Ritkábbnak mondható, rövidebb zenetörténeti hagyományra visszatekintő hangszerek művelői rendre szembesülnek a kérdéssel: népszerű művek, biztos sikerszámok átvételével, vagy egyelőre kevésbé ismert, de eredeti kompozíciókkal álljanak közönségük elé? A szaxofon ilyen instrumentum, s e CD inkább a második lehetőséget ragadja meg.

Tűzkő Csaba (*1964) jazz-szaxofonos, aki klasszikus és népzenei képzés által is inspirálva hangszere irodalmának gazdagítását tekinti fő zeneszerzői feladatának, Jeux composé című darabját Puskás Levente kérésére írta, a művész doktorálása alkalmára. A szonáta formában, a kidolgozás végén kadenciával „megkomponált játék” szerzőjére vallóan a klasszikus formákat a jazzre jellemző harmonizálással, illetve dallamformálással ötvözi, de frazeálása inkább klasszikus stílusú.

Bari Károly költő 1996-ban azzal fordult zeneszerzőkhöz, hogy használják föl az általa gyűjtött cigány népdalok valamelyikét egy új művükben. Hollós Mátét (*1954) egy szomorú dal ragadta meg, amelynek kulcsszavai: Căra luma phírav – Járom a világot. A darab elején azt a mondatot halljuk a zalai énekes hangján, amelyet az eredeti felvételen a dal éneklése előtt dünnyög, s ami annyit jelent magyarul: „Mondom nektek, ahogy tudom”. Ennek elektronikus elködösítése közben szólal meg a fúvós hangszeren a dallam. Eredetileg klarinéton, majd leggyakrabban basszusfuvolán, legújabban fagotton, s felvételünkön immár szaxofonon is otthonra talált a szólam. A rugalmas ritmika persze csak nyomokban mintázza a szabad éneklést. Egy strófányi zene elhangzása után kapcsolódik be a zongora. A két hangszer fantáziálása, a népdal variálgatása fejleszti föl a darabot a tetőpontig, ahol megszólal a dal három szakasza Kolompár Edit hangján. Az első két és fél versszak szólója után ismét beszüremkednek a zenei képbe a hangszerek. A cigány népdalokra jellemző a zárósorok befejezése előtt tartott szünet. A hangszerek részben ezeket töltik ki kommentárjukkal, amelyekben a zeneszerző azonosul a dal énekesének számkivetettség miatt érzett fájdalmával.

Virágh András Gábor (*1984) 2010-ben a Seleljo Duó felkérésére írta Tetra című kompozícióját. A Tetra szó utal a formára is, ugyanis a kompozíció négy nagyobb zenei egységre osztható. Az egyes szakaszok mind egymástól elkülönülő karakterűek, de az elsőben fellelhető motívumok némelyike visszaköszön a darab során, rejtett kapcsot képezve a négy egység eltérő karakterei közt. Virágh művének komplex harmóniái az érzelmek széles skáláját járják be. Virtuóz kadenciák, különleges ritmikai megoldások vonzóvá teszik a mű interpretálását és befogadását egyaránt.

Kodály Zoltán (1882–1967) 1954-ben komponált Kilenc epigrammája szigetet képez a zeneszerző életművében. Nem a magyar hang felfedezésének és kimunkálásának szándéka munkál bennük, mégis „magyarul” szólnak ezek az albumlapok. Konkrét stiláris kötődés nélkül visszanyúlnak a századforduló, sőt akár a romantika világához, ugyanakkor a darabok egyike-másika rokonságot villant fel a kodályi pedagógiai művek legmagasabb rétegével, ahol már művészet és diszciplína átfolyhat egymásba. Kistétényi Melinda szövegével váltak a biciniumok és triciniumok lajtorjáján felkúszott tanítványok csemegéjévé, hangszeren leggyakrabban Kodály eredeti instrumentumán, gordonkán halljuk.

Kovács Zoltán (*1969) 2017-ben Puskás Leventének írta Rapszódiáját szaxofonra és zongorára. A zeneszerző, aki az Operaház zenekarában fagottozik, nem sokkal e mű papírra vetése előtt Gershwin Porgy és Bessében játszott, amelynek nemcsak sajátos eklektikája nyűgözte le, hanem Gershwin szaxofon szólamainak különleges ritmikája és dinamizmusa is. Ötvözni kívánta hát saját zenei nyelvezetével. Így írja le művét a szerző: „A kompozíció lendületes, dinamikus bevezető szakasszal indul, melynek energiáját a bitonális harmóniák feszültsége is fokozza. Az ezt követő főtéma ezzel szemben visszafogott, nyugtalanul szaggatott zene, melynek karakterében a szaxofon egyik különleges játékmódja, a slap tongue is intenzív szerepet játszik. A későbbi melléktémát, majd az azt követő záró szakaszt is a zongora kibukkanó-kikiabáló felütéseiből ismerhetjük fel, miközben az egész expozícióra jellemző a – Gershwin által is kedvelt – swing jazz ritmika és lüktetés. Ez a lüktetés azonban a különböző belső aszimmetriáknak és súlyeltolásoknak köszönhetően sohasem kiszámítható, inkább szeszélyes és szövevényes. A rövid átvezetés után következő lassú szakasz egyszerű dallama először zongorán szólal meg, majd a szaxofonnal kiegészülve egy olyan lírai duett fültanúi lehetünk, melyben a hangszerek folyamatosan egymásnak adogatják apró motívumaikat. A dallamok egyszerűek, a harmóniák annál összetettebbek, bonyolultabbak; a hatos-, heteshangzatok ismét a jazz világát idézik. Rövid kadencia után következik a harmadik, záró szakasz, mely ismét új anyaggal indul. A szaxofon többnyire staccato hangokból álló témáját furcsa kis előkék szaggatják, így azonban nemcsak a dallam, hanem annak különböző harmóniái is kisejlenek a hallgató számára. Később a téma többszöri, átváltoztatott felbukkanása mutatja, hogy itt valójában egy variáció-sorozatról van szó. Az első variációban a zongora felső szólamába kerül a dallam, miközben a bal kéz szólama a zenei szövet ritmikáját, a szaxofon szólama pedig a melodikus ellenpontját adja. A következő variációt a zongora indítja, ezúttal a basszusban hallhatjuk a témát, felette ellenszólamként a középső, lassú szakasz dallamának diminuált változata jelenik meg. A szaxofon belépésével teljesedik ki a fugato, mely folyamatos fokozással, sűrűsödéssel jut el az utolsó, fortissimo variációig. Itt ismét a szaxofon játssza a témát, a zongora eltolt ritmikával, vad lüktetéssel kísér. A feszültséget tovább növeli a páros és páratlan ritmusok egymásra helyezése, a mozgások további sűrítése. E folyamatok csúcspontján végül a zongora fortissimo akkordjai és a szaxofon virtuóz futamai zárják a művet.”

Hollós Máté*

Váradi Judit, Puskás Levente

Puskás Levente klarinét- és szaxofonművész, egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar és a Budapesti Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola szaxofontanára. A Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában Schadl Péter, a Zeneakadémián Dittrich Tibor tanítványa. 1994-ben a Chicagoban megrendezett Young Artist Competition klarinétversenyen 2. díjat nyert. 1995-ben barátaival megalakította a Budapest Saxophone Quartettet, mellyel világszerte koncertezett (USA, Kanada, Németország, Japán, Dél-Korea, Izrael, Mauritius, Hollandia, Franciaország, Belgium, Svájc, Ausztria, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Olaszország). Hat hazai és nemzetközi verseny díját követően 2001-ben elnyerték a világ vezető szaxofongyártó cége, a párizsi székhelyű SELMER szerződését hangszereik reklámozására.

Puskás a Conservatoire National Supérieur de Musique et de Dance de Paris-n Hadady László irányításával a Franciaországban elérhető legmagasabb szintű kamarazenei diplomát szerezte meg. A szintén párizsi Conservatoire National de Musique et de Dance de Montreuil főiskola szaxofonművész-tanári diplomáját szerezte meg Jean-Pierre Baraglioli professzor irányításával. 2014-ben doktorált a Besztercebányai Egyetemen (Akadémia Umení v Banskej Bystrici Fakulta Múzickyh Umení) Alexander Sztyepanovnál. Mesterkurzusokat tartott Pozsonyban, Piacenzában, Splitben, Antwerpenben és Japánban. A Budapest Saxophone Quartettel 10 CD-je jelent meg eddig, állandó kamarapartnerével, Váradi Judittal Saxon címmel készítettek lemezt magyar zeneszerzők műveiből. Artisjus-díjas.

Váradi Judit zongoraművész, egyetemi docens, közép- és felsőfokú tanulmányait Debrecenben végezte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen zongora- és szolfézstanár, karvezető, korrepetitor, illetve kulturális menedzser diplomát szerzett. 2010-ben nyerte el PhD fokozatát a Jyväskylä-i Egyetemen, Finnországban. Értekezése címe: Hogyan neveljünk értő közönséget a komolyzenének?

A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán 1988 óta oktat, 2013 és 17 között dékánhelyettes. 2016 óta a Nagyváradi Partiumi Egyetem óraadó tanára fő kutatási területén, a koncertpedagógiában. 2015 óta a Humán Tudományok Doktori Iskola témavezetője és oktatója, hazai és nemzetközi kutatások kutatásvezetője. 2000 óta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar és A Jövő Művészetéért Alapítvány művészeti menedzsere. Az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémia és a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar művészeti igazgatója.

Kamarazenészként, nemzetközi szakmai versenyek közreműködőjeként és kórusok zongorakísérőjeként külföldön is sokat hangversenyezett (USA, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észt-, Finn-, Francia-, Lengyel-, Német-, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia,).

2010-ben Artisjus díjat, 2019-ben Debrecen Kultúrájáért díjat kapott.

*Hollós Máté ismertetője a TETRA CD műsorfüzetéhez készült.