknél gyakran csendült fel, és napjainkig különböző társadalmi,
iskolai 56-os emlékezéseken is meg-megszólal, s lemezfelvétel is készült róla.
Szent István keze
jó oltalmunk
voltál ezer bajban,
Halld meg most is e hős nép jaját,
Ebben a pogány zivatarban!
Hajnal fénye vonja be az eget,
Elveszünk, ha egyedül állunk,
Ám ha szent kezed segít nékünk,
Holnapra új világ lesz nálunk.
Sok vért, sok üde
friss életet kívánt
És tenger sok a kínunk, bajunk,
Mégse hal a hit ki belőlünk.
Bár az ellen ördögi ereje
Ránk tört, hogy eltiporja néped;
Szent István keze, hogyha segítsz,
Nemzeted új életre ébred.
Szinte ezzel egy időben a pécsi poéta, Galambosi
László (személyét Kossuth-díjas költőnk, Csorba
Győző népi szürrealista alkotóként aposztrofálta) Porba
hulltak mind a zászlók… kezdősorral, kurucos tónussal, két versszakban
elsiratja levert szabadságharcunkat. Hamarosan megzenésítő is akad id.
Jandó Jenő karnagy-tanár személyében,
aki nemzetközi rangú, Kossuth-díjas zongoraművészünk édesapja. 1957
tavaszán még további két versszak is született az első kettőhöz.
Ennek részleteiről Kalász Gyula jeles történész-karnagy
szíves közléséből értesültünk, aki több alkalommal (persze nem az eredeti
címmel) vezényelte is a művet. Énekkarok, kisebb-nagyobb együttesek
műsorán azóta is szerepel. Íme az utolsó, a negyedik vers-szak, amely az
első két strófa borongós hangvétele után – hasonlóan a Haász-Siptár
kompozícióhoz – felcsillantja a remény hangját is.
Támadnak majd
újra mások,