MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJ 2019

A Vujicsics Együttes több évtizedes délszláv népzenei hagyományőrzése

Laudátor: Sebő Ferenc

A Vujicsics együttes a táncházmozgalom kibontakozása idején, 1974 tavaszán alakult. Névadója az 1975-ben tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér. Meghirdetett céljuk szűkebb környezetük, a Budapest környéki települések – Szentendre, Pomáz, Csobánka, Budakalász – szerb népzenei hagyományainak ápolása.

„Gyermekkoromba fel sem fogtam – nyilatkozta a Borbély Mihály –, hogy milyen fantasztikus környezet vett körül minket. Ahogy Sebő Ferencnek és Halmos Bélának a messzi Székre kellett elmennie ahhoz, hogy megtalálják a zenei gyökereiket, addig nekünk mindez helyben megvolt. Persze bennünket is a táncházmozgalom elindulása érintett meg, azok az első felvételek, melyeket leadott a Magyar Rádió. De kamaszkorunkban éppen ez a pomázi miliő volt az, ami meghatározta a sorsunkat.”

A Kárpát-medence sokszínű hagyományai már Bartók Bélát és Kodály Zoltánt és Lajtha Lászlót is megindították. De ők is tapasztalhatták, hogy a nem mindig jó irányba formálódó társadalom a még meglévő zenés szokásokat is negligálta, a fejlődés gátjaként értékelte. A táncházas fiatalok érdeklődése terelte vissza a közvélemény figyelmét e hagyományok értékére, igazolva ezzel Kodály megállapításának helyességét, miszerint: „A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Köze van még az élethez, a mindnyájunk mai életéhez. … Most a művelt rétegen a sor, hogy felkarolja, megőrizze, hogy élete cselekvő része legyen.” Az e program szellemében fellépő városi együttesek sorában a Vujicsics együttes különlegesen komplex programmal jelentkezett.

Népzenekutatóink már a kezdetekkor felfigyeltek a Kárpát medence népeinek folklórjában meglévő összefüggésekre. Az egy-egy csoport őrizte lokális kultúra nem önmagában való és saját magába roskadó hagyományanyag, hanem egy hajdan közös nyelvezetnek az idők folyamán kialakult, különféle korszakoknak, divatoknak lemaradt változata, amelyeknek összehasonlító vizsgálata a teljes európai múlt zenei perspektíváit rajzolhatja ki. Bartók Béla erre törekedett egész életében.

A Vujicsics Együttes a Kossuth-díj átvételekor a Parlamentben.  A Vujicsics Együttes tagjai: Borbély Mihály, Brczán Miroszláv, Eredics Áron, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc és Vizeli Balázs (2014)

A Vujicsics együttes egész eddigi tevékenységét ez a bartóki szemlélet hatotta át, amikor a szerb zene elsajátítása után a dél-magyarországi horvátot is felvették repertoárjukba, majd ezt követően az egész balkáni hagyományra is kiterjesztették érdeklődésüket: Európa középkori hagyományait (körtáncait, ütempáros, egyszólamú zenéjét) még élő módon őrző területeire.

Jelentős erényük az is, hogy a népzene előadásában a klasszikus zene kiforrott technikáját ötvözték annak autentikus ízeivel és ritmikájával. Tudjuk, hogy ez a középkori örökség zeneileg maga is folyamatosan megújulni igyekszik, de mindig a saját eszközeivel, megőrizve az ütempáros muzsikálás szerkezeteit. A színpadi megjelenésnek ez a rafinált módja sok hívet szerzett a klasszikus zene kedvelői közül is, ami nagyban hozzájárult a felsőfokú népzeneoktatás meghonosításához.

Felfogásuk, muzsikálásuk a legnemesebb magyar örökséget, a különbözőségek iránti türelmet és múltunk tökéletes megismerését szorgalmazza, bizonyítva ezzel a magyar kultúra nagyvonalúságát. Nemzetiséginek mondott zenéjük nem az etnikai elkülönülést, hanem megismert közös történelmi hagyományok összeillesztését, gazdagságának propagálását szolgálja. Gazdag programjukban a délszláv anyag mellett görög, török, szlovák, magyar és még sváb zene is helyet kap, aminek közreműködőként magam is tanúja vagyok.

____________________________

Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes,

gitáros, tekerőlantos, dalszerző,

népzenekutató, a Nemzet Művésze

Elhangzott a Magyar Örökség díjátadó ünnepségen 2019. június 22-én a Magyar Tudományos Akadémia I. emeleti Díszteremében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.)