A Salzburgi
Ünnepi Játékok Young Singers Projektjéről
Idén
immár 12. alkalommal került megrendezésre Salzburgban az Ünnepi Játékok
különleges vállalkozása, a Young Singers Projekt. A
világ valamennyi részéből érkeznek a résztvevők, olyan ígéretes tehetségek,
akik már korábban bizonyítottak, és méltóak arra, hogy a szakmai érdeklődés még
erőteljesebb reflektorfényébe kerüljenek. Nemzetközi előéneklés során
választják ki a résztvevőket, akikkel rangos énekművészek foglalkoznak,
valamint keresett zongorakísérők.
Egy kis
statisztika: 2008 óta 41 országból 157 énekes részesült ebben a kivételes
lehetőségben. Idén 11 országból érkezett a 13 fiatal énekes és énekesnő: 2-2
fővel képviseltette magát Franciaország és Kanada, 1-1 tehetség pedig
Angliából, Írországból, az USA-ból, Lengyelországból, Spanyolországból, Oroszországból,
Ukrajnából, továbbá első alkalommal Mexikóból és Új-Zélandról. Figyelemre méltó
a hangfajok megoszlása: a hagyományosan legnagyobb létszámú szopránokhoz
felzárkóztak a mezzoszopránok (3-3 fő), úgy tűnik, az altok utánpótlása
korántsem alakul reményteljesen, a férfiaknál 2-2 tenor és basszus mellett 1-1
kontratenor, bariton és basszbariton szerepelt.
Christa Ludwig
volt a 2019. évi Young Singers Projekt egyik mestere
(Salzburg's Young Singers Get 'a Crash Course
in Being a Professional')
A
kiválasztottakkal idén Christa Ludwig, Anne Sofie von Otter, Malcolm Martineau és Helmut
Deutsch foglalkozott – nyilvános mesterkurzusaikra hagyományosan az Egyetem
nagy aulájában került sor (júl. 20, augusztus 4, 10, 18). Ezek a mintegy
kétórás rendezvények ingyenesek, ám csak a számozott belépőkártyával
rendelkezők részesülhetnek ilyen élményben (miként lenni szokott, az ingyenes
kártyák által kínált lehetőség iránt nem mindenki érez felelősséget – a
lelkiismeretesebbre leadja a felesleges második jegyet belépéskor, de
előfordul, hogy valaki egyszerűen nem jön el, s így két személy belépését teszi
lehetetlenné). A közönség mindig „vegyes”, szakmabeliek és helyi érdeklődők
egyaránt helyet foglalnak a széksorokban. Akár német, akár angol nyelven folyik
az oktatás, mindig van tolmács-duruzsolás, ami viszont (s ez lélektanilag
teljesen indokolt) sokkal kevésbé zavaró, mint amikor pusztán „kaszinózás”
folyik közben.
Az idei
mesterkurzusok közül Helmut Deutschén voltam jelen, ami azért is tűnt
kivételesnek, mert a korábbi években mindig énekmestereknél hospitáltam. Helmut
Deutsch kétségkívül világviszonylatban is a legkeresettebb zongorakísérők közé
tartozik (ráadásul, épp a közelmúltban jelent meg pályája emlékeiről egy
kötete, „Gesang auf Händen tragen” címmel). A
zongorakísérő, aki világhírességekkel hosszabb-rövidebb ideig állt
munkakapcsolatban (12 évig volt Hermann Prey állandó
kísérője például), ezúttal viszonylat rövid időt tölthetett különböző iskolázottságú fiatal énekesekkel. Legtöbbjükkel angolul
kommunikált, de számára érezhetően nem voltak nyelvi akadályok. Hasonlóképp,
egyforma értéssel bánt valamennyi hangfaj képviselőjével. Igaz, instrukciói
elsősorban a szövegekkel voltak kapcsolatosak, a hangképzéstől a mondatok
tagolásáig, felépítéséig.
Helmut
Deutsch ezúttal hat énekessel foglalkozott, közülük a legfiatalabb a 24 éves
spanyol Carmen Artazza (mezzoszoprán) volt,
legidősebb pedig 28 évével Josh Lovell
(kanadai tenor) és Benson Wilson (új-zélandi
bariton). Köztük foglalt helyet Tamara Bounazou és Sarah Shine (francia és ír szoprán), továbbá Joel Allison (kanadai basszbariton). Szakmai életrajzuk
ismeretében egyszerre meglepő és megható, hogy egy ilyen szituációban (amikor is
tanár-diák viszonyba kerülnek egy idősebb muzsikussal, ráadásul közönség előtt)
mennyire képesek adni diák-önmagukat. Némelyikük már-már passzív hangi
nyersanyagként várta a megformálást, míg mások tudálékos-egyetértő bólintással
reagáltak az instrukciókra – amelyeknek azonban korántsem mindig tudtak
megfelelni. Pedagógusok számára szívmelengető és egyúttal görcsoldó az ilyesmi;
részben lehetőség van az önigazolásra („én is ezt szoktam mondani”), részben
pedig kiderül, hogy még az egyszerűnek ható kérések sem teljesíthetőek azonnal.
És néha már-már mókásan realizálódik a beidegzett figyelmetlenség, amikor a
visszatérő szövegfordulat a későbbi előfordulások során ismételten hibásan
kerül megformálásra (külön tesztelnivaló, hogy mikor veszi észre ezt az
énekes).
Nem kell
szakmabelinek lenni annak az élménynek a megéléséhez, ahogyan a quasi bemutatkozásként elénekelt dal (amelyet a hallgató
szívesen értékel akár perfektnek is!) hogyan módosul,
esetleg darabokra szétszedés után immár másként összerakva. És az is teljesen
egyértelmű, hogy milyen mélységig érinti meg egy-egy foglalkozás a jelöltet.
Egyazon
szituációban elképesztően másként tudnak viselkedni a különböző egyéniségek –
és ez már zenén kívüli, ha úgy tetszik, túli (a konkrétan műsorra tűzött daltól
független) mozzanat. Némelyikük azonnal képes kapcsolatot teremteni a nézőkkel,
míg a másik szinte függetleníti magát a szituációtól, és próbálja minél
elvontabban „felmondani” a penzumát.
Hallhattunk
2-2 Schubert- és Brahms-dalt, s egy-egy (ritkán hallható) R. Strauss és A. Berg dal élményével lehettünk gazdagabbak.
És
érdemes megjegyeznünk minél többet a nevek közül, hiszen a közeljövőben akár
Salzburgban is találkozhatunk velük.
A YSP
résztvevői a hagyományos mesterkurzus-továbbképzés mellett rendre kapnak
lehetőséget a színpadi próbákon való részvételre, alkalmanként kisebb-nagyobb
szerepekre a fesztivál felnőtt- és gyermekprogramjaiban. És az is különlegessége
ennek a projektnek, hogy az évenkénti ünnepélyes záróhangversenyt követően
számíthatnak arra, hogy visszahívást kapnak a közeljövőben a pünkösdi vagy a
nyári rendezvénysorozatokra.
A
szervezés kedves-figyelmes gesztusa, hogy számontartja
a „kiválasztottak” pályafutását. Afféle „akikre büszkék vagyunk” gesztussal
sorolják a további
versenysikereket, megtisztelő felkéréseket rangos szerepekre,
neves operaházaknál. (A magyar érdeklődő örömmel regisztrálja, hogy Vörös
Szilvia, a 2016-os YSP résztvevője is részesül ebben a figyelemben!)
A „több
mint tehetséggondozás” eme gesztusa ahhoz hasonlítható, amikor a művész nemcsak
bemutatja a (neki ajánlott) kompozíciót, hanem további hangzó életéről is
gondoskodik többszöri eljátszásával, ideális esetben pedig a repertoárba való
felvételével.
Követendő
példa.
Fittler Katalin