PROKOP Anna

Matuz István* zenekari fuvolaestje

Koncertbeszámoló

Duna Szimfonikus Zenekar Kamarazenekara, Matuz István (fuvola) és Kovács János karmester (Fülep Márk felvétele)

2020. március 8-án a Budapest Music Centerben adott koncertet zenekari kísérettel az idén 73 éves Matuz István fuvolaművész*. A mai napig koncertező művészt az est folyamán a Duna Szimfonikus Zenekar művészeiből alakult kamaraegyüttes kísérte. A zenekart Kovács János vezényelte, aki a Magyar Állami Operaház örökös tagja. A neves karmester mindvégig odaadással, szeretettel irányította a zenekart és támogatta a szólistát. Mindkettejük jelenléte biztos záloga volt az est szellemi-lelki feltöltődésének.

Nagy várakozással és izgalommal tekintettem a hangverseny elé. Egyrészt azért, mert sok évvel ezelőtt hallottam utoljára Matuz Istvánt fuvolázni, másrészt gyerekkoromban akkor kezdtem úgy igazán lelkesedni a fuvoláért, amikor az ő tolmácsolásában hallgattam Bach összes fuvolaszonátáját. Nagy hatással volt rám akkor Bach muzsikája és Matuz feledhetetlen előadásmódja egyaránt. Matuz István nevét ma már méltán ismerik a világ minden táján, a legnagyobbaknak járó tisztelet övezi. Széleskörű munkássága elismeréséül a Magyar Állam 2010-ben Kossuth-díjjal tüntette ki, elsőként a magyar fuvolaművészek között.

A BMC koncertterme meghitt, hangulatos, amelyben narancssárga és fekete színek uralkodnak a színpad mögötti falon, a világítás pedig még jobban megerősíti ezt a meleg, mediterrán tónust. Kiváló helyszínként szolgált az amúgy is színes, korszakokon és stílusokon átívelő koncertprogramnak.

A repertoár-választás tekintetében is különlegesnek ígérkezett a koncert: többségében klasszikus műveket hallhattunk tőle. Aki ismeri őt, jól tudja, hogy elsősorban kortárszenei darabok bemutatására és a fuvolajáték technikájának megújítására fordítja a figyelmét, amellett az alaprepertoárt rendszeresen és kotta nélkül játssza.

„Hogy tekintett a fuvolára a barokk zene, a bécsi klasszicizmus, a nápolyi iskola és hogyan a 20. századi zene?” – olvastuk a programfüzetben található koncertismertető elején. A kérdésre a koncert adott választ. Matuz István a fuvolairodalom gyöngyszemeiből válogatott:

Johann Sebastian Bach h-moll szvitjét (BWV.1067) fejből játszotta lenyűgöző erővel, kristálytiszta interpretációban. Már az Ouverture tételében hallható volt magabiztos technikája, majd a tánctételekben a karakterek, gesztusok széles skáláját vonultatta fel. A zenekart nem könnyű feladat elé állította a barokk tánctételekhez illő könnyed hangképzés és formálás követése.

Matuz Gergely és Matuz István D. Cimarosa fuvolákra írt kettősversenyében (Fülep Márk felvétele)

A műsor másik kompozíciója, Domenico Cimarosa versenyműve két fuvolára és zenekarra (G.1077), koncerttermekben viszonylag ritkán játszott darab. Különlegessége, hogy két fuvolára írta a szerző, és emiatt kedves a fuvolás társadalomnak. Érdemes megemlíteni, hogy amíg a kíséret nélküli fuvoladuók kimeríthetetlen gazdag repertoárt nyújtanak a fuvolások számára, addig sem Cimarosa koráig, sem pedig később – kimondhatjuk, hogy a Doppler testvérek megjelenéséig – kevés olyan mű született, amelyben a két fuvolás szólistát zenekar kíséri. Matuz Gergely, Matuz István fia – aki szintén elismert fuvolaművész – technikában és hangszínben egyaránt méltó partnere volt édesapjának.

Sugár Rezső Concertino fuvolára és ifjúsági vonószenekarra (1967) című művében Matuz hangja szárnyalt, és az egész előadásból áradt a dinamizmus, az energia. Akárcsak egy filmzenében, képek villantak fel előttem, és az egész darab egyfajta utazásként hatott, tulajdonképpen időben is, hiszen Sugár még Kodály tanítványa volt. Lehetett érezni, hogy ez a stílus, ez a kor közel áll Matuz Istvánhoz, aki ezzel a darabbal emlékezett meg a tavaly száz éve született komponistáról. A koncerten jelen volt a szerző ugyancsak zeneszerző fia, Sugár Miklós.

Szünet után Wolfgang Amadeus Mozart C-dúr Andantéja fuvolára és zenekarra (K.315) következett, amely olyan szépen csendült fel Matuz előadásában, mint egy ária, vagy még inkább egy fohász.

A koncert méltó zárószáma volt Mozart szintén C-dúr hangnemű fuvola-hárfaversenye (K.299), amelyben Matuz István partnere Szilvási Júlia, a Magyar Állami Operaház hárfaművésze volt. Matuz ebben a csodálatos zenében is többször megcsillantotta muzikalitását, őszinte, egyszerű, de mégis áradó dallamvezetését. Szilvási Júlia a  nehéz hárfaszólamot virtuóz technikával, könnyedséggel játszotta. A lendületes első tétel és a második tétel gyönyörű kamarazenéje után egy fogottabb tempójú harmadik tételt hallottunk.

A BMC-ben rendezett koncert teltházas volt (Fülep Márk felvétele)

A koncert teltházas volt. Mindannyian sajnáltuk, hogy a szinte makulátlan, lemezkész produkcióból nem készült sem kép-, sem hangfelvétel. Számos érdeklődő, közöttük kollégák, jelenlegi és egykori tanítványok tisztelték meg jelenlétükkel a Kossuth- és Liszt-díjas művészt, aki hallatlan energiával volt jelen a színpadon, és tanított alázatra, kitartásra tehetségével és szerénységével.

(2020. március 8. − Budapest Music Center. Km.: Matuz István, Matuz Gergely – fuvola, Szilvási Júlia – hárfa, Duna Szimfonikus Zenekar művészeiből alakult kamaraegyüttes, vezényel Kovács János.)

* Matuz István fuvolaművész (1947) Nagykőrösön született. A Zeneakadémián Hartai Ferenc és Kovács Lóránt növendéke volt. 1970-ben diplomaműsorában Boulez Szonatinájának Benkő Zoltánnal történő előadásával óriási hírnévre tett szert, ugyanígy Bach összes szonátájának tolmácsolásával, amelyet tizenkilenc éves korától kezdve repertoárján tart. 1970-72-ig a brüsszeli Conservatoire ösztöndíjas hallgatója, majd tanársegédje, 1972-től 74-ig a liège-i Opera szólófuvolása. 1974-ben sikerült a világon elsőként megvalósítania a körlégzést a fuvolán. 1968-tól tanít Debrecenben, jelenleg a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara tanszékvezető egyetemi tanára, Professor Emeritus. 1978-tól 1981-ig a párizsi IRCAM munkatársa volt, ahol a szakma legnagyobbjaival osztotta meg fuvolaakusztikai kutatásait, és olyan zeneszerzőkre hatott, mint Boulez vagy Stockhausen. 1978-tól az Országos Filharmónia szólistája. Versenydíjai: Brüsszel I. díj, Rotterdam II. díj (1971), Royan III. díj, Barcelona „Première mèdaille” (1972), La Rochelle I. díj (1978) Koussewiczky-hanglemezdíj (1981). Az Országos Filharmónia szólistája. Az eddigi összes létező, kb. 250 magyar mű rendszeres előadója. Félszáz művet komponáltak számára, és még számtalan kamaramű bemutatása és lemezfelvétele fűződik a nevéhez. A magyar zeneszerzők előtt a legendás 1976-, 1986- és 1996-os koncertsorozataiban tisztelgett. 1982-től kezdődő Országos Fuvolás Találkozók spiritus rektoraként a modern zene fellegvárává tette Debrecent. Ez időtől számítandó a „multifuvola” tervezése és kivitelezése. A klasszikus fuvolairodalmat fejből játssza. A fuvola modern technikájáról minden tudását rendszerbe foglalva könyvet ír, szakmai lapoknak publikál. 30 etűdből álló Stúdiumsorozatot komponált, melyből hat megjelent az Akkord kiadónál. 1991-ben alapító tagja az EAR együttesnek. Rendszeresen készít átiratokat. Számtalan rádiófelvételen, kb. 30 szerzői lemezen szerepel, 9 szólólemeze van. Évi 40-50 koncertet ad és mesterkurzusokat tart itthon és világszerte. Hazai tanári munkássága mellett a világ számos pontján volt már oktató, jelenleg Portugáliában vendégprofesszor. Díjai: Artisjus-díjak (1969-től), MR Elnöksége nívó díj (1977), Pro Urbe Budapest-díj (1979), Liszt Ferenc-díj (1980), Lajtha László-díj (1985), érdemes művész-díj (1986), Az év hanglemez-díj, Doppler-díj (1994), Széchenyi ösztöndíjas professzor (1997-2001), Pedagógiai-díj (2000), Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztje (2004), kiváló művész-díj (2005), Kossuth-díj (2010).

A szerzőről

Prokop Anna fuvolaművész-tanár