Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

Arany János

 

KÖSZÖNTÉS ÉS EMLÉKEZÉS

1003

MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

(2019.)

3. tervezet

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat!

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Értesítéseiket előre is köszöni:

Dittrichné Vajtai Zsuzsánna és Zelinka Tamás

tamas.zelinka@gmail.com

0630/826-1746, 0620/493-7663

 

 

390 éve született

Kájoni János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25.,

Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a

híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye.

Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít

Csíksomlyón;

Dettelbach Gaudencz Lipót (Magyaróvár, 1739. szeptember 22. Kismarton 1818. október 18) ferences szerzetes, zeneszerző, orgonaművész. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán, 1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött, 1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban, 1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét Kismartonban volt a rendi templom orgonistája;ó

 

255 éve született

Bihari János (Nagyabony, 1764. október 21. –  Pest, 1827. április 26.)

zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta;

 

245 éve született

Csermák Antal György (Csehország, 1774Veszprém, 1822. október 25.) zeneszerző, hegedűművész-tanár. Bécsben volt hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt;

 

240 éve született

Blahag József (Rajka, 1779 – Bécs, 1846. december 15.) karnagy, zeneszerző,

zenetanár. Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi

Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya;

 

Loeffler János (Gyula, 1779. december 26.Nagyvárad, 1849. február 8.) – éneklőkanonok, tanár;

 

 

230 éve született

Adler György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.)

zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827-

ig volt a győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára

költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának. Egyik alapítója a Táborszky vonósnégyesnek;

 

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29. – Budapest, 1876.

október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar

Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési,

színházi és zenei közéletének jeles alakja volt;

 

Ruzitska György (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.) zeneszerző, tanár

Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként báró Bánffy János házitanítója

Nagyfalun. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és

karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai

Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;

 

 

225 éve született

Barta János (1794 körül – Pozsony, 1874. augusztus) zeneszerző, tanár. A

magyar zene egyik legrégibb művelője. Sok dalt szerzett és írt egy zongora gyakorlókönyvet is;

 

Füredy László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző.

1829-től pozsonyi orgonista, később bécsi csellista;

 

Zsasskovszky Endre, id. (Zsasskó, Árva vm., 1794. október  22.– Eger, 1866. április 18.) kántortanító, orgonista. Alsókubinban, majd Nárnesztón volt kántortanító;

 

 

220 éve született

Bartay Endre (ismert mint Bartay András is) (Széplak, 1799. július 4. – Mainz,

1854. október 4.) városi tisztviselő, a pesti Magyar Nemzeti Színház bérlőigazgatója, zeneszerző, zenepedagógus. A Pestvárosi

Énekiskola alapítója és első igazgatója volt;

 

Bräuer Ferenc (Pest, 1799. október 20. Pest, 1871. április 15.) zeneszerző, egyházkarnagy. 1819-től Pesten zenetanár, majd a Belvárosi templom karnagya. 1845-től haláláig a Nemzeti Zenede aligazgatója;

 

Dolezsalek Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3. – Bécs, 1849.

augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti

zeneegylet alelnöke. 1823-ban Krumauban (Csehország) gimnáziumi

tanár és azon évben Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója

lett, hol egy vak fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok

oktatási módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-

tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos

vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szeptember 1.

elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az intézet élén, midőn állásából

elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és szellemi

fogyatékosok oktatásával foglalkozott;

 

Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10. – Pettend, 1876. február 16.)

politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei

Zenetársaságnak is;

 

Schmidt Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15. – Pécs, 1874. március 28.)

orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár,

Mohácson segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik

megalakítója (1847), illetve újjáalakítója;

 

 

215 éve született

Bezerédj Amália, Bezerédj Istvánné  ( Szentistvánfa, 1804. április 15. Máriavölgye, 1837. szeptember 21. ) író, muzsikus, tanár, az első magyar kottás-verses óvódai könyv szerzője: Flóri  könyve (1840). 1836-ban falusi szegények számára Hidjapusztán alapította az első óvodák egyikét. Írásai közül életében egy elbeszélése jelent meg;

 

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9. – Pest, 1851.

február 18.) színész, operaénekes, zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari

muzsikus, ének- és zenetanító;

 

 

210 éve született

Amtmann Prosper (Sellye, 1809. július 25. – Pécs, 1854. január 9.) fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született, de magát magyarnak vallotta.

A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1825-ben.

1829–35 között a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc

kísérte koncertjét Pesten. 1835–1839-ben hangversenykörúton járt, Európaszerte

koncertezett. Jó barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új

mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben hazatért, majd Marburgban élt,

ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban élt, majd Pécsett telepedett le;

 

Fáy István gróf (Pécel, 1809 – Füles, 1862. március 17.) zeneszerző,

műgyűjtő, máltai lovag, tanár. Fáji kastélyában évente háromszor "muzsikai

akadémiákat" rendezett. Neves könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett,

mintegy száz festményt a kastélyban állított ki;

 

 

205 éve született

Egressy Béni / eredetileg Benjámin / Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. Legalább 1839-től foglalkozott zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária, a Hunyadi László,valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult;

 

Liedl Lipót (1814 ­Veszprém, 1876. szeptember 11. ) hegedűs, zeneszerző, tanár. 1837-ben hegedűsként került a székesfehérvári dóm zenekarába, és engedélyt kapott „hangász tanintézet” felállítására. Rövid időn belül hírnevet szerzett magának, több helyen (1841-ben Győrött) hangversenyt adott. A 19. században, Székesfehérvárott az egyik legjobb hegedűsnek tartották. 1849. május 1-jén Gabriel Ferenc (1812–1849) utódaként, másodkoncert-mesternek Veszprémbe a székesegyház zenekarába került. Zenetanítással is foglalkozott. Ő volt Auer Lipót első tanára. Művei a székesfehérvári és a veszprémi székesegyházi és a tatai Esterházy-féle kottagyűjteményben találhatók;

 

200 éve született

Szentkirályszabadjai Karsa András vagy Karsa Endre (Zsujta, 1819. május 4. –

Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző,

tanár, 1848-as főhadnagy. Vezetéknevét később Karossa formában, keresztnevét

pedig Endre formában használta;

 

Karsa András vagy Karsa Endre, Szentkirályszabadjai (Zsujta, 1819. május 4. – Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző, tanár,  1848-as főhadnagy;

Langer János (Sasvár, 1819. augusztus 28. – Budapest, 1889. szeptember 16.)zeneszerző, énekes, karnagy, tanár. Az első Magyar Dalárda alapítója volt;

Munczy Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár, aki 1848-ban, a

forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873-ban Lajos fia

zenekarához csatlakozott és még Amerikába is eljutott;

 

Müller Frigyes (Sümeg, 1819 Linz, 1854) zeneszerző, karmester, tanár.

Szénfy /Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc,

1875. november 22.) zenetanár, népzenetudós;

 

Zsasskovszky Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3. – Eger, 1887. december 1.)

karnagy és zenetanár;

 

 

195 éve született

Fáy Gusztáv (Pozsony, 1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) Franciaországban és Olaszországban tanult operaszerző,

tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben részesült;

 

Kohn /Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító. 1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet tulajdonosa is volt;

 

Riszner József (Turócszentgyörgy, 1824 – Bruck, 1891) zenetanár tánckomponista. 1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is;

 

Salamon János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első

kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője;

 

Stéger Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 2. – Szentendre, 1911.

március 1.) operaénekes-tanár,

 

Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882.

május 15.) karnagy és zenetanár. Mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben haláláig, 1882-ig;

 

 

190 éve született

Farkas Miska ( Győr, 1829. március 8. Győr, 1890. február 24. ) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb

prímása, zenetanár;

Nyizsnyay Gusztáv /született Nyizsnyánszky/ (Eger, 1829. október 12. –

Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a

„magyar trubadúr”;

 

 

185 éve született

Angster József (Kácsfalu,1834. július 7. – 1918. június 9.) orgonakészítő mester, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb

orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja;

 

Bogyó Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész,

énekes, tanár;

 

Murska Ilma (Agram, 1834. február 5. – München1889. január 13.)

operaénekes-tanár;

 

Nikolits Sándor (Arad, 1834  1895) zeneszerző, zenepedagógus, a pesti

Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzéstanára.

Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. 1865-75 között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a „Magyar Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben alapította meg a Budapesti Zeneművészkört;

 

 

180 éve született

Berecz Ede (Boldog, 1839. július. 19. – Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy,

zenetanár. 1861-ben a kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban

egyházi karnagya lett; egyúttal magán zongora- és énekmester volt;

 

Bignio Lajos (Pest, 1839. /1838 / április 25. – Bécs, 1907. november 7.)

operaénekes-tanár;

 

Bodorfi Henrik (1824–1875) énekművész-tanár;

 

Bogisich Mihály (Pest, 1839. január 10. – Esztergom, 1919. augusztus 7.)

zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. A budapesti tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben;

 

Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor, orgonaművész és

zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”;

 

Carina Anna /Gschmeidler/ (Bécs, 1839. november. 12. – Budapest, 1885. május 7.) énekművész-tanár;

 

Hajós Zsigmond (Cegléd, 1839. május 14. – Budapest, 1911. június 25.)

operaénekes-tanár;

 

Pauliné Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november

18.) énekművész-tanár,

 

Puks Ferenc (Pest, 1839 – Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző. 1882–83-ban a Zeneakadémia énektanára. Növendékei között

volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska és Pálmay Ilka is;

 

Siposs Antal (Ipolyság, 1839. január 17. – Révfülöp, 1923. június 18.)

zongoraművész és zeneszerző. Már tanítványként, hangversenyeken feltűnést

keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte

Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon

zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt;

 

Szabados Géza (Pest, 1839. július 31. – Budapest, 1903. szeptember 3.)

zenetanár, dalszerző. 1883-ban Zichy Géza védnöksége alatt magán zeneiskolát

nyitott Kecskeméten, amely 10 évig állt fenn;

 

 

175 éve született

Bach Albert [Bach Bernhard, Bach Bernát] (Gyula, 1844. március 24.

Edinburgh, 1912. november 10.) – operaénekes, énekpedagógus, zenei és

művészeti író;

 

Erkel László (Pest, 1844. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoratanár,

karnagy. Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári

tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók

Béla tanáraként ismerjük;

 

Gobbi Alajos (Pest, 1844 ) hegedűművész-tanár, karnagy. Első zenei kiképzését a budapesti nemzeti zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett. 1863-ben első hegedüsnek szerződtették a pesti Nemzeti Szinházhoz, hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A Nemzeti Zenedében 1878-től tanított a hegedűtanszakon,  1885-től  a Nemzeti Zenede karnagyi állásával is megbizták;

 

Plotényi Nándor (Munkás, 1844 – Budapest, 1933): hegedűművész és

zongoraművész-tanár. 1862-ben Reményi Ede fedezte fel tehetségét, később

mint Reményi kísérője szerepelt. 1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét

Pesten. 1870-től a Nemzeti Színház zenekarának tagja (hegedűs). Párizsban,

majd ismét Magyarországon élt (főként nagylázi birtokán);

 

Szautner Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy,

zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél

kezdte, hol igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett

igazgató-karnagya. 1886. a fővárosi tanács ajánlatára ő nyerte el egyhangúlag a

belvárosi főplébánia megüresedett karnagyi állását. Az 1890-es évek elején

az országos magyar királyi zeneakadémiánál a liturgia tanárául nevezték ki;

 

 

170 éve született

Basch Vilmos (1849) operaénekes;

 

Bauer Henrik (Besztercebánya, 1849 – Szlavónia, ?) zeneszerző, zenetanár.

1873-ban az aradi főgimnázium tanára volt. 1877-ben lemondott állásáról és

Szlavóniába költözött. Legismertebb műve a Kivándorlók című operett, amelyet

Pesten is bemutattak. Több történeti és esztétikai is cikket írt;

Dubez Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90)

hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera, majd a pesti Nemzeti Színház,

később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte Richter János, Richard

Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;

 

Harrach József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899.

szeptember 15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi

főreáliskolában német nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli

tárgyként éneket tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet,

pedagógiát, zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári

feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban,

Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet

tanulmányozta;

 

Krecsányi Sarolta ( Várpalota, 1849. január 26. Budapest, 1908. április 5. )
színésznő, énekesnő, tanár.

Lányi Géza (1849 – 1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház

cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője;

 

Saxlehner Emma (Pest, 1849. szept. 28. – Budapest, 1938): operaénekes-tanár;

 

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924.

január 14.) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső

titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen

egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét

jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos

zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel

először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten

hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a

hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági

célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. „Zách Klára

balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt

Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására

fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén;

 

 

165 éve született

Antos Károly (Divišov, 1854. június 4. – Körmöcbánya, 1927. február 5.)

karnagy és zeneszerző karnagy. Antos Kálmán orgonaművész, zeneszerző,

karnagy apja. Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881

között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881-

től 1923-ig Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya,

valamint a gimnázium zenetanára;

 

Böhm Gusztáv (Pest, 1854. június 14. – Újpest, 1878. június 23.) a Nemzeti

Színház opera-rendezője, tanár;

 

Margitai József /született: Majhon József (Cserencsóc, 1854. március 9. –

Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait

végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra

(1875) és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban

Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben

igazgató lett;

 

 

160 éve született

Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859. augusztus 18. –

Pesterzsébet, 1923. január 25.) operaénekes-tanár;

 

Györgyné Fischer Zsófia (1859 ?–1905) operaénekes-tanár;

 

Barna Izsó (Budapest, 1859. május 8. – Budapest, 1944) zeneszerző, karnagy,

zenetanár. Több nagy vidéki színházban, így Aradon, később a budapesti

Városligeti Színházban lett karnagy;

 

Beleznay Antal (Jászberény, 1857. január 13. – Nagyvárad, 1915. szeptember

26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Jászberényben tanító (1870-es évek–1888),

majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi

főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos

hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra

kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett;

 

Brück Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan (Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás számára;

 

Csikai Gyuri (Torda, 1859 –) karmester. Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett. Zenetanítással is foglalkozott;

 

Gokler Antal ( Zsomboly, 1859) pedagógiai és zenei író. Középiskoláit Vásárhelyen végezte. A Temesvári Magyar Dalárda karnagya, a Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya;

 

Franek Gábor (Trubek [Csehország], 1859. december 12. Győr, 1930. február 9. ) zeneszerző, orgonista, tanár. Prágában tanult, majd zenei tanulmányait Berlinben folytatta. 1881-ben került Veszprémbe, ahol először brácsás, majd másodorgonista lett. 1884-ben karmesternek nevezték ki Pancsován (Szerbia), ahol 1890-től ő vezette a Magyar Dalkört. 1894-ben elnyerte Győrött a székesegyházi karnagyi állást. A Győri Ének- és Zeneegyleten belül létrehozta a filharmóniai osztályt. Igazgatója volt a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájának, karnagya az egylet énekkarának,

 

Gokler Antal (Zsombolya, 1859 –) pedagógiai és zenei író;

Kalár (Kinter) Károly (Pest, 1859. szeptember 7. –) zongoratanár, orgonista.

Pedagógiai munkája: Zeneelmélet a nemzeti zenede előkészítő, első, második és

harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli gyakorlatokkal (1894);

 

Major J. Gyula (1859)zeneszerző, tanár;

 

Reich Irma (Széppatak, 1859. március 14. – Prága, 1930. július 5.) operaénekes-tanár;

 

Turolla Emma (1859–?) operaénekes-tanár;

 

Veres Sándor (Hejőcsaba 1859. április – Rákospalota, 1913. szeptember 30.)

operaénekes, tanár;

 

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

folklorista, a La Fontaine Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A

Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el –Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája;

 

 

155 éve született

Béres Mimi (1864-1946) operaénekes-tanár;

 

Eckhardt Antal (1863-1864? – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző,

karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es

bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben

tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként

is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és

zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a

templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben

összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok

Dalkörének. Orgonatudományáról ismerték szinte az egész Dunántúlon.

Szárnykürtre;

 

Hodossy Béla (Kerca, 1864. január 3. –1943) tanítóképző-intézeti tanár. 1889-

ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi

szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz

került zenetanárnak. Foglalkozott a magyar zene törvényeivel, ritmusával és a

magyar zenetudomány irodalomtörténetével is;

Komáromi Mariska (Miskolc, 1864. június 3. – Pécs, 1936. október 23.) magyar

operaénekesnő, tanár;

 

László Árpád (Módos, 1864. december 14. – Marosvásárhely, 1960. szeptember

23.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenekritikus. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra értékelte;

 

Léh Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. – Szeged, 1944. szeptember 4.) kántor,

karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart, mely

megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt;

 

Murka Gáspár (Szeged, 1864 – 1902) cigányprímás-helyettes;

 

Pásztory Pálma (1884–1960) hegedűművész-tanár.

 

Pintér József (Albertirsa, 1864–1893) cimbalomművész, tanár;

 

Ritter Lőrinc (Máriacell, 1864. március 28. Veszprém, 1941. március 28. ) székesegyházi orgonista és karnagy. Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott;

 

Stoll Károly (Pest, 1864 – Budapest, 1922. január 27.) zeneszerző, tanár,

énekes és rendező;

 

Sztojanovics Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.)

bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző,

karnagy, orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya,

ének- és zenekarának megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi

iskolai énekoktatás hazai megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója

és vezetője, a Magyar Zenészek Országos;

 

 

150 éve született

Beck Vilmos (Pest, 1869. február 19. – Chicago, 1925. december 1.)

operaénekes-tanár;

 

Bodó Alajos (1869 – 1931) zeneszerző, zongoraművész-tanár;

 

Déri Jenő (1869 –1942) operaénekes-tanár;

 

Diósy Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest, 1927.

augusztus 1.) operaénekes-tanár;

 

Kéry Gyula (Buda, 1869. augusztus 3. – Budapest, 1919. február 22.) újságíró,

író, zeneszerző. 1890–92-ben a Pécsi Figyelő, 1892. máj.–nov.-ben a Győri

Hírlap, 1892–93-ban a Pécsi Napló segédszerkesztője, 1893–94-ben a Budapesti

Hírlap munkatársa. 1895-ben megindította a Művészeti Lapokat;

 

Kun László (Sarkad, 1869. augusztus 18. – New York, 1939): karmester,

cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház,

1896-ban a budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött, mint karmester;

 

Küzdő Viktor (1869–?) hegedűművész-tanár.

 

Márkus Dezső (1869 –1948) magyar karmester, tanár. Különböző prózai

színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az Operaház korrepetitora lett.

Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi

pályafutását. Működött Amszterdamban, majd a budapesti Operaháznál, végül

1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben a

minőségében éveken keresztül vezette a második budapesti dalszínházat;

 

Pazeller Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest,

1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl

Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd

Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét.

Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői

promenád ihletett;

 

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és

zongoraművész;

 

Vasquez de Molina grófné, sz. Ucelli Italia (Trieszt, 1869. március 24. – ? ,

1945): operaénekes-tanár. 1890-ben az Aida címszerepében lépett fel először.

1912-ben a budapesti Operaház magánénekese. 1917-ben örökös tag, 1932-ben

tiszteletbeli tag lett,

 

 

145 éve született

Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24. – Gödöllő, 1903. szeptember 18.)

hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a

düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester.

Hegedűdarabokat és gyakorlatokat komponált;

 

Balázs Árpád, medgyesi (Kolozsvár, 1874. november 16. – Budapest, 1941. március 23.) zeneszerző, tanár, dalköltő;

 

Dr. benyói és urbanói gróf Benyovszky Rudolf (Nagylég, 1874. szeptember 29. – Nagylég, 1955. december 25.) jogász, nagybirtokos, hegedűművész, zeneszerző, hangszerkészítő, festő. 11 évesen már egy jótékonysági koncert

szólóhegedűse volt. Később mestere, Hubay Jenő jubileumi koncertjén is

játszott. A zeneszerzésbe is belevetette magát, ezen a téren Weiner Leó

tanítványa volt, több szerzeményét a pozsonyi rádió is közreadta.

Tanulmányozta az olasz hegedűket, főleg a Stradivarit, sőt otthonában saját

maga is készített hegedűket, szám szerint 24-et ;

 

Berkovits Lajos (1874) hegedűművész, tanár;

 

Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. július 8. – Budapest, 1961. augusztus 27.)

hegedűművész, pedagógus. Már tizenkét éves korától katonai, majd színházi

zenekarokban működött. Egyik alapítója volt az Orsz. Magy. Zeneszövetségnek

(1901. okt. 8.). Kaposváron vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és Somogy megye kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Budapesten, Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében. Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki és feltalálta „a vonóshangszerre szerelhető kéztámasztót”. Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent cikkekben és tanulmányokban ismertette;

 

Lichtenberg Emil (1874 - Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től

1907-ig az Operaház korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban

megalapította a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel

és az oratórium-stílus kultuszának magyarországi kezdeményezője lett; évrőlévretöbb oratóriumot mutat be, gyakran saját bevezető előadása kíséretében. Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt. Munkásságának súlypontját mégis mindvégig a vokálszimfonikus zeneirodalom hazai terjesztése adta. E célja megvalósítása érdekében már 1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd 1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket;

 

Mambriny Gyula (Budapest, 1874. február 23. – Budapest, 1928. január 16.)

hegedűművész és pedagógus.1907-től a budapesti Zeneakadémia tanára volt

(1922-től a hegedű-tanárképző vezetője);

 

Pécsi /Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester,

zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a Vasutas

Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos

zeneműve közül a leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a

 Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti

meséjének a szignálja;

 

Saja Sándor (Öcsöd, 1874. – ?) erdélyi magyar kántortanító, ének- és zenetanár,

karnagy. A debreceni tanítóképző elvégzése után (1893) a budapesti

Zeneakadémián szerzett tanári oklevelet magánnövendékként (1912). 1893-tól

Szatmárnémetiben református kántortanító, majd egy évtizeden át a

szatmárnémeti Református Főgimnázium ének- és zenetanára, ugyanakkor a

helybeli Református Énekkarnak és az Iparos Otthon Dalkörének karnagya,

1929-től a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos karnagya. Kis

Choralkönyvet adott ki az erdélyi református énekeskönyv új dallamaihoz

(Kolozsvár, 1923);

Seprődi János (Kibéd, 1874. augusztus 15. – Kolozsvár, 1923. március 6.)

erdélyi magyar zenetörténész, folklorista. zenepedagógus, zenetörténész,

folklórkutató. 1904-től haláláig a kolozsvári református gimnázium tanára. Úttörő népzenegyűjtői munkássága Kodály Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult. Régi zenei emlékeink feltárásával, a ref. egyházi ének archaikus dallamvilágának kutatásában és népszerűsítésével éppúgy érdemes munkát végzett, mint a székely népdalok gyűjtésével és művészi feldolgozásával, a magyar népdal történelmi rétegeződésének vizsgálatával;

 

Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.)

karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben

Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája

volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett;

 

Székely Arnold (Budapest, 1874. november 6. – Montréal, 1958. szeptember

24.) zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora,

módszertan) tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője.

Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. 1939-ben,

hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is dolgozott: a Fodor zeneiskola

tanáraként. 1948-ban Párizsban tartott zenepedagógiai előadást. 1951-ben

Kanadában telepedett le, és ott is tanított, sőt, – idős kora ellenére – még

előadóművészként is fellépett;

 

Vargha Viktor (Devecser, 1874 –?) hegedűművész-tanár, karmester. A

Székesfővárosi Magyar Zeneiskolában kezdett tanítani, az 1. világháború

éveiben katona, 1918 után hegedűtanfolyamok vezetésével bízták meg. Számos

európai hírű művész tanára volt. A két háború között a Vígszínház és a

Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere, első hegedűse a Budavári

Koronázó Főtemplom és a Szent István Bazilika zenekarának. 1940-ben, a

Budapest Székesfőváros Vörösmarty Mihály Községi Gimnáziumból ment

nyugdíjba;

 

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.–Budapest, 1935. június 30.)

karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában

tanult. Pályáját Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként

hangversenyezett. 1894-től az Operaház zenekarának koncertmestere volt.

1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál karmester.

1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928–1930 közötti szegedi

szerződést;

 

Zsedényi Aladár, teljes nevén: Zsedényi Aladár Ernő (Szabadka, 1874. július

18. – 1934 és 1941 között) tanító, hírlapíró és zeneszerző, tanár;

 

 

140 éve született

Árvai József ( Sümegmihályfa, 1879. március 9.   Veszprém, 1953. május 28.) cigányprímás;

 

Császár Mihály (Pápa, 1879. január 18.    Budapest, 1926. szeptember  5.) tanár, műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett. A magyar művelődés története c. összefoglaló műve kéziratban maradt;

 

Farkas Imre (Debrecen, 1879. május 1. – Budapest, 1976. március. 25.): költő,

operettíró, zeneszerző, zenetanár;

 

Felhő Rózsi Vidos Dánielné (1879  – 1963) énekmnűvész-tanár;

 

Gábor József (Balassagyarmat, 1879. május 14. – Illéspuszta/ Iliasov, 1929)

operaénekes, színész, rendező, tanár. Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt. Tanítványai

közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964) személye, aki a XX. század

egyik legnevesebb magyar tenoristája volt;

 

Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. –  Budapest, 1959. december 25.)

zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a székesfővárosi

Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára, 1912: a Székesfővárosi

Felsőbb Zeneiskola, a Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára,

1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is. 1922-43: nyugdíjazásáig ig., 1923: a

székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője;

 

Novák Károly (Budapest, 1879 – Budapest, 1979) karnagy, zeneszerző, tanár.

1910-16 között saját zeneiskoláját vezette; 1914-18-ban a Ludovika Akadémia

ének- és zenetanára volt. 1900-tól karnagyként a Tungsram Dalkört, a

Pamutipar Rt. Dalkörét, az Országos Postaaltisztek Dalkarát, a Sennefelder

Dalkört, stb. vezette;

 

Sziklai Szeréna (Budapest, 1879. január 2. – ?) operaénekes-tanár;

 

Szoyer Ilona / Soyer Ilona / (Debrecen, 1879. július 24. – Budapest, 1956.

február 2.) opera-énekesnő, tanár. A színpadtól visszavonulva énektanítással foglalkozott;

 

Tessényi Margit (1879-1957) zongoratanár, zenei szakíró;

 

Vagyon Géza (1879    1932) zeneszerző-tanár;

 

 

135 éve született

Balázs Béla / eredeti nevén Bauer Herbert/ (Szeged, 1884. augusztus 4. –

 Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai

tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is

jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály

Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a

filmesztétikára;

 

Beck X. Ferenc (Budapest, 1884  –) énektanító, zeneszerző;

 

Bodon Pál (Horka, 1884. augusztus 7. – Soltvadkert, 1953. február 12.)

zeneszerző, zenepedagógus. Segédkezett Bartók és Kodály népdalgyűjtésében. 1910-től a kecskeméti városi zeneiskola igazgatója. Pedagógiai munkássága mellett komponált és neves szerzők műveit hangszerelte. 1937-ben Kodály Háry János-partitúráját kiszenekarra hangszerelte át. 1949-ben vonult nyugalomba. Halála után jelent meg Az intonálás iskolája népzenénk énekkari gyakorlata és a fizika tükrében c. munkája (Bp., 1953);

 

Budanovits Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) énekesnő-tanár;

 

Csányi Mátyás (Szeged, 1884. december 6. – Arad, 1962. március 6.) romániai

zeneszerző, zenetanár, színházi karmester;

 

Gajári István (Budapest, 1884. november 22.  Budapest, 1939. február 12.)

újságíró, zeneszerző;

 

Győri Emil / Álnevei: Traian Cornea, André Durois, Henry F. Clark, Boris D.

Sibleff, Pueblo del Cazartos, Irwing Berlin. / (Temesvár, 1884. július 30. –

Bukarest, 1941. március 2.) erdélyi magyar zeneszerző, tanár, szövegíró,

színműíró. Angliában kezdett zeneszerzéssel foglalkozni. A két világháború

között egyike a legsikeresebb operett-, táncdal-, sanzon- és nótaszerzőknek;

 

Haselbeck Olga (Budapest, 1884. február 19.– Budapest, 1961. október 16.)

operaénekes-tanár;

 

Horváth Dezső (Tótkomlós, 1884. szeptember 5. – Budapest, 1968. április 15.)

zongoraművész-tanár, zeneszerző. Vidéki városokban hangversenyezett.

Érdemeket szerzett Chován Kálmán- és Erkel Ferenc-relikviák gyűjtésével;

 

Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január. 12. – Budapest, 1940. február. 22.)

zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb

Zeneiskola tanára és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól

haláláig zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán;

 

Kilényi Ede / Edward/, id. (Békés, 1884. január 25. – Tallahassee, USA, 1968.

augusztus 15.) hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus. 1930-tól főleg

Hollywoodban működött és filmzenét írt. Több hegedűművet, egy

vonósnégyest, színpadi zenét is komponált. Gershwint is tanította;

 

Nagypál Béla, Friedenstein (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar színházi karmester, zeneszerző;

 

Péterfi István dr. (Fegyvernek, 1884. július 21. – Budapest, 1962. május 9.)

újságíró, zenekritikus. 1953-tól haláláig a Zenei Alap vezetője;

 

Pikéthy Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. – Vác 1972.

július 21.) zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később

Ravazdon, majd 1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki

székesegyház karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve

1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban

egyházzenei igazgató lett. Néhány évig a Nemzeti Zenedében is tanított.

Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola alapítása Vácott, ahol

igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét;

 

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5. – Budapest, 1957. december 9.)

énekművész-tanár;

 

Schwalm Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár. 1928-tól a

Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a Zeneakadémián;

 

Szamosi Elza (1884-1924) operaénekes-tanár;

 

Szendrei Alfred [Aladár] (Budapest, 1884–1976) karmester, zeneszerző,

zenetanár;

 

Visó Márk (Felsővisó, 1884 –?) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott

Budapesten és vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve

szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában;

 

 

130 éve született

Ada Adrienne (Budapest, 1889) énekesnő, tanár;

 

Balabán Imre (Budapest, 1889. december 26. – Budapest, 1947. május 16.) biztosítóintézeti vezérigazgató, a magánbiztosításügy szakértője, zongoratanár, zongoraművész és népzenegyűjtő. 1913-ban elvégezte az aacheni technikai főisk. biztosítási tanszakát.  Mint muzsikus az igazi magyar népdal és a modern zene propagálásában szerzett érdemeket. 1910-ben végezte el a Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerzési tanszakát. Tanárai között volt Bartók Béla. Ugyanebben az évben a reichenbergi színház karmestere. 1911–12-ben a Fodor Zeneisk. tanára. 1911-ben titkára az akkor megalakult Új Magyar Zene Egyesületnek (UMZE). 1910–14 között részt vett a Bartók Béla és Kodály Zoltán kezdeményezésére megindult népdalgyűjtésben, főként Kolozs és Hunyad vm.-ben. Mint zongoraművész elsőnek játszotta Mo.-on Debussy műveit. 1923-ban átvette az UMZE vezetését. 1945-ben az újjáalakult UMZE elnökévé választotta;

 

Bányay Aladár (Nagybecskerek, 1889. január 20. – Budapest, 1973. június 5.)

zeneszerző, zenetanár;

 

P. Budanovits Mária /Budánovits/ (Szabadka1894augusztus 12. – Budapest1976május 7.) operaénekesnő, tanár, az Operaház örökös tagja, Palotay Árpád operaénekes, rendező felesége. voltZeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György – voltak.  Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét.

 

Diskay József  (Tapolca, 1889 Los Angeles, 1960. június  6.) operaénekes. 1929-től Hollywodban a hangosfilm egyik első énekes sztárjaként élt és dolgozott. A pittsburgi rádió egyik vezetője volt, egy időben énekiskolát is fenntartott;

 

Farkas Sándor (1889 –) operaénekes, tanár;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.)

hegedűművész, főiskolai tanár. Négy évet töltött Dessauban a Hofoper

koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a Hubay-vonósnégyesben.

1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskolán a hegedűtanszakon és

kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot vezette. Működése a

magyar hegedűpedagógia terén nagy jelentőségű. Világhírű tanítványai közé

tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;

 

Gervay Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.)

operaénekes, tanár;

 

Hanák Árpád (1889 – 1941) zongoraművész, zenetanár. 1910-től 1920-ig a

pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Hilbert Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.)

énekművész, tanár;

 

Kiss Angyal Ernő (1899-1968) zeneszerző, korreepetitor-tanár;

Koch Lajos (Budapest, 1889. október 8. – Budapest, 1977. december 25.)

magyar könyvtáros, zene- és színháztörténész, tanár;

 

Láng Erzsébet / Kecskeméti Pálné / (1889. december 14. –Washington, 1959.

november 23.) csembalóművésznő. 1908-1911-ig Bartók Béla zongoristatanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez tartozott New York-ban;

 

Lányi Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.)

zeneszerző, író, műfordító. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos operát magyarra. Fordításai közé tartozik a teljes Tetralógia (Wagner: A Nibelung gyűrűje); a Parsifal (Wagner), a Falstaff, A végzet hatalma, a Don Carlos (Verdi) stb., a Turandot (Puccini);

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)

operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház

magánénekesnője volt, 1921-től tanított a budapesti Zeneakadémián;

 

Németh Mária (Körmend, 1889. március 13. – Bécs, 1967. december 28.)

operaénekes, tanár;

 

Radics Jenő (Bilke, 1889. január 27. – Budapest, 1951) szabad bölcsész, zeneszerző, tanár, dalszövegíró.

 

Rezik Béla (Arad, 1889 1973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti Főiskolán 1910-ben középiskolai ének-zenetanári oklevelet, a Nemzeti Zenedében 1914-ben pedig végbizonyítványt szerzett. 1911-től a budapesti II. kerületi Állami Főreál iskola /1938-tólToldy Ferenc Gimnázium/ énektanára. 15 évig a budavári Mátyás-templom szólóénekese és a Székesfővároisi Énekkar korrepetitora. A Palestrina Kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A budapesti III. kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári és a Süss-gyári Dalkar karnagya;

 

 

125 éve született

Anday Piroska, Rosette Anday (1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember

8.) operaénekesnő, tanár;

 

Békefi Ernő (Bakonykút, 1894. január 1. – Rajka 1972. márvcius 3.) tanítóElemi iskoláit Romándon, a középiskolát Veszprémben végezte. 1923-tól haláláig Rajkán volt tanító. Egyenes ági rokonai között ma is sok zenepedagógus és művész van. A község lakosaiból zenekart és énekkart szervezett, az iskola tanulóiból színjátszó csoportot hozott létre. A második világháború alatt a lengyel menekültek parancsnoka volt. Ebben az időben bíztak rá egy zsidó internálótábort, amit a tőle telhető emberséggel vezetett. 1945 után kezdte el Liszt Ferenc rajkai őseinek kutatását, könyvet is írt ebben a témában. 1972. március 3-án halt meg Rajkán. Hamvait a rajkai katolikus templomban helyezték örök nyugalomra, itt látható a munkásságát megörökítő emléktábla is. A rajkai általános iskola 1990-ben vette föl a nevét.

 

Braun Dezső (Temesvár, 1894. április 27. – Temesvár, 1940. február 15.)

romániai magyar zenekritikus, zenetanár;

 

Farkas Márta (Balassagyarmat, 1894. márc. 25. – ) hegedűművésznő. Farkas Ferenc pusztavérti (Komárom megye) földbirtokos, tb. megyei főjegyző, Nógrád megyei ny. aljegyző leánya. (Anyja: Burány Mária). Kisgyermekkorában feltűnt rendkívüli tehetségével, 9 éves korától a Zeneakadémián tanult, Hubay Jenő tanítványaként 1910-ben végzett, 1914-ben művészi oklevelet nyert. Tehetségéről a sajtó elragadtatással írt. Több hazai és külhoni turné után hároméves Észak-Amerikába szóló szerződést kapott, de a világháború kitörése megakadályozta utazását, jelentősen befolyásolva nemzetközi pályafutását. Itthon, 1923-ban volt mesterével, Hubay Jenővel adták elő Bach kettős versenyét frenetikus sikerrel;

 

Fenyves Jenő (Budapest, 1894 –) karmester, zeneszerző, zenetanár;

 

Fodor Kálmán (Naszály-Billegpuszta, 1894. március 21. – Győr, 1961. március 30.) énektanár, orgonaművész. Tanítói oklevelét 1913-ban szerezte meg a Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerületi Soproni Tanítóképző Intézetben. Másodtanító Somlószőlősön 1913–1914-ben. 1914-től Rozsnyón kántortanító. 1923-ban a győri evangélikus iskola énektanítója és a gyülekezet kántora. 1925–26-ban a Győri Evangélikus Iskolaigazgatója. Újjászervezte és vezette az egyházi énekkart és az iskolai gyermekkórust. Tervei szerint építette át 1926-ban a pécsi Angster-cég a győri evangélikus öregtemplom orgonáját. Hosszabb ideig orgonistája volt a Kossuth utcai neológ zsinagógának is. Vezette az Iparos Dalkört, később a Richards gyár énekkarát. Az iskolák államosítása után rövid ideig kántori szolgálatot végzett. 1952-től 1957-ig a Győri Állami Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;

 

Gstettner Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. –

Budapest, 1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz

módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot

magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után

ismét magánúton tanított;

 

Krausz Mihály (1894 –) zeneszerző, tanár;

 

Herz Ottó (Eperjes, 1894. december 31. – New York, 1976. január 5.)

zongoraművész, kiváló kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint

zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos kamarazenekari

hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának. A két

világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert

közreműködője volt. 1933-tól 1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított;

 

Katona Jánosné Benkő Anna (Hévíz, 1894. május 29. – Budapest, 1963.

november 6.) énekes-tanár. A galgahévízi népi együttes egyik alapító és

szervező tagja;

 

Kígyósi Árpád (Budapest, 1894. február 11. –) zenetanár, kottaszerkesztő,

közreadó (Fodor Zeneiskola, Budapest, Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség);

 

Klafszky Henrik (Sásony, 1894. április 13. – Sopron, 1990. december 10.)

karnagy, zenepedagógus, banktisztviselő. 1945 után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását, templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte, Petőházán 10 évig vezette a zeneiskolát. 1949-ben a banktól nyugdíjba vonult. 1963-tól szerepelt a Soproni Ünnepi Hetek zenei programjain, tanított a zeneiskolában, játszott a szimfonikus zenekarban;

 

Koudela Géza (Kalocsa, 1894. március 25. – Budapest, 1939. június. 21.) pap,

zeneszerző, hitoktató, egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az

esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak. 1928: az Egyetemi templom

karnagya és a KPI énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1933-

tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika társszerkesztője;

 

Kövesdi Rezsőné, Braun Gina (Pécs, 1894. február 2. – Budapest, 1989. március 3.) zongoraművész-tanár. 1915-ben, 21 éves korában diplomázott Szendy Árpádnál, Liszt Ferenc tanítványánál. Tanulmányai befejeztével a Fodor

zeneiskolában tanított. Kísérő- és kamaramuzsikusként koncertezett Telmányi

Emillel és Hubay Jenővel;

 

Léner Jenő (Szabadka, 1894. június 23. –New York, 1948. november 29.)

hegedűművész, a nevét viselő vonósnégyes alapító primáriusa. Az Operaház

zenekarának tagja, majd Smilovits Józseffel és Hartman Imrével triót alakított,

melyet később Róth Sándor bevonásával vonósnégyessé bővített. A

vonósnégyes, mely sokat köszönhetett Weiner, Leó vezető irányításának, 1919-

ben Szegeden mutatkozott be. Bécsben 1920-ban játszottak először és még

ebben az évben Olaszországban tettek hangversenykörutat, majd Ravel

meghívására Párizsban léptek fel. 1923-ban Angliában telepedtek le. Évenként

mintegy 120 koncerten játszottak. Európán kívül 1929-ben és 1930-ban New

Yorkban szerepeltek, majd beutazták az egész USA-t és Kanadát is. 1935 – 36

nyarán Svájcban, 1937 nyarán Angliában kamarazene-kurzust tartottak;

 

Id. Magyari Imre (Debrecen, 1894. szeptember 10. – Budapest, 1940. április

27.) korának egyik leghíresebb prímása volt;

 

Maleczky Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.)

operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián

éneket és színpadi játékot;

 

Mészáros Anna, Bodonyi Lászlóné (Újpest, 1894. június 26. – Budapest, 1977.

június 12.) zongoraművész-tanár. Rövid ideig a Nemzeti Zenedében tanított,

majd átvette édesanyjának, magán zeneiskoláját. Ez élete végéig fönnállt, ahol

az ötvenes évektől fiával, Bodonyi István hegedűművésszel és leányával,

Bodonyi Anikó zongoraművésznővel tanított együtt. A hatvanas évektől

zeneoktatói munkacsoportot is vezetett;

 

Micsey Józsa (1894–) operaénekes-tanár;

 

Miklósvári Gyenge Anna (Kézdivásárhely, 1894. március 20. – Philadelphia,

1955. március 21.) magyar színésznő, opera-énekees, tanár;

 

Molnár C. Pálné, Gstettner Alice (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. –

Budapest, 1978. március 9.) énektanárnő. Előbb saját magán-zeneiskolájában,

1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított;

Nobilis Tibor (Budapest 1894. szeptember 17.-Mosonmagyaróvár, 1960. február 15.)egyházzenész, kántor, karnagyZenei tanulmányait a Kecskeméti Városi Zeneiskolában (zongora) és Harmat Artúrnál (egyházzenei ismeretek) folytatta. 1922-1926 között az egri főszékesegyház orgonistája és helyettes karnagya, 1926-tól a magyaróvári katolikus plébániatemplomban a Magyaróvári Egyházi Énekkar karnagya volt, de vezényelte a Magyaróvári Férfidalárdát is. 1936-ban vezetésével Esztergomba és Visegrádra kirándult a templom kórusa, ekkor föl is léptek Esztergomban;

 

Nagypál Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar

színházi karmester, zeneszerző;

 

Szabó György Polikárp (Juta, 1894. július 4. – Esztergom, 1979. január 5.)

ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián

tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend

segítette zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928-

ban Rómában az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei

doktorátust szerzett. 1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki

szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett,

12 éven át, mint rendfőnök plébános és esperes, 1940-42-ben rendi

kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai énekkart

szervezett és dirigált. Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált;

 

Szamosi Elza /Szamossy / (Budapest, 1884. március 8. – Budapest, 1924. július

14.) opera-énekesnő-tanár. Színésznői pályafutását Németországban kezdte.

Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a

Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az

Operaház társulatának tagja. Kiváló drámai énekesnő volt. Amerikában

vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá visszatért az Operaházhoz. 1917-ben

végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben énekiskolát nyitott. Később ismét

fellépett operettekben. Főbb szerepei: Bizet: Carmen, (Carmen), Puccini:

Bohémélet (Mimi), Puccini: Pillangókisasszony (Cso-Cso-Szán), Eugene

D’Albert: Hegyek alján (Márta);

 

Szatmári Tibor (Budapest, 1894. szeptember 23. – Budapest, 1942. november

12.) zongoraművész-tanár. 1924-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, majd a 20-as

évek végétől haláláig a budapesti Fodor Zeneiskolában tanított. Számos kitűnő

tanítványt nevelt. Főként Schumann műveinek volt hivatott előadója;

 

Szenkár Dezső (Budapest, 1894. január 28. – Budapest, 1962. december 5.)

zeneszerző és karmester, tanár. Innsbruckban, Stockholmban, Berlinben,

Helsinkiben, majd Párizsban működött. 1939-ben visszatért Budapestre. Főként

színpadi műveket és könnyűzenét írt;

 

Ulbrich Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az

első hazai vonósnégyes megalapítója;

 

Vermes Jenő (1894-1970?) operaénekes-tanár. 1911-ben debütált a Városi

Színházban, ahol több főszerepet is énekelt (Brogni, Sarastro, Rocco). Az 1930-

as években szerződött az Operaházhoz. A kórus tagja volt, de énekelt számos

comprimario- és karakterszerepet is;

 

Vigh Jenő (1894-1960) zenekritikus, író, operaénekes;

 

Zádor Jenő (Bátaszék, 1894. május 11. – Los Angeles, 1977. április 5.) magyar

1922-től a bécsi Új Konzervatórium tanára volt. 1935. A budapesti

Zeneművészeti Főiskola tanára.1939. Kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol

még abban az évben bemutatták Kolumbusz c. operáját. Művei a XIX. sz.

végének stílusát idézik, elsősorban Reger és Richard Strauss volt rá hatással.

Kiváló drámai érzékkel rendelkezett. Operákat, szimfóniákat, kamarazenei

műveket, dalokat és zongoraműveket komponált. Számos filmzenét is szerzett

Hollywoodban. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti

Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. 1940-től

Hollywoodban tanított és főként filmzenéket komponált;

 

 

120 éve született

Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára, 1899. május 22. –) zongoratanár

(Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);

 

Baranyai István (Szépmező, 1899. április 24. – ) erdélyi zenekritikus,

zenetanár;

 

Bárdos Alice (Budapest, 1899. február 3. – 1944) hegedűművész-tanár. 1926-

ban a szombathelyi városi zeneiskola hegedű-tanszakának vezetője, a

Kultúregyesület zenekarának hangversenymestere, és megalapította a

Szombathelyi Kamarazene-társaságot, majd 1935-ben a szombathelyi

Collegium Musicumot. A Magyar Holocaust áldozata;

 

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.)

zeneszerző, karnagy, zenetudós, karnagy, zenetudós. 28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene, transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan, formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének, egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését. 1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és

azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag

zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket

szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A

cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében

is a népdaléneklést (101 magyar népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb.

600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek,

színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották.

Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók,

Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét

viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi,

Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád,

Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola

kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják

be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a Parlandóban: A mazurkák népi skálái,

1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.; Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitókadenciái,

1978/9.; Schubert harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai,

1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.; Mindegyikből kétféle, 1979/1.;

Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten együtt (Egy sajátos kezdőképlet)

1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.; Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész,

1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az

organika, 1979/10.; Mozart és a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12;

Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész

1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész

1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete), 1980/6., Mikrokozmosz-problémák,

86

1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész 1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész:

1980/11., (Kodály zenéjében), - IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület

népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók honvágy-dallama, 1981/3., Régi

hangzat új helyen (Schubert újításaiból), 1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész:

1981/5., - II. rész: 1981/6., Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8.,

Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész: 1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III.

rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész 1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle

kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.;

II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.; Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.),

1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész 1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül

1983/8-9.; A hatodik hármashangzat, 1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók

és a rend (közreadja: Póczonyi Mária), 1989/11.;

 

Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. aug. 28. – Gödöllő, 1981.) Zenetanár. Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára. Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző intézeti és zenei szakiskolára képesített zenetanár;

 

Csámpai Ivó (Fiume, 1899. július 24. Fiume – München, 1984. október 18.)

cigányprímás, zeneszerző, zenetanár;

 

Czövek Erna (Orsova, 1899. december. 13. – Budapest, 1983. március. 30.)

zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam

zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik

élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a

Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók

Béla Zenei Gimnázium zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi

Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a

magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat

államosítását. – Főbb művei: Zongora Ábécé (1946); Zongoramuzsika 6 kötet

(1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára (1975); Zongora-iskola

II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan (1979.). Az 1960-as és

1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja volt. Emlékét a Tóth

Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a

legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a

legaktívabban. Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az

ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A

zenepedagógia kapcsolata a mai zenével, 1969/3., Az egyéni fokozatosság elve

a technika megalapozásában (Martienssen), 1971/5;

 

Diskay József / Klein József (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1964) operaénekes,

tanár;

 

Engel Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. –  Bázel, 1985. december 16.)

zongoraművész, egyetemi tanár.1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét

a Zeneakadémián, ahol 10 évig tanított zongora és zongora kötelező tárgyat.

1925-ben meghívták a kairói zeneiskola tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután

Berlinben élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti

Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;

 

Falk Géza (Budapest, 1899. január. 16. – Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava-

Petržalka, 1945. március 29.) 1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője. Elméleti könyvei:

Általános zeneelmélet: Zenei formatan. Kompozíciói: Furulyás; Kinyilatkoztatás (oratóriumok); vonósnégyes, fúvóstrió, dalok. F. azok közé a magyar zenészek közé tartozik, akik a zsidó népi zene alapjain komponálnak;

 

Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor

megalapította együttesét;

 

Gábriel Ferenc (Budapest1889január 2. – Budapest, 1968május 29.) magyar hegedűművész, főiskolai tanár. Budapesten a Zeneakadémián Hubay Jenőnél, majd Párizsban tanult. Ezután a Hofoper koncertmestereként négy évet töltött a németországi Dessauban. Miután hazatért, a Hubay vonósnégyes másodhegedűseként szerepelt. 1922 és 1959 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt a hegedűtanszakon. Kamarazenét is tanított és egy időben ő vezette a vonósfőtanszakot is;

Hajdu Anna (Kemecse, 1899. október 13. – Budapest, 1988. november 15.

hangverseny-énekesnő, énektanár. Hivatásos működésének befejezése óta fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté;

 

Hajós László (1899) hegedűművész, tanár;

 

Halász Gitta (Lipik, 1899 – Budapest, 1968. május 8.) operaénekes. Élete utolsó éveiben énektanítással foglalkozott;

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –) zenetanár, zongoraművész;

 

Harsányi László (Nemesszalók, 1899. március 26. – Budapest, 1976.

szeptember 26.) kántortanító, karnagy,

 

Herczeg László (1909-kb. 1994) zenetanár;

 

Hoór-Tempis Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október

20.) énekművész-tanár. 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért, kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekesszólisták több generációja került ki keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a bp.-i Operához énekmesternek, ahol haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;

 

Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza, Pest vm., 1899. január 18. – Budapest, 1970. október  2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931. a szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára; 1932: a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett; Az 1940-es évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneművészeti Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegye igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke. Egyházzenei előadásokat tartott Szegeden és környékén. Kántorképzői tantervet készített;

 

Lajtai Lajos (Budapest, 1899. április 13. – Budapest, 1966. január 12.)

zeneszerző, tanár;

 

Laki Farkas Jenő (Répcelak, 1899 – 1949) prímás, zeneszerző, tanár.

I. Ferenc József utolsó prímása (a királygyűrű tulajdonosa). 1932-től a Magyar

Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke, a Fráter Lóránt Társaság

tagja;

 

Laurisin Miklós (Kalocsa, 1899. augusztus 21. – Budapest, 1949. november 6.)

zongoraművész-tanár és zeneszerző. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a

Fodor Zeneiskola, 1930 – 46 között a Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)

Operaénekes-tanár. 1921-től tanított a Zeneakadémián;

 

Ormándy Jenő, Eugene Ormándy /eredetileg Blau-Ormándy Jenő/ (Budapest,

1899. november 18. – Philadelphia, 1985. március 12.) magyar származású

amerikai karmester, zeneszerző, karnagy, zenetudós.1914-ben a budapesti

Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként. 1917-ben

professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is

telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között

Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski

mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig

zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;

 

Sándor Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongoraművész-tanár. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat;

 

Schirger Géza (Budapest, 1899. október 19. – Dunaújváros, 1981)

zongoratanár, zeneszerző, karmester. 1926-34-ig a Royal Orfeum

másodkarmestere, 1934-ben a Flóra Balett munkatársa. 1952-54. között a

veszprémi zeneiskola igazgatója. 1955-től a dunaújvárosi zeneiskola

igazgatóhelyettese. 1966-ban nyugállományba vonult. 1974-től a Dunapataji

Állami Zeneiskola solti tagozatának szerződéses zongoratanára;

 

Seress Rezső /született Spitzer Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest,

Józsefváros, 1968. január 11.) zeneszerző, zongorista. Leghíresebb dala, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) világsláger lett;

 

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.)

zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag

1955). Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és

Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23).

Társszerkesztője volt a „Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei

lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic

Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a

Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn Kalevala Társaság.

1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar

zenetörténet, zenetörténet, operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben

megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső

magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az "Új

Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene", haláláig a "Studia

musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez utóbbinak

(Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951–

1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek

Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi

tanulmányok" tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és

1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más

forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik;

 

 

115 éve született

Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július 18.) ének-

zenetanár, karnagy. Zongorát tanított 1927-28-ig zongorát tanított a pécsi

Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a

Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A

harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző

tanszakának hallgatója. 1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve

Leövey Klárára változott, ma is ez a neve).  Kodály több művét (Árva vagyok,

Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és

Kodály kórusműveinek előadói stílusát. Budapesten elsőként kapott engedélyt Kodálytól a névviselésre – ez 70 éve volt 1949-ben;

 

Balázs Ibolya (19041989) operaénekes-tanár;

 

Báthory Sándor (Mezőtúr, 1904 – Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935-

ben Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami

Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti

Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi

Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között

Onczay Csaba és Sin Katalin gordonkaművész;

 

Berendné Rosenák Margit (Budapest, 1904-) zenetanár, zongoraművész;

 

Bodó Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957.) operaénekes-tanár;

 

Bors Irma (1904-1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus életében

embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek –

köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású

feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé

kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért

tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa

nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait

mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében

rejtőztek, amint azt Kodály levelei is tanúsítják;

 

Bruckner Gyula (Budapest, 1904–) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák

Ferenc reálgimnázium zenetanára volt. Zeneesztétikai előadásokat tartott a

Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületbe4n. 1936-ban a kispesti Koppazeneiskola tanára lett;

 

Brunovszky Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988. április 15.)

hegedűtanár, hegedű és brácsaművész-tanár. 1924-1930 között Waldbauer

Imrénél és Lajtha Lászlónál tanult. A Városi Színház zenekarában játszott.

1930-ban alapító tagként került a Budapesti Hangversenyzenekarba, ahol

ügyvezetőként is működött. 1940-44-ben a Székesfővárosi Zenekarnál játszott.

1945-től 1949-ig ismét a Budapesti Hangversenyzenekarnál művészeti titkár.

1949-1977 között a Magyar Állami Operaháznál volt művészeti titkár. Emellett

1950-től ellátta a Budapesti Filharmóniai Társaság titkári teendőit; 1967-től az

egyesület ügyvezető igazgatója volt;

 

Domján István /Géza/  (Rákospalota, 1904. augusztus 8. –) karnagy, zenetanár. A tapolcai Filharmonikus Zenekar, a Községi Leventezenekar, a VOGE Csobánc Férfikar, a Palestrina Kórus karnagya volt;

 

Enge János (Pécs, 1904. október 6. – Budapest, 1981. május 18. )

zenepedagógus, főiskolai tanár, zeneszerző. Rácvárosban működött először

önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945 között a mosoni plébániatemplom

kántora volt. Legnagyobb itteni érdemének a Mosoni Ének- és Zeneegylet

(MÉZE) felvirágoztatását, országos kórussá fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban

létrehozta a MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban elvégezte a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban

meginduló Magyaróvári Zeneiskolában. 1940-ben a MÉZE vegyeskara a győri

dalosversenyen első helyet ért el. Mosonban és Magyaróváron számos kórust

vezetett. 1945-ben a zalaegerszegi leányliceumban tanított. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és 1951-től taníthatott. 1955 és 1967 között a székesfehérvári zeneiskola igazgatója volt;

 

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25. – Amszterdam, 1989.

 szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész. Európa legjelentősebb városaiban

koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként

és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol-

Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene

tanára;

 

Gregor Klára, Paulovics Gézáné (Budapest, 1904. június 28. – Budapest, 1976.

július 5.) orgonaművész-tanár. 1928-tól hangversenyezett, gyakran játszott

Ausztriában, Svájcban, Olasz- és Franciaországban. Az ötvenes évektől

Budapesen, Hódmezővásárhelyen tanított orgonát, zongorát és zeneelméletet;

 

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19. – 1945 - A Holocaust áldozata)

zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott

tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket

folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos

színélményeinek vizsgálatára. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díj

nyertese volt. A fasizmus áldozata lett;

 

Koncz János (Szombathely, 1904. november 25. – Budapest, 1937. január 5.)

hegedűművész-tanár. Hubay Jenő tanítványa volt. 13 éves korában, mint

csodagyermek járta be Európát. 1920–26-ban Olaszországban élt. 1928-tól a

Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Klasszikus művek kiváló előadásával tűnt

ki. Nevét és emlékét Országos Zeneiskolai Hegedűverseny őrzi szülővárosában;

 

Kovács György (Budapest, 1904. július 3. – Budapest, 1985. május 2.)

zeneszerző, tanár. A Hunnia filmgyár zenei vezetője volt. Később jazz100

hangszerek tanításával foglalkozott és elméletet tanított. Tagja volt a Budapesti

Szimfonikus Zenekarnak;

 

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember

27.) operaénekes-tanár. 1935-től 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az Operaház

magánénekese;

 

Lesznai Lajos (Budapest, 1904. december 6. – Budapest, 1977. november 17.)

zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). 1945-ben belépett a Szikra

Könyvkiadó szerkesztőségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a

Honvédelmi Minisztériumban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor

(1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben volt

előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált, népszerűsítő

előadásokat tartott. Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a Magyar

Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában;

 

Lubik Imre (Budapest, 1904. december 7. – Budapest, 1964. január 17.)

trombitaművész, főiskolai tanár;

 

Masopust Péter (Erzsébetfalva, 1904. május 20. – Budapest, 1970. június 6.)

hegedűművész-tanár. A Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse (1927–32),

majd 1966-ig a budapesti magyar Állami Operaház szólamvezetője volt.

Pestszenterzsébeten zeneiskolát alapított (1940), melyben 1962-ig tanított;

 

Nádasdy Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25. –

Budapest, 1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató,

műfordító. Segédrendezőként került az operaházba 1923-ban. 1926 és 1932

között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára.

1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966

között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt.

Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban

(Puccini: Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók:

A kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban

(Offenbach: Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen). Nevét a XX. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;

 

Dr. Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.)

hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi

Állami Zeneiskola);

 

Ottó Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.)

zeneszerző, zenetanár;

 

Palotai Vilmos (1904-1972) gordonkaművész-tanár;

 

Perlaki József (Ózd, 1904. május 9. – Budapest, 1984. július 16.) harsona- és

tubaművész, tanár. 1939-68-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának

harsona-szólamvezetője: 1945-82-ben a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola harsona-tuba tanára. Művei: Harsonaiskola (1-3.); Tubaiskola;

Harsonaduók;

 

Rösler Endre (Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 12.)

operaénekes-zeneakadémiai tanár;

 

Som László (Budapest, 1904. március 24. – Budapest, 1982. augusztus 11.):

nagybőgőművész és tanár. 1940-ben a Budapesti Hangversenyzenekar alapító

tagjaként került az együttesbe, majd az Operaház zenekarában játszott 1968-ig.

1963-1981 között vezette a Budapesti Filharmóniai Társaság kottatárát. 1953-

1980 között a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában tanított;

 

Somogyi Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10. – Budapest, 1985. április 3.)

zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd 1926-

tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott a Magyar Rádió

Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak;

 

Szabó Ernő (Székelyudvarhely, 1904. november 22. – Debrecen, 1982.

szeptember 12.) hegedűtanár, zenei író. 1929-1952 között a sárospataki református főiskola, 1952-66-ban a debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt. 1969- től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem meghívott előadója;

 

Szabó Lujza (Budapest, 1904 – Budapest, 1934. november 19.): énekesnő.

1927-ben szerződtette az Operaház, amelynek haláláig tagja maradt;

 

Szelényi István (Zólyom, 1904. augusztus 8. – Budapest, 1972. január 31.)

zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét

1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a

Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel,

Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern Magyar Muzsikusok

Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak.

Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a

kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella

darabjait. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a

munkáskórusok irányítójaként. A budapesti Állami Zenei Gimnáziumban

zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet igazgatója (1948-50). A

Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és

zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője

volt;

 

Szüts Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.),

a Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára;

 

Toperczer István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész

(Marosvásárhelyi Színház Zenekara, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara,

BSZKRT, Budapest, Budapest Kamarazenekar - II. hegedű szólamvezető,

Kolozsvári Operaház Zenekara - brácsa, Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar -

- II. hegedű, szólamvezető, Rádiózenekar, Budapest, Pécsi Nemzeti Színház

Zenekara – szólóbrácsás, fuvolás);

 

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984.

február 6.) erdélyi magyar zeneszerző-tanár. A második világháború után

hathatós zenei nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi

Zenekonzervatóriumnak (1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71),

ezzel egy időben a Zenei Líceumban (1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán

(1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet és összhangzattant.

 

Váczi Gyula (Budapest, 1904. október 1. – Budapest, 1973. március 17.)

magyar klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az operaház

alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti

Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában

tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre

társszerzőként ( Balassa György–Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar

tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás

iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);

 

Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad, 1904. március 15.) zongoratanár

(Fodor Zeneiskola, Budapest, Fővárosi Zeneiskola Szervezet);

 

 

110 éve született

András Béla /Endre/ (Budapest, 1909 – Budapest, 1980. február 21.) zeneszerző, karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda, majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a Vasas

Központi Művészegyüttes;

 

Antal István (Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. szeptember 25.)

zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt.

Repertoárján döntően Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és

kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét,

Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár

Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi;

 

Aszalos Imréné Timáry Mária (1909. október 12.) hegedűtanár (Állami

Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);

 

Balázs Gyula /dr. ujlaki (Keszthely, 1909. március 30. –1983. május 2.)

zongoraművész-tanár, zeneszerző;

Baranyi Dezső (1909–1962) cigányprímás;

 

Dr. Barna Andrásné, Dénes (Davidovits) Erzsébet (Miskolc, 1909. december 1.

Budapest, 1984. augusztus 11.) zenetanár. 1953-tól részt vett zenei

intézményeink művelődéspolitikai munkájában. A Művelődésügyi

Minisztériumban főelőadója, majd osztályvezetője. 1964-től 1977-ben való

nyugdíjazásáig a Zenei Főosztály főosztályvezetője volt;

 

Bársony Rózsi / Sonnenschein Róza (Budapest, 1909. március. 14. – Bécs, 1977.

március 28.) énekes-színész, tanár;

 

Dr. Berkes Kálmán (1909. július 25. – Budapest, 1969. április 3.) klarinétművész-tanár. 1947-től Kecskeméten, 1950-től Cegléden, Székesfehérvárott, majd Budapesten tanított. Számos régi kéziratot tárt fel (pl. Krommer-Kramař műveit). Évtizedeken át a Berkes-kamaraegyüttes vezetője volt. Klarinétiskola c. tankönyve (Balassa Györggyel, 1951) húsz kiadást ért meg;

 

Borst Rudolf (1909-2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő;

 

Csirszka Konrád (Bezda, 1909. augusztus 2. – Győr, 1953. december 14.) egyházi karnagy, orgonaművész, zenetanár. 1928–1935 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, 1933-ban egyházi karnagyi oklevelet, 1935-ben középiskolai zenetanári, és tanítóképző intézeti zenetanári képesítést szerzett. Orgona szakon akadémiai végbizonyítványát 1945. október 15-én kapta meg, zongorából 1951-ben. Budapesten kezdett tanítani a Németh utcai Polgári Fiú Iskolában az 1935–37-es tanévben, mellette kántor, korrepetitor és zenekari pianista volt. 1937 őszén a Győri Katolikus Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját 1948-ig, az államosításig. Az 1949 –1950-es tanévtől a Győri Állami Konzervatórium tanára, szolfézst és zeneelméletet oktatott;

 

Fábián István (1909. december 26. – 2004. április 16.) alezredes, tanító, tanár, zeneszerző;

 

Fajth Tibor (Kiskunhalas, 1909. december 21. – Budapest, 1975. május 13.)

jogász, zenei és idegenforgalmi szakíró, tanár, igazgató. 1934–1945 között

fővárosi tisztviselő, 1945-től a Gazdasági Főtanács, később a Népgazdasági

Tanács munkatársa volt. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság elnökhelyettese,

1956-tól a Népművelési Minisztérium pénzügyi főcsoportjának vezetője. 1957-

től a Magyar Államni Operaház Operaház megbízott vezetője volt. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Bank titkárságát vezette. 1958-tól jelentkezett, mint szakíró

 

Fátyol Mihály (Makó, 1909. szeptember 19. – Makó, 1980. február 2.) zenész,

nótaszerző, tanár;

 

Garai György (Rákospalota, 1909. december 2. – Lipcse, 1988. május. 15.)

hegedűművész, tanár. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en

is. 1927-30 között a Magy. Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa,

1940-45-ben a Fővárosi Zenekar, 1945-51 közt a Magyar Állami Operaház,

1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is;

 

Gosztonyi János (Újpest, 1909. április 12. – Budapest, 1972. február 27.)

orgonaművész-tanár. 1954-ig Ózdon római katolikus egyházkarnagy volt és

zongorázni tanított. 1954-től nyugdíjazásáig (1969) Budapesten általános iskolában tanított éneket, és énekkart vezetett;

 

Hajdú Anna /Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész-tanár, 1952-1988

zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;

 

Hajdu Mihály (Orosháza, 1909. január 30. – Budapest, 1990. július 23.)

zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb

Zeneiskola zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakiskolában tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola (népzene, zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára,

valamint a Művészeti Alap Zenei Szakosztály Segélyezési Bizottságának elnöke

volt;

 

Halmos László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. )

zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház

karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári

megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles

repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig.

Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban

1934-ben. Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus Zenekar). Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként annak kórusát, az Olajgyár és a Grábgyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága. Negyvenéves pedagógus pályája során

tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban,

főiskolán;

 

Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. május 9. – Budapest, 1967. november 12.)

magyar operaénekes-tanár, színész.  A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957-ig a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett, amikor is betegsége miatt vissza kellett vonulnia;

 

Herczeg László (Székesfehérvár, 1909. január 4. –) hegedűtanár (kántor-tanító, Tiszaroff, gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah, Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös, Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti Szimfonikus Zenekar-brácsás;

 

Herz Lili (Budapest, 1909. –) zongoraművész-tanár. A Zeneművészeti Főiskolán majd Bécsben tanult;

 

Jámbor Ági (Budapest, 1909 – 1997.) zongoraművész-tanár. 1926-1931. között

Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország szerte sok közös

hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti előadásait

hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte. 1931-1933-ig

Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1937-ben a

varsói Nemzetközi Chopin Verseny 5. helyezettje volt. 1945 után az Egyesült

Államokban telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban

tanított;

 

Jerémiásné Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. –) zongoratanár

(Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);

 

Dr. Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 18. – Budapest, 1987. szeptember 3.)

zenekari hegedűművész, zenetanár. 1933-35-ben a Főv. Zenekar; 1935-39

között a Bp.-i Hangversenyzenekar; 1939-73-ban a Magy. Rádió Szimfonikus

Zenekarának hegedű szólamvezetője volt;

 

Kovács Boriska (Pozsony, 1909. január 13. – Budapest, 1988. november 20.)

hegedűművész-tanár. 1931-51 között elsősorban magánoktatással foglalkozott,

1945 után a Magyar Rádió ifjúsági osztályának munkatársa. 1972-ig nyugdíjba

vonulásáig, az V. kerületi zeneiskolában tanított;

 

Nádasi Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.)

OSB bencés szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett

görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és “osb”.Három

évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki

dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a

Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is.

Kodály Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre

emlékezett Kodály? című könyv második kiadásának hátsó, belső borítóján

látható. A dedikáció textusa: "Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek;

 

Paul Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12. – Sydney, Ausztrália, 1973.

október 19.) karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik

alapító tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között

Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán

tanult. 1945–1948 között a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt, ezután visszatért

Ausztráliába;

 

Penninger Antal (Budapest, 1909. május 22. – Budapest, 1974. február 19.)

operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként

lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól

magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő

Opera” megalapítója (Staggione) és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig

több mint 160 előadást rendeztek az ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt

az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione társulata jelentette. 1957-

ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és bérletosztály vezetésével

bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer korszerűsítése. 1965-től az

Operaház zeneműtárát vezette;

 

Pfeiffer Ede Sándor (Körmend, 1909. február 23.Kalifornia, 1976. március 26.)  hegedűművész, zenepedagógus. Érettségi után Berlinben Carl Flesch kurzusain vesz részt, majd a Halle-i Egyetemen zenetörténetet és esztétikát hallgat. Hóman Bálint kultuszminiszter bízza meg Gyula, Hódmezővásárhely, Orosháza zeneiskoláinak megszervezésével. 1935-1941 között Gyulán élt és dolgozott, ő hozta létre az első városi zeneiskolát. Az 1950-es években több kórus és zenekar vezetésére is meghívják. 1956 után családjával együtt elhagyja Magyarországot és Kaliforniában telepedik le. Gyulán munkásságát emléktábla és zenei rendezvénysorozat őrzi;

 

Reményi Gyenes István /Gyenes István / (Kaposvár, 1909. február 24. –

Budapest, 2001. május 28.) magyar újságíró, költő, író, műfordító, zenész,

tanár;

 

Rengei Miklós (Budapest, 1909. június 14. – Budapest, 1984. szeptember 13.)

hegedűművész-tanár. 1927-29 közt a Székesfővárosi Zenekar tagja, majd 1931-

ig koncertmestere. Mint alapító tag került 1931-ben a Budapesti

Hangversenyzenekarba, 1936-tól a Rádiónál dolgozott, 1942-ig a

szalonzenekar, majd 1942-57 közt a Szimfonikus Zenekar tagja. 1957-től az

Operaház zenekarában játszott;

 

Rossa Ernő (Budapest, 1909. március 5. – Budapest, 1972. május 28.)

zenepedagógus, karnagy, szövegíró és zeneszerző. 1932-1948 között polgári

isk.-i ének-szakfelügyelőként működött, majd a Gyógypedagógiai és a

Pedagógiai Főisk.-n tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c.

folyóiratokat szerk. Több üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő,

Főposta stb.). Később a Pedagógusok Szakszervezetének énekoktatói

osztályvezetőjévé nevezték ki. Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei

előadója. Főként kórusműveket, tömegdalokat (Dalolva indulj, ifjúság…) és

népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt F. A munka himnusza c.

művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A mandolin

játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai és magán

használatra (Bp., 1957);

 

Sallay Józsa (Budapest, 1909. április. 11. – Budapest, 1988. április 26.)

énekművész-tanár. 1943-tól a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára

nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola hangképző mestere volt;

 

Dr. Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. –) hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet – szakfelügyelő is, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);

 

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május

22.) operaénekes, tanár, műfordító. Hangversenyénekesként kezdte pályafutását,

majd 1941-ben az OH tagja lett;

 

Szávainé Demény Magda (Pécs, 1909. július 9. – Budapest, 1976. április 5.)

zenepedagógus, zongoraművész. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezetnél

tanított. 1949-től haláláig a Magyar Zeneművészek Szövetsége ügyvezető

titkára, 1941–53-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanársegéd volt.

Az 1956-os és 1958-as Bartók, az 1959-ben rendezett Haydn-fesztivál egyik

szervezője, a Budapesti Zenei Hetek egyik kezdeményezője volt. Szerepe volt

az 1960-as évek kezdetén a Korunk zenéje c. hangversenysorozat elindításában.

Közben megszakítás nélkül tanított zongorát a zeneiskolákban. Részt vett az

Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Zenei Tanácsainak ülésein.

Nevéhez fűződik a Jeunesses Musicales magyarországi szekciójának, az Ifjú

Zenebarátok Magyarországi Szervezetének létrehozása (1965), melynek

főtitkára s egy ideig a nemzetközi elnökség tagja volt. Egyik szervezője a

Jeunesses Musicales Budapesten tartott világkongresszusának (1969).

Veszprémi Lilivel szerk. a Muzsikáljunk együtt c. és a Régi magyar

négykezesek c. sorozatot (1955–58), ez utóbbiban Liszt több négykezesét is

közreadta. Cikkei a Zenepedagógia, Új Zenei Szemle, a Muzsika, a Parlando c.

folyóiratokban Szávai Magda néven jelentek meg;

 

Szeredi-Saupe /S/ Gusztáv (Budapest, 1909. április 3. – Budapest, 1988.

szeptember 3.) brácsaművész, tanár. Játszott a Budapesti Hangversenyzenekarban, majd a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar egyik alapítója, brácsása és zenekari titkára volt. 1958-tól 1968-ig a Halle-i Händel Festspielorchester – viola d'amore – szólistája. 1950-ben megalapította a Magyar

Hárfástriót: Molnár Anna (hárfa) és Vermes Mária (hegedű) társaságában. Az

1950-ben alapított vonós-triója ugyancsak jelentős szerepet játszott. A két trió

számára számos magyar és külföldi zeneszerző komponált értékes zenedarabot.

A harmincas évek, elejétől tanított, 1950-től a Székesfehérvári Állami

Zenekonzervatóriumban; 1958-tól Halle-Wittenbergben, ahol a Martin Luther

Universität docense volt hegedű, brácsa szakon;

 

Tálos Edith (Kassa, 1909. június 4. –) zongoratanár (Állami Tanítóképző

Intézet, Székesfehérvár, Állami Zeneiskola, Székesfehérvár);

 

Ungár Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.)

zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es

varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második

világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott

hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A

hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek

voltak Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van

Beethoven, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Claude Debussy, Bartók Béla és

Kodály Zoltán műveinek interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette,

a rádióban viszont gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola tanára lett ( zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató

munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt,

például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt

zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát

Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok

zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett

a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei

nevelésében címmel. 1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének

alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent további írásaiból: Gondolatok az

ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a zongoraoktatásban, 1966/4;

 

Vécsey Jenő (Cece, 1909. július 19. – Budapest, 1966. szeptember 18.)

zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa, 1945-től haláláig a

zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene felélesztéséért.

Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita Rinata sorozata;

 

Venetianer Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. május 1. – Budapest, 1975.

augusztus 5.) zongoraművész, zongoratanár. 1945 után a budapesti Zenei

Gimnáziuban, illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző

tagozatán tanított;

 

Dr. Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. –) gitárművész-tanár (Erkel

Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd – igazgató helyettes is);

 

Zelinka Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest,

1992. november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz.

Körzeti Zeneiskola, VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

 

105 éve született

Angyal Nagy Gyula (Budapest, 1914. május 1. – München, 1993. szeptember

7.) operaénekes, tanár. 1939-1943 - Kolozsvárott operaénekes, de operettekben

is fellép, 1943-1956 - a budapesti Operaház tagja, 1957- gyermekei után

Ausztriába utazik, 1957 - 1993 - Németországban, Münchenben élt;

 

Arató Pál (Szeged, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1987. január 27.)

zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő

tett szert. Pedagógusként többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

zenetanárképző tagozatán tanított;

 

Babos Károly (Bp., 1914. szeptember 28. – Bp., 1976. október 25.) nótaszerző,

tanár. Gyermekkorától zongorázott, 18 évesen már hivatásos zenész volt.

Táncdalai hanglemezen is forgalomba kerültek. Első nótáit az 1930-as évek

végén már játszották;

 

Bagossy Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. -) zongoraművész,

zenetanár (Hatvan, Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);

 

Bak László (Marosvásárhely, 1914. március 12. –  Budapest, 1978. február 26.)

zongoraművész, zenetanár. 1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag

Engedélyezett Városi Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra

került, 1946-tól a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája

igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig zongoratanár;

 

Bakonyi Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001) zenetanár, helytörténész.

 

Bálint Ágnes (Debrecen, 1914 – Budapest, 1982. január 25.) zongoraművésznő,

kamaramuzsikus, tanár. Rövid ideig magánúton tanított, majd 1948-ban

Kőbányán alapított zeneiskolát. 1949-ben az Erkel Ferenc Zeneművészeti

Szakiskola korrepetitorává nevezték ki, ahol az ötvenes évek elején zongorafőtárgyat is tanított. 1950-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol korrepetitorként és zongorakísérőként működött. 1953-ban az Országos Filharmónia szólistájává nevezték ki;

 

Balogh Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 – Szentes, 1973) kántortanító,

általános iskolai énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a

szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette.

Később a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatának létrehozását

segítette. Közben bekapcsolódott a szentesi munkacsoport (munkaközösség)

tevékenységébe, zongorát, szolfézst is tanított és vezette a Városi

Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi Állami Zeneiskola igazgatója

volt;

 

Bámbó Gábor (Marosvásárhely, 1914 – Marosvásárhely, 2002) hegedűs,

főprímás. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros

Művészegyüttes prímása;

Barabás Sári (1914-2012), a müncheni Gärtnerplatztheater ünnepelt énekesnője;

Behár György (Budapest, 1914. március 3. – Budapest, 1995. március 3. )

zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott és számos

darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek ellenére

később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei

(Bolero, Magyar képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak.

Hosszabb időn át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban

és tévében szerkesztőként, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig karmesterként

működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt

dallamos, érzelmes slágereivel - mint például a Szemembe nézz, Szállnak a

darvak - alapozta meg;

Berei Lajosné Szeghő Erzsébet (Héthárs, 1914. november 15. –) zongora- és énektanár (Állami Zeneiskola, Héthárs);

Csiby József (Ditró, 1914. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti

MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII.

kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dárday Andor (Tata, 1914. április 25. – Budapest, 1986. február 16.)

operaénekművész-tanár, titkár. Az aktív zenei életbe csak 1945 után

kapcsolódott be. 1945-1951 között a Magyar Állami Operaház énekkarában

működött, majd 1951-1975 között az intézmény művészeti titkára volt.

Nyugdíjba vonulása után rövid ideig az 1973-ban újjá alakult Liszt Ferenc

Társaság titkárságán dolgozott;

 

Dormai Imre (Nyalka, 1914. július 23. –) zenekari gordonkaművész-tan

 

Dósa Mária (Marosvásárhely, 1914. július 4. – Budapest, 1980) operaénekes-tanár;

 

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) zongoraművész 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével

debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen

Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte

pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor

megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc

Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust

szakította félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével,

Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban

tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta

a világot;

 

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9. – Bázel, 1963. február 20.),

magyar karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos

pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred

zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben;

 

Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.)

orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences

Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai

főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte

1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és

között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást, zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt.) 2018. márciusában Magyar Örökség Díjjal ismerték el életművét;

 

Gombás Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. – Miskolc, 1988. október 30.)

gordonkaművész-, kamarazene-tanár Zeneiskola, Sopron, Zeneiskola-igazgató is

(Baja), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci

Tagozata, Erdélyi Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és

zeneoktatásában 1950-től haláláig tevékenykedő Gombás Ferenc gordonkaművész művészi és pedagógiai hagyományainak megőrzése, továbbfejlesztése érdekében rendszeres időközönként Gombás Ferenc nevével jelzett megyei gordonkás találkozót és emlékkiállítást rendez a miskolci Egressy Béni Alapítvány;

 

Herszényi Bálint (Győr, 1914. január 8. –) zongoraművész-tanár (Zeneiskola,

Miskolc, Zeneművészeti Szakközépiskola-igazgató (Miskolc), Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens, majd tanár, szakfelügyelő;

 

Horváth Cyrill József (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.) római katolikus lelkész, karnagy. 1937-ben szentelték pappá. Kéthelyen és Felsőiszkázon káplánként szolgált. 1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban. 1948-ban kórusával megnyerte a megyei centenáriumi énekkari versenyt. 1960 után egyházmegyei zenei főigazgató;

 

Horváth László (Pápa, 1914. szeptember 19. – Sümeg, 1987. április 1.) ének-zenetanár, karvezető a tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át

házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala

megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes,

tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének igen magas színvonala;

 

V. Inselt Katalin / Kató (Budapest, 1914. április. 17. – Budapest, 1987. május 6.) 1948-49 között a Nemzeti Zenede zongoratanára; 1949-66-ban a budapesti

Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián

(zongorakötelező tárgy); 1966-77-ben a pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola Zenei Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető

tanára 1977-ig, nyugdíjazásáig;

 

Istók Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami

Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város

kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is

fogadott tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla

(dr. Kerek Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves

korában, 1995 júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól,

hogy házából a város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak

létre, gondozzák méltó módon a hagyatékát. A József Attila utca 10. alatt álló

polgárháznak ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000

júniusában lett törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);

 

Kaufmann Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;

 

Kiss Ferenc (Győr, 1914. március 18. –) zenekari hegedűművész, kamarazeneművész (Budapesti Hangversenyzenekar, Magyar Állami Operaház, MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető, Magyar Trió);

 

Laczkó Mária (Tiszaföldvár, 1914. december 14. – Budapest, 1984. március 9.)

operaénekes-tanár;

 

Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17. – Kolozsvár, 1981. június

11.) romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti

Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946-

tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is.

Zenepedagógiai és kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte;

 

A. Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. –) zongoratanár (Állami

Zeneiskola, Sopron;

 

Dr. Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. –) hegedűművész-tanár

(Városi Zeneiskola, Nagyvárad, Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti

Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zenem