Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

Arany János

 

KÖSZÖNTÉS ÉS EMLÉKEZÉS

1155

MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

(2019.)

4. tervezet

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül csak azonosításra szolgálnak. Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat!  

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Értesítéseiket előre is köszöni: Dittrichné Vajtai Zsuzsánna és Zelinka Tamás

 tamas.zelinka@gmail.com 0630/826-1746, 0620/493-7663  

 

390 éve született

Kájoni János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25., Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít Csíksomlyón;

 

280 éve született

Dettelbach Gaudencz Lipót (Magyaróvár, 1739. szeptember 22. Kismarton 1818. október 18) ferences szerzetes, zeneszerző, orgonaművész. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán, 1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött, 1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban, 1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét Kismartonban volt a rendi templom orgonistája;

 

255 éve született

Bihari János (Nagyabony, 1764. október 21. –  Pest, 1827. április 26.) zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta;

 

245 éve született

Csermák Antal György (Csehország, 1774Veszprém, 1822. október 25.) zeneszerző, hegedűművész-tanár. Bécsben volt hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt;

 

240 éve született

Blahag József (Rajka, 1779 – Bécs, 1846. december 15.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya;

 

Loeffler János (Gyula, 1779. december 26.Nagyvárad, 1849. február 8.) éneklő kanonok, tanár;

 

235 éve született

Deáki Filep Sámuel (Kolozsvár1784október 25. – Kolozsvár, 1855október 22.) drámaíró, operaénekes, műfordító, tanár. Nevét hibásan írják Deáky Fülöp Sámuelnek;

 

230 éve született

Adler György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.) zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827- ig volt a győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának;

 

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29. – Budapest, 1876. október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt;

 

Ruzitska György (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.) zeneszerző, tanár Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként báró Bánffy János házitanítója Nagyfalun. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;

 

225 éve született

Barta János (1794 körül – Pozsony, 1874. augusztus) zeneszerző, tanár. A magyar zene egyik legrégibb művelője. Sok dalt szerzett és írt egy zongora gyakorlókönyvet is;

 

Füredy László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző. 1829-től pozsonyi orgonista, később bécsi csellista;

 

Sebestyén Gábor (Debrecen, 1794. február 14. – Pest, 1864. április 4.) ügyész, író, zenei író. 1823-ban megalapította a Veszprém vm.-i zenetársaságot a Veszprém vm.-i Nóták kiadása céljából, melynek megszűnéséig, 1832-ig 15 füzete jelent meg; Zsasskovszky Endre, id. (Árva, 1794. október 22.– Eger, 1866. április. 18.) kántortanító, orgonista. Alsókubinban, majd Nárnesztón volt kántortanító. 1852: nyugalomba vonult, Egerben a főszékesegyház zenekarában hegedült;

 

220 éve született

Bartay Endre (ismert mint Bartay András is) (Széplak, 1799. július 4. – Mainz, 1854. október 4.) városi tisztviselő, a pesti Magyar Nemzeti Színház bérlőigazgatója, zeneszerző, zenepedagógus. A Pestvárosi Énekiskola alapítója és első igazgatója volt;

 

Bräuer Ferenc (Pest, 1799. október 20. Pest, 1871. április 15.) zeneszerző, egyházkarnagy. 1819-től Pesten zenetanár, majd a Belvárosi templom karnagya. 1845-től haláláig a Nemzeti Zenede aligazgatója;

 

Dolezsalek Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3. – Bécs, 1849. augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti zeneegylet alelnöke. 1823-ban Krumauban (Csehország) gimnáziumi tanár és azon évben Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója lett. 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szeptember 1. elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az intézet élén, midőn állásából elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és szellemi fogyatékosok oktatásával foglalkozott; Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10. – Pettend, 1876. február 16.) politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei Zenetársaságnak is;

 

Schmidt Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15. – Pécs, 1874. március 28.) orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár, Mohácson segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik megalakítója (1847), illetve újjáalakítója;

 

215 éve született

Bezerédj Amália, Bezerédj Istvánné  (Szentistvánfa, 1804. április 15. Máriavölgye, 1837. szeptember 21. ) író, muzsikus, tanár, az első magyar kottás-verses óvódai könyv szerzője: Flóri  könyve (1840). 1836-ban falusi szegények számára Hidjapusztán alapította az első óvodák egyikét;

 

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9. – Pest, 1851. február 18.) színész, operaénekes, zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító;

 

210 éve született

Amtmann Prosper (Sellye, 1809. július 25. – Pécs, 1854. január 9.) fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született, de magát magyarnak vallotta. 1829–35 között a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc kísérte koncertjét Pesten. 1835–1839-ben hangversenykörúton járt, Európaszerte koncertezett. Jó barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben hazatért, majd Marburgban élt, ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban élt, majd Pécsett telepedett le;

 

Fáy István gróf (Pécel, 1809 – Füles, 1862. március 17.) zeneszerző, műgyűjtő, máltai lovag, tanár. Fáji kastélyában évente háromszor „muzsikai akadémiákat" rendezett;

 

205 éve született

Egressy Béni / eredetileg Benjámin / Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. 1839-től foglalkozott zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária, a Hunyadi László,valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A

szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult;

 

Ellenbogen Adolf (Miskolc, 1814 – Budapest, 1886. október 28.) hegedűművész, karmester, zeneszerző, tanár. Kitűnő hegedűs volt, híre egyre növekedett és 1836-ban a budai színházhoz szerződtették. 1837-ben az egész budai színház zenekarával ő is a megnyitott pesti Nemzeti Színházhoz került, ahol 1839-ben első hegedűs, nemsokára a balettelőadások zenei vezetője és karmestere lett;

 

Gocs /Gotsch/ Ede Engelbert (1814 körül – Szamosújvár, 1898. február) énekesszínész, színigazgató, karmester, tanár. 1837-ben a Pesti Magyar Színház karénekese lett, később kartanító, majd 1840-ben Kolozsvárott karmester, Kilényi Dávidnál. 1846. július végén Győrött Egedy Istvánnál volt operaigazgató, ahol 1847. január 9-től március 28-ig ismét megfordult, majd újra Kolozsvárott találjuk 1851. húsvét másodnapjától, 1868-ig. Közben 1864-ben Győrött énektanárként működött. 1871. május havában Szamosújvár városa egyházi karmesterévé nevezte ki;

 

Kovács János (1814 Szeged, 1885. október 11.) orgona- és zongoraművész, tanár;

 

Liedl Lipót (1814 ­Veszprém, 1876. szeptember 11. ) hegedűs, zeneszerző, tanár. 1837-ben hegedűsként került a székesfehérvári dóm zenekarába, és engedélyt kapott „hangász tanintézet” felállítására. Rövid időn belül hírnevet szerzett magának, több helyen (1841-ben Győrött) hangversenyt adott. A 19. században, Székesfehérvárott az egyik legjobb hegedűsnek tartották. 1849. május 1-jén Gabriel Ferenc (1812–1849) utódaként, másodkoncert-mesternek Veszprémbe a székesegyház zenekarába került. Zenetanítással is foglalkozott. Ő volt Auer Lipót első tanára;  

 

200 éve született

Szentkirályszabadjai Karsa András vagy Karsa Endre (Zsujta, 1819. május 4. – Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző, tanár, 1848-as főhadnagy. Vezetéknevét később Karossa formában, keresztnevét pedig Endre formában használta; Langer János (Sasvár, 1819. augusztus 28. – Budapest, 1889. szeptember 16.) zeneszerző, énekes, karnagy, zenetanár. 1838: a pesti német színház zenekarának hegedűse, 1840: Pécsett, 1841: Eperjesen lépett föl tenor szerepekben, majd a pesti német színház második tenoristája. 1844: a belvárosi plébániatemplom énekkarának tagja, 1846: a Szt. Rókus-templom kántora, 1856: a Nemzeti Zenede énektanára, 1869: a Szt. István-bazilika kántora, majd karnagya. Az Első M. Dalárda alapítója; Munczy Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár;

 

Müller Frigyes (Sümeg, 1819 Linz, 1854) zeneszerző, karmester, tanár; Stöger Béla (1819 – Kolozsvár, 1895) erdélyi zenetanár, karmester;
Szénfy /Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc, 1875. november 22.) zenetanár, népzenetudós; Zsasskovszky Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3.– Eger, 1887. december 2.) székesegyházi karnagy, zeneszerző, zenetanár. Kassán a főtemplom zenekarának is tagja volt. Tanulmányai végeztével hazatért apjához Námesztóra (Árva vm.), ahol a zenekedvelő Broskó Imre plébános buzdítására komponálni kezdett és templomi zenekart alakított. 1840: továbbképzésre Prágába ment, magával vitte nővérét Júliát is, hogy a Sophia-énekakadémián tanulhasson, ő 1840–41: a Pitsch-féle orgona-iskola növendéke. 1841: megnyerte a pozsonyi tanítóképző zenetanári állás pályázatát, de a csekély (évi 100 ft.) fizetés miatt nem fogadta el, hazatért. Egerben 1845: még nem talált állást, de 1846–87: a főszkesegyház karnagya, férfi és vegyes karának szervezője, a tanítóképző zenetanára, majd a ciszterci főgimnázium, a papnövelde s az Angolkisasszonyok Intézetének ének oktatója; tankönyveiknek társszerzője;  

 

 195 éve született

Fáy Gusztáv (Pozsony, 1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) Franciaországban és Olaszországban tanult operaszerző, tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben részesült;

 

Kohn /Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító. 1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet tulajdonosa is volt;

 

Riszner József (Turócszentgyörgy, 1824 – Bruck, 1891) zenetanár tánckomponista. 1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is;

 

Salamon János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője;

 

Stéger Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 2. – Szentendre, 1911. március 1.) operaénekes-tanár;

 

Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882. május 15.) karnagy és zenetanár. Mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző Egerben működött haláláig;

 

190 éve született

Blaha János (Jan Blaha, Měřín, Csehország, 1829. – Debrecen, 1870. január 24.) cseh származású osztrák katona, színházi és katonakarmester, zenetanár;

 

Farkas Miska ( Győr, 1829. március 8. – Győr, 1890. február 24. ) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb prímása, zenetanár;

 

Lieder Friderika Klára / asszonyneve: Orzovenszky Károlyné/ (Nagyszombat, 1829. július 31. – Pest, 1864. február 7.) német származású magyar hárfás, tanár;

 

Nitsch József (1829 – Szatmárnémedi, 1915. október 27.) székesegyházi karnagy, tanárképző intézeti ének-zenetanár, karnagy;

 

Nyizsnyay Gusztáv /született Nyizsnyánszky/ (Eger, 1829. október 12. – Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a „magyar trubadúr”;

 

185 éve született

Angster József (Kácsfalu,1834. július 7. – 1918. június 9.) orgonakészítő mester, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja;

 

Bogyó Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész, énekes, tanár;

 

Murska Ilma (Agram, 1834. február 5. – München1889. január 13.) operaénekes-tanár;

 

Nikolits Sándor (Arad1834március 16. – Budapest1895május 27.zeneszerző, zenepedagógus, a pesti Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzés-tanára. Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. 1865-75 között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a „Magyar Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben alapította meg a Budapesti Zeneművészkört;

 

180 éve született

Berecz Ede (Boldog, 1839. július. 19. – Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy, zenetanár. 1861-ben a kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban egyházi karnagya lett; egyúttal magán zongora- és énekmester volt;

 

Bignio Lajos (Pest, 1839. /1838 / április 25. – Bécs, 1907. november 7.) operaénekes-tanár;

 

Bodorfi Henrik (1824–1875) énekművész-tanár;

 

Bogisich Mihály (Pest, 1839. január 10. – Esztergom, 1919. augusztus 7.) zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. A budapesti tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben;

 

Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor, orgonaművész és zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”;

 

Carina Anna /Gschmeidler/ (Bécs, 1839. november. 12. – Budapest, 1885. május 7.) énekművész-tanár;

 

Hajós Zsigmond (Cegléd, 1839. május 14. – Budapest, 1911. június 25.) operaénekes-tanár;

 

Pauliné Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november 18.) énekművész-tanár;

 

Puks Ferenc (Pest, 1839 – Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző. 1882–83-ban a Zeneakadémia énektanára. Növendékei között volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska és Pálmay Ilka is;

 

Siposs Antal (Ipolyság, 1839. január 17. – Révfülöp, 1923. június 18.) zongoraművész és zeneszerző. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán zeneiskolát létesített; Szabados Géza (Pest, 1839. július 31. – Budapest, 1903. szeptember 3.) zenetanár, dalszerző. 1883-ban Zichy Géza védnöksége alatt magán zeneiskolát nyitott Kecskeméten, amely 10 évig állt fenn;

 

175 éve született

Bach Albert / Bach Bernhard, Bach Bernát / (Gyula, 1844. március 24. Edinburgh, 1912. november 10.) – operaénekes, énekpedagógus, zenei és művészeti író;

 

Balogh Gusztáv / Balog / (Pest, 1844. november 17. – Budapest, 1920. augusztus 31.) zeneszerző, színházi karmester, tanár. Korán megtanult hegedülni és zongorázni Ridley Kohnetől, Reményi Edétől, majd Novák György katonakarnagytól, a hangszerelést Thern Károlytól;

 

Erkel László (Pest, 1844. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoratanár, karnagy. Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári tevékenységét;

 

Gobbi Alajos (Pest, 1844. december 20. Budapest, 1932. július 27.) hegedűművész-tanár, karnagy. Első zenei kiképzését a budapesti Nemzeti Zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett. 1863-ben első hegedüsnek szerződtették a pesti Nemzeti Szinházhoz, hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A Nemzeti Zenedében 1878-től tanított a hegedűtanszakon,  1885-től  a Nemzeti Zenede karnagyi állásával is megbizták;

 

Locsárek György (1844 – Kolozsvár, 1885. június 8.) kolozsvári karnagy, zenetanár;

 

Plotényi Nándor (Munkás, 1844 – Budapest, 1933) hegedűművész és zongoraművész-tanár. 1862-ben Reményi Ede fedezte fel tehetségét, később mint Reményi kísérője szerepelt. 1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét Pesten. 1870-től a Nemzeti Színház zenekarának tagja (hegedűs). Párizsban, majd ismét Magyarországon élt (főként nagylázi birtokán);

 

Szautner Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy, zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél kezdte, hol igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett igazgató-karnagya. 1886-ban a fővárosi tanács ajánlatára ő nyerte el egyhangúlag a Belvárosi Főplébánia megüresedett karnagyi állását. Az 1890-es évek elején az országos magyar királyi zeneakadémiánál a liturgia tanárául nevezték ki; Vígh Károly, Lustig (Pest, 1844. december 14. – Budapest, 1928. március 26.) színházi karmester, zenetanár;

 

170 éve született

Basch Vilmos (1849) operaénekes-tanár;

 

Bauer Henrik (Besztercebánya, 1849 – Szlavónia) zeneszerző, zenetanár. 1873-ban az aradi főgimnázium tanára volt;

 

Dubez Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90) hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera, majd a pesti Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte Richter János, Richard Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;

 

Harrach József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899. szeptember 15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi főreáliskolában német nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli tárgyként éneket tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet, pedagógiát, zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban, Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet tanulmányozta;

 

Krecsányi Sarolta ( Várpalota, 1849. január 26. Budapest, 1908. április 5. ) színésznő, énekesnő, tanár. Lányi Géza (1849 – 1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője; Rosenzweig Vilmos (1849 – Budapest, 1899. május 30.) zeneszerző, karmester, tanár;

 

Saxlehner Emma (Pest, 1849. szeptember 28. – Budapest, 1938. január 25.) operaénekes-tanár;

 

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924. január 14.) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén;

 

165 éve született

Antos Károly (Divišov, 1854. június 4. – Körmöcbánya, 1927. február 5.) karnagy és zeneszerző karnagy.  Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881 között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881-től 1923-ig Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya,valamint a gimnázium zenetanára;

 

Böhm Gusztáv (Pest, 1854. június 14. – Újpest, 1878. június 23.) a Nemzeti Színház opera-rendezője, tanár;

 

Margitai József /született: Majhon József / (Cserencsóc, 1854. március 9. – Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra (1875) és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben igazgató lett;

 

Máthé István ( 1854 – Budapest, 1901. július 15.) hegedűművész-tanár;

 

tomkaházi és folkusfalvi Tomka István (1854 – Budapest, 1923. december 16.) zenetanár, a Nemzerti Zenede igazgatója és tanára;

 

160 éve született

Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859. augusztus 18. – Pesterzsébet, 1923. január 25.) operaénekes-tanár;

 

Györgyné Fischer Zsófia (1859 –1905) operaénekes-tanár;

 

Barna Izsó (Budapest, 1859. május 8. – Budapest, 1944) zeneszerző, karnagy, zenetanár. Több nagy vidéki színházban, így Aradon, később a budapesti Városligeti Színházban lett karnagy. rauner Zsigmond és Platzer Babette fiaként született. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte, Volkmann Róbertnél és Nikolits Sándornál tanult. Kóristaként kezdte pályáját, havi 25 forint volt a fizetése. Ezután több nagy vidéki színházban, AradonGyőröttSzegeden, a Városligeti Színkörben, majd a Népszínházban lett karnagy;

 

Beleznay Antal (Jászberény, 1857. január 13. – Nagyvárad, 1915. szeptember 26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Jászberényben tanító (1870-es évek–1888), majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett;

 

Brück Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan (Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás számára;

 

Csikai Gyuri (Torda, 1859) karmester. Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett. Zenetanítással is foglalkozott;

 

Dura Máté (Vásárhely, 1859. szeptember 8.) hírlapíró, költő, tanár;

 

Gokler Antal (Zsomboly, 1859 ) pedagógiai és zenei író. Középiskoláit Vásárhelyen végezte. A Temesvári Magyar Dalárda karnagya, a Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya;

 

Franek Gábor (Trubek [Csehország], 1859. december 12. Győr, 1930. február 9.) zeneszerző, orgonista, tanár. Prágában tanult, majd zenei tanulmányait Berlinben folytatta. 1881-ben került Veszprémbe, ahol először brácsás, majd másodorgonista lett. 1884-ben karmesternek nevezték ki Pancsován (Szerbia), ahol 1890-től ő vezette a Magyar Dalkört. 1894-ben elnyerte Győrött a székesegyházi karnagyi állást. A Győri Ének- és Zeneegyleten belül létrehozta a filharmóniai osztályt. Igazgatója volt a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájának, karnagya az egylet énekkarának;

 

Gokler  Antal (Zsombolya, 1859. január 17. – Temesvár, 1942. május 15.) pedagógiai író, művészeti író, karnagy,  Előbb Aninán és Zsombolyán tanított, majd Temesvárra került, ahol a polgári fiúiskola igazgatója lett. Nyelvgyakorló tankönyvek szerkesztője (1873–1908). Az Arany János Társaság tagja. Pedagógiai és zenei írásait temesvári, kolozsvári és brassói lapok közölték. Huszonkét éven át (1905–27) vezette karnagyként a Temesvári Magyar Dalárdát, amely 1923-ban Kolozsvártaz országos dalosversenyen I. díjat nyert. Érdeme, hogy a kórus 1928-ban a Hágában megrendezett nemzetközi énekkari seregszemlén is I. díjat kapott. A Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya (1928–39), a Magyar Dal munkatársa, a karnagyképző tanfolyamok előadója;

 

Kalár (Kinter) Károly (Pest, 1859. szeptember 7. –?) zongoratanár, orgonista. Pedagógiai munkája: Zeneelmélet a nemzeti zenede előkészítő, első, második és harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli gyakorlatokkal (1894);

 

Major J. Gyula (1859 –?) zeneszerző, tanár;

 

Nachéz Tivadar (Pest, 1859. május 1. – 1930. május 29. Lausanne, Svájc) magyar hegedűművész, tanár, zeneszerző, Londonban és Európa-szerte ünnepelt virtuóz volt. Tanára a Nemzeti Színház koncertmestere volt, majd Liszt Ferenc ajánlására Berlinben Joachim Józsefnél tökéletesítette játékát, később Hubert Léonardnál Párizsban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok alapításakor már koncertezett, 1881-ben Hamburgban debütált, majd első angliai fellépése a Londoni Kristálypalotában 1881. április 9-én volt, ettől kezdődően az Egyesült Királyságban és Európában folyamatosan adott koncertjein brilliáns technikájával nagy feltűnést keltett, de Pesten is hangversenyt adott 1892-ben;

 

Reich Irma (Széppatak, 1859. március 14. – Prága, 1930. július 5.) operaénekes-tanár;

 

Turolla Emma (1859–?) operaénekes-tanár;

 

Vécsei Artúr (Mezőtúr, 1859-1938)  ének- és zenetanár. Zenei kultúrájának alapelemeit Bécsben szerezte. Megpályázta és elnyerte a gimnázium akkor induló zenetanári állásának pályázatát, s közel negyven évi pályafutás után vonult nyugdíjba. Létrehozója a mezőtúri "Úri zenekarnak" (1899). 1903 október 8-án a gimnázium jubileumán és az egyházmegyei gyűlésen egy vonósnégyes tagjaként együtt lépett fel Vécsei, Kodály Zoltán, Jakucs István, dr. Schitt Izidor. Móricz Zsigmond az Úri muriban róla mintázta Wagner tanár úr figuráját;

 

Veres Sándor (Hejőcsaba 1859. április – Rákospalota, 1913. szeptember 30.) operaénekes, tanár;

 

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja folklorista, tanár, a La Fontaine Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába;

 

155 éve született

Béres Mimi (1864 – 1946) operaénekes-tanár;

 

Eckhardt Antal (1863 1864? – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző, karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok Dalkörének;

 

Hodossy Béla (Kerca, 1864. január 3. –1943) tanítóképző-intézeti tanár. 1889- ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz került zenetanárnak;

 

Komann Hugó (1864 – Debrecen, 1930. március 104.) zenetanár;

 

Komáromi Mariska (Miskolc, 1864. június 3. – Pécs, 1936. október 23.) operaénekesnő, tanár;

 

László Árpád (Módos, 1864. december 14. – Marosvásárhely, 1960. szeptember 23.) zeneszerző, zenepedagógus és zenekritikus. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra értékelte; Léh Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. – Szeged, 1944. szeptember 4.) kántor, karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart, mely megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt;

 

Margó Célia / Morgenstern Cecília Ludovika / (Pest, 1864. június 25. – Budapest, 1943. december 7.) énekesnő, tanár;

 

Murka Gáspár (Szeged, 1864 – 1902) cigányprímás-helyettes;

 

Pásztory Pálma (1884–1960) hegedűművész-tanár;

 

Pintér József (Albertirsa, 1864 – 1893) cimbalomművész, tanár;

 

Ritter Lőrinc (Máriacell, 1864. március 28. Veszprém, 1941. március 28. ) székesegyházi orgonista és karnagy. Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája;

 

Stoll Károly (Pest, 1864 – Budapest, 1922. január 27.) zeneszerző, tanár, énekes és rendező;

 

Sztojanovics Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.) bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző, karnagy, orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya, ének- és zenekarának megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi iskolai énekoktatás hazai megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója és vezetője;

 

Tombor Aladár (Debrecen, 1864. október – Kolozsvár, 1916. május 15.) színházi karnagy;

 

150 éve született

Babáry József (Dombóvár, 1869  –  Chicago, 1933. december)  cigánypírmás, tanár;

 

Beck Vilmos (Pest, 1869. február 19. – Chicago, 1925. december 1.) operaénekes-tanár;

 

Bodó Alajos (1869 – 1931) zeneszerző, zongoraművész-tanár;

 

Déri Jenő (1869 –1942) operaénekes-tanár;

 

Diósy Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest, 1927. augusztus 1.) operaénekes-tanár;

 

Farkas János (Pozsony, 1869 – Kolozsvár, 1898. augusztus 4.) magyar hegedűművész, tanár.  Előbb Hubay Jenőnél, majd Berlinben Joachim mester vezetése alatt tanult s Joachim annyira megszerette a nagy tehetségű, szerény magyar ifjút, hogy maga mellé vette, teljesen díjtalanul tanította és anyagilag is támogatta. Két éven át volt tagja a Hubay-Popper kvartett-társaságnak, s a Zeneakadémián gyakran helyettesítette mesterét, Hubayt. A magasabb osztályokban tanított;

 

Kéry Gyula (Buda, 1869. augusztus 3. – Budapest, 1919. február 22.) újságíró, író, zeneszerző, tanár. 1895-ben megindította a Művészeti Lapokat; Kontor Elek (Nagykapornak, 1869. augusztus 31. –  Budapest, 1929. május 3.) polgári iskolai igazgató, zeneszerző, ének-zenetanár. Ének- és zenetanár a győri római katolikjus tanítóképzőben, 1892: a budapesti Érsek u. polgári iskola, 1900: a VII. kerület Nagydiófa u. polgári fiúiskola tanára, 1920-29: a VIII. Práter u. polgári leányiskola igazgatója; Kőnig Károly (1869 – Eger, 1943. február 4.) főszékesegyházi énekes, zenetanár; Kun László (Sarkad, 1869. augusztus 18. – New York, 1939) karmester, cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-ban a budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára;

 

Küzdő Viktor (1869–) hegedűművész-tanár.

 

Márkus Dezső (1869 –1948) magyar karmester, tanár. Különböző prózai színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az Operaház korrepetitora lett. Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi pályafutását. Működött Amszterdamban, majd a budapesti Operaháznál, végül 1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója;

 

Pazeller Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét;

 

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és zongoraművész. Legnagyobb sikerét a Farsangi lakodalom című vígoperájával aratta;

 

Vasquez de Molina grófné, sz. Ucelli Italia (Trieszt, 1869. március 24. –1945) operaénekes-tanár;

 

145 éve született

Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24. – Gödöllő, 1903. szeptember 18.) hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester;

 

Balázs Árpád, medgyesi (Kolozsvár, 1874. november 16. – Budapest, 1941. március 23.) zeneszerző, tanár, dalköltő;

 

Dr. benyói és urbanói gróf Benyovszky Rudolf (Nagylég, 1874. szeptember 29. – Nagylég, 1955. december 25.) jogász, nagybirtokos, hegedűművész, zeneszerző, hangszerkészítő, festő;

 

Berkovits Lajos (1874) hegedűművész, tanár;

 

Géczy Barnabás / Németországban Barnabas von Géczy néven ismert / Budapest, 1874. március 4. –  München, 1971. július 2.) magyar származású, német hegedűművész, karmester. A budapesti Zeneművészeti akadémián Hubay Jenőtől tanult hegedülni;

 

Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. július 8. – Budapest, 1961. augusztus 27.) hegedűművész, pedagógus. Már tizenkét éves korától katonai, majd színházi zenekarokban működött. Egyik alapítója volt az Országos Magyar Zeneszövetségnek (1901. okt. 8.). Kaposváron vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és Somogy megye kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Budapesten, Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében;

 

Lichtenberg Emil (1874 – Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től 1907-ig az Operaház korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban megalapította a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel és az oratórium-stílus kultuszának magyarországi kezdeményezője lett; évről évre több oratóriumot mutatott be, gyakran saját bevezető előadása vezette be ezeket a programokat. Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt.1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd 1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket;

 

Mambriny Gyula (Budapest, 1874. február 23. – Budapest, 1928. január 16.) hegedűművész és pedagógus.1907-től a budapesti Zeneakadémia tanára volt (1922-től a hegedű-tanárképző vezetője);

 

Mezey Zsigmond (Nagybecskerek, 1874. december 12. – Arad, 1944. november 4.) magyar zeneszerző, zeneesztéta, zenekritikus, műfordító.  A budapesti Zeneakadémián hegedű- és gordonkaszakos zenetanári oklevelet szerzett 1911-ben. Pályáját a nagyváradi színház másodkarmestereként kezdte, majd feleségével, Zay Margit zongoratanárnővel Aradon zeneiskolát létesített, amely 1940-ig működött;  

 

Pécsi /Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester, zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a Vasutas Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos zeneműve közül a leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a  „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti meséjének a szignálja;

 

Saja Sándor (Öcsöd, 1874 – ) erdélyi magyar kántortanító, ének- és zenetanár, karnagy. A debreceni tanítóképző elvégzése után (1893) a budapesti Zeneakadémián szerzett tanári oklevelet magánnövendékként (1912). 1893-tól Szatmárnémetiben református kántortanító, majd egy évtizeden át a szatmárnémeti Református Főgimnázium ének- és zenetanára, ugyanakkor a helybeli Református Énekkarnak és az Iparos Otthon Dalkörének karnagya, 1929-től a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos karnagya; Seprődi János (Kibéd, 1874. augusztus 15. – Kolozsvár, 1923. március 6.) erdélyi zenetörténész, folklorista. zenepedagógus, zenetörténész, folklórkutató. 1904-től haláláig a kolozsvári református gimnázium tanára. Úttörő népzenegyűjtői munkássága Kodály Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult;

 

Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.) karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett;

 

Székely Arnold (Budapest, 1874. november 6. – Montréal, 1958. szeptember 24.) zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora, módszertan) tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője. Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. 1939-ben, hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is dolgozott: a Fodor zeneiskola tanáraként;

 

Vargha Viktor (Devecser, 1874 –) hegedűművész-tanár, karmester. A Székesfővárosi Magyar Zeneiskolában kezdett tanítani, az 1. világháború éveiben katona, 1918 után hegedűtanfolyamok vezetésével bízták meg. Számos európai hírű művész tanára volt. A két háború között a Vígszínház és a Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere, első hegedűse a Budavári Koronázó Főtemplom és a Szent István Bazilika zenekarának. 1940-ben, a Budapest Székesfőváros Vörösmarty Mihály Községi Gimnáziumból ment nyugdíjba;

 

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.– Budapest, 1935. június 30.) karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában tanult. Pályáját Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként hangversenyezett. 1894-től az Operaház zenekarának koncertmestere volt. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál karmester. 1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928-1930 közötti szegedi szerződést;

 

Zsedényi Aladár, teljes nevén: Zsedényi Aladár Ernő (Szabadka, 1874. július 18. – 1934 és 1941 között) tanító, hírlapíró és zeneszerző, tanár;

 

140 éve született

Árvai József (Sümegmihályfa, 1879. március 9.- Veszprém, 1953. május 28. ) cigányprímás, tanár;

 

Császár Mihály (Pápa, 1879. január 18.  –  Budapest, 1926. szeptember  5.) tanár, műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett;

 

Darabos Pál (1879 – Budapest, 1903. augusztus 16.) okleveles polgári iskolai ének-zenetanár, karnagy, a budai fazekas téri evangélikus templom karnagya, orgonistája, a budapesti ifjúsági dalosok és a budai munkás dalkör vezetője;  

 

Farkas Imre (Debrecen, 1879. május 1. – Budapest, 1976. március. 25.) költő, operettíró, zeneszerző, zenetanár;

 

Felhő Rózsi Vidos Dánielné (1879  – 1963) énekmnűvész-tanár;

 

Gábor József (Balassagyarmat, 1879. május 14. – Illéspuszta/ Iliasov, 1929) operaénekes, színész, rendező, tanár. Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt. Tanítványai közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964);

 

Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. –  Budapest, 1959. december 25.) zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a székesfővárosi Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára; 1912: a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, a Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára; 1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is; 1922-43: nyugdíjazásáig ig.; 1923: a székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője;

 

Malárcsik József (1879 – Budapest, 1957. május 31.) zenetanár;

 

Naszády József (Nagykikinda, 1879) tanítóképzői ének- és zenetanár. 1908-19: a szegedi királyi katolikus tanítóképző intézet neveléstan, német nyelv, ének-zene és kántorképző tanára, Szeged egyházkarnagya. 1909: ének-zenei önképzőkört létesített, melyet az 1911/12. tanévtől kántor szemináriummá alakított.1920-: magán zenetanár;  Novák Károly (Budapest, 1879 – Budapest, 1979) karnagy, zeneszerző, tanár. 1910-16 között saját zeneiskoláját vezette; 1914-18-ban a Ludovika Akadémia ének- és zenetanára volt. 1900-tól karnagyként a Tungsram Dalkört, a Pamutipar Rt. Dalkörét, az Országos Postaaltisztek Dalkarát, a Sennefelder Dalkört, stb. vezette;

 

Sziklai Szeréna (Budapest, 1879. január 2. –) operaénekes-tanár;

 

Szoyer Ilona / Soyer Ilona / (Debrecen, 1879. július 24. – Budapest, 1956. február 2.) opera-énekesnő, tanár. A színpadtól visszavonulva énektanítással foglalkozott;

 

Tessényi Margit (1879-1957) zongoratanár, zenei szakíró;

 

Vagyon Géza (1879  –  1932) zeneszerző-tanár;

 

135 éve született

Balázs Béla / eredeti nevén Bauer Herbert/ (Szeged, 1884. augusztus 4. –  Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, film-főiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára;

 

Beck X. Ferenc (Budapest, 1884  –) énektanító, zeneszerző;

 

Bodon Pál (Horka, 1884. augusztus 7. – Soltvadkert, 1953. február 12.) zeneszerző, zenepedagógus. Segédkezett Bartók és Kodály népdalgyűjtésében. 1910-től a kecskeméti városi zeneiskola igazgatója. Pedagógiai munkássága mellett komponált és neves szerzők műveit hangszerelte;

 

Budanovits Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) énekesnő-tanár;

 

Csányi Mátyás (Szeged, 1884. december 6. – Arad, 1962. március 6.) romániai zeneszerző, zenetanár, színházi karmester; Csernussi Ferenc (1884 – Budapest, 1961. augusztus 8.) zenetanár;

 

Csukás Zoltán (1884 – 1978. március 26.) zeneakadémiai tanár, igazgató;

 

Gajári István (Budapest, 1884. november 22.  – Budapest, 1939. február 12.) újságíró, zeneszerző;

 

Győri Emil / Álnevei: Traian Cornea, André Durois, Henry F. Clark, Boris D. Sibleff, Pueblo del Cazartos, Irwing Berlin. / (Temesvár, 1884. július 30. – Bukarest, 1941. március 2.) erdélyi zeneszerző, tanár, szövegíró, színműíró;

 

Haselbeck Olga (Budapest, 1884. február 19.– Budapest, 1961. október 16.) operaénekes-tanár;  

 

Horváth Dezső (Tótkomlós, 1884. szeptember 5. – Budapest, 1968. április 15.) zongoraművész-tanár, zeneszerző; Jakó Dezső (Szentes, 1884. július 4. Debrecen, 1953. július 3.) zenetanár. 1912-ben szerzett népiskolai tanítói oklevelet a Sárospataki Állami Tanítóképző Intézetben, majd zenei tanulmányokat folytatott Kodály Zoltán tanítványaként 1920 és 1923 között a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán. Folyamatos tanulás, önképzés eredményeként 1924-ben énektanítói, majd 1947-ben énektanári képesítést szerzett. Közben több helyen vállalt tanári, orgonista, kántori, hitoktatói állást, de foglalkozott zeneszerzés és karének tanításával is. 1929-ben Budapesten nyitott magán-zeneiskolát, majd szülővárosában keresett munkát. Zeneoktatásunk első nagy egyénisége 1933-ban hozta létre az első szentesi magán-zeneiskolát. Működése alatt érte el a város kamarazenei életének csúcspontját; Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január. 12. – Budapest, 1940. február. 22.) zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól haláláig zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán;

 

Kilényi Ede / Edward/, id. (Békés, 1884. január 25. – Tallahassee, USA, 1968. augusztus 15.) hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus. 1930-tól főleg Hollywoodban működött és filmzenét írt. Több hegedűművet, egy vonósnégyest, színpadi zenét is komponált. Gershwint is tanította;

 

Kiss Károly ( 1884 –1945. november 7.) ének-zenetanár, karnagy;

 

Nagy Andor (1884 – Kiskundorózsma, 1975. augusztus 4.) állami tanító és felsőosztályos leánykarok karnagy, igazgató, zenetanár;

 

Nagypál Béla, Friedenstein (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar színházi karmester, zeneszerző;

 

Némethy Ferenc (1884 – Budapoest, 1967. június 23.) hegedűművész, zenetanár, igazgató;  

 

Péterfi István dr. (Fegyvernek, 1884. július 21. – Budapest, 1962. május 9.)  újságíró, zenekritikus. 1953-tól haláláig a Zenei Alap vezetője;

 

Pikéthy Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. – Vác 1972. július 21.) zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később Ravazdon, majd 1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve 1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban egyházzenei igazgató lett. Néhány évig a Nemzeti Zenedében is tanított. Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola alapítása Vácott, ahol igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét;

 

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5. – Budapest, 1957. december 9.) énekművész-tanár;

 

Rákos Arnold (1884 – Miskolc, 1965. augusztus 6.) hegedűművész, zeneiskolai igazgató, zenetranár;

 

Schwalm Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár. 1928-tól a Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a Zeneakadémián;

 

Szamosi Elza (1884-1924) operaénekes-tanár;

 

Szendrei Alfred / Aladár / (Budapest, 1884–1976) karmester, zeneszerző, zenetanár; Visó Márk (Felsővisó, 1884 –) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott Budapesten és vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában;

 

Zsizsmann Rezső (1884 – Kolozsvár, 1941. október 9.)  orgonaművész, karnagy, zenetanár;

 

130 éve született

Ada Adrienne (Budapest, 1889) énekesnő, tanár;  

 

Balabán Imre (Budapest, 1889. december 26. – Budapest, 1947. május 16.) biztosítóintézeti vezérigazgató, a magánbiztosításügy szakértője, zongoratanár, zongoraművész és népzenegyűjtő. Mint muzsikus az igazi magyar népdal és a modern zene propagálásában szerzett érdemeket. 1910-ben végezte el a Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerzési tanszakát. Tanárai között volt Bartók Béla. Ugyanebben az évben a reichenbergi színház karmestere. 1911–12-ben a Fodor Zeneiskola tanára. 1911-ben titkára az akkor megalakult Új Magyar Zene Egyesületnek (UMZE). 1910–14 között részt vett a Bartók Béla és Kodály Zoltán kezdeményezésére megindult népdalgyűjtésben, főként Kolozs és Hunyad vármegyékben. Mint zongoraművész elsőnek játszotta Magyarországon Debussy műveit. 1923-ban átvette az UMZE vezetését. 1945-ben az újjáalakult UMZE elnökévé választotta;

 

Bányay Aladár (Nagybecskerek, 1889. január 20. – Budapest, 1973. június 5.) zeneszerző, zenetanár;

 

Bárdos Béla (1889 ) hegedűművész, tanár. 1910 és 1923 között tanított a budapesti Fodor Zeneiskolában, majd Amerikába ment és a cincinnati szimfonikusok zenekari művésze lett;

 

P. Budanovits Mária

/Budánovits/ (Szabadka1894augusztus 12. – Budapest1976május 7.) operaénekesnő, tanár, az Operaház örökös tagja.  A Zeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György – voltak.  Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét.

 

Diskay József  (Tapolca, 1889 Los Angeles, 1960. június  6.) operaénekes. 1929-től Hollywodban a hangosfilm egyik első énekes sztárjaként élt és dolgozott. A pittsburgi rádió egyik vezetője volt, egy időben énekiskolát is fenntartott;

 

Farkas Sándor (1889 –) operaénekes, tanár;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) hegedűművész, főiskolai tanár. Négy évet töltött Dessauban a Hofoper koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a Hubay-vonósnégyesben. 1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskola hegedűt és kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot is vezette. Működése a magyar hegedűpedagógia terén nagy jelentőségű. Világhírű tanítványai közé tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;

 

Gervay Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.) operaénekes, tanár;

 

Hanák Árpád (1889 – 1941) zongoraművész, zenetanár. 1910-től 1920-ig a pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Henkey István (1889 – Bánhida, 1967. augusztus 12.) lévai karnagy, zenetanár és zeneiskolai igazgató;

 

Hilbert Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.) énekművész, tanár;

 

Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza, 1899. január 18. Budapest, 1970. október 2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931. IX: a szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára, 1932: a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett. Az 1940-es évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneműészeti Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegyei igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke;

 

Kiss Angyal Ernő (Csurgó, 1899 Budapest, 1968) nótaszerző, tanár;

 

Koch Lajos (Budapest, 1889. október 8. – Budapest, 1977. december 25.) magyar könyvtáros, zene- és színháztörténész, tanár;

 

Körösy Tamás Dezső (1889  – Szombathely, 1959. június 5.) szombathelyi zenetanár, karnagy;

 

Láng Erzsébet / Kecskeméti Pálné / (1889. december 14. –Washington, 1959. november 23.) csembalóművész. 1908-1911-ig Bartók Béla zongoristatanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez tartozott New York-ban;

 

Lányi Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.) zeneszerző, író, műfordító. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos operát magyarra;

 

Laurisin Miklós (1899–1949) zongoraművész, zeneszerző, tanár;

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14. – Budapest, 1946. május 14.) operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház magánénekese volt, 1921-től tanított a budapesti Zeneakadémián;

 

Németh Mária (Körmend, 1889. március 13. – Bécs, 1967. december 28.) operaénekes, tanár;

 

Radics Jenő (Bilke, 1889. január 27. – Budapest, 1951) szabad bölcsész, zeneszerző, tanár, dalszövegíró;

 

Rezik Béla (Arad, 1889 1973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti Főiskolán 1910-ben középiskolai ének-zenetanári oklevelet, a Nemzeti Zenedében 1914-ben pedig végbizonyítványt szerzett. 1911-től a budapesti II. kerületi Állami Főreál iskola /1938-tól Toldy Ferenc Gimnázium/ énektanára. 15 évig a budavári Mátyás-templom szólóénekese és a Székesfővárosi Énekkar korrepetitora. A Palestrina Kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A budapesti III. kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári és a Süss-gyári Dalkar karnagya;  

 

Szederjessy Tiborné Susnek Anna (1889 Budapest, 1966. november 24.) operaénekes, zenetanár;

 

Tichler Károly (1889 – Budapest, 1969. december 11.) fővárosi főtanácsos, zenetanár;

 

Zsámbéki Miklós (1889 – Budapest, 1961. december 8.) zeneakadémiai tanár, gordonkaművész;

 

125 éve született

Anday Piroska, Rosette Anday (1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember 8.) operaénekesnő, tanár;

 

Békefi Ernő (Bakonykút, 1894. január 1. – Rajka 1972. március 3.) tanító1923-tól haláláig Rajkán volt tanító. Egyenes ági rokonai között ma is sok zenepedagógus és művész van. A község lakosaiból zenekart és énekkart szervezett, az iskola tanulóiból színjátszó csoportot hozott létre. A második világháború alatt a lengyel menekültek parancsnoka volt. Ebben az időben bíztak rá egy zsidó internálótábort, amit a tőle telhető emberséggel vezetett. 1945 után kezdte el Liszt Ferenc rajkai őseinek kutatását, könyvet is írt ebben a témában. A rajkai általános iskola 1990-ben vette föl a nevét;

 

Braun Dezső (Temesvár, 1894. április 27. – Temesvár, 1940. február 15.) zenekritikus, zenetanár. Temesvárott 1924-től a székesegyház másod-, 1930-tól haláláig főkarnagya. 1928-ban a Temesvári Dalkör karmesterévé választották. Felelős szerkesztője és zenekritikusa a Temesvári Hírlapnak (1923-39), belső munkatársa a Képes Futárnak. Tanulmányait, cikkeit, kritikáit az Esti LloydFriss ÚjságKomédiaKatolikus Egyházi ZeneközlönySzínházi Újság is közölte;

 

P. Budanovits Mária /Budánovits/  (Szabadka, 1894. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) operaénekes, tanár. A Zeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György voltak. Még be sem fejezte a tanulmányait, amikor 1914. május 7-én bemutatkozhatott a budapesti Operaházban: az 1915–16-os évadtól 1954-ig a dalszínház egyik vezető énekese volt, elsősorban Verdi, Wagner, Bizet, Erkel műveinek avatott tolmácsolója volt. Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét;

 

Farkas Márta (Balassagyarmat, 1894. márc. 25. – ) hegedűművész. 9 éves korától a Zeneakadémián tanult, Hubay Jenő tanítványaként 1910-ben végzett, 1914-ben művészi oklevelet nyert;

 

Fenyves Jenő (Budapest, 1894 –) karmester, zeneszerző, zenetanár;

 

Fodor Kálmán (Naszály-Billegpuszta, 1894. március 21. – Győr, 1961. március 30.) énektanár, orgonaművész. Tanítói oklevelét 1913-ban szerezte meg a Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerületi Soproni Tanítóképző Intézetben. Másodtanító Somlószőlősön 1913–1914-ben. 1914-től Rozsnyón kántortanító. 1923-ban a győri evangélikus iskola énektanítója és a gyülekezet kántora. 1925–26-ban a Győri Evangélikus Iskolaigazgatója. Újjászervezte és vezette az egyházi énekkart és az iskolai gyermekkórust. Tervei szerint építette át 1926-ban a pécsi Angster-cég a győri evangélikus öregtemplom orgonáját. Hosszabb ideig orgonistája volt a Kossuth utcai neológ zsinagógának is. Vezette az Iparos Dalkört, később a Richards gyár énekkarát. Az iskolák államosítása után rövid ideig kántori szolgálatot végzett. 1952-től 1957-ig a Győri Állami Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;

 

Gecse János (1894–1938) Vasas Kórus elnöke, tanár;

 

Gstettner Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest, 1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után ismét magánúton tanított;

 

Hartai Ferenc (1894 – Budapest, 1970. május 4.) zenekari fuvolaművész-tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára;

 

Hoppe Jenő ( 1894 – Újdiósgyőr, 1942. szeptember 13.) karnagy;

 

Horváth Károly (1894 – Debrecen, 1977. augusztus 17.) zenetanár;

 

Horváth Mihály (1904 – 1984. április 29.) zeneiskolai igazgató;

 

Krausz Mihály (1894 –) zeneszerző, tanár;

 

Herz Ottó (Eperjes, 1894. december 31. – New York, 1976. január 5.) zongoraművész, kiváló kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos kamarazenekari hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának. A két világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert közreműködője volt. 1933-tól 1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított;

 

Katona Jánosné Benkő Anna (Hévíz, 1894. május 29. – Budapest, 1963. november 6.) énekes-tanár. A galgahévízi népi együttes egyik alapító és szervező tagja;

 

Kígyósi Árpád (Budapest, 1894. február 11. –) zenetanár, kottaszerkesztő, közreadó (Fodor Zeneiskola, Budapest; Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség);

 

Klafszky Henrik (Sásony, 1894. április 13. – Sopron, 1990. december 10.) karnagy, zenepedagógus, banktisztviselő. 1945 után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását, templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte, Petőházán 10 évig vezette a zeneiskolát;

 

Koudela Géza (Kalocsa, 1894. március 25. – Budapest, 1939. június. 21.) pap, zeneszerző, hitoktató, egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak. 1928: az Egyetemi templom karnagya és énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1933- tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika társszerkesztője;

 

Kövesdi Rezsőné, Braun Gina (Pécs, 1894. február 2. – Budapest, 1989. március 3.) zongoraművész-tanár. 1915-ben, 21 éves korában diplomázott Szendy Árpádnál, Liszt Ferenc tanítványánál. Tanulmányai befejeztével a Fodor zeneiskolában tanított;

 

Léner Jenő (Szabadka, 1894. június 23. –New York, 1948. november 29.) hegedűművész, a nevét viselő vonósnégyes alapító primáriusa. Az Operaház zenekarának tagja, majd Smilovits Józseffel és Hartman Imrével triót alakított, melyet később Róth Sándor bevonásával vonósnégyessé bővített. A vonósnégyes, mely sokat köszönhetett Weiner, Leó vezető irányításának, 1919- ben Szegeden mutatkozott be. Bécsben 1920-ban játszottak először és még ebben az évben Olaszországban tettek hangversenykörutat, majd Ravel meghívására Párizsban léptek fel. 1923-ban Angliában telepedtek le. Évenként mintegy 120 koncerten játszottak. Európán kívül 1929-ben és 1930-ban New Yorkban szerepeltek, majd beutazták az egész USA-t és Kanadát is. 1935 – 36 nyarán Svájcban, 1937 nyarán Angliában kamarazene-kurzust tartottak;

 

Id. Magyari Imre (Debrecen, 1894. szeptember 10. – Budapest, 1940. április 27.) korának egyik leghíresebb prímása volt;

 

Maleczky Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.) operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián éneket és színpadi játékot;

 

Mészáros Anna, Bodonyi Lászlóné (Újpest, 1894. június 26. – Budapest, 1977. június 12.) zongoraművész-tanár. Rövid ideig a Nemzeti Zenedében tanított, majd átvette édesanyjának, magán zeneiskoláját;

 

Micsey Józsa (1894–) operaénekes-tanár;

 

Miklósvári Gyenge Anna (Kézdivásárhely, 1894. március 20. – Philadelphia, 1955. március 21.) színésznő, operaénekes, tanár;

 

Micsey Józsa (Sopron, 1894. március 5. – Budapest, 1976. március) énekművész, zenetanár. Bécsben a Zenei és Előadóművészeti Akadémián (Akademie für Musik und darstellende Kunst) diplomázott. 1918-ban Zádor Dezső igazgató a budapesti Magyar Királyi Operaházhoz szerződtette., énekpedagógiai munkásságával is elismerést szerzett;

 

Molnár C. Pálné, Gstettner Alice (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. – Budapest, 1978. március 9.) énektanár. Előbb saját magán-zeneiskolájában, 1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított;

 

Nobilis Tibor (Budapest 1894. szeptember 17. –  Mosonmagyaróvár, 1960. február 15.) egyházzenész, kántor, karnagyZenei tanulmányait a Kecskeméti Városi Zeneiskolában (zongora) és Harmat Artúrnál (egyházzenei ismeretek) folytatta. 1922-1926 között az egri főszékesegyház orgonistája és helyettes karnagya, 1926-tól a magyaróvári katolikus plébániatemplomban a Magyaróvári Egyházi Énekkar karnagya volt, de vezényelte a Magyaróvári Férfidalárdát is;

 

Nagypál Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) színházi karmester, zeneszerző, tanár.  A Zeneakadémia zeneszerzés szakának elvégzése után 1913-ban a Népoperában kezdte meg karmesteri munkásságát, majd több évre vidékre került. Friedenstein családi nevét 1915-ben Nagypálra változtatta.  1920 őszén szerződött vissza Budapestre, a Király Színházhoz. Ezen éveihez fűződnek legnagyobb színpadi sikerei. Az 1950-es években a Magyar Néphadsereg Színházának zenekarát vezényelte;

 

Rezik Béla (Arad, 18891973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti Főiskolán 1910: középiskolai énektanári oklevelet, a Nemzeti Zenedében 1914: végbizonyítványt szerzett. 1911-: a Budapest II. ker. Állami Főreáliskola; 1938: (márc.) az I. ker. Toldy Ferenc Gimnázium énektanára, a Palestrina kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A Budapest III. kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári és a Süss-gyári Dalkar karnagya;

 

Smilovits József (Kisszeben, 1894. április 7) hegedűművész-tanár. A budapesti Zeneakadémián Bloch József, valamint Kemény Rezső voltak tanárai. 1913-ban szerzett hegedűtanári oklevelet. Ő is az operai zenekarban játszott, Lénerrel egy pultnál.A Léner vonósnégyes 2. hegedűse volt;

 

Szabó György Polikárp (Juta, 1894. július 4. – Esztergom, 1979. január 5.) ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend segítette zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928- ban Rómában az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei doktorátust szerzett. 1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett, 12 éven át, mint rendfőnök plébános és esperes, 1940-42-ben rendi kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított;

 

Szamosi Elza /Szamossy / (Budapest, 1884. március 8. – Budapest, 1924. július 14.) opera-énekesnő-tanár. Színésznői pályafutását Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja;

 

Szatmári Tibor (Budapest, 1894. szeptember 23. – Budapest, 1942. november 12.) zongoraművész-tanár. 1924-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, majd a 20-as évek végétől haláláig a budapesti Fodor Zeneiskolában tanított;

 

Szenkár Dezső (Budapest, 1894. január 28. – Budapest, 1962. december 5.) zeneszerző és karmester, tanár. Innsbruckban, Stockholmban, Berlinben, Helsinkiben, majd Párizsban működött. 1939-ben visszatért Budapestre;

 

Ulbrich Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az első hazai vonósnégyes megalapítója;

 

Vermes Jenő (1894-1970?) operaénekes-tanár;

 

Vigh Jenő (1894-1960) zenekritikus, író, operaénekes;

 

Zádor Jenő (Bátaszék, 1894. május 11. – Los Angeles, 1977. április 5.) zeneszerző, tanár. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. 1940-től Hollywoodban tanított és főként filmzenéket komponált;

 

Zászlós Márta / 1909-ig Gundl Márta / (Győr, 1894. június 9. )  zenetanár. Előbb a fővárosban tanított, majd 1940-től a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájában óraadóként éneket és zeneelméletet oktatott. Irodalmi, zeneszerzői és előadói tevékenységet is folytatott. Zeneszerzőként elsősorban dalokat és egyházzenei darabokat komponált. Tagja volt a Pátria Klubnak, a Baross Női Tábornak, a Budapesti Nemzeti Kultúregyesületnek, a Győri Irodalmi Társaságnak, a Kovács Pál Társaságnak;

 

120 éve született

Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára, 1899. május 22. –) zongoratanár (Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);

 

Baranyai István (Szépmező, 1899. április 24. – ) erdélyi zenekritikus, zenetanár, katolikus pap. Éveken át volt az Aradi Közlöny zenekritikusa;  

 

Bárdos Alice (Budapest, 1899. február 3. – 1944) hegedűművész-tanár. 1926- ban a szombathelyi városi zeneiskola hegedű-tanszakának vezetője, a Kultúregyesület zenekarának hangversenymestere, és megalapította a Szombathelyi Kamarazene-társaságot, majd 1935-ben a szombathelyi Collegium Musicumot. A Magyar Holocaust áldozata;

 

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.) zeneszerző, karnagy, zenetudós. 28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző, valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene, transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan, formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének, egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését. 1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és az azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki, egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották. Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi, Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád, Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a Parlandóban: A mazurkák népi skálái, 1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.; Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitókadenciái, 1978/9.; Schubert harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai, 1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.; Mindegyikből kétféle, 1979/1.; Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten együtt (Egy sajátos kezdőképlet) 1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.; Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész, 1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az organika, 1979/10.; Mozart és a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12; Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész 1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész 1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete), 1980/6., Mikrokozmosz-problémák, 1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész 1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész: 1980/11., (Kodály zenéjében), - IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók honvágy-dallama, 1981/3., Régi hangzat új helyen (Schubert újításaiból), 1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész: 1981/5., - II. rész: 1981/6., Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8., Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész: 1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III. rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész 1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.; II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.; Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.), 1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész 1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül 1983/8-9.; A hatodik hármashangzat, 1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók és a rend (közreadja: Póczonyi Mária), 1989/11.;

 

Dr. Bentsik György (1899 – Budapest, 1961. július) zenetanár, zeneszerző, karmester;

 

Bodó Erzsi /teljes nevén: Bodó Erzsébet Katalin Ibolyka, férjezett nevén: Berg Ottóné / (Budapest, 1899. szeptember 11. – Budapest, 1957. június 10.) operaénekes-tanár. 1924-ben még növendékként debütált ifj. Ábrányi Kornél Monna Vannájának címszerepében a Városi Színházban. 1927 és 1941 között az Operaház magánénekese volt. Elsősorban az olasz és Wagner-operák drámai hősnői alakította a színpadon. Dohnányi Ernő vezényletével a szopránszólót énekelte Kodály Budavári Te Deumának hangversenytermi bemutatóján (1937. január 25.);  

 

Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. augusztus 28. – Gödöllő, 1981) zenetanár. Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára. Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző intézeti és zenei szakiskolára képesített zenetanár;  

 

Csámpai Ivó (Fiume, 1899. július 24. Fiume – München, 1984. október 18.) cigányprímás, zeneszerző, zenetanár;

 

Császtvai Erzsébet (1899 – 1974. május 13.) zenetanár;

 

Czövek Erna (Orsova, 1899. december. 13. – Budapest, 1983. március. 30.) zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Gimnázium zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását. Főbb művei: Zongora Ábécé (1946); Zongoramuzsika 6 kötet (1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára (1975); Zongora-iskola II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan (1979.). Az 1960-as és 1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja volt. Emlékét a Tóth Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban. Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A zenepedagógia kapcsolata a mai zenével, 1969/3., Az egyéni fokozatosság elve a technika megalapozásában (Martienssen), 1971/5;

 

Diskay József / Klein József (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1964) operaénekes, tanár;

 

Engel Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. –  Bázel, 1985. december 16.) zongoraművész, egyetemi tanár. 1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián, ahol 10 évig tanított zongora és zongora kötelező tárgyat. 1925-ben meghívták a kairói zeneiskola tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután Berlinben élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;

 

Falk Géza (Budapest, 1899. január. 16. – Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava- Petržalka, 1945. március 29.) 1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője;

 

Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor megalapította együttesét;

 

Hajdu Anna (Kemecse, 1899. október 13. – Budapest, 1988. november 15.) hangverseny-énekesnő, énektanár. Hivatásos működésének befejezése óta fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté; Hajós László (1899) hegedűművész, tanár;

 

Halász Gitta (Lipik, 1899 – Budapest, 1968. május 8.) operaénekes. Élete utolsó éveiben énektanítással foglalkozott;

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –) zenetanár, zongoraművész;

 

Harsányi László (Nemesszalók, 1899. március 26. – Budapest, 1976. szeptember 26.) kántortanító, karnagy;

 

Henkey István (1889 – Tatabánya, 1967. augusztus 12.) lévai karnagy, ének-zenetanár;

 

Herczeg László (1909-kb. 1994) zenetanár;

 

Hoór-Tempis Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október 20.) énekművész-tanár. 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért, kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekesszólisták több generációja került ki keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a budapesti Operához énekmesternek, ahol haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;

 

Katona József cigányprimás ismeretlen helyen született 1899-ben és Vecsésen hunyt el 1960-ban;

 

Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza, Pest vármegye, 1899. január 18. – Budapest, 1970. október  2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931: a szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára; 1932: a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett; Az 1940-es évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneművészeti Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegye igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke. Egyházzenei előadásokat tartott Szegeden és környékén. Kántorképzői tantervet készített;

 

Kertész Lajos (1899 – Gyula, 1974. szeptember 25.) zenetanár, karnagy;

 

Dr. Kiss Angyal Ernő (Csurgó1899május 22. vagy 27. – Budapest1968)  magyar zene- és dalszerző;

 

Dr. Kiss Lajos (1899 – Budapest, 1982. május 8.) a zenetudományok kandidátusa, az MTA Népzenekutató csoportjának tagja, zenepedagógus, karnagy;

 

Lajtai Lajos (Budapest, 1899. április 13. – Budapest, 1966. január 12.) zeneszerző, tanár;

 

Laki Farkas Jenő (Répcelak, 1899 – 1949) prímás, zeneszerző, tanár, 1932-től a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke;

 

Laurisin Miklós (Kalocsa, 1899. augusztus 21. – Budapest, 1949. november 6.) zongoraművész-tanár és zeneszerző. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Fodor Zeneiskola, 1930 – 46 között a Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.– Budapest, 1946. május 14.) operaénekes-tanár. 1921-től tanított a Zeneakadémián;

 

Mayer  Ferenc (1899 – Pécs, 1973. október 6.) kanonok, székesegyházi énekiskolai tanár, igazgató, karnagy;

 

Nosz Margit (1899 – Budapest, 1983. február 4.) zenetanár;

 

Ormándy Jenő, Eugene Ormándy /eredetileg Blau-Ormándy Jenő/ (Budapest, 1899. november 18. – Philadelphia, 1985. március 12.) magyar származású amerikai karmester, zeneszerző, karnagy, zenetudós.1914-ben a budapesti Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként. 1917-ben professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;

 

Párdányi Jenő (1899 – Budapest, 1967. október 22.) zenetanár;

 

Róth Ferenc (Zólyom, 1899. július 18. –1969. május 7.) hegedűművész-tanár. A budapesti Zeneakadémián tanult, ahol 1917-ben végzett. Első állása a budapesti Operaházban volt, mint koncertmester 1919/1920-ban. Egy évvel később ugyanezt a pozíciót foglalta el a berlini Volksopernél. 1922-ben hozta létre vonósnégyesét;

 

Sándor Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongoraművész-tanár. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat;

 

Schirger Géza (Budapest, 1899. október 19. – Dunaújváros, 1981) zongoratanár, zeneszerző, karmester. 1926-34-ig a Royal Orfeum másodkarmestere, 1934-ben a Flóra Balett munkatársa. 1952-54. között a veszprémi zeneiskola igazgatója. 1955-től a dunaújvárosi zeneiskola igazgatóhelyettese. 1966-ban nyugállományba vonult. 1974-től a Dunapataji Állami Zeneiskola solti tagozatának szerződéses zongoratanára;

 

Seress Rezső /született Spitzer Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.) zeneszerző, zongorista. Leghíresebb dala, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) világsláger lett;

 

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.) zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955). Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23). Társszerkesztője volt a „Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar zenetörténet, zenetörténet, operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az „Új Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a „Magyar Zene", haláláig a „Studia musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt;

 

 

115 éve született

Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július 18.) ének- zenetanár, karnagy. 1927-28-ig zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző tanszakának hallgatója. 1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve Leövey Klárára változott, ma is ez a neve).  Kodály több művét (Árva vagyok, Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és Kodály kórusműveinek előadói stílusát. Budapesten elsőként kapott engedélyt Kodálytól a névviselésre – ez 70 éve volt 1949-ben;

 

Balázs Ibolya (19041989) operaénekes-tanár;

 

Báthory Sándor (Mezőtúr, 1904 – Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935- ben Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között Onczay Csaba és Sin Katalin gordonkaművész;

 

Berendné Rosenák Margit (Budapest, 1904–) zenetanár, hegedűművész. Tanára a Zeneakadémián Hubay Jenő volt;

 

Bodó Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957) operaénekes-tanár;

 

Bodonyi Ferenc (1904  – Budapest, 1971. szeptember 23.) gimnnáziumi ének-zenetanár, zeneiskolai tanár;

 

Bors Irma (1904 –1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus életében embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek – köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében rejtőztek, amint azt Kodály levelei is tanúsítják;

 

Bruckner Gyula (Budapest, 1904–) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák Ferenc reálgimnázium zenetanára volt. Zeneesztétikai előadásokat tartott a Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületben. 1936-ban a kispesti Koppa Zeneiskola tanára lett;

 

Brunovszky Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988. április 15.) hegedűtanár, hegedű és brácsaművész-tanár. 1924-1930 között Waldbauer Imrénél és Lajtha Lászlónál tanult. A Városi Színház zenekarában játszott. 1930-ban alapító tagként került a Budapesti Hangversenyzenekarba, ahol ügyvezetőként is működött. 1940-44-ben a Székesfővárosi Zenekarnál játszott. 1945-től 1949-ig ismét a Budapesti Hangversenyzenekarnál művészeti titkár. 1949-1977 között a Magyar Állami Operaháznál volt művészeti titkár. Emellett 1950-től ellátta a Budapesti Filharmóniai Társaság titkári teendőit; 1967-től az egyesület ügyvezető igazgatója volt;

 

Dr. Csányi Vékes Istvánné ,Muzsai Ürmössy Kornélia (1904 – Budapest, 1985. II. 24.) zenetanár;

 

Csorda Róza Romana (1904 – 1987. november 21.) irgalmas nővér, zenetanár, karnagy;  

 

Dedinszky Izabella (Selmecbánya, 1904. május 12. – 1994) orgonaművész, zeneszerző, karnagy, író, könyvtáros, tanár. Zongorajátékát Thomán István mesteriskolájában tökéletesítette, ekkor kezdett el orgonán is játszani. Siklós Albert és Zalánffy Aladár tanítványaként a Zeneakadémián végzett 1929-ben orgona- és zeneszerzés szakon, valamint karnagyképző tanfolyamon, ő volt „az első magyar okleveles orgonaművésznő”.  Ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, 1930–31-ben a Grinnell College-ban, majd 1931-33-ban az Eastman School of Musicban. Ezzel párhuzamosan 1931-ben kezdte meg PhD-képzését a Chicagói Egyetemen, ahol Plain of the "Comédie Humans"; Distribution of Novels című doktori értekezését 1933-ban védte meg. Egy ideig a rochesteri Music School tanára volt. 1933-ban tért haza Los Angelesből Magyarországra. A karnagyvizsgát 1934-ben tette le a Zeneművészeti Főiskolán;  

 

Domján István /Géza/  (Rákospalota, 1904. augusztus 8. –) karnagy, zenetanár. A tapolcai Filharmonikus Zenekar, a Községi Leventezenekar, a VOGE Csobánc Férfikar, a Palestrina Kórus karnagya volt;

 

Enge János (Pécs, 1904. október 6. – Budapest, 1981. május 18. ) zenepedagógus, főiskolai tanár, zeneszerző. Rácvárosban működött először önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945 között a mosoni plébániatemplom kántora volt. Legnagyobb itteni érdemének a Mosoni Ének- és Zeneegylet (MÉZE) felvirágoztatását, országos kórussá fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban létrehozta a MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban meginduló Magyaróvári Zeneiskolában. Mosonban és Magyaróváron számos kórust vezetett. 1945-ben a zalaegerszegi leányliceumban tanított. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és 1951-től taníthatott. 1955 és 1967 között a székesfehérvári zeneiskola igazgatója volt;

 

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25. – Amszterdam, 1989.  szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész. Európa legjelentősebb városaiban koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol- Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene tanára;

 

Gondos Ferenc (1904 – Budapest, 1970. április 12.) zenetanár, a budapesti Operaház zenekari művésze;

 

Gregor Klára, Paulovics Gézáné (Budapest, 1904. június 28. – Budapest, 1976. július 5.) orgonaművész-tanár. 1928-tól hangversenyezett. Az ötvenes évektől Budapesen, Hódmezővásárhelyen tanított orgonát, zongorát és zeneelméletet;

 

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19. – 1945, a Holocaust áldozata) zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos színélményeinek vizsgálatára;

 

Kocsuba Elemér (Mohács, 1904 – Budapest, 1985) magyar műkorcsolyázó, ifjúsági teniszbajnok, gyógyszerész, zongora- és orgonaművész, karvezető, filmproducer, gyártásvezető. 1929-ben a Zeneakadémián az egyházi karmesteri oklevelet szerzett, valamint elvégezte az Országos Filmegyesület filmiskoláját. Ettől kezdve több magyar film elkészítésénél részben mint rendező-asszisztens, részben, mint gyártásvezető, vagy producer működött. A Székely Sándor Kilm Kft. ügyvezető igazgatója volt;

 

Koncz János (Szombathely, 1904. november 25. – Budapest, 1937. január 5.) hegedűművész-tanár. Hubay Jenő tanítványa volt. 13 éves korában, mint csodagyermek járta be Európát. 1920–26-ban Olaszországban élt. 1928-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Klasszikus művek kiváló előadásával tűnt ki. Nevét és emlékét Országos Zeneiskolai Hegedűverseny őrzi szülővárosában;

 

Kovács György (Budapest, 1904. július 3. – Budapest, 1985. május 2.) zeneszerző, tanár. A Hunnia filmgyár zenei vezetője volt. Később jazz hangszerek tanításával foglalkozott és elméletet tanított. Tagja volt a Budapesti Szimfonikus Zenekarnak;

 

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember 27.) operaénekes-tanár. 1935-től 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az Operaház magánénekese;

 

Lesznai Lajos (Budapest, 1904. december 6. – Budapest, 1977. november 17.) zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). 1945-ben belépett a Szikra Könyvkiadó szerkesztőségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a Honvédelmi Minisztériumban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor (1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben volt előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált, népszerűsítő előadásokat tartott. Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a Magyar Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában;

 

Lubik Imre (Budapest, 1904. december 7. – Budapest, 1964. január 17.) trombitaművész, főiskolai tanár;

 

Masopust Péter (Erzsébetfalva, 1904. május 20. – Budapest, 1970. június 6.) hegedűművész-tanár. A Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse (1927–32), majd 1966-ig a budapesti Magyar Állami Operaház szólamvezetője volt. Pestszenterzsébeten zeneiskolát alapított (1940), melyben 1962-ig tanított;

 

Mezriczky Lajos (1904 –Szolnok, 1968. február 29.) zongoraművész-tanár;

 

Nádasdy Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25. – Budapest, 1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító. Segédrendezőként került az Operaházba 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966 között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt. Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban (Puccini: Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók: A kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban (Offenbach: Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen). Nevét a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;

 

Dr. Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.) hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Nemesszeghy Aurél ( 1904 – Budapest, 1975. május 14.) ének-zenetanár, karnagy;

 

Ottó Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.) zeneszerző, zenetanár;

 

Palotai Vilmos (1904-1972) gordonkaművész-tanár;

 

Perlaki József (Ózd, 1904. május 9. – Budapest, 1984. július 16.) harsona- és tubaművész, tanár. 1939-68-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának harsona-szólamvezetője: 1945-82-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola harsona-tuba tanára. Művei: Harsonaiskola (1-3.); Tubaiskola; Harsonaduók;

 

Peskó Zoltán (1904 – Budapest, 1967. április 12.) orgonaművészt, tanár;

 

Rösler Endre (Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 12.) operaénekes-zeneakadémiai tanár;

 

Som László (Budapest, 1904. március 24. – Budapest, 1982. augusztus 11.) nagybőgőművész és tanár. 1940-ben a Budapesti Hangversenyzenekar alapító tagjaként került az együttesbe, majd az Operaház zenekarában játszott 1968-ig. 1963-1981 között vezette a Budapesti Filharmóniai Társaság kottatárát. 1953- 1980 között a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában tanított;

 

Somogyi Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10. – Budapest, 1985. április 3.) zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd 1926- tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott a Magyar Rádió Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak;

 

Stephanides Károly, ifj. (1904–1976) karmester, tanár; 

 

Szabó Ernő (Székelyudvarhely, 1904. november 22. – Debrecen, 1982. szeptember 12.) hegedűtanár, zenei író. 1929-1952 között a sárospataki református főiskola, 1952-66-ban a debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt. 1969- től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem meghívott előadója;

 

Szabó Lujza (Budapest, 1904 – Budapest, 1934. november 19.) énekesnő. 1927-ben szerződtette az Operaház, amelynek haláláig tagja maradt;

 

Szelényi István (Zólyom, 1904. augusztus 8. – Budapest, 1972. január 31.) zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét 1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak. Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella darabjait. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a munkáskórusok irányítójaként. A budapesti Állami Zenei Gimnáziumban zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet igazgatója (1948-50). A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője volt;

 

Szondy László (1904 – Debrecen, 1972. március 3.) zenetanár és zeneiskolai igazgató;

 

Szüts Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.), a Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára;

 

Taller Mátyás (Solymár, 1904. február 22. – Solymár, 1989. május 4.)  zeneszerző, népzenész, népi költő, kórusvezető és karnagy;

 

Toperczer István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész (Marosvásárhelyi Színház Zenekara; Pécsi Nemzeti Színház Zenekara; BSZKRT, Budapest; Budapest Kamarazenekar-II. hegedű szólamvezető; Kolozsvári Operaház Zenekara-brácsa; Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar - - II. hegedű, szólamvezető; Rádiózenekar, Budapest; Pécsi Nemzeti Színház Zenekara-szólóbrácsás, fuvolás);

 

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984. február 6.) erdélyi zeneszerző-tanár. A második világháború után hathatós zenei nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi Zenekonzervatóriumnak (1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71), ezzel egy időben a Zenei Líceumban (1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán (1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet és összhangzattant;

 

Váczi Gyula (Budapest, 1904. október 1. – Budapest, 1973. március 17.) magyar klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az Operaház alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre társszerzőként (Balassa György-Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);

 

Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad, 1904. március 15.) zongoratanár (Fodor Zeneiskola, Budapest; Fővárosi Zeneiskola Szervezet);

 

110 éve született

András Béla /Endre/ (Budapest, 1909 – Budapest, 1980. február 21.) zeneszerző, karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda, majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a Vasas Központi Művészegyüttes;

 

Antal István (Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. szeptember 25.) zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt. Repertoárján döntően Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét;

 

Aszalos Imréné Timáry Mária (1909. október 12.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);

 

Balásfalvi Kiss Lászlóné, Domián Sarolta (1909 – Kecskemét, 1995. VIII. 8.) zenetanár;

 

Balázs Gyula /dr. ujlaki (Keszthely, 1909. március 30. –1983. május 2.) zongoraművész-tanár, zeneszerző; Baranyi Dezső (1909–1962) cigányprímás;

 

Dr. Barna Andrásné, Dénes (Davidovits) Erzsébet (Miskolc, 1909. december 1. Budapest, 1984. augusztus 11.) zenetanár. 1953-tól részt vett zenei intézményeink művelődéspolitikai munkájában. A Művelődésügyi Minisztériumban főelőadója, majd osztályvezetője. 1964-től 1977-ben való nyugdíjazásáig a Zenei Főosztály főosztályvezetője volt;

 

Bársony Rózsi / Sonnenschein Róza/ (Budapest, 1909. március. 14. – Bécs, 1977. március 28.) énekes-színész, tanár;

 

Dr. Berkes Kálmán (1909. július 25. – Budapest, 1969. április 3.) klarinétművész-tanár. 1947-től Kecskeméten, 1950-től Cegléden, Székesfehérvárott, majd Budapesten tanított. Számos régi kéziratot tárt fel (pl. Krommer-Kramař műveit). Évtizedeken át a Berkes-kamaraegyüttes vezetője volt. Klarinétiskola c. tankönyve (Balassa Györggyel, 1951) húsz kiadást ért meg;

 

Borst Rudolf (Felsőgalla, 1909. november 24. – 2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő (Magyar Állami Operaház-szólamvezető; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola-tanár);

 

Dr. Cseh Jenőné  Buday Margit (1909 – Budapest, 1982. december 3.) zenei gimnáziumi igazgató;

 

Csirszka Konrád (Bezda, 1909. augusztus 2. – Győr, 1953. december 14.) egyházi karnagy, orgonaművész, zenetanár. 1928–1935 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, 1933-ban egyházi karnagyi oklevelet, 1935-ben középiskolai zenetanári, és tanítóképző intézeti zenetanári képesítést szerzett. Orgona szakon akadémiai végbizonyítványát 1945. október 15-én kapta meg, zongorából 1951-ben. Budapesten kezdett tanítani a Németh utcai Polgári Fiú Iskolában az 1935–37-es tanévben, mellette kántor, korrepetitor és zenekari pianista volt. 1937 őszén a Győri Katolikus Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját 1948-ig, az államosításig. Az 1949 –1950-es tanévtől a Győri Állami Konzervatórium tanára, szolfézst és zeneelméletet oktatott;

 

Fábián István (1909. december 26. – 2004. április 16.) alezredes, tanító, tanár, zeneszerző;

 

Fajth Tibor (Kiskunhalas, 1909. december 21. – Budapest, 1975. május 13.) jogász, zenei és idegenforgalmi szakíró, tanár, igazgató. 1934–1945 között fővárosi tisztviselő, 1945-től a Gazdasági Főtanács, később a Népgazdasági Tanács munkatársa volt. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság elnökhelyettese, 1956-tól a Népművelési Minisztérium pénzügyi főcsoportjának vezetője. 1957- től a Magyar Állami Operaház megbízott vezetője volt. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Bank titkárságát vezette. 1958-tól jelentkezett, mint szakíró;  

 

Fátyol Mihály (Makó, 1909. szeptember 19. – Makó, 1980. február 2.) zenész, nótaszerző, tanár;

 

Garai György (Rákospalota, 1909. december 2. – Lipcse, 1988. május. 15.) hegedűművész, tanár. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Budapesten is. 1927-30 között a Magyar Trió tagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa, 1940-45-ben a Fővárosi Zenekar, 1945-51 közt a Magyar Állami Operaház, 1951 után a Magyar Állami Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója;

 

Gosztonyi János (Újpest, 1909. április 12. – Budapest, 1972. február 27.) orgonaművész-tanár. 1954-ig Ózdon római katolikus egyházkarnagy volt és zongorázni tanított. 1954-től nyugdíjazásáig (1969) Budapesten általános iskolában tanított éneket, és énekkart vezetett;

 

Hajdú Anna /Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész (1952-1988 zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;

 

Hajdu Mihály (Orosháza, 1909. január 30. – Budapest, 1990. július 23.) zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (népzene, zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára;

 

Halmos László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. ) zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig. Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a Magyar Rádióban, 1934-ben.  Gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus Zenekar). Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként annak kórusát, az Olajgyár és a Grábgyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága. Negyvenéves pedagógus pályája során tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban, főiskolán;

 

Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. május 9. – Budapest, 1967. november 12.) operaénekes-tanár, színész.  1957-ig a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja volt;

 

Herczeg László (Székesfehérvár, 1909. január 4. –) hegedűtanár (kántor-tanító, Tiszaroff; gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah; Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös; Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti Szimfonikus Zenekar-brácsás);

 

Herz Lili (Budapest, 1909 –) zongoraművész-tanár;

 

Jámbor Ági (Budapest, 1909 – 1997) zongoraművész-tanár. 1926-1931. között Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország szerte sok közös hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti előadásait hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte. 1931-1933-ig Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1945 után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban tanított;

 

Jerémiásné Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. –) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);

 

Dr. Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 18. – Budapest, 1987. szeptember 3.) zenekari hegedűművész, zenetanár. 1933-35-ben a Fővárosi Zenekar; 1935-39 között a Budapesti Hangversenyzenekar; 1939-73-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának volt hegedű szólamvezetője;

 

Kovács Boriska (Pozsony, 1909. január 13. – Budapest, 1988. november 20.) hegedűművész-tanár. 1931-51 között elsősorban magánoktatással foglalkozott, 1945 után a Magyar Rádió ifjúsági osztályának munkatársa. 1972-ig nyugdíjba vonulásáig, az V. kerületi zeneiskolában tanított;

 

Kozák Imre (1909 – Budapest, 1982. március 26.) operaénekes, tanár;

 

Nádasi Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.) OSB bencés szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát „dr.” és „osb”. Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Kodály Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre emlékezett Kodály? című könyv második kiadásának hátsó, belső borítóján látható. A dedikáció textusa: „Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek;

 

Novák László (1909 – 1980. július 12.) zenetanár;

 

Paul Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12. – Sydney, Ausztrália, 1973. október 19.) karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik alapító tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán tanult. 1945–1948 között a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt, ezután visszatért Ausztráliába;

 

Penninger Antal (Budapest, 1909. május 22. – Budapest, 1974. február 19.) operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő Opera” megalapítója (Staggione) és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig több mint 160 előadást rendeztek az ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione társulata jelentette. 1957- ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és bérletosztály vezetésével bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer korszerűsítése. 1965-től az Operaház zeneműtárát vezette;

 

Péterffy Gyula (1909 – Kolzsvár, 1979. február 8.) kolozsvári zenetanár;  

 

Pfeiffer Ede Sándor (Körmend, 1909. február 23.Kalifornia, 1976. március 26.)  hegedűművész, zenepedagógus. Érettségi után Berlinben Carl Flesch kurzusain vesz részt, majd a Halle-i Egyetemen zenetörténetet és esztétikát hallgat. Hóman Bálint kultuszminiszter bízza meg Gyula, Hódmezővásárhely, Orosháza zeneiskoláinak megszervezésével. 1935-1941 között Gyulán élt és dolgozott, ő hozta létre az első városi zeneiskolát. Az 1950-es években több kórus és zenekar vezetésére is meghívják. 1956 után családjával együtt elhagyja Magyarországot és Kaliforniában telepedik le. Gyulán munkásságát emléktábla és zenei rendezvénysorozat őrzi;

 

Pintér Ferenc (Pereszlény, 1909. június 24. – Diószeg, 1989. június 27.) karnagy, zenepedagógus. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett. 1950-ben ő szervezte meg Ipolyságon a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, amelynek 1956-ig igazgatója volt. Ekkor kérte áthelyezését Diószegre, ahol 1974-ig az iskola igazgatója volt, majd haláláig zenetanára. Az iskolában gyermekkart alapított, a városi Csemadok szervezet mellett az országos hírű vegyes karát, a Vox Humanát. Alapítója és 15 évig tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Karnagyképző tanfolyamokat vezetett a pozsonyi Népművelési Intézet keretében. Tagja volt a pozsonyi Liszt Ferenc Társaságnak; Radnai Vilmos (1909 – Székesfehérvár, 1970. október 10.) zeneiskolai tanár és igazgató;

 

Reményi Gyenes István /Gyenes István / (Kaposvár, 1909. február 24. – Budapest, 2001. május 28.) újságíró, költő, író, műfordító, zenész, tanár;

 

Rengei Miklós (Budapest, 1909. június 14. – Budapest, 1984. szeptember 13.) hegedűművész-tanár. 1927-29 közt a Székesfővárosi Zenekar tagja, majd 1931- ig koncertmestere. Mint alapító tag került 1931-ben a Budapesti Hangversenyzenekarba, 1936-tól a Magyar Rádiónál dolgozott, 1942-ig a szalonzenekar, majd 1942-57 közt a Szimfonikus Zenekar tagja. 1957-től az Operaház zenekarában játszott;

 

Rossa Ernő (Budapest, 1909. március 5. – Budapest, 1972. május 28.) zenepedagógus, karnagy, szövegíró és zeneszerző. 1932-1948 között polgári iskolai ének-szakfelügyelőként működött, majd a Gyógypedagógiai és a Pedagógiai Főiskolán tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c. folyóiratokat szerkesztette. Több üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő, Főposta stb.). Később a Pedagógusok Szakszervezetének énekoktatói osztályvezetőjévé nevezték ki. Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei előadója és a Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola szolfézstanára. Főként kórusműveket, tömegdalokat (Dalolva indulj, ifjúság…) és népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt F. A munka himnusza c. művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A mandolin játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai és magán használatra (Bp., 1957);

 

Sallay Józsa (Budapest, 1909. április. 11. – Budapest, 1988. április 26.) énekművész-tanár. 1943-tól a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangképző mestere volt;

 

Dr. Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. –) hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet – szakfelügyelő is; Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);

 

Solt János (1909 – Budapest, 1976. november 10.) zenetanár;

 

Szabó Erzsébet (1909 – Budapest, 1974. szeptember 23.) zenetanár;

 

Szabó Géza (1909–Kolozsvár, 1996) erdélyi zongoraművész, tanár;

 

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május 22.) operaénekes, tanár, műfordító. Hangverseny énekesként kezdte pályafutását, majd 1941-ben az Operaház tagja lett;

 

Szávainé Demény Magda (Pécs, 1909. július 9. – Budapest, 1976. április 5.) zenepedagógus, zongoraművész. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezetnél tanított. 1949-től haláláig a Magyar Zeneművészek Szövetsége ügyvezető titkára, 1941–53-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanársegéd volt. Az 1956-os és 1958-as Bartók, az 1959-ben rendezett Haydn-fesztivál egyik szervezője, a Budapesti Zenei Hetek egyik kezdeményezője volt. Szerepe volt az 1960-as évek kezdetén a Korunk zenéje c. hangversenysorozat elindításában. Közben megszakítás nélkül tanított zongorát a zeneiskolákban. Részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Zenei Tanácsainak ülésein. Nevéhez fűződik a Jeunesses Musicales magyarországi szekciójának, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének létrehozása (1965), melynek főtitkára s egy ideig a nemzetközi elnökség tagja volt. Egyik szervezője a Jeunesses Musicales Budapesten tartott világkongresszusának (1969). Veszprémi Lilivel szerk. a Muzsikáljunk együtt c. és a Régi magyar négykezesek c. sorozatot (1955–58), ez utóbbiban Liszt több négykezesét is közreadta. Cikkei a Zenepedagógia, Új Zenei Szemle, a Muzsika, a Parlando c. folyóiratokban Szávai Magda néven jelentek meg;

 

Szeredi-Saupe /S/ Gusztáv (Budapest, 1909. április 3. – Budapest, 1988. szeptember 3.) brácsaművész, tanár. Játszott a Budapesti Hangverseny Zenekarban, majd a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar egyik alapítója, brácsása és zenekari titkára volt. 1958-tól 1968-ig a Halle-i Händel Festspielorchester – viola d'amore – szólistája. 1950-ben megalapította a Magyar Hárfástriót: Molnár Anna (hárfa) és Vermes Mária (hegedű) társaságában. Az 1950-ben alapított vonós-triója ugyancsak jelentős szerepet játszott. A két trió számára számos magyar és külföldi zeneszerző komponált értékes zenedarabot. A harmincas évek, elejétől tanított, 1950-től a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatóriumban; 1958-tól Halle-Wittenbergben, ahol a Martin Luther Universität docense volt hegedű, brácsa szakon;

 

Tálos Edith (Kassa, 1909. június 4. –) zongoratanár (Állami Tanítóképző Intézet, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Székesfehérvár);

 

Ungár Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.) zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek voltak Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Claude Debussy, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette, a rádióban viszont gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett ( zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt, például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei nevelésében címmel. 1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent további írásaiból: Gondolatok az ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a zongoraoktatásban, 1966/4;

 

Vasvári István  (1909 – Hajós, 1976. október 6.), a kalocsai Állami Zeneiskola tanára;

 

Vécsey Jenő (Cece, 1909. július 19. – Budapest, 1966. szeptember 18.) zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa, 1945-től haláláig a zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene felélesztéséért. Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita Rinata sorozata;

 

Venetianer Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. május 1. – Budapest, 1975. augusztus 5.) zongoraművész, zongoratanár. 1945 után a budapesti Zenei Gimnáziumban, illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán tanított;

 

Welter Jenő (Rajka, 1909.február 11. – Budapest, 1992. április 15.) egyházzenész, karnagy, tanár;

 

Dr. Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. –) gitárművész-tanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd-igazgató helyettes is);

 

Zelinka Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest, 1992. november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz. Körzeti Zeneiskola; VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

105 éve született

Angyal Nagy Gyula (Budapest, 1914. május 1. – München, 1993. szeptember 7.) operaénekes, tanár. 1939-1943:Kolozsvárott operaénekes, de operettekben is fellép, 1943-1956: a budapesti Operaház tagja, 1957:gyermekei után Ausztriába utazik, 1957 – 1993: Németországban, Münchenben élt;

 

Arató Pál (Szeged, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1987. január 27.) zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő tett szert. Pedagógusként többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző tagozatán tanított;

 

Babos Károly (Budapest, 1914. szeptember 28. – Budapest, 1976. október 25.) nótaszerző, tanár. Első nótáit már az 1930-as évek végén már játszották;

 

Bagossy Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. –) zongoraművész, zenetanár (Zeneiskola, Hatvan; Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);

 

Bak László (Marosvásárhely, 1914. március 12. –  Budapest, 1978. február 26.) zongoraművész, zenetanár. 1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag Engedélyezett Városi Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra került, 1946-tól a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig zongoratanár;

 

Bakonyi Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001) zenetanár, helytörténész;

 

Balázs András (1914 – Szentes, 1992. február 8.) zenetanár, karnagy;

 

Bálint Ágnes (Debrecen, 1914 – Budapest, 1982. január 25.) zongoraművész, kamaramuzsikus, tanár. Rövid ideig magánúton tanított, majd 1948-ban Kőbányán alapított zeneiskolát. 1949-ben az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola korrepetitorává nevezték ki, ahol az ötvenes évek elején zongorafőtárgyat is tanított. 1950-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol korrepetitorként és zongorakísérőként működött. 1953-ban az Országos Filharmónia szólistájává nevezték ki;

 

Balogh Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 – Szentes, 1973) kántortanító, általános iskolai énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette. Később a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatának létrehozását segítette. Közben bekapcsolódott a szentesi munkacsoport (munkaközösség) tevékenységébe, zongorát, szolfézst is tanított és vezette a Városi Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi Állami Zeneiskola igazgatója volt; Bámbó Gábor (Marosvásárhely, 1914 – Marosvásárhely, 2002) hegedűs. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros Művészegyüttes prímása; Barabás Sári (1914-2012), a müncheni Gärtnerplatztheater ünnepelt énekesnője; Behár György (Budapest, 1914. március 3. – Budapest, 1995. március 3. ) zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott és számos darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek ellenére később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei (Bolero, Magyar képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak. Hosszabb időn át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban és tévében szerkesztőként, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig karmesterként működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt dallamos, érzelmes slágereivel – mint például a Szemembe nézz, Szállnak a darvak – alapozta meg; Berei Lajosné Szeghő Erzsébet (Héthárs, 1914. november 15. –) zongora- és énektanár (Állami Zeneiskola, Héthárs); Boros Jolán (Zomba1914december 12. – Budapest1997május 13.)  operaénekes, magyarnóta énekes, népdalénekes, tanár. A Zeneakadémián az opera tanszakot végezte el. 1943-ban elkerült Szegedre a színházhoz, az Opera Társulatban dolgozott;

 

Burka Ferenc (Sárvár, 1914. július 6.) prímás, tanár. A muzsikálás alapfogásaira édesapja tanította, majd Kutrovics Lajos tanárnál folytatta a tanulmányait. Testvérbátyja Burka Sándor (1910-1983) országos hírű klarinétos volt;

 

Csiby József (Ditró, 1914. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikusok; Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Csigó Kálmán (1914 – Pápa, 1982. szeptember 13.) karnagy-kántor;

 

Dárday Andor (Tata, 1914. április 25. – Budapest, 1986. február 16.) operaénekművész-tanár, titkár. 1945-1951 között a Magyar Állami Operaház énekkarában működött, majd 1951-1975 között az intézmény művészeti titkára volt;

 

Dormai Imre (Nyalka, 1914. július 23. –) zenekari gordonkaművész-tanár;

 

Dósa Mária (Marosvásárhely, 1914. július 4. – Budapest, 1980) operaénekes-tanár;

 

Farkas Ilonka (Budapest, 1914. április 4. – Budapest, 1999. augusztus 30.) operaénekes, magánénektanár, zenei szakkönyvíró. Zeneakadémai tanulmányait 1934-ben kezdte meg, ahol Maleczky Bianka növendékeként operaénekesi diplomát nyert 1939-ben. A Zeneakadémia elvégzése után a budapesti Operaház szerződtette, ahol Puccini Bohéméletének Mimijével debütált. Ezután csak vidéki zeneiskolákban énektanárnőként kapott állást. Ceglédre, Albertirsára járt tanítani, de Kodály közbenjárására sikerült Budapesten zeneiskolai magánének-tanári álláshoz jutnia a IX. kerületi zeneiskolában. 20 évig tanított a kántorképző-egyházkarnagyképzőben is. Több kórusnak volt állandó hangképzője. (Pl.: Építők Kórusa (vezető: Pallós Béla, majd Petróczki Edit), a Szilágyi Erzsébet Nőikar (vezető: Katanics Mária);

 

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) zongoraművész 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust szakította félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Fischer Annie nevét a fővárosi XIII. kerületi Zeneiskola vette fel;

 

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9. – Bázel, 1963. február 20.), magyar karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben; Gáfforné Magyar Ilona (Pozsony, 1914. szeptember 30. – Pozsony, 2013. október  8.) zongoraművész-tanár. A pozsonyi Zeneiskolában Németh István László, majd Budapesten Bartók Béla tanítványa volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián. 1954-től nyugdíjazásáig a pozsonyi Szépművészeti Akadémia tanársegéde, majd docense; Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.) orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és  között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást, zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt.) 2018. márciusában Magyar Örökség Díjjal ismerték el életművét;

 

Gombás Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. – Miskolc, 1988. október 30.) gordonkaművész-, kamarazene-tanár. (Zeneiskola, Sopron; Zeneiskola, Baja-igazgató is; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata; Erdélyi Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és zeneoktatásában 1950-től haláláig tevékenykedett;  

 

Herszényi Bálint (Győr, 1914. január 8. –) zongoraművész-tanár (Zeneiskola, Miskolc; Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc-igazgató is; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens majd tanár, szakfelügyelő);

 

Hidas-Herbst György (1914. április 16.–1992. április 14.) tanár, karnagy, Pilisvörösvár díszpolgára. 1937-ben kapott rendes tanítói állást Pilisvörösváron. Az 1950-es években ének-zene szaktanári képesítést szerzett, majd megszervezte a Templom téri általános iskola énekkarát. Bekapcsolódott a Vass Márton kántor által vezetett bányász énekkar munkájába is. Mellékállásban a bányatelepi templom kántora volt. Összegyűjtötte és kottásfüzet formájában megjelentette a vörösvári németek legismertebb népdalait. Jelentős szerepe volt a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes létrejöttében. 25 éve keresztül állt az együttes élén, számos fellépésen, turnén tangóharmonikán kísérte a táncosokat;

 

Horváth Cyrill József (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.) római katolikus lelkész, karnagy.1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban;

 

Horváth László (Pápa, 1914. szeptember 19. – Sümeg, 1987. április 1.) ének-zenetanár, karvezető. A tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes, tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgató;

 

V. Inselt Katalin / Kató/ (Budapest, 1914. április. 17. – Budapest, 1987. május 6.) zongoraművész-tanár. 1948-49 között a Nemzeti Zenede tanára; 1949-66-ban a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián (zongorakötelező tárgy) 1966-77 között pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenei Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető tanára;

 

Istók Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is fogadott tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla (dr. Kerek Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves korában, 1995 júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól, hogy házából a város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak létre, gondozzák méltó módon a hagyatékát. A József Attila utca 10. alatt álló polgárháznak ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000 júniusában lett törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);

 

Kaufmann Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;

 

Kiss Ferenc (Győr, 1914. március 18. –) zenekari hegedűművész, tanár, kamarazeneművész (Budapesti Hangversenyzenekar; Magyar Állami Operaház; MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető; Magyar Trió);

 

Laczkó Mária (Tiszaföldvár, 1914. december 14. – Budapest, 1984. március 9.) operaénekes-tanár;

 

Lefler Anna (1914 – Miskolc, 1980. január 27.) miskolci zenepedagógus;

 

Lombos  /Leimeter / Márton (Vecsés, 1914. október 31.  Kircheim unter Teck, Németország, 1993) zenekari klarinétművész-tanár. 1937-ben az I. Határőrezred zenekarának klarinétosa. 1941-ben Kolozsvárra helyezték a 26. Gyalogezredhez. Innen rendszeres járt kisegítőként az operazenekarba Vaszy Viktorhoz. 1942-ben visszahelyezték Budapestre, a légierők zenekarához. Mint katonazenészt kivezényelték Nyugatra, ahol hadifogságba esett. A francia fogságból 1946. december 2-án tért haza és egy évig a Javadalmi Őrség zenekarában játszott, utána gyári munkás lett. 1950-1952-ig ismét Vaszy Viktor keze alatt a Szakszervezeti Művészegyüttesben játszott; 

 

Magyar Gábor / külföldön Gabriel Magyarként ismert / Budapest, 1914. december 5. – USA, Illinois, Urbana, 2011. június 8.) csellista, egyetemi tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kerpely Jenő tanítványaként 1936-ban diplomázott. Kamarazenét Weiner Leónál, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult. Szólistaként kezdte pályáját, Darius Milhaud csellóversenyének előadásával 1938-ban nagy figyelmet keltett. A második világháborúban elhurcolták, koncentrációs táborba került, majd Venezuelába utazott, onnan 1949-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Amerikában számos koncertet adott, közben 1951-56 között az Oklahoma State Universityn tanított. 1972-80 között az University of Illinois at Urbana Champaign egyetem gordonka- és kamarazene professzora volt,  Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17. – Kolozsvár, 1981. június 11.) romániai zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946- tól haláláig;

 

A. Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. –) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Sopron;

 

Dr. Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. –) hegedűművész-tanár (Városi Zeneiskola, Nagyvárad; Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata);

 

Moskovszky Vincéné Csomós Irén (Heves, 1914. október 14. –) ének-zenetanár, karvezető (1. sz. Ének-Zenei Általános Iskola, Eger; Eger város és járás szakfelügyelő; Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger-furulya- és ütőhangszerek tanítása is);

 

Nagy József (Budapest, 1914. április 19. –) zeneszerző, karmester, műfordító  (GANZ-MÁVAG Zeneiskola – igazgató; Magyar Állami Operaház-ügyelő; Közlekedési Szakszervezetek Művészegyüttese-karmester; Pénzintézetek Központi Szimfonikus Zenekara-karmester; KPVDSZ Operastúdió-karnagy, korrepetitor, művészeti vezető; Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként prozódiai cikkek írása a Parlandóban);

 

Nyáry Lajos (Medgyesegyháza, 1914. április 27. Debrecen, 1986. április 7.) orgonista, kántor-tanító, ének-zenetanár, karnagy, zeneszerző;

 

Ónozó János (Dálya, 1914. október 16. – Budapest, 1987. április. 19.) kürtművész, pedagógus. 1933-42 között a budapesti Rendőrzenekar; 1943-77 között pedig a Magyar Állami Operaház zenekarának tagjaként játszott. Alapítóként kürtölt 1947-63 között a Budapesti Fúvósötösben.1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Zenetanárképző Intézet Budapesti Tagozatán tanított;

 

Péterné Frank Klára (Budapest, 1914. február 10. – kb. 2000) zongoraművésztanár, főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged; Pedagógiai Főiskola, Budapest és Szeged - ének-zene tanszék; Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest- zongora korrepetitor; Postások Erkel Ferenc Zeneiskolája-énekes korrepetitor; XI. kerületi Szabó Ferenc Vegyeskar korrepetitor);

 

Petra László (1914-1975) operaénekes-tanár;

 

özv. dr. Poór Gyuláné Szederkényi Magdolna (1904 – Budapest, 1992. március 8.) ének-zenetanár;

 

Pusztai Ferenc (Budapest, 1914. május 18. – 2013) ütőhangszeres művész-tanár Budapesti MÁV Szimfonikusok, Fővárosi XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskola);

 

Rauhala Lenke, előző neve Erdélyi Lászlóné Murin Lenke (Sátoraljaújhely, 1914. március 9. – 2014. augusztus) rubin diplomás zongora és középiskolai ének-zenetanár. A Miskolci Egressy Béni Zeneiskola alapítója és igazgatója. 1969-ben Finnországba, Leempelébe, majd Tamperébe folytatta pedagógiai munkásságát: zongorát tanított és kórusokat szervezett, vezényelt. Kidolgozta a finn népdalokon alapuló zeneóvodai oktatás tematikáját, majd ezt könyvben is megjelentette (finn nyelven), rendszeresen kurzusokat szervezett az óvodapedagógusoknak. A finn Kodály-társaság egyik alapítója;

 

Rónai István (Budapest, 1914. június 7. – Budapest, 1985. december 1.) zenei rendező, tanár. 1941-44-ben a csepeli zeneiskola zeneelmélet tanára, 1949-től haláláig a Magyar Rádió zenei rendezője. Állandó rendezője volt a táncdal- és jazzfesztiváloknak, de rendezett zenés játékokat, prózai darabokat is;

 

Rózsa Vera (1914. május 16. – London, 2010. október 15.) énekművész-tanár. Első fellépései közé tartozott az OMIKE művészakció keretében Händel Judás Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó nő szerepe. 1943-ban debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága c. darabjának előadásán az OMIKE operaegyüttesében. Első férje, a kiváló karmester és zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítő akcióit szervezte. 1945–1946 között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt;

 

Sinkóné Róth Ágnes (Karcag, 1914. szeptember 22. –) hegedűművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekara);

 

Sikolya István (Budapest, 1914. június 6. – Budapest, 1986. december 4.) operaénekes, tanár. 1941-42: a Fővárosi Operettszínház, 1943-44: a Kolozsvári, 1945-49: a Szegedi Nemzeti Színház, 1950-77: a Magyar Állami Operaház énekese;

 

Suhayda Mária (Eperjes, 1914. március 16. – Budapest, 1995. február 3.) zongoraművész, főiskolai docens; Svoboda Sarolta /Kovarik /(Pozsony, 1914. augusztus 1. – Pozsony, 2001. március 15. Pozsony) gordonkaművész-tanár. A magyar reálgimnáziumot (1924−1932), a magyar tanítóképzőt (1932−1933), a gordonka szakot a Zene- és Drámaművészeti Akadémián (1934−1940) Pozsonyban végezte. Tanulmányait a bécsi Zeneakadémián folytatta Paul Grümmernél. Pozsonyban (az iskola bezárásáig) a magyar evangélikus elemi iskolában tanított (1933−1945). Tagja volt a Szlovák Nemzeti Színház zenekarának (1947−1979); Szabó András (Hódmezővásárhely, 1914. július 31. –) zongoraművész-tanár (GANZ-MÁVAG Zeneiskola, Budapest; Zeneiskola, Hódmezővásárhely- igazgató is; Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged; Tanítóképző, Hódmezővásárhely-énektanár; Hódmezővásárhelyi Női Kar és Postás Szimfonikus Zenekar, Budapest-karnagy; Állami Zeneiskola, Kaposvár);

 

Szanati József (Budapest, 1914. március 4. – Kolozsvár, 1975. szeptember 2.) erdélyi operaénekes, tanár;

 

Szeidl János (Vecsés, 1914. december 24.  Vecsés, 1980. március 14.) orgonaépítő, tanár.  Középiskolai tanulmányai után a híres RIEGER orgonagyárba került, ahol 1933-ban szerzett szakképesítést és ott dolgozott 1938-ig. 1948-tól ismét a RIEGER orgonagyárban dolgozott. 1950-ben az üzemet államosították, és Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalatként működött tovább. 1972-től ő volt az üzem vezetője. Jelentősebb művei: Sopronban a Liszt Ferenc Művelődési Ház orgonája, a miskolci Zeneművészeti Szakiskola hangszere, a kőröshegyi műemléktemplom, a vecsési falusi és Andrássy-telepi templom orgonái. Közreműködött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgonájának felújításában is. Említésre méltók a kassai dóm, a pannonhalmi apátság és a budapesti Ferencesek templomának orgona felújításai;  

 

Sződyné Szamosi Edith (Budapest, 1914. augusztus 24. –) zenekari fuvolaművész-tanár (Saját szalonzenekarának művészeti vezetője; Honvéd Művészegyüttes; Magyar Állami Operaház; Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Tárnai Antal (Annavölgy, 1914. március 22. – 1998) zenekari gordonművész-tanár. Kezdetben különböző zenekarokban dolgozott, majd 1945-től a Budapesti Operaház tagja lett. Itt működött egészen 1978-ban történő nyugdíjazásáig. Pedagógusi tevékenységét Újvidéken kezdte meg, ahol a konzervatórium tanára volt 1941-44-ig. 1946-tól Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Tanítványai közül 25-öt vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, illetve ennek valamelyik tagozatára. Tárnai Antal a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának annak beindulásától tanára volt;

 

Tölgyesi Júlia (Nyírbátor, 1914. november 16. – Los Angeles, 1978. augusztus 18.) népdal- és magyarnóta-énekes, tanár;

 

Török Iván (Budapest, 1914. július. 31. – Budapest, 1988. december. 3.) gordonkaművész-tanár. 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar szólógordonkása. 1936-1976 között a Magyar Állami Operaház gordonkaművésze, 1957-től szólamvezetője, 1958-tól magángordonkása. 1940- től a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának is tagja volt. 1969-73-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1973-1986 között docense. A Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet pécsi tagozatán is főiskolai docens volt, de tanított a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában is;

 

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július 16.) operaénekes-tanár. 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi László címszerepében;

 

Uher Zita (Budapest, 1914. szeptember 6. – Budapest, 2009. február 10.) operaénekes-tanár, az 1930-as és az 1960-as évek közötti nagy magyar operaénekes generáció jeles képviselője. 1965-ben vonult nyugdíjba, s ezután – bár a fellépéseket sem hagyta abba – énektanárként tevékenykedett;

 

Dr. Ujfalusi László (Csíkszereda 1914. január 5. – Budapest, 2001. december 22.) harsona és tubaművész-tanár 1935-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja, 1945-től nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona- és tuba, továbbá a rézfúvós kamarazene tanára. Harsona- és tubaiskolát írt, rézfúvós előadási darabokat tett közzé;

 

Vargyas Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február 1. – Budapest, 2007. október 11.) népzenekutató, folklórista. 1940 után a Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. Ezt követően a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, mint igazgató és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott. 1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az Évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette;

 

Dr. Vargha Károly (Szentlászló, 1914. november 7. – Pécs, 1993. március 18.) főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító. 1941-48: Szegeden, a Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben, Kőszegen és Baján pedig az Állami Tanítóképző Intézetben tanított. 1949–51: a pécsi Állami Pedagógiai Gimnázium tanára. 1951–56: a pécsi Pedagógiai Főiskolán oktat a magyar nyelvi tanszéken oktatott. 1956–: megszervezte és vezette a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékét, amely később a  és kisebbségi honismereti kutatás bázisa lett. Itt nyugdíjazásáig. Händel, Bach, Haydn és más német zeneszerzők szövegeit fordította és prozódiailag ellenőrizte. Rendszeres munkakapcsolatban állt Kodály Zoltánnal és Bárdos Lajossal;

 

Wéber István (1914 –) középiskolai ének-zenetanár, karnagy;

 

100 éve született

Anhalt István (Budapest, 1919. április 12. – Kingston /Ontario, USA/, 2012. február 24.) zeneszerző, zeneszerzéstanár. A Királyi Zeneakadémián, majd a párizsi konzervatóriumban tanult, Kodály Zoltántól és Nadia Boulangertől. Miután túlélte a Holokausztot, Anhalt Kanadába emigrált 1949-ben, és a McGill Egyetem professzora lett, később pedig a Queen’s University zenei fakultásának vezetője. 1964-ben létrehozta a McGill elektronikus zenei stúdióját, az elsőt Kanadában, amelynek ő lett az igazgatója;

 

Dr. Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15. – Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és esztéta. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúr tanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt;

 

Bagarus Ernő (Garabonc, 1919. február 9. –) zenekari harsonaművész-tanár (Rendőr Zenekar Győr; Fővárosi Nagycirkusz; Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar-szólamvezető);

 

Bántainé Sipos Éva (Máramarossziget, 1919. június 3. 2019. február 7.) zenetanár. 1950-ben Gyulán élt és dolgozott, majd utána hosszú ideig a budapesti Zeneakadémián tanított;

 

Barabás Sári (Budapest, 1919. március 14. – München, 1969) opera-és operetténekesnő, énektanár;

 

Dr. Baranyi Jánosné Seregély Klára (Székesfehérvár, 1919. július 9. –) zongoratanár, szakfelügyelő (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár és Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Bencs Géza (1919 – Budapest, 1997. október) zongoratanár;

 

Faragó András (Fülöpszállás, 1919. március 16. – Budapest, 1993. február 16.) operaénekes, tanár;

 

Fekete János (Budapest, 1919. július 15. – Budapest, 1984. február 19.) hegedűművész-tanár. 1938-39-ben Svájcban játszott egy szalonzenekar tagjaként. 1941-1943 között a Budapesti Hangversenyzenekar tagja, 1947-51- ben a Fővárosi Operettszínház zenekarában játszott. 1951-56-ban a Magyar Rádió Tánczenekarának, 1956-1984 között a pedig a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának tagja;

 

Fekete Sándor (Rimóc, 1919. július 17. –) ének-zenetanár. (Kiskőrös, Evangélikus Kántorképző; Bács-Kiskun megyei ének-zene szakfelügyelő; Közoktatási Minisztérium ének-zene tárgy szakfelügyelője; Gimnázium, Kiskőrös);

 

Fráter Gedeon (Budapest, 1919. április 16.– Budapest, 1998. november 16.) karmester, tanár. 1938-tól tíz éven át a Magyar Állami Operaház korrepetitora, 1949-től 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes balett-repertoárját;

 

Göndör Márta / Szeszlerné/ (Sátoraljaújhely, 1919. augusztus 14. – Budapest, 2003. november) hegedűművész-tanár. 1934 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét tanult. 1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-től az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője;

 

Göndöcs József (Fehérgyarmat, 1919. október 27. – Budapest, 2005. december 10.) operaénekes, az MZTSZ munkatársa. Művészi pályáját a Magyar Rádió Énekkarában kezdte (1950-51), majd 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1985-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Halász Kálmán (Pécs, 1919–Fort Worth/Texas, USA, 1970. február 1.) zeneszerző, orgonaművész és elmélettanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola). 1956-tól az USA-ban élt, a Texas Boys Choir korrepetitora volt;

 

Hellenbach Dénes (Marija Bistrica, 1919. július 19. – Székesfehérvár, 2008. március 21.) zenetanár, kántor, 1957-től Székesfehérváron tevékenykedett;

 

Huszár Klára (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 2010. június 13.) operarendező, dalszövegíró, műfordító, tanár. 1938-1942 között a Zeneművészeti Főiskola ének-zenetanár szakos hallgatója volt. 1951-1956 között ugyanitt megszerezte az operarendező képesítést, ekkor Oláh Gusztáv tanítványa volt. 1947-1951 között a Magyar Rádió munkatársa, megszervezte a zenei Rádióiskolát, a Dolgozók Zeneiskoláját. 1947-1951 között gyermekoperákkal foglalkozott, valamint az ifjúsági osztály vezetője volt. 1956-1979 között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője;

 

Kalmár Márton (Nóráp, 1919. január 18. –) főiskolai tanár, karnagy, szerkesztő (Székelykeresztúron és Pápán általános iskolai ének-zene tanár; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár, BM Művészegyüttes-karnagy; Népművészeti Intézet-zenei osztályvezető; Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr-igazgató; Művelődési Minisztérium-zenei főelőadó; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata -tanár, metodikai kabinet vezető, tankönyvíró, Parlando szerkesztő bizottsági tag). A Lampart Budafok Vegyeskar Kalmár Márton vezetésével 1949-ben alakult meg a Budafoki Zománcedénygyár dolgozóiból. Írásai a Parlanóban: Zene az iskolában (ISME), 1964/ 7-8., Az iskolai ének-zene és a szolfézstanítás tantervei és módszeres problémái (különös tekintettel az ének-zenei iskolákra);

 

Keveházi János (Kisnyárád, 1919. május 14. – Alsóőrs, 1987. június 30.) zenekari kürtművész-tanár (Honvédség és MÁV Szimfonikusok; Magyar Állami Operaház; Fővárosi Operettszínház; Népszínház Operatársulata);

 

Király Ernő (Szabadka, 1919. március 16. – Újvidék, 2007. december 14.) vajdasági néprajzkutató, avantgárd zeneszerző, zenepedagógus. 1954-től 1983- ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorait szerkesztette, és állandó munkatársa volt a Magyar Szó művelődésrovatának. Feltalált és megszerkesztett két új hangszert, a citrafont 1974-ben és a tablofont 1976-ban. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt;

 

Kollár Endre (Budapest, 1919. december 11. – Budapest, 1978. március 7.) zenekritikus, zenei ismeretterjesztő, pedagógiai író. Operaénekesnek készült. 1937-től 1945-ig a Hitelbankban dolgozott. 1945 után újságíró volt, a Szabad Szó zenekritikusa (1946–48), utána haláláig a MÜDOSZ (Művészeti Dolgozók Szakszervezete) és az Országos Szórakoztatózenei Központ munkatársa. 1968- ban ő szervezte meg a televízió egyik népszerű vetélkedő műfaját „Zenélő órák” címmel, és az 1970-ben felújított műsor egyik játékvezetője. Számos hangverseny műsorvezetője volt;

 

Kozák Lajos (Békésszentandrás, 1919. március 12. –) fa-, rézfúvó- és gordontanár (Honvédzenész; Zeneoktatói Munkaközösség, Szarvas; Állami Zeneiskola, Békéscsaba-szarvasi kihelyezett tagozat mb. igazgató; Állami Zeneiskola, Szarvas-igazgató helyettes is);

 

Kövecses Béla (Budapest, 1919. január 1. – Budapest, 2000. július 30.) operaénekes-tanár. 1946-tól 1975-ben történt nyugalomba vonulásáig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Lehota Dezső (Szeged1919augusztus 7. – Kaposvár, 2015július 15.) hegedűművész, koncertmester, zenetanár. 1955-ben költözött Kaposvárra, ahol a Liszt Ferenc Zeneiskola tanszakvezető tanári posztját nyerte el. A Liszt Ferenc Zeneiskolában végzett munkája mellett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán intézeti tanárként oktatott;  

 

Lorenz Kornélia (1919–) operaénekes-tanár. 1946-ban debütált a Magyar Állami Operaházban. 1947-49 a Szegedi Nemzeti Színház, majd 1966-ig a ismét a Magyar Állami Operaház tagja;

 

Lukács Pál (Budapest, 1919. április 27. – Budapest, 1981. május 22.) brácsaművész, hegedű- és énektanár. 1946-ban lett a főiskola tanára (mélyhegedű, kamarazene), egy évig éneket is tanított, 1947-től pedig a brácsa főtanszak vezetője lett. 1972-től rektor-helyettes, 1975-től ének tanszékvezetője is volt. Elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének;

 

Nádor Józsefné (Hatvan, 1919. július 24. –) zongoratanár (Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg);

 

Pálffy Imréné (1919 – Dunaújváros, 1982. február 22.) ének-zenetanár, karnagy;

 

Péter Loránd Jenő (Csíkpálfalva, 1919. július 2. – 1989 után) erdélyi karnagy, zenetanár.  Kolozsvár számos iskolájában, így a Brassai Sámuel Líceumban is tanított, a Továbbképző Intézet zenei lektora (1957-59). A Clujana, Carbochim, a Ruhagyár, Tehnofrig üzemi dalárdáinak, a KISZ-kórusnak, szakszervezeti énekkaroknak, a Tanügyi Szakszervezet műkedvelőinek vezénylésével jelentős szerepet játszott a város kóruskultúrájának kifejlesztésében. A helybeli Zenetanárok Körének vezetője, a főiskolai pedagógiai gyakorlatok irányítója. 1972-től tankönyv-referens;

 

Rácz Kiss János (Arad, 1919. november 20. – Budapest, 1986. július 23.) hegedűművész-tanár;

 

Raskó Magda (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 1992. március 16.) énekesművész-tanár. 1945-ben lett az Operaház tagja, ahol 25 évig volt a színház magánénekesnője;

 

Sárai Tibor (Budapest, 1919. május 10. – Budapest, 1995. május 11.) zeneszerző, zeneakadémiai tanár. 1948-tól 1949-ig a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetének megbízott főtitkára. 1949-ben a Magyar Rádió Zenei Főosztályának helyettes vezetője, majd műsorigazgatósági tag, később 1950 és 1953 között a Zenei Főosztály vezetője. 1949-től 1950-ig a Népművelési Minisztérium osztályvezetője. 1953 és 1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd 1959-től 1980-as nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (szolfézs) docense, illetve egyetemi tanára. 1959-től 1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára. 1972 és 1977, valamint 1980 és 1985 között a Nemzetközi Zenei Tanács (UNESCO) Végrehajtó Bizottságának tagja, 1975-től 1977-ig annak alelnöke, és 1980-tól 1982-ig főtitkára. Közéleti pályafutása mellett zeneszerzőként is aktív volt;  

 

Scheck György (Soroksár, 1919. szeptember 11. –) zenekari harsonaművész-tanár (Honvédzenekar; Magyar Állami Hangversenyzenekar; SZOT Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara; Fővárosi Operettszínház Zenekara);

 

Sipos Éva, Bántainé (Máramarossziget,1919. június 3. – 2019) zeneelmélet- és metodikatanár, 1978-1981 között a Zeneakadémián;

Somlai / Stark / János (Vecsés, 1919. december 1. – Vecsés, 1982. december 8.) trombitás, zenekarvezető.  1940-1943 között az I. honvéd gyalogezred zenekarában 1958-ban egyik alapítója, és 1961-től vezetője volt a Jókai Klub fúvószenekarának. 1976-tól a Vecsési Szalonzenekarnak is tagja volt; VISSZA Sugár Rezső (Budapest, 1919. október 9. – Budapest, 1988. szeptember 22.) zeneszerző, zenepedagógus. 1943 és 1946 között középiskolai tanárként, 1946 és 1949 között pedig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában dolgozott. 1949- től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, majd 1968-tól a Zeneakadémia (zeneszerzés, hangszerelés, partitúraolvasás) zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig;

 

Szeszler Tibor (Budapest, 1919 –) oboaművész-tanár. 1952-ben lett a Magyar Állami Hangversenyzenekar első oboása, 1947-ben pedig a Budapesti Fúvósötös egyik alapító tagja. 1949-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában. Többkötetes oboaiskolája ma is alapműve e hangszer tanításának;

 

Szijjártó Jenő (Gölnicbánya, 1919. július 17. – Pozsony, 1986. július 28.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. 1951-től a Csehszlovák Rádió zenei rendezője volt, majd 1953-54-ben a Csemadok Központi Bizottságán dolgozott;

 

Tiszay Magda (Békéscsaba, 1919. április 4.– München, 1989. december 27.) operaénekes-tanár. 1944-ben mutatkozott be a budapesti Operaházban;

 

Törzsök János (Pécs, 1919. november 12. –) zenekari nagybőgőművész-tanár (Állami Operaház Zenekara; Pécsi Filharmonikus Zenekar-szólamvezető is);

 

Vámosi Nagy István (Budapest, 1919. október 23. – Budapest, 1992. október 12.) zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus. 1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. 1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa. 1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt. 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Varga Elemér (Debrecen, 1919. szeptember 4. – Budapest, 2000. május 10.) zenekari oboaművész-tanár. 1934-1940 között a debreceni MÁV Filharmonikus zenekar oboa szólamvezetője, 1940-től 1977-ig a Székesfővárosi Zenekar, illetve a Magyar Állami Hangversenyzenekar oboása és angolkürtöse. 1950-től a Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola oboatanára;

 

Vargha Róbert (Rákospalota, 1919. november 26. –) operaénekes-tanár. 1954-55 a pécsi, majd a szegedi Nemzeti Színház tagja volt;

 

Id. Véghelyi Miklós (Felsőgalla, 1919. december 5. –) zenetanár (Honvédzenekar, Kiskunhalas; Rendőrzenekar; Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Központ-zenekarvezető);

 

Veress László (Kézdivásárhely, 1909. május 17. – Szeged, 1971.június 21.) ének-zenetanár, kántor, karnagy. 1928. augusztus 12-étől Makón kántortanítóként működött. A református polgári fiúiskolában is tanított éneket. 1942 szeptemberében pályázat útján elnyerte a Szeged Kálvin téri Református Egyházközség Presbitériuma által meghirdetett orgonista kántori állást, ezt a munkakört az iskolák államosításáig töltötte be. Közben 1947-ben a Klauzál Gábor Gimnáziumban és az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban énektanárként működött. Tanári munkáját a szegedi Madách utcai általános iskolában folytatta;

 

Wilkovits Kató (1919–) operaénekes-tanár;

 

Zádor Endre (Ungvár, 1919. szeptember 18. –) énekművész-tanár (Állami Operaház; Zeneművészeti Tanárképző Intézet, Ungvár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata- magánének tanszak csoportvezető);

 

Dr. Zalotai Józsefné Fodor Sarolta (Rozsnyó, 1924. március 1. –) ének-zenetanár (Batthyány u. Általános Iskola; Budapest Szlovák Tanítóképző,  Szlovák Gimnázium és Általános Iskola, Budapest-könyvtáros is);

 

Zsoldos Imre (1919. március 26. – 1985. augusztus 25.) karmester, zeneszerző és trombitaművész. Pályafutása az 1950-es években kezdődött, híres szórakozóhelyeken (Moulin Rouge, Palais De Dance). 1948-tól a Magyar Rádió munkatársa, majd a Magyar Rádió Tánczenekarának karmestere és szólistája, később létrehozta a Stúdió 11 zenekart;

 

95 éve született

Adamóczki Béla (1924. szeptember 19. –) klarinéttanár, karnagy, tárogatóművész;

 

Antalffy Albert (Mohács 1924. április 24. – Budapest, 2013. május 9.) operaénekes-tanár. 1949 és 1951 között a Magyar Rádió Énekkarának tagja, majd 1951-ben az Operaházhoz került, ahol magánénekesként harminc éven át lépett színpadra. Tanári munkájához utolsó pillanatáig hű maradt: neves tanítványainak egyike Bretz Gábor;

 

Bächer Mihály (Budapest, 1924. július 22. – Budapest, 1993. április 6.) zongoraművész-tanár. 1962-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongora főtárgyat tanított. Számos lemezfelvétele jelent meg, többek között Beethoven, Liszt, Brahms és kortárs magyar zeneszerzők műveiből;

 

Bajnok Ferenc (Dunakeszi, 1924 – Brazilia, 1985) operaénekes-tanár. Mint lírai tenorista Szegeden, majd 1946-tól Budapesten, a Magyar Királyi Operaházban dolgozott. Énekesi pályafutása során Olaszországban, Svájcban tevékenykedett, majd Brazíliában telepedett le. Idővel látása annyira megromlott, hogy brazíliai tartózkodási helyén megvakult. Életének ebben a szakaszában énektanítással kereste kenyerét;

 

Balogh Éva (Gyöngyöspata, 1924. november 6. –) operaénekes, tanár (Állami Operaház-ösztöndíjasa; Debreceni Csokonai Színház);

 

Bartók Péter (Budapest, 1924) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született gyermeke. 1942-ben jutott ki Amerikába. Jelenleg Floridában él, és a hagyaték gondozójaként őrködik édesapja zenéjének tisztaságán;

 

Bársonyné Spiró Alice (Budapest, 1924. február 10. –) zongoraművész-tanár (SZOT Munkaközösségi Zeneiskola; Állami Zeneiskola-Tatabánya; Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola-tanszakvezető; főiskolai gyakorlatvezető-tanár);

 

Bodonyi Anikó (Budapest, 1924. szeptember 24. – Budapest, 1987. december) zongoraművész-tanár (Zeneiskola-Szentendre, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola-Debrecen, Fővárosi 2. sz. Körzeti Zeneiskola; Zeneművészeti Szakközépiskola-Győr);

 

Bobe Gáspár Ernő (1924–1993) hegedűművész, prímás. A Zeneakadémiát Rados Dezső tanítványaként fejezte be. Együttesét 1948-ban alakította meg;

 

Borsai Ilona (Kolozsvár, 1924. április. 10. – Budapest, 1982. július 8.) népzenekutató. Népzenei előadó a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán (1951–56); az MTA Népzenekutató Csoportjában, ill. a Zenetudományi Intézetben működik (1961–), közben hosszabb egyiptomi tanulmányutat tesz (1966–67). Mint népzenekutató a Mátra-vidék zenei életét vizsgálta, a summások dalait, népi gyermekmondókákat, énekes játékokat gyűjtött;

 

Borsányi Gábor ( Kajászószentpéter, 1924. február 17. Tapolca, 1988. augusztus 14. ) tanár (Református Kollégium, Pápa; Batsányi János Gimnázium, Tapolca-igazgató is; Tapolcai Állami Zeneiskola-igazgató és karnagyként a Zeneiskola Aranyhíd Kamarakórusának és vonószenekarának, továbbá Tapolca Város Vegyeskarának vezetője);

 

Dr. Csányi László (Csákvár, 1924. április 23. – Budapest, 2005. március 8.) karnagy, jogász. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa. Felesége Botka Valéria, vele alapították 1954-ben a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal 1985-ig dolgoztak együtt;

 

Darvas Éva (Budapest, 1924. május 13. – Budapest, 2006. november 9.) zongoratanár, szakfelügyelő, főiskolai gyakorlatvezető tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dr. Dégi Lászlóné (Miskolc, 1924 –) zenekari hegedűművész-tanár. Pályafutását Szentesen kezdte, s 1954-57-ig a zeneiskola tanára és első igazgatója volt;

 

Farkas Sándor Mihály (Győr,1924. november 1. – München, 1987. március 21.) hegedűművész, koncertmester. Az ötvenes évek elején az Állami Népi Együttesben és a Honvéd Művészegyüttesben dolgozott. 1960-ban Németországba távozott, s több nagyvárosban fellépett. Elnyerte a Müncheni Rádió Filharmonikus Zenekarának koncertmesteri állását. Huszonhét éven keresztül volt koncertmester;

 

Frideczky Frigyes (Bukarest, 1924. október 3. – Budapest, 2017) zenei szakíró, karvezető, költő, egyetemi magántanár (Művelődési Minisztérium Zenei Osztály; Műszaki Egyetem és ELTE Tanárképző Főiskola, Budapest);

 

Gábor Éva (Felsővisó, 1924. április 13. – 1998) ének-zenetanár,népzenegyűjtő. (Lajtha László Népzenekutató Csoportja-munkatárs; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola-hangképző tanár, Szeged);

 

Gafni Miklós / Vári-Weinstock (Tiszacsege, 1924. július 6. – New York, 1981. május 15.) énekművész-tanár. 1945 ellőtt a budapesti Operaházban énekelt. 1945-ben Amerikában telepedett le. Tagja volt a New York-i Metropolitan Operának;

 

Geiger István (Madaras, 1924. július 25. –) trombitaművész-tanár. (Művelődési Ház, Madaras; Állami Zeneiskola madarasi kihelyezett tagozata; ifjúsági fúvószenekarok vezetője);

 

Gencsy Sári (Debrecen, 1924. augusztus 16. – Budapest, 2008. május 6.) operaénekesnő, tanár. Az Operaházban 1950-ben debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto című operájában. 1975-ben vonult vissza. Nyugalomba vonulása után szinte haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem énektanáraként tevékenykedett;

 

Gergely Gyula (Budapest, 1924. november 22. –) karnagy, rézfúvósművész-tanár, hangszerelő (Magyar Állami Operaház-zenekari művész; Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola-rézfúvós tanár; Fővárosi XV. kerületi Zeneiskola rézfúvós zenekara-karnagy);

 

Gyulai Gaál János (Budapest, 1924. április 28. – Budapest, 2009. február 12.) zeneszerző-karmester. 1941-ben első díjat nyert a debreceni Hubay-versenyen. A Magyar Állami Hangversenyzenekarban helyezkedett el hegedűsként, majd a Budapesti Operettszínház korrepetitora lett. 1959-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol a Bartók-terem zenei vezetője (gyakran zenei rendezője is) volt. Itt kezdett karmesterként és hangszerelőként is tevékenykedni. Számos musical, filmzene és színpadi kísérőzene mellett ő írta Kovács Kati 1966-os, fesztivál győztes dalát (Nem leszek a játékszered);

 

Horti Gábor (Budapest, 1924. június 11. –) hegedűművész-tanár (Szabolcsi Bence Zeneiskola-hegedűtanár; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-gyakorlatvezető tanár);

 

Dr. Kálmánfi Béla (Budapest, 1924. július 28. – Budapest, 1988. március 28.) ének-zenetanár, szakfelügyelő (Óvónőképző Intézet és Általános Gimnázium, Püspökladány-igazgató, karvezető, ének-zenetanár; Tanítóképző Főiskola, Esztergom-ének-zenetanár);

 

Kiss Ilona (Kisiklós, 1924. február 18. – 2004. július 26.) énekes-színész, tanár. Pályáját 1939-ben Kolozsvárottkezdte, majd 1949-1959 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt;

 

Konrád György (Szeged, 1924. október 18.) hegedűművész-tanár, kamaramuzsikus. 1951-76 között a Székesfővárosi Zenekar, majd utódja, a Magyar Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamának vezetője. 1976-tól a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1980-tól a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezetője. 1959-től a Tátrai vonósnégyes tagja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éveken át tanított kamarazenét, illetve brácsát. 1983-tól másfél évtizeden át rendszeres közreműködője volt a Budapesti Fesztiválzenekar hazai és külföldi hangversenyeinek. Jelenleg is aktív résztvevője zenei életünknek!

 

Kovács Imre (Nádudvar, 1924. augusztus 29. – Budapest, 2008. július 7.) fuvolaművész-tanár. Négy évtizeden át volt az Állami Hangversenyzenekar megbecsült tagja. 1948-tól 1972-ig I. fuvolán játszott, majd 1988-ig ütőhangszeresként és cimbalomművészként, valamint fúvós korrepetitorként működött az együttesben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Budapesti Tagoztatán és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola legendás fuvola- és kamnarazene tanára volt;  

 

Dr. Krizsán Zoltán (Fülek, 1924. január 6. –) zenekari hegedűművész-tanár (SZOT Szimfonikus Zenekar; Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami Hangversenyzenekar-zenekari felügyelő is, Magyar Kamarazenekar);

 

Lakatos György (Budapest, 1924–) hegedűművész, prímás. Rados Dezső zeneakadémiai tanárnál szerzett magasabb fokú zenei képesítést;

 

Lakatos Sándor (Budapest, 1924. december 17. – Budapest, 1994. május 24.)  cigányprímás, a Népművészet mestere;

 

Lőrincz Edith (Budapest, 1924– ) hegedű- és brácsaművész-tanár. 1949-ben a Rádiózenekar tagja lett, de adott szólóhangversenyeket is. 1957-ben a Philharmonia Hungarica alapító tagja, mint szólóbrácsás. A Romor-kvartett tagjaként is számos hangversenyen játszott. 1967-ben Kölnben telepedett le, ahol 1970-től a Városi Konzervatóriumban tanított;

 

ifj. Magyari Imre (Budapest, 1924. július 28. – Karcag, 1980. augusztus 6.) hegedűművész-tanár, zenekar-alapító, a 20. század első felében a világszerte egyik legismertebb magyarországi prímása. Friss diplomásként 1948-ban lett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának a tagja. Az 1950-es években elejétől népdalfeldolgozásokat készített, és régi verbunkosokat hangszerelt a rádió számára;

 

Martzy Johanna (Temesvár, 1924. október 26. – Rüschlikon, 1979. augusztus 13.) hegedűművész-tanár. 1948-ban elhagyva Magyarországot, a svájci Glarusban telepedett le;

 

Márton Gábor (Hajdúszoboszló, 1924. december 20. –) ének-zenetanár (Kunpálhalmi Általános Iskola, Debrecen; Általános Iskola, Hajdúszoboszló; Hajdú-Bihar megyei Tanács VB, Debrecen-főelőadó; Debreceni Csokonai Színház-személyzeti vezető; Debreceni MÁV Zenekari Főnökség-zenekari igazgató);

 

Mátyás Mária (Hajdúdorog, 1924. szeptember 23. – Budapest, 1999. szeptember 12.) operaénekesnő-tanár. Az Operaházban 1946-ban debütált. Magánénekesként tevékenykedett 1980-ig;

 

Meizl Ferenc (Bácsbokod, 1924. február 11.) zenekari klarinétművész-tanár, kamaramuzsikus (1947-49. Budapesti MÁV Szimfonikusok-zenekari tag; 1949- Magyar Állami Operaház-szólóklarinétos; 1955-67 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-klarinéttanár; 1967- Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Zeneiskola Tanárképző Intézet Budapesti Tagozat klarinéttanára; 1954- a Budapesti Fúvósötös tagja);

 

Mérei Ferenc (1924–) nagybőgőművész-tanár. 1942 és 1947 között a Székesfővárosi Zenekar, majd 1947-től a budapesti Operaház zenekarának tagja volt. 1953-tól a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában is közreműködött;

 

Dr. Mihálka György (Kölcse, 1924. április 22. Szeged, 2008. augusztus 6.) főiskolai tanár, karnagy. Tanári pályáját Fehérgyarmaton kezdte, majd Szegeden előbb az Alsóvárosi Általános Iskolában, később a tanítóképzőben tanított. Ezután a Tömörkény István Gimnáziumba került, ahol több tárgyat is oktatott, és az énekkar vezetése is a feladatai közé tartozott. 1973 és 1992 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszékének karvezetés tanára, az európai hírű I. számú női kar karnagya volt. Nyugdíjba vonulása után megkapta a Magister Emeritus Professori címet. Élete utolsó négy évében a Tetz Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójaként segítette a ceglédi ifjúság kulturális nevelését;

 

Mózsi Ferenc (Pozsony1924május 3.) szlovákiai magyar író és zenepedagógus, zeneesztéta, pedagógiai szakíró. Komáromban pedagógiai iskolai tanár, majd minisztériumi főhivatalnok Pozsonyban, később tanszékvezető egyetemi tanár lett. A neveléstudomány kandidátusa fokozatot 1973-ban szerezte meg,

 

Mura Péter (Budapest, 1924. június 21. – Budapest, 2009. december 28.) karmester, tanár. 1942-től 1944-ig az OMIKE művészakció operakorrepetitoraként tevékenykedett. Az egyesület a Pesti Izraelita Hitközség Wesselényi utcai Goldmark-termében rendszeres színházi és operaelőadásokra kapott engedélyt. 1945 és 1950 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1950-től 1953-ig a Gördülő Opera zenei vezetője, majd 1953 és 1957 között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, ahol ő szervezte meg az operatársulatot. 1957–1958-ban a Varsói Állami Opera karmestere, 1958-tól 1961-ig a bytomi Sziléziai Állami Opera karmestere és a Katowicei Zeneakadémia tanára. 1961-ben a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapítója, 1984-ig igazgató karmestere, 1984 és 1987 között az Operaház karmestere, 1986-tól a Zeneakadémia tanára (idegen nyelvű szerepgyakorlat, kamaraének, korrepetició, operaegyüttes-gyakorlat);

 

Dr. Murányi Róbert Árpád (Burg, 1924. június 7. – Budapest, 2002. június 13. ) zenetörténész, karnagy, orgonaművész, tanár. 1952-től 1974-ig tanárként működött, 1974-től az Országos Széchényi Könyvtár Zenei Gyűjteményének tudományos főmunkatársa, majd 1981-től ugyanott osztályvezető;

 

Pados Jenő (Tatabánya, 1924. október 15. –) oboaművész-tanár (Székesfővárosi Zenekar; Magyar Állami Operaház; Budapesti MÁV Szimfonikusok);

 

Pándi Marianne (Budapest, 1924. augusztus 30. – Budapest, 2009. szeptember 12.) zenetörténész, felelős szerkesztő. 1958 és 1987 között az Országos Filharmónia műsorfüzeteit szerkesztette, 1969–1984 között a Hungarian Music News felelős szerkesztőjeként dolgozott. Szerkesztői és kritikusi munkásságát jelentős monográfiák írása és fordítása kísérte. Országos népszerűségét Pándi Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki, melynek kötetei 1972-től kezdve jöttek ki, legújabb kiadása pedig 2005-ben jelent meg;

 

Pethes Iván (Budapest, 1924. augusztus 4. – Budapest, 1980. január 20.) zeneíró, tánctörténész, könyvtártudományi kutató, tanár. 1945 után a Magyar Rádióhoz került; 1947-ig zenekari fagott-játékosként, majd 1951-ig forgatóként, később technikai szerkesztőként dolgozott. 1957-ig az MTA és a Népművelési Intézet munkatársa, majd tánctörténeti kutatással foglalkozott. 1957-ben újjászervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola könyv- és kottatárát, 1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályának vezetője;

 

Ránki Lili (Budapest, 1924. március 11. –) zongoratanár-szakfelügyelő (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Színház- és Filmművészeti Főiskola; Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola; Fővárosi Pedagógiai Intézet-zongora szakfelügyelő; Continuo Alapítványi Zeneiskola);

 

Ribáry Antal /gyakran: Ribári/ (Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992. április 24.) zeneszerző-zenetanár;

 

Rudolf Péterné Dániel Katalin (Budapest, 1929. május 23. –) középiskolai ének-zenetanár (Hámán Kató Gimnázium, Budapest; Áldás utcai Általános Iskola, Budapest; Tanítóképző Főiskola Óvónőképző Tagozat, Budapest);

 

Starker János (Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, 2013. április 28.) gordonkaművész-tanár. Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945–1946) és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között. 1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948– 1949, Doráti Antal vezetésével), a Metropolitan Operaház (1949–1953), majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958), 1958-tól haláláig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője volt.1962-ben a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták;

 

Szabó Tivadar (Jászárokszállás, 1924. április 17. –) ének-zenetanár, kántortanító, (1. sz. Általános Iskola, Gyöngyös; Állami Zeneiskola, Gyöngyös -igazgató is; Ének-Zenei Általános Iskola, Heves);

 

Szalatsy István (Budapest, 1924. december 25. –) az 1990-es években halt meg, melynek időpontja ismeretlen) karmester. 1955-ben lett a szegedi Nemzeti Színház tagja, ahol a következő évben Verdi Álarcosbál c. operájának dirigálásával debütált karmesterként. 1982-ben történt visszavonulásáig a színház legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott dirigense volt;

 

Szebenyi János (Budapest, 1924. május 10. – Budapest, 2019. június 24.) fuvolaművész, tanár. 1948-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1945- 1957 között volt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása.1957 - 1984.-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar első fuvolása. 1970 - 1990 között tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. 7 önálló lemeze és 6 CD lemeze jelent meg. Ismeretlen 18.sz.-beli fuvolaversenyeket fedezett fel és adott közre.

 

Szenes Iván (Budapest, 1924. április 25. – Budapest, 2010. szeptember 13.) író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző. Statisztikák és az Artisjus 2000-es kimutatása szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője;

 

Dr. Szentjóbi Miklósné Prockl Magdolna (Budapest, 1924. december 17. –) zenekari hegedűművész-tanár (Szakszervezeti Zenekar; Kaposvári Csiky Gergely Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar);

 

Dr. Szőnyi Erzsébet (Budapest, 1924. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett zeneszerző, karvezető, zenepedagógus. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, ahol Sztojanovits Adrienne tanítványa volt. 1942–47 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és karvezetést. Olyan legendás hírű tanárok óráit látogatta, mint Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947–48-ban a párizsi Conservatoire növendékeként Tony Aubinnál, Nadia Boulanger-nál, illetve Olivier Messiaennál tanult. 1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Éveken át vezette a Szilágyi Erzsébet Gimnázium leánykórusát. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) elnökségi tagjává választották. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke, később elnöke és a Bárdos Lajos Társaság társelnöke. 1992–96-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke és a Kóta tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét;

 

Tardos Péter (Berettyóújfalu, 1924. augusztus 15. – Budapest, 1984. október 25.) újságíró, zeneszerző, dalszövegíró, humorista, rádiós-televíziós szerkesztő. 1945 után a Magyar Távirati Irodánál dolgozott, később a Magyar Rádió zenei osztálya szerkesztője. A Csak fiataloknak és a Tánczenei koktél című műsorokat szerkesztette, dolgozott a Magyar Televíziókönnyűzenei műsorainak kialakításán is. Az Ifjúsági Magazin Beat-pop-rock rovatát, valamint a Magyar Rádió zenés műsorait is szerkesztette. Szerzője több táncdalnak, táncdalszövegnek, szerzői nagylemeze halála előtt, 1984-ben jelent meg. Az 1950-1960-as években az angol nyelvű táncdalok magyar szövegét ő írta. (Régimódi Kislány, Azok a szép napok...) A kenguru című film több számának zeneszerzője illetve szövegírója volt;

 

Tornyos György (Jászberény, 1924. július 24. – Budapest, 1997) zeneelmélet-tanár, zeneszerző, karnagy (Líceum és Tanítóképző Intézet, Jászberény- szolfézs- és zeneelmélettanár; Ganz-Mávag Művelődési Központ Női Kar és Acélhang Férfikar-zongorakísérő és vezető karnagy; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola-elmélettanár);

 

Vadas Kiss László (Tét, 1924. május 31. – Szentendre, 1999. november 2.) operaénekes-tanár. 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1958-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1970-ben pedig a Magyar Állami Operaház szerződtette;

 

Valusek Béla (Vértesszőlős, 1924. január 5. –) zenekari trombitaművész-tanár (Pénzügyőr Zenekar; Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen-tanár; Fővárosi Operettszínház Zenekara; Magyar Állami Hangversenyzenekar);

 

Varga László (1924–) gordonkaművész, tanár. Varga László 1924-ben született. Adolf Schiffer növendéke volt a budapesti Zeneakadémián, majd annak visszavonulása után Zsámboki Miklós és Kerpely Jenő tanították. Kamarazenét ő is Weiner Leó osztályában tanult, Banda Edével együtt még különórákat is kaptak tőle partitúraolvasásból, analízisből. 1944 novemberében a német megszállás alatt a budapesti gettóban egy úgynevezett „védett házban” Weiner – a nem sokkal korábban befejezett – “Elemző összhangzattan”-át magyarázta, tanította neki. 22 éves korában lett –mestere beajánlására – a Léner kvartett tagja. A vonósnégyes megszűnése után New Yorkba ment, de mivel csak hat hónapnyi várakozási idő után kaphatott állandó tartózkodási és munkavállalási engedélyt, egy gazdag patrónus házához járt hetente kamarazenélni. Olyan nagy nevekkel ismerkedhetett meg és muzsikálhatott együtt, mint Isaac Stern, Heifetz, Milstein, Pjatigorskij, Primrose, Bernstein és mások. A szakszervezeti tagság megszerzésével, sikeres próbajáték után 24 évesen - a New York City Opera, majd 27 éves korától a New York-i Filharmonikusok szólócsellistája lett, – Leonard Rose utódjaként, Dimitri Mitropoulos és Leonard Bernstein igazgatósága alatt.Varga László évekig élt Nyugat-Európában és Dél-Amerikában is turnézott a Léner vonósnégyes tagjaként. 1948 augusztusában az USÁ-ba ment és két évre a New York City Opera Company, aztán a New-York Philharmonic Orchestra szólócsellistája lett. Sokat koncertezett kamaraművészként is. Évekig tanított a San Francisco State University cselló tanszakán;

 

Várhelyi Endre (Hódmezővásárhely, 1924. június 25. – Budapest, 1979. július 27.) operaénekes-tanár;

 

Zentai Anna (Budapest, 1924. június 29. – Budapest, 2017. január 29.) szín- és énekművész, tanár. 1950 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, később szabadfoglalkozású művésznőként dolgozott;

 

90 éve született

Dr. Ábrahám Imre (Nyúl, 1929. október 23. –) általános és középiskolai tanár, helytörténész, nyelvész, könyvtáros, zenepedagógus,és karnagy, Pannonhalma díszpolgára. A hatvanas években igazgatóként fellendítette a Művelődési Ház tevékenységét, ahol irodalmi színpadot szervezett, majd a nyolcvanas években értelmiségi kört hozott létre. 1990-ben megalapította és vezette a Cantate Kamarakórust;

 

Antal György (Budapest, 1929. január 11. – Budapest, 2006. július 10.) harmonikaművész-tanár 1950-től 63-ig harmonikát tanított a Steinitz Zeneiskolában, később pedig 1971 és 1983 között a Csepeli Zeneiskolában, valamint a Sashalmi Munkaközösségi Zeneiskolában. 1946 és 1950 között a Magyar Rádió szólistája, játszott Herrer Pál, Jáki-Tóth Pál és Horváth István László zenekarában. 1958-63 között Turán László zenekarának tagja, mellette saját zenekart is vezet. 1975-től 1994- ig az Országos Zenepedagógus Szakosztály Harmonika Tagozatának, később a ZETA Harmonika Tagozatának vezetője;

 

Antal Lívia (Budapest, 1929. július 10. – 2001) hangversenyénekes-tanár. Mint az Országos Filharmónia szólistája számos magyar művet mutatott be;

 

Aracsi László (Hódmezőúvásárhely, 1929. október 27. –) középiskolai énektanár, karvezető, ny. főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola elmélettanár és igazgató helyettes, Szeged; Szegedi Tudományegyetem Zenei Intézete); Aszódi Ferenc (Budapest, 1929. augusztus 6. – Los Angeles, 2005. július 2.) jazz-trombitaművész, tanár; Bartáné Szőllősi Olga (Valjatino, 1929. október 23.–) zongoratanár-korrepetitor (Zeneiskola-Ungvár; Fővárosi XVIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Bartha Alfonz (Madaras, 1929. október 13. – Budapest, 2013. április 2.) operaénekes-tanár. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház tagja, 1959-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Dr. Bartha Ferencné Vizeli Katalin (Debrecen, 1929. április 21. –) hegedűművész-tanár (Csepeli Állami Zeneiskola; Simonffy Emil Zeneiskola-tanszakvezető és főiskolai gyakorlatvezető);

 

Belohorszky Károly (1929 – Budapest, 1976. március 26.) rádiós zenei szerkesztő;

 

Borsányi Gábor (Kajászó, 1924 Tapolca, 1988) középiskolai ének-zenetanár, gimnáziumi igazgató-helyettes, zeneiskolai igazgató. 1948-52-ig a pápai Református Kollégium tanára volt, egyházzenét, zenetörténetet oktatott. 1956-61-ig gimnáziumi tanárként dolgozott Tapol­cán, közben biológia szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett az ELTE-n. 1961-71-ig a Batsányi Gimnázium igazgatóhelyettese, és az énekkar vezetője. Ő volt a tapolcai zeneiskola alapítója és első igazgatója (1971-86);

 

Breitner Tamás (Budapest, 1929. április. 13.– Pécs, 1991. március 26.) karmester, zeneigazgató. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt;

 

Dr. Buzás Zoltán (1929. szeptember 12. –) tanár, megyei tanulmányi felügyelő, iskolai csoportvezető, zeneiskolai főelőadó (Heves megyei Tanács VB);

 

Csányi "Matyi" Mátyás (Budapest, 1929 – Augsburg, Németország, 1980) jazzhegedűs, gitáros, tanár;

 

Dr. Dégi Lászlóné (Miskolc, 1924) zenekari hegedűművész-tanár. Pályafutását Szentesen kezdte, s 1954-57-ig a zeneiskola tanára és első igazgatója volt. Később ismét Miskolcra került;

 

Fodor András /1947-ig: Fodor Andor/ (Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.) költő, zenei-és esszéíró;

 

Fukász György (Rákospalota, 1929. július 4. –Budapest, 1994. május 20. ) fiolozófus, a filozófiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1969). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanársegéde (1952–1953), tanszékvezető egy. adjunktusa (1953–1954), az ELTE Lenin Intézet Filozófia Tanszék egy. docense (1954–1957), és a Tanszék vezetője (1956–1957). A Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztály Marxizmus-Leninizmus Oktatása Osztályának főelőadója, később osztályvezetője (1957–1965), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanszékvezető főiskolai tanára (1965–1984);  

 

Fülemile Tibor (Budapest, 1929. október 11. – Budapest, 2011. december 1.) fagottművész-tanár, a Magyar Fúvósötös tagja. Többek között a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Mihály András által alapított Budapesti Kamaraegyüttes szólistájaként dolgozott. 1983- 2006 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, egyetemi docense, majd professor emeritusa volt;

 

G. Horváth József ( 1929 – 1997) budapesti zenetanár, karnagy;

 

Gajodi Sándor (Szeged, 1929. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár. (Szegedi Nemzeti Színház zenekara-szólamvezető, Szegedi Szimfonikus Zenekar – szólamvezető; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged; Szegedi Kamarazenekar);

 

Gergelyné Kottler Márta (Budapest, 1929. május 29. –) zenekari brácsaművész-tanár (Honvéd Művészegyüttes-szólamvezető; Állami Operaház Zenekara; Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara);

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –1941) zongoraművész-tanár. 1910-től 1920- ig a pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Halkovics János (Törökszentmiklós, 1929. november 1. –) ének-zenetanár, karvezető, népzenekutató, szerkesztő (Magyar Rádió népzenei szerkesztőség h. vezető; népzenegyűjtő; Kertészeti Egyetem Kórusának karnagya; az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes Népi Zenekarának vezetője);

 

Halmos István (Budapest, 1929 –) az irodalomtudományok kandidátusa (1960), az MTA Népzenekutató Csoportjának, ill. a Zenetudományi Intézet főmunkatársa;

 

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. október 1. – Budapest, 1982. november 24.) operaénekes, színésznő. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951-ben debütált az operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben lírai szerepeket énekelt, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában;

 

Hidi Péter (Budapest, 1929. november 30. –) hegedűművész-tanár. 1949-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1958-tól hangversenymestere. 1972-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének vonósnégyes- és kamarazene-tanára;

 

Hubbes Walter, álneve Elek János (Brassó, 1929. március 19. – Stuttgart, 2008) zeneszerző, zenei író, karmester. Tanulmányait bukaresti Zeneakadémián fejezte be, ahol zeneszerzést, vezénylést is tanult, zenetanári oklevelet szerzett (1964). Közben 1950-től Kolozsvárt munkáskórusokat és népi zenekart vezetett; 1955-ben Marosvásárhelyen telepedett le, ahol egy évig a Népi Alkotások Házának szakirányítója, majd 1956 és 1970 között az Állami Székely Népi Együttes karmestere. 1970-től 1972-ig Sepsiszentgyörgyön vezetett népi együttest;

 

Illés András (Nagykálló, 1929. július 24. –) ének-zene és pedagógia-tanár (Tanítóképző Intézet, Kisvárda-ének-zenetanár; Felsőfokú Tanítóképző, Nyíregyháza-intézeti tanár; Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza - főiskolai docens);

 

Jakab Zoltán (Pestszentlőrinc, 1929. január 6. –) zongoratanár, főiskolai tanár (Állami Zeneiskola, Zalaegerszeg; Pedagógiai Főiskola, Pécs-adjunktus, majd tanszékvezető; Budapest Táncegyüttes-zenei vezető);

 

Kállay Géza (Budapest, 1929. október 29. – Budapest, 1982. március 28.) hegedűtanár, fővárosi szaktanácsadó és pedagógiai felügyelő. Pedagógiai tevékenységét 1959-ben a Fővárosi 3. sz. körzeti zeneiskolában kezdte. 1963-tól szakfelügyelőként is tevékenykedett. 1968-tól a budapesti III. ker.-i Állami Zeneiskolában tanított;

 

Kármán Vera / Halász Ferencné / (Budapest, 1929. április 16. – Budapest, 2007. május 26.) zenekari hegedű- és kamaraművész. 1951 és 1996 között volt Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja, az utolsó két évtizedben az 1. hegedű szólamvezetője. Játszott a Várkonyi Vonósnégyesben és 1957-től, alapító tagként a Magyar Kamarazenekarban; Kertész István (Budapest, 1929. augusztus 28. – Herzliya, 1973. április 16.) karmester. 1947-től 1950-ig a Magyar Állami Operaház karmestere volt. 1953- tól 1955-ig Győrben volt karmester, ezt követően 1957 elejéig a budapesti Operaház alkalmazta, az 1952/53-1956/57 között tanévekben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (karmesterképzés, korrepetíció) is dolgozott. Az 1956-os forradalom leverése után családjával együtt elhagyta Magyarországot, majd a Hamburgi Szimfonikus Zenekar és a Hamburgi Állami Operaház vendégkarmestere lett. 1960-ban meghívást kapott az Augsburgi Opera főzeneigazgatói posztjára. 1961-ben meghívták a Salzburgi Ünnepi Játékokra is. Az Izraeli Filharmonikus Zenekarral 1962 márciusában kezdődött a kapcsolata, a Tel-Avivi Mann Auditóriumban adott hangversennyel. 1964-ben a Kölni Operába kapott zeneigazgatói kinevezést. Kölni igazgatói státusza fenntartásával 1965-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett, és egyúttal a Covent Garden vendégkarmestere is. 1973-ban a Bambergi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett;

 

Keszler Pál (Budapest, 1929. június 22. –) harsonaművész-tanár, színházigaz- gató. 1962–1977 között az Országos Rendező Iroda igazgatója, 1977–79-ben vezető beosztásban dolgozott a Művelődési Minisztériumban. 1979-től 1990-ig a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt;

 

Dr. Kokas Klára (Szany, 1929. április 24. – Arlington, 2010. február 7.) zenepedagógus és zenepszichológus. Kutatási területei voltak: zenepedagógia, zenepszichológia, zeneterápia. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és karvezető szakán végzett 1950-ben. Később az ELTE pedagógiapszichológia szakos hallgatója (1965 és 1970 között) lett, ahol egyetemi doktorátust is szerzett. Szombathelyen általános iskolában, majd a Tanítóképző Intézetben, később a Münnich Ferenc Nevelőotthonban tanított. 1970-ben kijutott Bostonba (Massachusetts állam), az első amerikai Kodály Musical Training Institute-ba. 1973-tól a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense, s Európa és Amerika és Ausztrália számos helyére hívták meg vendégprofesszornak. 1989-től az Agape Zene Életöröm Alapítvány vezetője volt, a Kokas-módszer egész iskolát teremtett. Könyveit több nyelven közreadták, filmjeivel, videó-műsoraival is sikereket aratott. Kokas Klára volt az egyik legszínesebb egyéniség Kodály tanítványai közül, aki a Mester módszerét saját tapasztalatai, élményei alapján forradalmi irányba fejlesztette tovább a zene, a mozgás, a személyiség és a közösség négyszögében. Életében nagyon fontos szerepet játszott Kecskemét. 1973 és 1989 között a Kodály Intézet docenseként tanított a hírős városban, és a kezdetek óta kurzusokat tartott;

 

Kovács Andor (Budapest1929június 4. – Budapest, 1989július 11.) gitárművész, zenetanár, zenekarvezető. Az 1940-60-as évek dzsesszzenéjének egyik meghatározó, virtuóz muzsikusa volt;

 

Kovács Gyula (Budapest, 1929. december 27. – Budapest, 1992) korának legvirtuózabb jazz-dobosa volt. A hazai jazzélet összes legendás alakjával játszott együtt, részt vett külföldi fesztiválokon, tanítványai között volt több mai élvonalbeli zenész is. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán;

 

Kovács Ferenc (Budapest, 1929. április 1. –) zenekari trombitaművész-tanár (Miskolci Nemzeti Színház; Postás Szimfonikus Zenekar-szólamvezető);

 

Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. – Marosvásárhely, 1994november 1.) orgonaművész, zeneszerző. Marosvásárhelyen a Filharmónia orgonistája (1955-57), majd igazgatója (1959-66), a rádióstúdió zenei szerkesztője (1957-59), a Tanárképző Főiskola zene szakán adjunktus (1966-74);

 

Kobulej Emil (1929-2004) zeneművészzenetudószenepedagógus;

 

Kulka János (Budapest, 1929. december 11. – Stuttgart, 2001. október 19.) karmester, zeneszerző, tanár;

 

Kutasy Ferenc (Mogyoród, 1929. szeptember 22. –) zongorista, korrepetitor, karmester (Vegyipari Szakszervezetek Zenekarának karmestere, Magyar Jégrevű - korrepetitor karmester; Magyar Rádió zenei munkatársa);

 

Dr. Láng Ferencné Janota Erna (Torda, 1929. január 18. –) zongoratanár (Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr);

 

Láng Gusztáv (Szarvas, 1929. szeptember 26. – zongoraművész-tanár (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Szarvas-igazgató is; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba; Békés megyei zeneiskolák szakfelügyelője; Szarvas város Kamarazenekarának vezetője);

 

Maácz László (Endrőd, 1929. október 30. –  Budapest 1998. április 17.) néptánc-kutató. A Néprajzi Múzeum segédmuzeológusa, az Állami Népi Együttesnél néprajzkutató, lektor, a Művelődési, majd Kulturális Minisztérium munkatársa, a Táncművészet c. folyóirat szerkesztője;

 

Mán György (Budapest, 1929. január 6. –) zenekari hegedűművész-tanár (Bagdadi Szépművészeti Intézet - brácsa szólamvezető; Bagdadi Balett és Zeneiskola-karmester is; Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Budapest-zenekari karmester is; Singapore Szimfonikus Zenekar - brácsa szólamvezető-helyettes);

 

Dr. Márkusné Natter-Nád Klára (Budapest, 1929. augusztus 18.) középiskolai ének-zenetanár, karvezető, zenei szerkesztő (Fővárosi VI. kerületi Általános Iskola és a Fővárosi 1. sz. Körzeti Zeneiskola; Fővárosi II. kerületi Ének-zenei Általános Iskola; Tankönyvkiadó Vállalat-felelős szerkesztő; Bárdos Lajos Társaság vezetőségi tagság; Kodály Társaság Hírei-felelős szerkesztő; a KÓTA c. folyóirat állandó munkatársa);

 

Márton József (Budapest, 1929. október 1.–) zenekari ütőhangszeres művésztanár (Honvéd Művészegyüttes; Magyar Állami Operaház Zenekara; Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara);

 

M. Mátés Katalin (Somogyszentmiklós, 1929. június 19. –) énekművész-tanár (Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola-énektanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-énektanár);

 

Mocsár Sándor (Demecser, 1929. december 29. –) zenekari hegedűművész-tanár (Állami Zeneiskola, Nyíregyháza-tanár; Weiner Leó Állami Zeneiskola, Kisvárda-tanár; Szabolcsi Szimfonikus Zenekar-zenekari művész);

 

Mohayné Katanics Mária (Baja, 1929. április 20. – Budapest, 2017) középiskolai ének-zenetanár, karnagy. 1952 és 1959 között a Cinkotai Tanítóképző, 1959-től 1972-ig a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 1972 és 1984 között a budapesti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola karnagya, énektanára. 1960-tól a Zeneművészeti Főiskola Gyakorló Iskolájának vezető tanára, 1984-től a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola vezető tanára. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az 1987/88. tanévben karvezetést tanított. 1959-ben megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart;

 

Molnár Zoltán (Pécel, 1929. július 14. –) harsonaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szolnoki Szigligeti Színház Zenekara; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa-ütőhangszereket is tanított);

 

Németh Alice (Sopron, 1929. augusztus 13. –) énekművész-tanár. 1956-tól a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1963–1970 között az Országos Filharmónia szólistája. 1970-től a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese;

 

Dr. Nemcsik Pál Lőrinc (Ókécske, 1929. február 16. –) ének-zenetanár, történelemtanár (105. sz. MTH intézet, Járdánháza; Általános Iskola, Borsodnádasd – ugyanott gyűjteményvezető is. 1980-ban már megyei szaktanácsadó az ének-zene terén. 1968-tól a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa;

 

Nyoczas József ( 1929 – Zirc, 1984. június 25.) ciszer ének-zenetanár, karnagy-képlár;  

 

Oromszeginé Maucha Márta (Budapest, 1929. március 31. – 1991) fuvolaművész, zenepedagógus (Állami Zeneiskola, Mátészalka; Váci Állami Zeneiskola nagymarosi kihelyezett tagozata; Körzeti Állami Zeneiskola, Szob- tanszak- és tagozatvezető is);

 

Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8.) operaénekes, színész, rendező. A Honvéd Művészegyüttes férfikar szólistájaként kezdte énekművészi pályáját. 1957-1979 között az Operaház magánénekese volt. 1979 óta súlyos betegsége miatt lett nyugdíjas. 1980-1986 között szerződéses operaénekes volt. Életpályája alatt sok új magyar opera ősbemutatóján szerepelt. Sokoldalú énekes, kiváló színészi adottságokkal;

 

Pataki György (Csépa, 1929 – 2013. április) ének-zenetanár, karnagy volt Csépán;

 

Profant István ( Miskolc, 1929.október 7. –) zenetanár, karnagy, hegedű- és szolfézstanár, zenekari hegedűművész. Munkahelyei: 1951-53 Honvéd Művészegyüttes-zenekari művész; 1954-71 Fővárosi Zeneiskola Szervezet 8. sz. körzet-szolfézstanár; 1971-75 Prenzlau  Városi Zeneiskola-hegedű és zeneelmélettanár; 1971-75 Estradenorchester, Prenzlau-zenekari művész; 1975-Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola-hegedűtanár; 1975 Fővárosi Operettszínház-zenekari művész;

 

Reményi Jánosné szül. Soltész Mária Éva  (Miskolc, 1929. szeptember 13. – Budapest, 2010. április 10.) zeneiskolai zongoratanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc-gyakorlóiskolai tanár is);

 

Ruha Rudi (Hajdúnánás,1929. október 19.) prímás, tanár, szakszervezeti vezető;

 

Idősebb Sapszon Ferenc (Szeged, 1929. december 14. – Budapest, 2011. augusztus 4.) karnagy, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) tiszteletbeli elnöke. 1966-tól 1990-ig a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója. 1957-től az Országos Filharmónia ösztöndíjas karnagyaként dolgozott az Állami Férfikarnál. 1958-ban a Rádióénekkarhoz került, amelynek előbb korrepetitora, 1964-től karnagya, majd 1966-tól karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni konzervatóriumának karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként dolgozott. Pályája elejétől vezetett amatőr kórusokat;

 

Seres István (Kolozsvár, 1929. augusztus 17. – Budapest, 1987. március 21.) zenetanár, dramaturg. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskolán muzikológus tanár. 1973-tól az Országos Filharmónia dramaturgja, 1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozatának adjunktusa volt;

 

Stanics Béla (Budapest, 1929. február 20. –) hegedűtanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged-igazgató helyettes is);

 

Szabó Zsuzsa (Budapest, 1929. augusztus 1. –) zongoraművész-tanár (Országos Filharmónia-szólista; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-tanár);

 

Szalai József (Uzd-Borjád, 1929. december 24. – Budapest, 2014. június 23.) cimbalomművész-tanár (Országos Filharmónia-szólista). Gerencsér Ferenccel közösen alkotott cimbalomduó a 60-as évektől új hangzásvilágával, gazdag repertoárjával nagy lehetőségeket nyitott a cimbalom irodalmának bővítése terén;

 

Szalman Lóránt (Kolozsvár, 1929. szeptember 11. Marosvásárhely, 2007. április 12.) erdélyi karmester, zenei szakíró. A Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán végzett: zenetanári, karmester és kürt szakon szerzett oklevelet (1955). 1953–57 között a főiskola karvezetés szakán tanársegéd és a Kolozsvári Filharmónia tagja. Alapító karvezetője a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttesnek (1957), itt 1958–67 között karmester-igazgató. 1969-től nyugdíjba vonulásáig (1990) a Marosvásárhelyi Filharmónia karmestere, 1970–73 és 1978–83 között igazgatója;

 

Szarvady Gyula (Arad, 1929. szeptember 6. – Kolozsvár, 2001. április 29.) erdélyi zeneszerző, karmester. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett oklevelet (1953). Karmesteri pályafutása elsősorban a zenés színházhoz kapcsolódott, a kolozsvári Magyar Operánál korrepetitor, karigazgató (1953–62), majd Marosvásárhelyen az Állami Székely Népi Együttes vezető karmestere (1962–72), a Zenelíceum zenekarának vezetője (1962–72);

 

Székely András (Budapest, 1929. augusztus 5.) zenetörténész, szerkesztő, zenei rendező. 1957-92 Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (későbbi Quint), zenei rendező, szerződéses szerkesztő, 1974-97 Muzsika folyóirat 1984-88 olvasószerkesztő, 1988-97 h. főszerkesztő-helyettes, 1999-2009 Magyar Zene, szerkesztője, 1997-99 LFZF Szegedi Konzervatóriuma, főiskolai adjunktusa. Kutatási területe a régi zene előadása (XVIII. sz.). Több száz hanglemez zenei rendezője, producere, szerkesztője (pl. Bartók összkiadás, Hungaroton Antiqua), fordítói tevékenysége: Casella-Mortari: a mai zenekar technikája (1978), Telemann: Curriculum vitae (1996), L. Mozart: Hegedűiskola (1998), J. J. Quantz: Fuvolaiskola (2011). A Nemzetközi Telemann Társaság elnöke;

 

Székely Andrásné Bakonyi Klára (Budapest, 1929. június 14. –) hegedűtanár (Fővárosi XIII. Kerületi Állami Zeneiskola);

 

Teőke Géza (Budapest, 1929. március 20. – Budapest, 1989. június 30.) zongoraművész-tanár, zenetörténész 1953 őszétől egy évig Békéstarhoson, majd az iskola. megszüntetése után a szombathelyi zeneiskolában tanított 1981-ig;

 

Till Ottó (Budapest, 1929. június 30. – Budapest. 2011. szeptember 19.) karnagy, hegedű- és szolfézstanár, zeneiskolai igazgató. Élete fő munkásságának tekintette Óbudához kötődő zenepedagógiai tevékenységét. 1954-ben 25 évesen megalapította azt a zenekart, mely 1962-ben az Óbudai Kamarazenekar néven működött már az Óbudai Társaskör keretében, és amely számos hazai és nemzetközi sikert ért el az évtizedek folyamán. Az 1968-ban önállóvá vált III. kerületi zeneiskolának 1989-ig volt igazgatója, de más szakmai fórumoknak is tagja volt: így például a Parlando szerkesztőbizottságának és az Országos Zenepedagógiai Szakosztály titkárságának. 1989-ben, mint zeneiskolai igazgató nyugdíjba vonult, de a zenekar vezetésével nem hagyott fel. Hossuzú ideig tagja volt a Parlando szerkesztő bizottságának;  

 

Timár Imre (Siófok, 1929. október 2. – 2007. szeptember) karnagy. Tanulmányai befejezése után a Honvéd Művészegyüttesnél dolgozott. Tanári pályafutása elején a fővárosi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kórust szervezett, mely néhány év alatt az ország legkiválóbb leánykórusa lett. 1960- tól 1995-ig, nyugállományba vonulásáig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanított;

 

Trajtler Gábor (Budapest, 1929. május 12. –) orgonaművész-tanár. 1952-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1976-ig állt gyülekezeti lelkészi szolgálatban Cinkotán, majd a Deák téren. A zenei szakiskolában zeneszerzést tanult, majd a zeneakadémián az orgona szakot végezte el. 1959-ben Zalánfy Aladár utódjaként a Deák téri templom orgonistájának hívták. 1976-ban országos zeneigazgatói megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Evangélikus Énekeskönyv szerkesztése. Részt vett az 1986-os Agenda és a 2007-es Evangélikus istentisztelet – Liturgikus Könyv szerkesztésében. 2008-ig végezte egyházunk orgonáinak szakfelügyeletét. Vezető szerepet játszott az evangélikus kántorképzés megszervezésében. A rendszeres oktatás mellett 1994-ig igazgatta a Kántorképző Intézetet. 1967-től 2004-ig tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Munkájának gyümölcse az egyházzenei tanszék 1992-es megalakulása;

 

Valentsik István (Pestújhely, 1929. január 6. – Berettyóújfalu, 1986. augusztus 3.) ének-zenetanár, karnagy. A Fővárosi Zeneiskola Szervezetben szolfézst, majd Monoron harmonikát tanított és három évig a vecsési református gyülekezet kántora volt;

 

Varga Ferenc (Cegléd, 1929. május 20. – Budapest, 2013. január (ének-zenetanár, zenei szerkesztő (Tanítóképző Főiskola, Kecskemét; Magyar Rádió-zenei szerkesztő);

 

Vámos Ágnes (Budapest, 1929. július 29. –) operaénekes-tanár. 1949-től volt az Operaház magánénekese;

 

Vig Rudolf (Bogács, 1929. június 25. – Esztergom, 1983. március 10.) népzenekutató, karnagy, tanár. Az Állami Népi Együttes énekkari karnagyaként működött (1954-58). Az MTA Népzenekutató Csoport munkatársa (1958-1980), majd haláláig a Gorkij Könyvtár Zeneműtárának tudományos dolgozója;  

 

Vigh Lászlóné Petelei Magdolna (Konstanca, 1929. szeptember 3.–) magánénekés szolfézstanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Baja; bajai Városi Liszt Ferenc Énekkar – másodkarnagy);

 

Vikár László (Szombathely, 1929. június 8. – Budapest, 2017) népzenekutató, az MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa (1960–), igazgató helyettese (1891–), a zenetudományok kandidátusa (1960). A főiskola elvégzését követően Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait (1956–59), majd 1960–73 tudományos munkatárs és titkár a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában (1974-től MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztály), 1973-tól tudományos főmunkatárs, 1977–91 a Népzenei Osztály vezetője, 1981–84 az intézet igazgatóhelyettese, 1991-től tudományos tanácsadó. 1970 óta oktatott népzenét a Zeneművészeti Egyetemen, kezdetben óraadóként, később mint az intézmény adjunktusa, 1982–97 docense, 1997-től egyetemi tanára. 1985 óta a Calgary Egyetem (Kanada) előadója;

 

Vujicsics Tihamér (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.) zeneszerző, népzenegyűjtő. A szerb anyanyelvű magyar zeneszerző elsősorban a balkáni népek, így a szerbek népzenéjét gyűjtötte és népszerűsítette;

 

Zoltán Aladár /álneve: Homoródi Zoltán; szignója: -n.-r/  (Homoródszentmárton, 1929. május 31. – Marosvásárhely, 1978. július 9.) erdélyi zeneszerző, zeneíró, zenekritikus, szerkesztő, pedagógus,folklorista. Kezdetben kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzési (gyakornok, majd tanársegéd (1950–55); 1955–60 között a Művelődés munkatársa, szerkesztő, a zenei rovat vezetője;

 

85 éve született

Adorján József (Apc, 1934. március 11.) ének-, zenetanár, szakfelügyelő, zeneiskolai igazgató, karnagy-művészeti vezető;

 

Agócsy Erika /Horváth Gyuláné (Pécs, 1934. július. 27. – 2018. május 25.) szolfézstanár, karnagy. 1952-70 Állami Zeneiskola, Pécs, tanszakvezető szolfézstanár, 1970-80 Állami Zeneiskola, Sopron, tanszakvezető szolfézstanár, szakfelügyelő, 1980-87 Weiner Leó Állami Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest XI. kerület, vezető szolfézstanár. A zeneóvodai tanítás módszerének egyik megalkotója és a Pécsi Zeneóvoda vezető tanára; az ifjú zenebarát táborok egyik alapítója és vezetője, a Kodály-módszer egyik külföldi terjesztője elsősorban Olaszországban;

 

Dr. Almási István (Kolozsvár, 1934. december 8.) zenetanár, karvezető, zenetörténész. 2004 között népzenekutatóként a Kolozsvári Folklórintézetben dolgozott, 1992-től I. fokozatú tudományos főmunkatársi minőségben. 130 erdélyi és partiumi helységben közel 5000 vokális és hangszeres dallamot gyűjtött;

 

Bakó Imre (Polgárdi, 1934. december 10.) kürtművész (Szegedi Nemzeti Színház; Fővárosi Operettszínház; Stadttheater Freiberg);

 

Balásfai Attila (Budapest, 1934. május 23.) zongoraművész-tanár (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-kötelező zongoratárgy);

 

Bánrévy Antal (Budapest, 1934. november 14. – 2011.) zongoraművész-tanár. 1959-1960 Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-tanár; 1960- 1976 Pécs, Zeneművészeti Szakiskola, továbbá 1967- 1976 LFZF Zeneiskolai Tanárképző Intézet (ZTI) Pécsi Tagozat - zongora főtárgy-, módszertan-, esztétika-tanár; 1976 - 1985 LFZF ZTI Budapesti Tagozata - kamarazene (főiskolai docens); 1985- 2004 LFZF kamarazene (egyetemi adjunktus;

 

Bárdfalvi Ferenc (Székesfehérvár, 1939. június 8.) karvezető, zenetanár (TÜSZI temetői énekkar, Pécs, kórusvezető; Pécsi Nevelők Háza Kamarakórus; Színházi ügyelő-Pécsi Nemzeti Színház, múzeumi restaurátor);

 

Barth Márta (Budapest, 1934. július 23. – Budapest, 2018. október 15.) zongora- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár, zenei könyvtáros (Ceglédi Állami Zeneiskola; Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola; IX. kerületi általános iskolák);

 

Béres Károly (Mezősas, 1934. szeptember 23.) ének-, zene- és történelemtanár, a ceglédi zeneiskola ny. igazgatója, országos tanügyigazgatói szakértő;

 

Bicskei Géza (1934) zenész, zenetanár, harmonikaművész, cimbalomművész;

 

Borgulya László (Szarvas, 1934. június 3.) zeneelmélet-, szolfézs- és zongoratanár (Állami Zeneiskola, Sopron);

 

Boros Attila (Budapest, 1934. április 5.) zenei szerkesztő, műsorvezető, riporter, zenei író, karmester;

 

Buza Kiss Lajos (Budapest, 1934. május 9.) zenekari hegedűművész-tanár (Magyar Állami Operaház; Budapesti Filharmóniai Társaság; Dorog Állami Zeneiskola);

 

Devescovi Erzsébet (1934. június 19.) hárfaművész-tanár. 1957-92 Magyar Állami Hangversenyzenekar, 1989-Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, hárfatanár. Több zeneszerző hárfára írott művét Devescovi Erzsébetnek ajánlotta, és ezek ősbemutatója is az ő nevéhez fűződik: néhai férje, Járdányi Pál, Kalmár László és Székely Endre. Több éve ad rendszeresen koncerteket fiával, Járdányi Gergely nagybőgőművésszel;

 

Durkó Zsolt (Szeged, 1934. április 10. – Budapest, 1997. április 2.) zeneszerző, főiskolai tanár. Szabadfoglalkozású zeneszerzőként kezdte pályafutását, majd 1972 és 1977 között a Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta. 1982- től a Magyar Rádió vezető zenei lektora volt. 1987-ben alapítója volt a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, és elnökeként elindította a Mini Fesztivált, a kortárs zene jelentős rendezvényét;

 

H. Csida Gizella (Mohács, 1934. szeptember 18.) magánénekes, továbbá szolfézs- és ének-zenetanár, karvezető (Pécsi Nemzeti Színház; Ágoston téri Általános Iskola, Pécs; Állami Zeneiskola, Pécsvárad);

 

Csikiné Pap Jolán (Gyula, 1934. február 10.) ének-zene, továbbá zeneiskolai szolfézs- és magánének tanár (Erkel Ferenc Zeneiskola, Gyula);

 

Csintalan László (Eger, 1934. június 27.) hangmérnök, főmérnök-helyettes, stúdióvezető (HUNGAROTON);

 

Czágásch Józsefné Temes Zsuzsanna (Győr, 1934. augusztus 27.) hegedű- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Állami Zeneiskola, Kapuvár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr-igazgató is);

 

Czakó István (Békés, 1934. augusztus 3.) zenekari hegedűművész, hegedű- és szolfézstanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar-brácsaszólamvezető; Erkel Ferenc Zeneiskola, Miskolc);

 

Dalló Gyula (Budapest, 1934. augusztus 18.) hárfaművész-tanár (Magyar Állami Operaház; Deutsche Staatsoper, Berlin);

 

Dobsa Sándor (Szeged, 1934. január 10. – Budapest, 2005. május 25.) zongoraművész-tanár, zeneszerző 1958-tól dolgozott a Magyar Rádióban. A Rádió tánczenekarának zongoristája volt, majd az 1963 őszén megalakult Stúdió 11 zenekar művészeti vezetője lett;

 

Erkel Tibor (Csökmő, 1934. január 11. – Budapest, 2017. január 28.) zongoraművész-tanár, zenei rendező, politikus, országgyűlési képviselő. 1963–1992 között a Magyar Rádió zenei rendezője volt. 1964 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (zongora) tanít. 1965–1970 között csoportvezető-helyettesként dolgozott. 1969 óta zongora tanszékvezető egyetemi tanár. 1979–1983 között a Művelődési Minisztérium Zene- és Táncművészeti Osztályának vezetője volt. 1992–1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Színház-, Zene- és Táncművészeti osztályának vezetője. 1996 óta a MIÉP tagja:1998–2002 között országgyűlési képviselő, az egészségügyi és szociális bizottság, valamint a kulturális és sajtóbizottság tagja. 2002–2006 között a Fővárosi Közgyűlés és a Kulturális Bizottság tagja-alelnöke; Farkas István (Kökény, 1934 – Törökszentmiklós, 1975) általános iskolai tanár, karnagy.Tanári munkáját Szekszárdon kezdte.1959-ben került Törökszentmiklósra, a Hunyadi úti Általános Iskolába. Vezetése alatt nagysikereket ért el az iskola énekkara;

 

Fejér Sebestyén (Újpest, 1934. augusztus 23.) zenekari kürtművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami Operaház zenekara);

 

Földes Imre (Budapest, 1934. március 8.) zenetörténész, muzikológus, egyetemi tanár. Oktatói életműve: 1960-1974: Magyar Iparművészeti Főiskola: óraadó zenetörténet tanár. 1961-1966: Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola: zenetörténet, zeneirodalom, zeneelmélet, szolfézs tanár. 1961-2003: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) és Budapesti Tanárképző Intézet: zeneirodalom, általános zenetörténet, zeneelmélet-szolfézs, közművelődési ismeretek tanár. Nyugdíjba vonulása óta, speciális kollégiumokat tart az Egyetem valamennyi fakultása és a doktoriskola számára. Főbb publikációi: 1. Harmincasok - beszélgetések magyar zeneszerzőkkel (Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Papp Lajos, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor (Zeneműkiadó 1969) 2. Johann Sebastian Bach élete és művei (Tankönyvkiadó 1976; 2. kiadás 1980; 3. kiadás 1989) 3. „METSZET” – beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Az 1996-ban, a Fészek Művészklubban megtartott beszélgetések közül az alábbiak jelentek meg a Parlando hasábjain: Dukay Barnabás, Faragó Béla, Olsvay Endre, Orbán György, Sári József, Sáry László, Serei Zsolt, Tihanyi László, Vajda János;

 

Gaál Zoltán (Brassó, 1934. február 21.) zeneszerző, zenetanár;

 

Geszty Szilvia (Budapest, 1934. február 28. – Stuttgart, 2018. december 15.) operaénekes-tanár.1975-től a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola tanára. 1986 és 1991 között a zürichi Zeneművészeti Főiskolán tanított;

 

Hamburger Klára (Budapest, 1934. szeptember 29.) zenetörténész, szerkesztő. 1981-ben szerezte meg a zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot, és 1982-ben lett bölcsészdoktor. 2003-ban akadémiai doktori címet szerzett. Oktató munkája keretében 1999-ben és 2002-ben „Liszt Ferenc zenéje” címen kollégiumot tartott a Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakos hallgatóinak, emellett DLA és PhD mestervizsgák opponense és zsűritagja. Fő kutatási területe Liszt Ferenc élete és zenéje. Az MTA Zenetudományi Bizottságának alelnöke, 1991 és 2005 között a magyar Liszt Ferenc Társaság főtitkára;   Hary Béla (Szilágysomlyó, 1934. október 2. – Kolozsvár, 2011. május 14.) erdélyi karmester, operaigazgató, zenetanár;

 

Hegedűs Gyula (Miskolc, 1934. augusztus 5.) zenekari fuvolaművész-tanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc; Zenei ismertetők az Országos Filharmónia ifjúsági koncertjein);

 

Hézser Zoltán (Debrecen, 1934. január 7. – Budapest, 1988. június 10.) zenetörténész, zenei író, a HUNGAROTON zenei rendezője;

 

Hollai Keresztély (Budapest, 1934. augusztus 7.) orgonaművész-tanár, főiskolai docens. 1958-59 Fővárosi Zeneiskola - szolfézs tanár, 1959-64 Angyalföldi Ált. Iskola, Budapest-zenetanár, 1964-75 Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet tanár, 1974-75 Pécsi Pedagógiai Főiskola-zeneelmélet óraadó tanár, 1975-től Debreceni Egyetem Konzervatóriuma-zongora tanszakon zeneelmélet oktató, főiskolai docens;

 

Jákó Vera (Budapest, 1934. augusztus 2. – Budapest, 1987. november 18.) előadóművész, magyarnóta-énekes-tanár;

 

Kalmár Gyula (Szatmárnémeti, 1939. május 17.) zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Eger), számítógépes gyakorlóprogramok készítése és oktatása (Számítástechnika az alsó fokú zeneoktatásban, Parlando, 1989/1. szám 23-26. old.);

 

Kammerer András (Dunabogdány, 1939. december 24. – Debrecen, 2013) trombitaművész-tanár (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen; Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-szólamvezető és igazgató helyettes is, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata-docens; a Debreceni Rézfúvós Kamaraegyüttes alapító tagja és művészeti vezetője);

 

Károlyi Pál (Budapest 1934. június 9. – Szombathely2015június 2.) zeneszerző, főiskolai tanár. (1962-90 Weiner Leó Zeneiskola zongora, zeneelmélet, zeneszerzés tanár, Budapest; 1990-BDF Művészeti Kar, zeneelmélet, egyházzene irodalom és kórusirodalom tanár, Szombathely, 1995- főiskolai tanár);

 

Dr. Kelemenné Farkas Éva (Endrőd, 1934. augusztus 23.) szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Nagybátony; Állami Zeneiskola, Eger);

 

Kovács János (Nádudvar, 1934. február 1. –) fagottművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikusok-szólamvezető, zenekari felügyelő; Fővárosi IX. kerületi Zeneiskola - fagott-tanár); Kovács Lajos (Kalonda, 1934. december 12. – Kassa, 1994. február 9.) operaénekes, tanár; Kováts András (Pécs, 1934. augusztus 27.) hegedűművész-tanár, koncertmester (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs; Pécsi Tanárképző Főiskola-Ének-Zene Tanszék, adjunktus, hegedű- és kamara-zenetanár, zenekarvezető);

 

Kovátsné Gaál Mimi (Nagyatád, 1934. november 15.) zongora- és kamarazenetanár (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa-kamarazene-tanár; Fővárosi IV. kerületi Állami Zeneiskola-zongoratanár; Fővárosi V. kerületi Szabolcsi Bence Állami Zeneiskola-zongora- és kamarazene-tanár; Pécsi Sopianae Kamarazenekar-csemballista);

 

Králikné Rosner Melánia (Cece, 1934. december 22. – Budapest, 2004) énekművész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata- tanszékvezető);

 

Lakosné Nagy Mária (Kerekegyháza, 1934. október 11.) ének-zenetanár (Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium, Kecskemét; Óvónőképző Intézet, Kecskemét-énektanár, adjunktus; Tanítóképző Főiskola, Kecskemét-énektanár, főiskolai tanár);

 

Lubik Hédy /eredeti neve: Lubik Hedvig/, Budapest, 1934. június 20.)  hárfaművész-tanár. 1952 és 1987 között a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság, továbbá a Budapesti Kamaraegyüttes tagja és szólistájaként is szerepelt. 1959-ben tanári kinevezést kapott a Zeneakadémián, a hárfa és a kamarazene tantárgyakat oktatta. 1984-től nyugdíjazásáig, 1996-ig főiskolai, illetve egyetemi tanári beosztása volt. Az elmúlt évtizedekben tanítványa volt többek között Vigh Andrea, Peták Ágnes, Sipkay Deborah és Bábel Klára;

 

Madarász Katalin (Túrkeve, 1934. január 23.) magyar nótaénekesnő és népdalénekes-tanár;

 

Marosy László (Pécs, 1934. május 20.) hegedűművész-tanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs-tanszakvezető és módszertani tanár is; Pécsi Filharmonikus Zenekar);

 

Máté János (Táp, 1934. június 6. – Budapest, 1998) orgonaművész, karnagy, teológiai professzor, XX. századi egyházzenész, a budapesti református kántorképző megalapítója, a Budapesti Ref. Theológia professzora, egyházzenész, kántorképzés atyja. 1959-től húsz évig volt orgonistája a Rákospalotai református gyülekezetnek, vezetője az ifjúsági énekkarnak, 1968-tól a budapesti Kálvin téri Református templom orgonista-karnagya harminc évig. 1959-től Budapesten, Debrecenben és Fóton, 1995-től Szlovákiában, Jugoszláviában és Romániában vezetett rendszeresen kántorképző tanfolyamokat. 1962-től rendszeresen hangversenyezik orgonistaként és kórusvezetőként. 1971-1979 között zongorát tanított a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskolában. 1979-től haláláig, 1998-ig a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi karának himnológiai, egyházzene tanszékvezető tanára. Kántorképző és egyházzenei tankönyveket szerkesztett;

 

Monoki Lajos (Kisújszállás, 1934. július 16. 2017. december 5.) hegedű- és szolfézstanár, karnagy, főiskolai docens (Felsőfokú Tanítóképző Intézet, Szeged; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zenei Tanszék-tanszékvezető docens). Tárgyai: hegedű, szolfézs, zenekarvezetés, népzene, hangszeres népzene, hegedű. A Szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Zeneművészeti Tanszékének vezetője volt 1974-1988-ig. Alapító tagja volt a Magyar Kodály Társaságnak és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének;

 

Nagy Imre (Hódmezővásárhely, 1934. május 6. – Szeged, 1988) zenekari oboaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar-zenekari titkár, felügyelő és ügyeletes igazgató is; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged; Szegedi Fúvósötös - alapító tag);

 

Nagy László (Tiszalúc, 1934. június 6.) zenekari harsonaművész-tanár (Miskolci Nemzeti Színház; Miskolci Szimfonikus Zenekar; Egressy Béni Állami Zeneiskola, Miskolc; Miskolci Fúvósötös-alapító tag);

 

Nagyné Komlós Zsuzsa (Buzsák, 1934. november 18.) ének-zene- és zongoratanár, karnagy (Általános Iskola, Hegykő; Állami Zeneiskola, Sopron);

 

Dr. Nagyné Somogyi Ilona (Budapest, 1934. július 6.) énekművész-tanár (Országos Filharmónia-szólista; MRT Énekkara; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Szolnok-tanszakvezető is);

 

Neszlényi Pfeiffer Judit (1934. április 23.) az Egyesült Államokban élő zongoraművész-tanár, zeneszerző. Faragó Györgytől tanult a Zeneakadémia zongora tanszakán, illetve Kodály Zoltán és Viski János növendékeként zeneszerzést. 1974 és 1986 között Los Angelesben, a California State University-n oktatott, s azóta is küldetéseként tekint Liszt zenéjének népszerűsítésére. Ennek szellemében lett társalapítója és fő szervezője a jelentős Los Angeles-i nemzetközi Liszt zongora- és énekversenynek;

 

Pokstaller László (Pozsony, 1934. augusztus 26. – Somorja, 2000. június 27.) karnagy, zenetanár. Zenei tanulmányait 1962 és 1968 között a pozsonyi Konzervatóriumban végezte trombita szakon. 1968-tól 1993-ig óraadó tanárként tanított a somorjai művészeti alapiskolában, fúvós hangszereket oktatatott; Rados Ferenc (Budapest, 1934. október 26.) zongora-művésztanár, 1964-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola (zongora, kamarazene) tanára lett, mint Kadosa Pál asszisztense, Kurtág Györggyel közösen. Mint pedagógus, egy egész magyar zenész generáció számára bírt meghatározó jelentőséggel. Zongoratanárként tanítványa volt többet között Ránki Dezső, Kocsis Zoltán és Schiff András. Legendáshírű zongoraművész. A Parlandóban megjelent írásaiból: Rados Ferenc Kalandozások a zongorafilozófia körül I.(1975/3., II.1975/7-8., Válasz „Hű tanítvány” jeligére, 1975/9., „Félreértés?” 1976/1.);

 

Rékai Iván (Budapest, 1934. október 4. – 2014szeptember 3.) zeneszerző és zeneelmélet-tanár, az Alkotó Muzsikusok Társaságának alapító tagja. Nyolc évig a Magyar Rádió zenei rendezője is volt. Ezzel egy időben kezdett el zeneelméletet, zeneirodalmat, zeneirodalom-ismeretet és szolfézst tanítani a Veszprémi Állami Zeneiskolában, majd a Fővárosi IV. kerületi Erkel Gyula AMI tanára lett (zeneelmélet- és zeneirodalom);

 

Révész Dorrit (Budapesten,1934. május 8. – Budapest, 2008. augusztus 18.) zenetörténész, szerkesztő, fordító, közreadó. 1959-ben került szerkesztőként a Zeneműkiadó Vállalat irodalmi szerkesztőségébe, 1968-tól 1990-ben történt nyugalomba vonulásáig ugyanott főszerkesztőként dolgozott;

 

Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15.) zenetörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezen kívül 1969-ban kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi rangban (zenetörténet, stíluselemzés, paleográfia, Urtext, Haydn), majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban;

 

Sáros Éva / Kuthy Tamásné / (Bánhida, 1934. december 12. – Budapest, 1970. június 1.) énekesnő-tanár;

 

Sebestyénné Farkas Ilona (Köröstarcsa, 1934. december 18.) középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Fővárosi XIV. kerületi Hunyadi János Ének-zenei Általános Iskola, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba – népzene-, szolfézs-, és zeneelmélet-tanár). 22 éven keresztül tanított a zuglói Hunyadi János Általános Iskolában, munkássága mind a mai napig meghatározza az iskola zenei életét. Itt jelenleg is vezeti a Hunyadi Véndiák Kórust. 1980-tól Békéscsabán dolgozott, alapítója volt a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának. Több kórust hozott létre a városban, kollégáival megrendezte a Békés megyei dalos találkozókat. Közreműködik a határon túli óvónők és tanítónők zenei képzésében. A Kőrösi Nyári Akadémia tagjaként minden évben 60 határon túli nevelő képzésében vesz részt;

 

ifj. Som László (Budapest, 1934. július 26. – Budapest, 2000) nagybőgőművész-tanár 1961-ben diplomázott. 1955-től a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, 1958-tól az Operaház zenekarának tagja, 1963-tól szólamvezető és a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának tagja is. Több mint három évtizeden keresztül volt az 1963-ban alakult Liszt Ferenc Kamarazenekar nagybőgőse. 1961-től a XIV kerületi, majd 1965-től a IX. kerületi zeneiskolában tanított. 1994-től volt óta a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára is;

 

Strém Kálmán (Nagykanizsa, 1934. május 29. – Budapest, 2005. november 27.) zeneszociológus, hangversenyszervező, szerkesztő. 1952-től az Országos Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A rendszerváltás után elsőként alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a Strém Koncert Kft. Megszervezte többek között a „Földvári Napok” kortárs zenei fesztivált, a „Haydn Eszterházán” című koncertsorozatot és a T-Com Zongorabérletet. Visszahozta a magyar koncertpódiumra Schiff Andrást, ő ismertette meg a magyar közönséggel a Franciaországban élő Rév Lívia zongoraművészt, fölkarolt és pályára állított fiatal muzsikusokat (Kovács Ágnes szopránénekest, Füzi Nóra zongoraművészt és az Accord Vonósnégyest), és ő indította el Budapesten a kulturális menedzserképzést a Zeneakadémián. A nagykanizsai Zeneiskola vonószenekara Strém Kálmán nevét viseli;

 

Szabó Andrea (Sátoraljaújhely, 1934. december 8. –) zongoraművész-tanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola-korrepetitor; Oszaka University of Arta - vendégprofesszor);

 

Szegleth Ferenc (Ugod, 1934. május 10.) operaénekes, tanár. 1957-60 az Operaház kórusának tagja, majd a Déryné Színházban és a szegedi Nemzeti Színházban működött, 1970 -1975 között az Operaház művésze;

 

Székács János (Budapest, 1934. október 30. – Budapest, 1981. július 25.) brácsaművész, zenetanár. 1959-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának h. szólamvezetője; 1966-tól a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola brácsa-tanára; 1973-tól a Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet budapesti tagozat brácsa-tanára; 1958-tól a Weiner vonósnégyes brácsása;

 

Takácsné Masopust Margit (Budapest, 1934. január 18.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi XX. kerületi Állami Zeneiskola- tanszakvezető és igazgató is);

 

Dr. Tar Jánosné / Cvetkova Tamara/ (Hanino /moszkvai kerület/, 1934. május 24.) zongoratanár (Dnyepropetrovszk és Moszkva; Szovjet Nagykövetség Zeneiskolája, Budapest; Állami Zeneiskola, Érd);

 

Tibay Krisztina (Battonya, 1934. március 25. – 2006) operaénekes-tanár (Debreceni Csokonai Színház);

 

Tóth László (Balkány, 1934. május 18.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola, Mátészalka; Állami Zeneiskola, Kazincbarcika);

 

Tóthmátyás Lajos (Matty, 1934. március 29. – Budapest, 2004. április 27.) zeneiskolai igazgató, zeneszerző. Pedagógiai pályafutását Komlón kezdte, majd 1965-től 20 éven át a zalaegerszegi zeneiskola igazgatója volt. Az ő kezdeményezésére vette fel az iskola Pálóczi Horváth Ádám nevét, akinek Zala vármegyéhez fűződő munkásságával részletesen foglalkozott. 1985-től 10 éven át volt a budapesti XVI. kerületi zeneiskola igazgatója. Itt ő szervezte meg az Országos Cimbalom Találkozót, és ő volt a spiritus rectora annak, hogy az iskola Rácz Aladár nevét vegye fel;

 

Varsányi Lászlóné Ecsedy Annamária (Csengersima, 1934. június 27.) zongora- és szolfézstanár zenei tanulmányait Debrecenben végezte a Zeneművészeti Szakiskola Szaktanárképző Tagozatán zongora- és szolfézs szakon. Zenetanári munkáját Cegléden kezdte 1957. szeptember 1-vel az Erkel Ferenc Zeneiskolában. Később mellékfoglalkozásban zongoratanítást is vállalt az akkor kibontakozó Abonyi Bihari János Zeneiskola Törteli Tagozatán. 1967-ben megbízást kapott a Váci Járási Körzeti Állami Zeneiskola létrehozására és igazgatására. Az iskola néhány év után Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskolaként működött tovább, nagyon szép szakmai sikerekkel. Fejlődése lehetővé tette a zenetanítás bevezetését „kihelyezett tagozat”-ként a környező településeken, sőt a dabasi járásban is.  A későbbiekben ezekből alakult a gödöllői és a dabasi zeneiskola.   Az 1970-es élvek elején felkérték a Pest megyei Tanács Művelődési Osztálya zeneiskolai főelőadójának. Az ott eltöltött évek alatt nagyon jó „gazdája” volt a zeneiskoláknak. El tudta érni, hogy a megye fontosnak tartsa és értékelje ezen intézmények munkáját, sőt tervszerű fejlesztéssel erősítse működésüket és bővítse számukat. A korszerű pedagógiai és oktatómunka érdekében kialakította a „szaktanácsadói hálózatot”, valamint a rendszeres pedagógus továbbképzést. A megyei és országos rendezvények en egymás után születtek a nagyszerű eredmények: értékes helyezéseket értek el a zeneiskolák tanulói, tanárai. Az ország sok szempontból mintaképnek tekinthette a Pest megyei iskolák szervezettségét és szakmai eredményességét.   Az irányító munka mellett a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetében (MZTSZ) is jelentős munkát végzett. Segítette a zenepedagógus szakosztály megalakítását és tevékenyen részt vett annak programjában. Mint az MZTSZ alelnökeként többek között segítette a ZETA újjászervezését is. Az MZTSZ 20