40 éves a Magyar Kodály Társaság

 

A jubileumi kiadványt lapozgatva

 

Márkusné Natter-Nád Klára: Negyven éves a Magyar Kodály Társaság (MKT, 2018) Részletek a könyvből: Csukás István: Negyven éve őrizzük öt /  Tartalom /A Magyar Kodály Társaság Hírei-Bevezető (pdf)

 

40 éves a Magyar Kodály Társaság – adja hírül a Társaság bulletinjét formázó, de a fehér helyett kivételesen kék fedelű kiadvány. Joggal hihetnők, hogy a periodikum 2018. decemberi számát tartjuk kezünkben, de a több mint háromszoros terjedelem hangsúlyozza az alkalmi jelleget. „Belügy” – mormoghatja a felületes szemlélő. Kordokumentum – láthatja az, aki fellapozza.

 

Kodály Zoltán halála után 11 évvel alakult meg a Magyar Kodály Társaság. Ekkor már három esztendeje működött a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) ausztrál elnökkel, Eősze László ügyvezető titkárral. Ifjak figyelmébe: nem volt akkoriban egyszerű szakmai „egyesület” létrehozása (az egyesület mint jogi fogalom nem is létezett). Épp csak néhány éves volt az újraalapított Liszt Ferenc Társaság is. A Nemzetközi Kodály Társaság mintegy félszáz magyar tagja pedig nem tudta befizetni a tagdíját, mivel magyar állampolgár nem (vagy igen bonyolult korlátozásokkal) rendelkezhetett csak valutával. Eősze László vívta ki Pozsgay Imrénél, hogy alakuljon Magyar Kodály Társaság, amelyet támogathat az állam, s ha az IKS székhelye is Magyarországon van, a tagdíj is fizethető forintban. (Azt egy újabb évtizedek múlva megírandó összegzés elemzésére bízzuk, hogy ma milyen fennmaradási nehézségekkel kell szembenéznie egy efféle szakmai egyesületnek.) A 40 év summázata a későbbi (társ)elnök Szőnyi Erzsébet és Eősze László emlékezésével, valamint az alakuló közgyűlés dokumentálásával kezdődik. Az alapító nagyok – Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Molnár Antal – megidézésével folytatódik, ide értve ifj. Bartók Béla visszatekintését is. Majd az alapító elnök, Szokolay Sándor emlékei forrósítják fel a hasábokat. Színes és fekete-fehér fotók vonnak bűvkörbe, a ma dereshajúiban (mint bennem) emlékeket ébresztve, a fiatalabbaknak dokumentálva a történelmi hol volt, hol nem voltot. Bepillantást nyerünk a fél évszázaddal ezelőtti Győri – első hazai – Nevelési Konferencia kulisszái mögé. Ittzés Mihály feltárja a szálat az 1964-es budapesti ISME-konferencia, a Nemzetközi Kodály Társaság ’75-ös alapítása, valamint a 70-es évek elejétől Kecskeméten szervezett Nemzetközi Kodály Szeminárium, illetve a Kodály Intézet világraszóló tevékenysége között.

 

Keresztury Dezsőné, Szőnyi Erzsébet és Szokolay Sándor

 

       

                                                                                             Bónis Ferenc                              Ittzés Mihály

                                                                                           (Köztestületi tagok | MTA)          (MMA.hu)

 

 „Száraz”, de fontos fejezet a Magyar Kodály Társaság közgyűléseit időrendben dokumentáló „röp-jegyzőkönyvek” sora, amelyből megtudjuk, kik vállaltak szerepet a Kodály-ügy képviseletében, illetve kiktől várta ezt a Társaság tagsága. Belelátunk a Kodály-évfordulók konferencia-programjaiba. Fontos a Szőnyi Erzsébet Kodály-társasági munkásságát szemléző fejezet, hiszen „Kodály katonája” a kezdetektől – örülhetünk: máig is! – jelentős szellemi kapacitást fejt ki „az ügy” szolgálatában. „Bekopogunk” a köröndi Kodály-lakás – ma Emlékmúzeum és Archívum – ajtaján, ahol nemcsak az egykori lakók szelleme, hanem a Társaság megannyi rendezvénye is fogad. Kiadványok sorjáznak előttünk, amelyek többségének itt is volt a sajtóbemutatója. Emeljük ki több kötet szerzője, a Társaság egykori elnöke, Bónis Ferenc munkáit. A Kodály Intézet további ismertetését követően a füzet egyik legélvezetesebb írását olvashatjuk Békéstarhos – vagy ahogy másként szokták írni: Békés-Tarhos – legendás iskola-kísérletéről Mező Judit tollából, aki minden testvérével együtt onnan indult a pályára (s ahol szüleik is tanítottak). Stébel Ildikó – akinek rengeteget köszönhet iskolája – Debrecen Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolájának névadás-történetébe avat be. Az egyetlen olyan iskoláéba, amelynek még Kodály maga adta a jogot nevének viselésére. Az egyik legjelentősebb írás dr. Nádasi Alfonzé „A győri bencés diák apa százéves fia” címen. Tagcsoportok szemléje közepette még Galántára is kitekinthetünk. Tátrai Zsuzsanna „személyes emlékei” Tátrai Vilmost hívják a Társaság névadójának portréját rajzoló írások körébe, akinek vonója alatt és szeme előtt sok Kodály-emlék halmozódott fel, s aki – ezzel kuriózusnak mondható – mégsem tartozik az emblematikus „Kodály-törzsgárdába”. Jó néhány írást nem sorolok itt föl, szolgáljanak meglepetésül a gazdag dokumentumgyűjtemény olvasójának. Egy nevet azonban nem hagyhatunk említetlenül: a Forrai Katalin-díj névadójáét. S még egyszer fel kell idéznünk a tavalyig szolgált legutóbbi elnököt, Ittzés Mihályt, aki már az utódát megválasztó közgyűlésen is csak telefonvégről tudott jelen lenni, s akinek búcsúztatásáról szólnak nagy szövetségese, Erdei Péter sorai.

 

Márkusné Natter-Nád Klára (www.ovodapuspokladany.hu)

 

Íme, egy zenei egyesület „a sok közül”. Amely számosaknak az első a sorban. De minden objektív szemlélőnek olyan szuverén arc, mint az utca embertömegéből bárkié, akire tekintetünk vetül. Köszönet Márkusné Natter-Nád Klárának, aki 1994 óta szerkeszti A Magyar Kodály Társaság Híreit, hogy elénk tárta ezt az átfogó képet. Őrizzük a jubileumi kiadványt, mert forrásmunka lesz a magyar zeneélet és a Kodály-hagyományőrzés iránt érdeklődőknek a jövő évtizedekben!    

 

Hollós Máté,

a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagja