REKORDSZÁMÚ RÉSZTVEVŐ A 2019.
ÉVI CSÍKSZEREDAI RÉGIZENE FESZTIVÁL PROGRAMJAIN
I.
Véget
ért a Csíkszeredai Régizene Fesztivál idei kiadása, az összegzés pedig csupa
örömre ad okot, hiszen az előző éveknél jóval nagyobb érdeklődés
övezte a rendezvény összes programpontját. Külön kiemelendő a Régizenei
Nyári Egyetem sikere, amely egyre erősebb intézménnyé növi ki magát, idén
közel 100 kurzushallgatót bevonzva; és a kicsik kedvence, a reneszánsz
gyermeknap, amelyen 500 gyermek vett részt, és gazdagodott felejthetetlen
élményekkel.
Mindez
arra enged következtetni, hogy ma is helye van a régizenének, és azoknak az
egyetemes értékeknek, amit a régmúlt korok nagyjai képviselnek.
Az idei fesztivál témája – mint azt már
korábban említettük – a Kájoni János születésének 390. évfordulójára szervezett
emlékévhez kapcsolódott, a szervezők célul tűzték ki, hogy a ferences
polihisztor munkásságát, örökségét közelebb hozzák a ma emberéhez és a Régizene
Fesztivál közönségéhez.
– A koncerteken ritkaságokat, olyan kézirat-átdolgozásokat
is hallhatott a közönség, amelyek ezelőtt még nem szólaltak meg a
fesztiválon, az együttesek repertoárjában valamilyen formában megjelent Kájoni
alakja, művei, és a Nyári Egyetem kurzuszáró hangversenyein is számos
általa lejegyzett mű felcsendült. Azt gondolom, hogy sikerült betekintést
nyerni és nyújtani abba a korba, amelyben Kájoni János élt és alkotott – tudtuk
meg Ferencz Angélától, a Hargita Megyei Kulturális Központ menedzserétől.
Külön színfoltja volt az idei
fesztiválnak a megalakulásának 50. évfordulóját ünneplő bukaresti
Magyaradás közönségtalálkozója, hiszen a Magyaradás ott volt a fesztivál
megszületésénél, és nagy szerepet játszott abban, hogy a romániai magyarság a
kezdetektől fogva tudott az eseményről.
– A közönségtalálkozón számos felvételt
láthattunk, amelyek visszaidézték a kezdeteket, megelevenedtek előttünk
azok a meghatározó személyiségek, akik szerepet játszottak a régizene
mozgalomban, gondolok itt Babrik Józsefre, Brandner Nórára, a Barozda
együttesre, Boros Zoltánra, Majó Zoltánra. Nagyon fontos számunkra, akik a
negyvenéves évfordulóra készülünk, hogy úgy tudjuk átgondolni a következő
évi rendezvényt, úgy tudjunk visszanyúlni, összefoglalni az elmúlt negyven
évet, hogy ismerjük a mérföldköveket, és írjuk tovább együtt a fesztivál
történetét – hangsúlyozta az intézményvezető.
Noha a programban szereplő összes
együttest telt ház fogadta, egyértelműen a Barokk Fesztiválzenekar
koncertjére voltak a legtöbben kíváncsiak, amely idén is a Román Kulturális Intézettel
való gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően jött létre. A
koncert színvonalát emelték a Régizenei Nyári Egyetem ütőhangszeresei.
– Köszönetet szeretnék mondani a Hargita
Megyei Kulturális Központ csapatának, önkénteseinknek, szakmai gyakornokainknak,
ugyanakkor a partnerintézményeknek, a támogatóknak, a médiának és még
sorolhatnám. Emellett nagyon fontos kiemelnem a közönség támogatói részvételét
és megtisztelő érdeklődését, hiszen enélkül a fesztivál nem lenne
teljes egész – zárta gondolatait a menedzser.
Találkozzunk jövőben is, július
12–19. között, valamennyiünk közös ünnepén! A tematika pedig nem más, mint a
fennállásának 40. évét ünneplő fesztivál története, eredményei, sikerei,
fellépői – ehhez kapcsolódnak majd az események és a koncertek is.
A
Csíkszeredai Régizene Fesztivál számokban: 8 nap; 8 helyszín; 7 országból
érkező művészek (Magyarország, Franciaország, Dánia, Svájc,
Olaszország, Németország és Románia); 13 együttes; 3 egyéni előadó, 17
koncert; közönségtalálkozó; lemezbemutató; borkóstoló; hangszerbemutató;
reneszánsz gyermeknap.
A
Régizenei Nyári Egyetem számokban: 6 nap; 11 mesterkurzus+3 szabadon
választható, minden hallgató számára nyitott kurzus; 1 szakmai előadás; 13
oktató; 7 közreműködő kísérő és fordító; közel 100 jelentkező
öt országból (Ausztria, Németország, Szlovákia, Magyarország és Románia).
II.
„MINDEN ORGONA EGYEDÜLÁLLÓ, SAJÁT KORA, TÖRTÉNELME
ÉS SZEMÉLYISÉGE VAN”
BESZÉLGETÉS URSULA PHILIPPI ORGONAMűVÉSZ-TANÁRRAL, A 2019. ÉVI CSÍKSZEREDAI RÉGIZENE FESZTIVÁL OKTATÓJÁVAL
Ursula Philippi már gyermekkorában beleszeretett az
orgonába, és azóta sem tud elszakadni a hangszer lenyűgöző világától,
teljesen elkötelezte magát neki. A bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium
orgona szakán végezte tanulmányait, számtalan díjat nyert nemzetközi és hazai
versenyeken, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora volt, ahol 10
év megszakítás után újraindította az orgonakurzust. Együttműködött
különböző zenészekkel olyan diszkográfiai anyagok létrehozásában, mint az Organ Landscape Transylvania vagy a Máté-passió. Kezdetben orgonaműveket
publikált, az utóbbi időben pedig különleges figyelmet szentel Erdély régi
orgonáinak megmentésére.
Ursula Philippi idén a Csíkszeredai Régizene Fesztivál
részét képező Régizene Nyári Egyetem oktatójaként lesz jelen, csodálatos
élményeit és tapasztalatait az orgonakurzus hallgatóival is megosztja. Vele
beszélgettünk.
Mit jelent Önnek az orgona?
Először
zongorán kezdtem játszani, majd középiskolás diákként lenyűgözött az
orgona, azóta ez a hangszer számomra az élet szeretetét jelképezi.
Brassói
zongoratanárom, Eckart Schlandt maga is orgonista volt. Néhány alkalommal részt
vettem a koncertjein, emellett a Fekete Templom Bach kórusában is énekeltem.
Annak ellenére, hogy akkoriban még vajmi keveset tudtam az orgonáról, időnként
felkértek, hogy játsszak annak a templomnak a liturgiájában, amelyhez tartozom.
Mindezek meghatározó élmények voltak számomra, és felébresztették bennem a
vágyat, hogy egyházi zenész legyek.
Mit érez, amikor egy istentiszteleti helyen zenél?
Szerencsére az
orgonista munkahelye, a hely, ahol napjai nagy részét tölti, maga a templom.
Egy szent térben könnyebben elszakadsz a mindennapoktól, és könnyebben
megtalálod magad. Koncentráltabban dolgozol. Amikor pedig szünetet tartasz, egy
művészeti tárgyak vesznek körül különleges építészeti térben. Úgy is
mondhatnám, hogy a hely megszenteli az embert.
Milyen módon inspirálta Kájoni zenei hagyatéka?
Ő Erdély
nagyjainak egyike, akit nagyon szerettem volna személyesen ismerni!
Mikor fedezte fel Kájonit?
Természetesen a
Bukaresti Konzervatórium Zenetörténelem szakirányának hallgatójaként
találkoztam vele először, de ekkor még kevés részletet tudtam róla. Az a
tény, hogy a Kájoni/Căianu nevét akkoriban, a kommunizmus idejében rejtély
ötvözte, fokozott érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki mindnyájunkból.
A Kolozsvári
Zeneakadémia tanáraként később mélyebben tanulmányoztam a Kódexet, amely
ma a nevét viseli.
Hogyan inspirálhatja Kájoni a ma zenészét, közel 400
évvel a halála után?
A széles látókörű,
előítéletektől mentes, rendkívül nyitott művészi szemlélet?
Kájoni a reneszánsz és a korai barokk polihisztora, példája olyan tiszteletre
és csodálatra ösztönöz, amely képes új irányok felé vezérelni.
Mint ismeretes, kiemelt feladatának tekinti Erdély
régi orgonáinak megmentését. Mit jelent pontosan egy orgona megmentése?
Egy orgonát ki
lehet emelni környezetéből, amennyiben közvetlen veszély fenyegeti azt. Ha
a templom elhagyatottan áll, nincs egyházközössége, az orgona tönkremegy. A
szerencsésebb esetekben ezeknek az orgonáknak új helyszínt keresnek. Más
esetekben a helyszínen helyreállítás történik, ehhez azonban gyakran hiányzik
az anyagi forrás. Szükség lenne lobbyzni, anyagi forrást gyűjteni a
hangszer megmentése érdekében. Egyébként a restaurált orgonák is segítségre
szorulnak: fel kell őket értékelni, bevezetni a művészi, turisztikai
körforgásba, meg kell ismertetni a közönséggel.
Hány orgona van jelenleg Erdélyben, és melyik a
legértékesebb darab?
Úgy becsüljük,
hogy több mint 1000 orgona maradt fenn Erdély különböző korszakaiból, a
legrégebbieket a 17. század végére datálják. Még nincs közös adatbázisunk a
katolikus, a protestáns, a református, az unitárius és a neoprotestáns
templomok hagyatékára vonatkozóan. Ami pedig az értéküket illeti... mit
mondhatnék? Minden orgona egyedülálló, saját kora, története és személyisége
van. Olyan, mintha egy nagycsaládban valakitől megkérdeznék: ki számodra a
legkedvesebb?
Mit fognak Öntől tanulni a Régizenei Nyári
Egyetem hallgatói?
Örömmel fogom
ajánlani az erdélyi orgonaművészet repertoárját. Emellett tanulmányozni
fogjuk a historikus előadói technikákat is, hogy a régi zene úgy
hangozhasson, ahogyan a régi korokban. Kihívást jelent, hogy a résztvevők
különböző szintű ismeretekkel rendelkeznek.
Romániában jelenleg hány fiatal tanul orgonán
játszani?
Van érdeklődés.
Néhányan egyházi orgonistának készülnek, mások zongoristaként vagy
csembalósként szeretnék bővíteni látókörüket. Megint mások teljes
mértékben a „hangszerek királynőjének” szentelik magukat. Az orgona
tanulmányozása áldozatokkal is jár, ha például a téli feltételekre gondolunk.
Milyen jövő vár a hazai orgonistákra?
Munka van bőven!
Ha a bevonódás fantáziával és kitartással társul, ha igazán szereted a
hangszeredet, akkor nincs minden veszve.
Oana Borviz
Fordította: Kocsis Kitty