JÁRJAD LÁBAM…

50 éves a magyar táncházmozgalom

Szellemi kulturális örökség

https://youtu.be/rBGRpVYmoww (53:23)

Szerkesztő-zenei rendező: Birinyi József, rendező: Tari János (MTV/TRADICIÓ STÚDIÓ, 1995)

Birinyi József: A negyedszázados évfordulóra készítettem 1995-ben ezt filmet, sok megismételhetetlen jelenettel, hangulattal. Éljünk a szokás hatalmával!

Birinyi József

Birinyi József (képünkön) népzenész, népzenekutató. Több mint húsz történeti és népi hangszeren játszik, népzenegyűjtéssel, kutatással, tanítással, hangszerkészítéssel, koncertezéssel, népzenei, néprajzi filmezéssel foglalkozik, 850 darabból álló népi hangszer gyűjteménye van.

Három évszázaddal ezelőtt törvénnyel tiltották be a "dorombolást", a dorombbal muzsikálást, mert megrontó hatást tulajdonítottak hangjának és a lányok, asszonyok nem tudtak ellenállni a hangszer csábító énekének. (Fiúk, érdemes jól megtanulni dorombolni!) A lányokat, a fiúkat összeénekelték párosító dalokkal. A sámán dobjával vágtatott az égigérő fa tetejére, hogy az ősökkel beszélhessen. Énekkel és a tilinkó szavával csalogatták elő a tavaszt, a megújulást, az esőt, a napsütést. Zajkeltőkkel (kereplő, kolomp, láncosbot..) űzték el a telet, a betegségeket, a rossz szellemeket. "Síppal, dobbal, nádihegedűvel" gyógyítottak. Dudaszó perdítette a keresztútnál éjfélkor táncra a férfiakat elcsábító boszorkányokat.

A hangszer és a zene a szerelem, a varázslás eszköze. Bárki lehet varázsló, csak méltóvá kell váljon arra, hogy megszólaljon kezében a hangszer! Móra Ferenc a "Kincskereső kisködmön" című mesében írta: a vásárfiaként kapott körtemuzsika csak a jó gyerekeknek szólal meg.

Ezermester apám id. Birinyi András prímás volt, hegedűvel, citerával, szájharmónikával muzsikált, hangszereket készített. Tőle kaptuk eszmélő korunktól Táborfalván testvéremmel a meghatározó élményt, az útravalót a zene, a hangszerek szeretetéhez, a népzene műveléséhez. Bicskáját forgató kezével pillanatokon belül sípot készített nekünk a fűzfa ágából, a tök levelének szárából, lúdtollból. A hangkeltők, állathang-utánzók, sípok, játékhangszerek és az éneklés után jöttek a dallamjátszó hangszerek. Észre sem vettük, és már önfeledten jártunk-keltünk a hangok létráján. Belenőttünk a zenébe!

Budapesti gimnáziumi és egyetemi tanulmányaim mellett magánúton tanultam zenét. Modern céhlegény módjára végigjártam a Kárpát-medence hangszerkészítőit, zenészeit. Tanultam tőlük is, zenéltem velük és filmeztem, dokumentáltam hangszeres titkaikat. Összegyűjtöttem 850 történeti és népi hangszert (Birinyi Gyűjtemény), amelyekből kiállításokat rendezünk, hogy minél többen ismerhessék meg elődeink gazdag népzenei világát.

A "Népművészet Ifjú Mestere" cím elnyerése után az Országos Filharmónia szólistájaként hangszerbemutató műsorokkal, együtteseim koncertjeivel próbálok tenni azért, hogy "népdalaink ne csak holt kincsek legyenek a láda fenekén". "Elindultam világ útján.." Sevillától Szöulig, Rómától Stockholmig idehaza, határainkon túl, szerte a világban turnézok, gyűjtök, filmezek, tanítok.

A fejlődés, az élet természetes rendje, hogy felbomlottak, bomlanak a hagyományos közösségek, falvak. Ma már nem apáról fiúra, nagyszülőről unokára száll a népdal, a népzene, hanem intézményes keretek között tanárról tanítványra. Nem a kulturálisan önellátó, hagyományos közösségben nevelődnek bele a felnövekvő gyerekek a dalok, a hangszerjáték, a népzene stílusának, előadásmódjának ismeretébe, hanem átgondolt, tudatos tanulási folyamatban, élménnyel telített élő előadások és felvételek alapján sajátítják el azokat.

Táborfalván 1975-ben, Budapesten 1978-ban hoztam létre népzenei műhelyt. Nyaranta megrendezzük a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Táborokat, amelyekbe korhatár nélkül jönnek a népzene, a zenei anyanyelv ápolása iránt érdeklődők. Tanítványaim kétszer voltak Ki-Mit-Tud döntősök, elérték a legmagasabb elismeréseket, közülük többen professzionális zenészek, hangszerkészítők, zenekarvezetők, zenetanárok lettek. Természetesen fontosak az eredmények, az elismerések, de a legfontosabb, hogy több ezer gyerekkel sikerült nekem is megszerettetni a népzenét, a hangszereket. Sokan megérezhették a zenélés, az együttmuzsikálás örömét és átadhatják utódaiknak ők is a "varázslás" tudományát.

Bátyám, Birinyi András táborfalvi műhelyében citerákat, bőrdudát, tekerőlantot, ütőgardont, xilofont, pánsípot, tilinkót, harangjátékot készítünk. A népzenében a hangszerek építése és a muzsikálás nem különült el annyira, mint a klasszikus zenében. Csak az tud jó népi hangszert készíteni, aki játszani is tud rajta. Bízunk abban, hogy sokak kezében válnak hangszereink a test, a lélek önkifejező, élményeket adó meghosszabbításává. Ha az ember a hangszerével együtt rezdül, együtt lélegzik, csak akkor képes csodatételre zenéjével.

A szájhagyományozódással öröklődő, változatokban élő, sokszínű hagyományos népzenei kultúrát a népzenegyűjtőknek kell felvenni, rögzíteni, lejegyezni, tudományos igénnyel feldolgozni és közkinccsé tenni. A Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteményének vezetőjeként –Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és tanítványaik nyomdokaiban – egy évtizeden keresztül adatott meg számomra a lehetőség, hogy a magyar nyelvterület hangszereit, népzenéjét gyűjthessem, kutathassam. Anyagiasuló világunk – "várat kell építeni, hogy lantot pengethess" – korában, sikeres televíziós vállalkozásba kezdtem. Külön öröm számomra, hogy a pódiumok mellett a film, a digitális, a multimédiás technika legmodernebb, összetett képi-hangi eszközeivel is népszerűsíthetem a "gyermekkori szerelem", a népzene világát. Joggal kérdezhetitek: Milyen szerepe lehet ma a népzenének?

Alapprogramként vallom, ismerje meg minden felnövekvő az elődök zenefolklórját, mint műveltségünk, kultúránk, zenei anyanyelvünk alapját.

Természetesen nem kötelező, száraz tananyagként, hanem a népzenére jellemző őszinte élménnyel. A katartikus zenei ízek után döntse el ki-ki szabadon, hogy úgy tekint zenehagyományunkra, mint a vitrin mögötti múzeumi tárgyakra, vagy úgy, aminek szerepe lehet mai életünkben. A népzenei "újhullámban", a pávaköri és táncházi mozgalomban több tízezer gyerek és felnőtt, unoka és nagyszülő aktív szórakozása a népzene, a néptánc. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, a KÓTA, a legnagyobb amatőr művészeti szövetség tagságának több mint a felét a népzenészek adják. Kívánom nektek, hogy sikerrel merítsetek ti is a "tiszta forrásból", érezzétek, élvezzétek a múltból fakadó és a jövőben is erőt adó, varázslatos ízeit népzenénknek!

(Birinyi József a Mozaik Kiadó Ének-Zene 8. tankönyvében.)