110 ÉVE SZÜLETETT DR. SIPOS JENŐ*

Dr. Sipos Jenő Faragó Andrással

Legendák születnek, élnek, fényt és erőt adnak és enyésznek, s újak születnek. Ahogyan Babits csodálatos versében kérdezi: „miért nő a fü, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?” Mint ahogyan egy dallam születik, fejlődik, időzik a zeniten, súlyát adja a zenei csúcspontnak, majd lassú és szépséges enyészetnek indul, hogy elszáradásában is megigézzen, s hogy egy modulációval újra életre keljen valahol, az öt vonal között. Mint az ember, akiből legenda lett. Született, 110 éve, élt harcosan, megpróbáltatások, sikerek, elismerések, elégedetlenségek, büszkeségek és tüzes szándékok között. Születik, fejlődik, élt a zeniten, s még aggastyán korában is, szinte teljesen vakon sugárzott és ömlött belőle valami megmagyarázhatatlan erő. Ő is újra nő és időzik a zeniten a növendékei, és azok növendékeinek hangjában. A nekik szóló hosszú tapsokban, a tőle kapott szavakban és segítő lélektámogatásban, s abban, ahogyan most is előttünk áll, s szinte látjuk alacsony, mégis délceg termetét, ahogyan mindig egyenes háttal, tele talppal, mint egy szobor, mégis akcióra kész izomzattal áll a zongora mellet és megmutatja, hogyan használd a testedet, ha énekelsz. Babits kérdezett az Esti kérdésben.

Ezer és ezer magunknak feltett kérdéssel próbálom megfejteni, mi volt az a varázslat, mitől vált legendává? Mi volt az a misztikum, amely, mint egy szakszerűen beadott oltás a gyengélkedőt a betegségtől, úgy minket, növendékeit a pálya nehézségeitől megóvott. Mi volt az a leírhatatlan, szabályokba, törvényekbe nem önthető, nem szorítható szisztéma és varázspálca mutatvány, amikor három mondattal és két gesztussal, olyan hangokat húzott ki belőlünk, melyekről azt képzeltük, sosem leszünk képesek rá.

Kerestem a válaszokat. Nézd fiam – mondta – ide vedd a levegőt. Igen tanár úr – mondtam, de én a levegőt csak egy helyre tudom venni, a tüdőmbe. Igen - mondta - de így - s tenyeremet az alsó bordáihoz illesztette. Érzed, ide vedd, ne csak itt táguljon a tested, hanem amikor levegőt veszel, a vállad ne emelkedjen, de hátul, a hátadon is érezned kell, hogy minden energia, minden cseppnyi oxigén téged szolgál. Na így, - s megmutatta még egyszer.

A szabályokba, törvényekbe nem foglalható képesség lényegére később rájöttem, bár soha erről kapcsolatunk közben nem esett szó. Minden technikai utasításon, a hangot pallérozó, profi és jó értelemben vett mesterkedésen túl számomra a legfontosabb lényege az ő varázslatának az volt, hogy az énekórák alatt, később a próbákon és az előadásokon a tőle kapott, - sokszor a dolgoknak csak konkrétum nélküli körülírásában és az ő hitének sugárzásában minden növendéke, - de én bizonyosan – hangfaja szerint, Domingónak, Pavarottinak, Callasnak, Brusonnak, Gyaurovnak érezte magát, s ezt az érzést vitte magával a színpadra.

Vitte magával a pályán, mindvégig. A hitet! Mert más nem lehet olyan fontos, mint a gyakorlásba, tanulásba, művészi meggyőződésbe, önfeláldozásba, színpadi életbe és halálba, szerelembe, a művészetbe, zenébe, Istenbe és önmagamba vetett hit. Ő képes volt megágyazni ennek a hitnek két félmondattal, egy jól énekelt dallamnak, frázisnak, áriának, felvonásnak, szerepnek, végső soron egy művészi pályának és a művész sikerének. Igen. Számomra ez volt ő, dr. Sipos Jenő.

Gulyás Dénes

* Dr. Sipos Jenő Kecskeméten született 1910. július 20-án és Budapesten hunyt el 2000. decembere 27-én. Tanulmányait 1936-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operaének és énektanárképző szakán Molnár Imre, majd Olaszországban Riccardo Stracciari növendékeként végezte. 1939 és 1944 között a zsidótörvények miatt csak az OMIKE Művészakció rendezvényein szerepelhetett. 1961-től a Zeneakadémia tanára, majd 1970-től 1981-ig egyetemi tanára volt. 1977 és 1980 között a Frankfurt am Main-i Städtische Bühnen énekmestere, 1979-től 1986-ig Teheránban, 1981 és 1983 között Tokióban volt énektanár. 1983-tól a Magyar Állami Operaház énektanáraként működött. Énekkurzusokat vezetett Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Norvégiában és Svájcban. Pedagógiai műve: Hangképzés az énekkarban. Több világhírű magyar operaénekes mestere volt, mint Gulyás Dénes, Hamari Júlia, Kelen Péter, Kincses Veronika, Marton Éva, Pitti Katalin, Polgár László, Takács Klára, Tokody Ilona.