I.

FITTLER KATALIN

Nagyságok – névvel és névtelenül

Kamarazenei tanulságok és tapasztalatok a salzburgi Mozart Héten

A nagy hagyománnyal rendelkező Mozart Hét leginkább szakmai berkekben járul hozzá ahhoz, hogy „Mozartstadt” Salzburg egyszersmind „Festspielstadt” is legyen: időről-időre nemzetközi előadóművész-parádé helyszíne január végén és február elején megannyi „játszóhely”, a Mozarteum Nagytermén és az Ünnepi Játékok termein kívül színházak és alkalmi színpadok adnak lehetőséget a halhatatlan zseni műveivel. Akiről a jelenlegi intendáns, Rolando Villazón szlogenként is terjeszti: Mozart lebt!

Villazón nagyszabású koncepcióját Mozart életművének kimeríthetetlen gazdagságára alapozza; éppen ezért szakít azzal a mintegy évtizedes hagyománnyal, hogy afféle „Mozart plusz…” legyen a tíznapos program (ezt ideologizálják meg a matematikusok, tíznapos hét…), kizárólag Mozart-művekből állít össze gazdag-változatos kínálatot. Több súlyponttal, természetesen, úgyhogy ne legyen senkinek panaszkodnivalója… (Legfeljebb annyi, hogy hiába kerül előadásra kétszer vagy háromszor is a nagy érdeklődésre számot tartó program, mégsem lehet elég ügyesen „kisakkozni”, hogy minden élmény részese legyen, bármilyen hosszú időt is tölt ott valaki…)

Az idei program egyik legerősebb reflektora a fúvós kamarazenére irányult. A Köchel-jegyzék máskor átlapozott „tételei” kerültek előtérbe, és még a rendszeres koncertlátogató szakmabelinek is jócskán akadt pironkodnivalója, amikor szembesült zeneirodalom ismerete hiányosságaival – Mozartnál!

Mondhatni, új dimenziók tárultak fel, olyannyira erősítették egymást a remekül előadott kompozíciók. Revideálásra szorult a „divertimento-termésként” gyakran figyelemre sem méltatott művek értékelése. Szokás felemlegetni, hogy a komoly- és könnyűzene korábban nem vált el, neves zeneszerzők is gyakran komponáltak széles körben „fogyasztható” muzsikát, akár „alkalmazott” zeneként is. A hangzó tapasztalat arra inspirál, hogy megváltoztassuk a nézőpontot: a szakmai tudás és invenció megcsillogtatásának kiváló terepet kínáltak a hagyományos-könnyedebb műfajok. A „fehér ruhában bújócskázni a sötétben” játékos kihívása volt, ha a tudós műfajokban is különlegességnek számító ötletet valósított meg a szerző egy tánctételben (kuncoghatott magában: „ha tudnátok, mit hallotok”, esetleg azzal tetézve, hogy „ha tudnátok, mit játszotok”). „Csak” invenció kellett ehhez, játék-kedv – és hogy ne várjon szakmailag értő, értékelő elismerést.

Mozartot – szokás szeretni. Az idei Mozart Hét érdemi többletet adott egyfajta újrafelfedezéshez. Hála megannyi kiváló kamaramuzsikusnak, akik számlálatlan élménnyel ajándékozták meg a közönséget.

Soha nem volt aktuálisabb Szabó Lőrinc verse, a Mozart hallgatása közben. A régi napórák feliratát idéző kezdet „Csak a derű óráig számolom” alapélménnyé lett – pontosabban, olyannyira általános lett a derűs légkör, hogy számlálásra aligha lett volna kedve bárkinek.

Az a bizonyos „mozarti derű”, amelyet annyi szép tollú esztéta (és rokon foglalkozású) emlegetett (különböző műfajú) írásaiban évtizedeken keresztül, most hallható realitássá lett.

Olyan változatos zenei közegbe csöppentünk, ahol nem lehetett mást tenni, mint lélegzetvisszafojtva figyelni (még köhécselésre is leginkább csak egy-egy többtételes mű végén került sor!).

Az Európai Kamarazenekar és szólistái

Az Európai Kamarazenekar szólistáinak tolmácsolásában divertimento-parádéra került sor (jan. 25). Mindkét félidő két oboára, két kürtre és két fagottra komponált Divertimentóval kezdődött (B-dúr, KV 270, illetve Esz-dúr, KV 252), a folytatás pedig D-dúrban rímelt egymásra. Az úgynevezett „Nannerl-szeptett” (KV 251, két hegedűre, brácsára, nagybőgőre, oboára és két kürtre) frenetikus hatású volt, de nem lankadt figyelmünk a záró számnál sem (KV 290/205, hegedűre, brácsára, nagybőgőre, fagottra és két kürtre).

Előadás előtt böngészve a műsorfüzetet, az előadók nevén csak átfutott a szem. A szünetben már érdeklődve olvastuk az életrajzokat, és a hangverseny azzal a tanulsággal járt, hogy – tetszik, nem tetszik – meg kell tanulni a neveket. A muzsikusok által adott élmény kötelez! (Ennek további haszna, hogy a későbbiekben ráismerünk egy-egy alkalmi formációban valamelyikükre, és rögtön több lesz a név puszta adatnál, információnál.) „Könnyű” tehát kitűnő együttesnek lenni az Európai Kamarazenekarnak, ha ilyen tagjai vannak.

A hangverseny közreműködői között különleges figyelmet érdemelt a nagybőgős, Enno Senft. Sugárzó zeneisége elementáris hatású – tudatában volt-van ennek mindenkori környezete is, amit szakmai életrajza is tanúsít.

Megannyi nemzetközileg rangos együttes nevét ismerjük, s némi hangképeket is teljesítményükből. A tagságuk viszont bizonyos távlatból „arctalan”, s feltérképezésüket nehezíti az is, hogy nemritkán a tagság feltüntetésekor nem az adott programban aktuálisan szereplők neve szerepel (kirívó példa erre az idei Mozart Hét kínálatában, hogy a Bécsi Filharmonikusok szereplőlistáján helyet kapott két hárfás, négy harsonás, két tubás és hét ütős is…). A kamara-szereplések ideális lehetőséget kínálnak a művészek „nevesített” megjegyzéséhez.

Les Vents Français (gso.se)

A Mozart Hét népszerű vendég együttese volt a Les Vents Français. Ez az együttes (néha a műsorhoz szükséges, alkalmilag társuló hangszeres közreműködésével) felvételei alapján akár nálunk is „közismertnek” mondható. De vajon hányan tudják (a fúvósok szűk szakmai körén túl) a tagjainak nevét? (Költői kérdés volt!) Annak az összeállításnak a jóvoltából, amelynek előadói sorában a zongorista Éric Le Sage mellett a Kodály Vonósnégyes is szerepelt (jan. 27), kirajzolódott a francia muzsikusok profilja.

Magyar és francia muzsikusok sikere: Les Vents Français és a Kodály Vonósnégyes

És mivel zseniális oboistájuk, a Camerata Salzburg koncertjén karmesterként is fellépő François Leleux már „ismertnek” tekinthető, annál is inkább könnyű megtanulni a nevüket, mert azon a matinén (jan. 26) a Sinfonia concertante (KV 297b) szólistacsoportját alkották.

Camerata Salzburg

A „névtanulás” korántsem magától értetődően egyszerű, hiszen időről-időre változnak az állandó tagok is, nem beszélve az alkalmi beugrókról, helyettesítőkről. Mégsem felesleges az igyekezet – s ezt megkönnyíti, ha hangversenyen látjuk is őket, s nem kell az írott betűk adatközlésére szorítkoznunk.

S hogy ez mennyiben tartozik a „zenepedagógia” területére? Hogy felnőtt zenebarátként, muzsikusként ne ragadjunk meg azon a szinten, amelyet zeneiskolás-példával világítanék meg: „a vizsgán a zöld kottából a 31. darabot játszom”.

II.

SZÉKELY GYÖRGY

MOZART ÉL! – SALZBURGI MOZART HÉT 2020

Mozart lebt! – kiáltotta el magát Rolando Villazón, a Mozart Hét művészeti vezetője minden előadás előtt hangfelvételről. Emellett  köszöntötte a fellépőket, szervezte a programokat, rendezett és fellépett. Máskor személyesen maga figyelmeztette a közönséget a mobiltelefonok kikapcsolásra és a köhögés, cukorkakibontás kellemetlen zajaira.  

Villazón mindenütt jelen volt Salzburgban, gondosan figyelt, szervezett, és mindenkinek lelkesen köszönt. A közönség egyszerűen imádja őt, s ő ezt tréfákkal, humorral viszonozza, valamint őszinte hálával azért, hogy a fesztiválon jelenlévő publikum – hozzá hasonlóan – lelkes és elragadtatott Mozart zenéjétől. „A világ legnagyobb Mozart fesztiválja” - nyilvánította ki büszkén, közben már a következő, 2021-es év eseményeit ismertette élőben, online közvetített németül, 30 perccel később pedig már angolul tartotta sajtótájékoztatóját. 

Mind az öt évet már gondosan megtervezte, ebből idén a második évadot láthattuk. „Hogy miért csak Mozart?” – amint az a koncepció szlogenje is? – tette fel a kérdést. A választ is szolgáltatta hozzá: ‘mert Mozart világa egy teljes univerzum, szinte minden fellelhető benne, ami érzelem, ami játék, ami dráma… ‘

Händel: Messiás, Elena Tsallagova – szoprán (fotó: Lucie Jansch)

Ehhez képest az első este programja: egy Händel-mű, mégpedig a legnépszerűbbek egyike, a Messiás oratórium volt. Igaz, Mozart átdolgozásában. Aki barokk zenére vágyott a Mozart Héten, azt is megkapta. És aki kortárs művészetre áhítozik? Itt jött a legnagyobb meglepetés: A Messiás színpadi feldolgozására Villazón Robert Wilsont („Bob Wilson”), az egykori avantgárd rendező fenegyereket kérte fel. Wilson az utóbbi évtizedekben sorra aratja sikereit operarendezéseivel, s Salzburgban is többször szerepelt már, többek között egy különleges Bartók: „A kékszakállú herceg vára” -színrevitellel.  

A mű hatását többszörösére fokozta különleges, látomásszerű szimbolikus képeivel és alakjaival, végsőkig letisztult színpadképével. A szöveg és a zene mellé egyéni, igen hatásos jelképrendszert rendelt, amely a bibliai és apokrif szövegeket megelevenítette, és helyenként katartikus képözönt zúdított a Haus für Mozart nézőire. Egy apokaliptikus, háromdimenziós jéghegyomlás elevenedett meg az egyik képben, ahol egy tévelygő asztronauta kereste a helyét a világban, miközben a kereszténység himnusza, a Halleluja szólt csodálatosan. Igazi felkavaró, vitákat is gerjesztő, karizmatikus rendezés volt, kiváló szólistákkal, valamint a bécsi Filharmónia Kórus remeklésével. A Les Musiciens de Louvre együttest annak alapító-vezetője, Marc Minkowski vezényelte. Barokk zene – Mozart szemével és a kortárs rendezés briliáns együttese méltán aratott hatalmas sikert.

Händel: Messiás – színpadkép (fotó: Lucie Jansch)

Az idei, 2020. évi fesztivál alapkoncepciója is telitalálat volt: Villazón be akarta mutatni Mozart fúvós művészetének minden oldalát, szinte valamennyi fúvós kamara- és versenymű előadásával. Maga a Messiás is ide tartozott, hiszen Mozart fúvósszólamokkal dúsította fel Händel muzsikáját.

Megszerezték a világ legnevesebb fúvós szólistáit, s a „nagy négyes” fergeteges koncerteket produkált: Emmanuel Pahud – fuvola, François Leleux – oboa (ő vezényelt is), Andreas Ottensamer – klarinét, Radovan Vlatković – kürt. Mozart Esz-dúr sinfonia concertante-ja a Camerata Salzburg „kíséretével” úgy szólt, mint egy álom, Emmanuel Pahud Mozart két fuvolaversenyét varázslatosan adta elő.

A fiatal kürt-virtuóz, Radek Baborák Mozart valamennyi kürtversenyét, Leloux a C-dúr Oboaversenyt játszotta, amelyet egy bravúros ráadás követett. A fúvós- és vonós kamarazenei koncertek résztvevője többek között a Kodály és a Takács Vonósnégyes volt. A Bécsi Filharmonikusokat három koncertjükön Daniel Barenboim vezényelte, aki zongoraversenyeket is játszott, amelyekben csodálatos fúvós szólórészek szintén felhangoztak. Akárcsak a másik salzburgi kedvenc, Mitsuko Uchida koncertjén, ahol Mozart D-dúr fuvolanégyese ugyancsak szerepelt a programban a G-dúr (KV 453) és Esz-dúr (KV 482) zongoraverseny mellett.

A cikk szerzője átadta Rolando Villazónnak nemrég megjelent könyvét –" A muzsika valódi hangja a fesztiválok fővárosában – Salzburg". A kötet külön fejezetben ismerteti a Mozart Hetet, benne több beszámolóval, fotóval Villazón sikeres produkcióból

Rolando Villazón energiája kifogyhatatlan: a hét programjaiban rendezőként is közreműködött. Szcenírozott Mozart zenéjére hét kis drámai jelenetet, de e mellett egy óriási vállalkozásba is belefogott: minden évben egy Mozart „da Ponte operát” állít fél-szcenírozott módon színpadra – idén a Figaro házasságát, jövőre a Don Giovannit, majd a Così fan tutte következik. A zenei megvalósítást pedig nem másra, mint Schiff Andrásra bízta! Véleménye szerint ugyanis Schiff és együttese, a Capella Andrea Barca – Schiff tréfásan olaszosított neve – kiemelkedően interpretálja Mozart zenéjét. A Figaro két előadása zsúfolt ház előtt zajlott. A Felsenreitschule („Sziklalovarda”) színpadán a zenekar és az énekesek, valamint a karmester egy térben, egymásra reagálva játszottak, teljesen egyéni hangulatot kölcsönözve az előadásnak. A premiert követő második előadás (nyolc napos volt a próbaidőszak!) már olyan érett, fantasztikus teljesítményt mutatott, hogy a közönség hosszú percekig állva ünnepelte az előadókat. Schiff András kérdésemre elmondta, hogy hosszú időt vett igénybe a szólisták kiválogatása, de úgy érzi, főleg a női főszereplők élményszerűen formálták szerepüket. Regula Mühlemann, a svájci fiatal, de már sok sikeres szerepet éneklő Susanna energiája, játékossága, grófnőként a német sztár-énekesnő Christiane Karg elmélyült alakítása aratott viharos sikert. Barbarina szerepét a már világsztár orosz Julia Lezsnyeva olyan átütő erővel énekelte, hogy megjelenésével azonnal a központba került, érzékeltetve Barbarina kulcsszereplő mivoltát. 

Serenata Mexicana a Mozart téren – Rolando Villazón és a Mariachis együttes (fotó: Wolfgang Lienbacher)

A Mozart Héten nem kevesebb, mint tizenkét meghívott zenekar szerepelt. A helyszínek a hagyományosakon kívül a Marionett Színházzal, az Europark bevásárlóközpont színpadával, Mozart lakóházával és a hercegérseki palotával is bővültek. Nem volt Salzburgnak szinte olyan pontja, ahol ne jelent volna meg a szlogen: Mozart él!  Ráadásként nem akármilyen utcai koncerteket is kínált a Mozart Hét intendánsa: mexikói dalokat hallgathattak a már jó előre összegyűlt érdeklődők, s a bolyongó turisták Rolando Villazón és együttese előadásában Mozart szülőháza, lakóháza előtt, valamint a Mozart téren. Ezzel az ajándékkal köszöntötte az általa csodált és szeretett Mozartot a géniusz szülővárosában, Salzburgban.

Púnkitititi! A Marionett Színház előadásában Mozart egy karneváli commedia dell’arte pantomimje egy kortárs művész lelki krízisével kombinálva (!) Dough Fitsch amerikai rendező produkciójaként. A cím Mozart tréfás, ráadásul önmaga alkotta gúnyneve

Fotó: Wolfgang Lienbacher)

Eredeti közlés: Gramofon.hu, 2020. 02. 12.