100 éve születettEK

 

SZESZLER TIBOR OBOAMŰVÉSZ-TANÁR

SZESZLERNÉ GÖNDÖR MÁRTA HEGEDŰMŰVÉSZ

 

I.

SZESZLER TIBOR

(1919-1992)

 

Annie Fischer plays Beethoven: Klavierkonzert c- moll ... (35:46)

A Magyar Állami Hangversenyzenekart Doráti Antal vezényli. Az I. oboa szólamát Szeszler Tibor játssza

  

1.

Életéről, munkásságáról

 

Különleges művész volt, aki először az angyalföldi szájharmonika, majd mandolin zenekarban muzsikált. Miután oboista hiány volt, erre a hangszerre beszélték rá, erre a szakra vették fel. 1942-től  Székesfővárosi Zenekarban játszott, 1952-től hosszú és kalandos zenei pályája a Magyar Állami Hangversenyzenekar oboa szólistájaként teljesedett ki. Míg kezdetben kölcsön hangszeren kísérte a legnagyobbakat, Menuhin nemcsak felállította szólójáért, hanem ezt követően egy saját hangszerrel ajándékozta meg, amely élete végéig kísérte. Csak néhány kiemelés, akikkel játszott: Otto Klemperer, Carlo Zecchi, Ernest Ansermet, David Ojsztrah, Fischer Annie, Zubin Mehta, Roberto Benzi, Pablo Casals, Leopold Stokowski,  Lorin Maazel, Leonid Kogan, Leonard Bernstein, Kobayashi Ken-Ichiro, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, ... ...végül Kurtág György, aki halálakor „Szeszler Tibor emlékezete” című művével búcsúzott tőle.

 

 

1947-től 1987-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti Tagozatának tanára. A ma is aktív fafúvós nemzedék emlékében él, mint oboatanár, s nagyszerű kamarazene-tanár. 

 

Szeszler Tibor hozta létre az első magyar Oboaiskolát, mely több kiadást ért meg. Az oboatanításban ma is használják, zenei illusztrációiban, gyakorlataiban is sok magyar zeneművet tett közkincsé, a zenei anyanyelv részévé.

 

 

 

1947-ben megalakul a Budapesti Fúvósötös. Hangszereik legjobb előadó művészei alkottak kamarazenei együttest. A kortárs zeneszerzőket művek megalkotására ösztönözték, a műveket a szerzőkkel közösen finomították, bemutatták és szerte az országban, de nemzetközi hangversenytermekben is játszották (Párizs, Brüsszel, Bécs, New York, Tokió), számos helyen hanglemezeket is készítettek az együttessel. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is készített velük lemezt. A Budapesti Fúvósötös sajátos népművelői tevékenységet is ellátott, az ország nagyobb városain kívül a legkisebb falvakba is eljutottak és népszerűsítették a hangszereiket, a zenét, sokszor társművészetekkel gazdagítva előadásaikat. Gyakran mentek el iskolákba, sok mai felnőttnek első és gyakran egyetlen alkalmat nyújtva a hangszerekkel, a zenével való közeli találkozásra (működésük során több mint 3000 koncertet adtak). 

 

Zeneszerzők, akik a Budapesti Fúvósötös részére írtak műveket (a Bánkövi Gyula által összegyűjtött műveken kívül): Lajtha László, Járdányi Pál, Szervánszky Endre, Kurtág György...

 

Nagyszerű humora volt, amely sok helyzetben segítette őt és környezetét.

Kiemelkedő műszaki érdeklődése nem csak a speciális oboanád faragásában nyilvánult meg, minden szerszámmal ügyesen bánt, sok mindent tervezett, épített fából. Imádta a természetet, ügyesen rajzolt, sportolt, sokoldalúan tehetséges ember volt.

 

2.

Tanítványai visszaemlékezéseiből

 

Fenyő Gábor 2018-ban készített interjút a külföldön élő Lencsés Lajossal. Mindketten Szeszler Tibor növendékei voltak.

 

Lencsés Lajos: „Csak egy évig jártam Szeszler tanár úrhoz, de  nagyon-nagyon szerettem és tiszteltem őt. Sokat tanultam tőle, a zenéhez való hozzá-állást és ami a legfontosabb volt, hogy amikor játszott,  mindig lángolt. Bármit játszott, az nem csak úgy parázslott, hanem lángolt. Emlékszel a szemüvegére? Hatalmas nagy szemüvege volt és mögötte a szeme ötször akkorának látszott, mint a valóság. De amit játszott, az is ötször átéltebb volt, mint ahogy általában szokták. Hatalmas intenzitás volt a játékában.”

 

Kerényi Sándor oboaművész-tanár, ny. főiskolai docens: Édesapja (de a Budapesti Fúvósötös többi művésze is) úttörő munkát végzett a háború utáni zenei nevelésben, a fúvós hangszerek ismertetésével, az új hangszeres  magyar iskolák megírásával. Óriási kezdeményezés volt az a II. világháború befejezése után 5-6 évvel. Az én hangszeres pályámra is nagy hatással volt Édesapja. 1950 ben kerültem a legendás Tarhosra, mint hegedűs. Egy tanév után a rossz funkciók beidegzése miatt hangszert kellett váltanom. Így lettem oboát tanuló 1951 szeptemberében. 1952 tavaszán a Budapesti Fúvósötös lejött Tarhosra.. A Rövid (pár hónapos) " oboista időszakomban" csak hanglemezről és a rádióból élvezhettem az oboa hangját. Igazi élő oboahangot megboldogult Édesapjától hallottam. Zenei megformálása akkor is és később zeneakadémista koromban is lenyűgözött. A Fúvósötös tagjai ott aludtak Tarhoson a vendégszobákban és másnap órákat tartottak. Nekem nagyon szép emlék maradt Tibor bácsi órája.”

 

 Lukács János leveléből: Felejthetetlen emlékek fűznek három éves „Konzis” tanulmányomhoz… Felvételt nyertem Szeszler Tibor osztályába. Ennél jobbat nem kaphattam volna álmaim felé. Mindig a lágyabb oboa hangot szerettem volna elérni, amihez Tanár úr segítségét meg is kaptam. Technikai tudásomat is remek pedagógiai képességével gyarapította, fejlesztette. Mint végzős hallgató kértem a tovább tanulásomat a Tanárképző elvégzésére, melyre azt a választ kaptam, hogy egy színházi zenésznek nincs szüksége tanári diplomára… Ezért elkeseredésemben kértem meg Szeszler tanár urat, ismeri a képességeimet ajánljon be valamelyik „Nagy Zenekarba”. Ő azt ajánlotta, hogy maradjak Kecskeméten és építsem ki életem itthon. Ez akkor nagyon rosszul esett, de a hosszú évek bizonyították, hogy a legjobb ötlet ez volt. Megszerveztem a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart, összehoztuk a Kecskeméti Fúvós Ötöst (ebben is példa volt a BUDAPESTI). A Zenekar bemutatkozó koncertjén Haydn koncertjét szólaltattam meg, majd egyre több művet adtam elő sok-sok éven keresztül zenekari és zongora kísérettel. Ezt kaptam Tanáromtól, hogy „küzdjek és bízva, bízzak”!

 

(Köszönjük Kőrösy Miklósnak, hogy az oboisták Facebook oldalán közzétehettük a visszaemlékezésre vonatkozó kérésünket. Köszönjük a rengeteg gyönyörű személyes visszaemlékezést, kedves sorokat, az írásokat megőrizzük.)

 

3.

Lánya, Szeszler Anna emlékezése

 

„Apu, a pedagógus. Emlékszem, milyen szeretettel beszélt tanítványairól, felismerte és segítette a tehetségeket. Közösséget formált, minden tanév lezárásakor nálunk volt a teljes csoportjának összejövetele sok-sok nevetéssel. Tinédzserként imádtam elkísérni a Budapesti Fúvósötöst a legeldugottabb kis településekre, ahová elvitték az élő muzsikát. Előttem van egy kép, amikor egy kamaszkorú fiú a mellettem levő széken látványosan unatkozva nagy karimás kalapját szeme elé húzva ült, - nem is ült, majdnem feküdt. Aztán egyre feljebb, hátrébb csúszott a kalap, végül szinte előre hajolva együtt élt a zenével. Micsoda siker! Csak felnőttként tudtam meg, hogy Apu aktív részese volt a középfokú zeneoktatás megreformálásának. Azt tudtam, hogy Európában Ő írta az első oboaiskolát, amelyet később számos nyelvre lefordítottak. Annak előszavában írt gondolatai csak jóval halála után tudatosultak bennem. „A gyakorlatok jó része duett. Örömet, szépséget találnak benne a növendékek, a két szólamot különböző tudású növendék játszhatja. Fejleszti az együttjátszási készséget, az intonációs és ritmikai biztonságot.” Különleges érzés, hogy Apunak ebben a két mondatában utólag megtaláltam életre szóló pedagógiai hitvallásom lényegét, zenében kifejezett gyökerét. Közel 35 éve írt disszertációm témája ugyanis a páros munka; az együttműködés, és ezek hatása a személyiség fejlődésére, a teljesítményre, - s mindez alapjaiban a mai napig meghatározó értéke munkámnak, életemnek.”

A teljes írás forrása: https://www.facebook.com/search/top/?q=szeszler%20Anna&epa=SEARCH_BOX

 

Mi gyerekei, tanítványai és a zeneszerető közönség csodálattal, hálával és nagy-nagy szeretettel emlékezünk rá.

 

II.

 

SZESZLERNÉ GÖNDÖR MÁRTA HEGEDŰMŰVÉSZ

(1919-2003)

 

 

 

 

Életéről, munkásságáról

 

„Hegedűművész. 1919. augusztus 14-én született Sátoraljaújhelyen. Hegedűtanulmányait szülővárosában és Sárospatakon kezdte Szabó Ernőnél, majd 1934 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét tanult.

 

1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-től az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője. Számtalan zenekari hangverseny és rádiós szereplés mellett vonósnégyesben és alkalmi kamaraegyüttesekben is fellépett. 2003 novemberében, életének 85. esztendejében hunyt el.” (Muzsika c. folyóirat 47. évfolyamának 1. száma 2004. január)

 

Göndör Márta szólistaként leginkább a rádió adásaiban szerepelt, évente egy alkalommal azonban volt kamarakoncertje is. Kísérője általában Králik János volt. Férjének, Szeszler Tibornak a sikereiben komoly szerepe volt, igyekezett minden módon segíteni az Ő zenei karrierjének fejlődését, Nagy élvezetet jelentett számára a házi-muzsikálás, amely hetente egy alkalommal az élete részévé vált. Ebben kiemelt szerepet kaptak azok a fiatal orvosok, akiknek – dr. Székely György vezetésével ma is működő – vonósnégyesét előszeretettel segítette.

 

1985-től 1990-ig nyugdíjasként operai kisegítővolt. Nagyon élvezte, hogy operairodalommal foglalkozhatott, magabiztos hangszertudása miatt előszeretettel hívták. Ebben az életszakaszában helyettesként sokat és örömmel tanított is.

 

Életéről többet megtudhatunk unokája, Szőllős Kata által készített interjúból, amelyben számos olyan részlet tárul fel, amelyekről korábban soha senkinek nem beszélt. (https://www.centropa.org/hu/photo/szeszlerne-gondor-marta)