A Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület Szeged 2020-ban megjelent kötet borítója

Köszöntő a tornácon

Ötven esztendő a zenetörténet léptékével pillanat csupán. De megélt ötven év, vagy akár egy ilyen időtáv sokéves, néhány évtizedes szakasza során kifejtett erőfeszítés a jelen idő nagyítóján át szemlélteti velünk a pillanat jelentőségét.

Ilyen történelmi „pillanat” Szeged kortárszenei felvirágzása, amely döntően Vántus István zeneszerzői, tanári és a zenei életet szervező tevékenységének köszönhető. Ő indította el Magyarország első évente megrendezett új zenei koncertsorozatát. Egyedül kudarcra lett volna ítélve, de társakra tudott lelni, művész kollégákat és intézményeket nyert meg szövetségesül, s a Magyar Zeneművészek Szövetségében vállalt szerepével országos kisugárzást teremtett a szegedi szellemi műhelynek. Nem húsz, hanem negyven-ötven év „járt volna” ehhez a küldetéshez, csak hát a sors pallosa idő előtt sújtott le. A sikeresen elkezdett munka azonban biztosította, hogy a társak folytassák a missziót. Így lett, hogy immár több évvel élte túl Vántust történeti értékű kreatúrája, mint amennyi időt ő el tudott tölteni a folyamat irányítójaként. S így adódhatott, hogy míg a zeneszerző halála után általában évtizedekre kikerül a látószögből, Vántus István neve szerzőként, a róla elnevezett kortárszenei napok emblémájaként, szeretettel megőrzött emlékű tanárként jelen van.

Ez a kötet nem értékel, hanem adatokat sorjáz. Az idősebbekben emlékeket ébreszt, figyelemre méltó előadásokét, amelyek elhivatott szegedi művészek teljesítménye előtti főhajtásra ösztönöznek. Küzdelmekét, amelyekről a bulvár rikító színeit mellőzve tárgyilagosan számol be a történetíró. S jó látni, mennyi fiatal szerző és előadó neve villan fel, akiknek indulásában csillogó pont Szeged.

E fiatalokra, s általam talán már nem ismerendő utódaikra vetem tekintetem: miként folytatják a megkezdett utat? Ötven év múlva milyen összefoglalást írnak majd? Ami biztos: Vántus István, és a hozzá csatlakozott áldozatos művésztársak emlékét nem felejthetik. Érdemes a Vántus István Társaságot is fenntartaniuk, mert – szomorú, de sok szempontból érthető – ez az ország egyetlen egyesülete, amely már klasszikussá nemesedett alkotóink után élt zeneszerző emléke köré szerveződött.

Az ötven év tornácán megállva, mindenkori felhők árnyát megélve is napfény veri arcunkat!...

Hollós Máté

A kortárs zene 50 éve Szeged c. kiadvány hátsó borítóján Neuberger István Századvégi zene c. festménye látható, amely 2000-2013 között a Vántus István Kortárszenei Napok műsorfüzetének címlapképe volt

A kortárs zene 50 éve Szegeden – hirdeti a Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület kiadásában megjelent kötet. Szerkesztője és nagyrészt írója Kiss Ernő, aki nemcsak alapos ismerője e fél évszázadnak, hanem személyes résztvevője és hosszú évtizedek óta egyik formálója is a város kortárs zenei életének. A gyökerek Vántus Istvánhoz nyúlnak vissza, aki a Zeneakadémia elvégzése után Szegedet választotta otthonául. S nemcsak őt termékenyítette meg a főváros zajához képest érezhető nyugalom, hanem ő is megtermékenyítette, „megzengette” városát, nemcsak saját hangjaival, hanem a kollégáiéval is. A könyv a Vántus által indított A Mai Magyar Zene Hetétől a napjainkbeli Vántus István Kortárszenei Napokig naplószerűen követi, mikor milyen előadók mely szerzők mely műveit adták elő. Korszellem, hagyományteremtés és -őrzés, megújulás hullámai bontakoznak ki. Fontos erénye a könyvnek, hogy a városukra koncentráló művészi-tanári pályáknak is maradandó emléket állít.

Kiss Ernő történeti áttekintését bevezeti A szegedi kortárszenei napok előzményeit bemutató nyitófejezet, amely 1945-től ad betekintést a Tisza-parti „műhelybe”: a legendás Vaszy Viktor-korszakba, a városban bemutatkozó fiatal szerzők és a nagyhírű hazai és európai alkotások előadásának levegőjébe. S kiegészíti Kiss Ernő történeti összefoglalóját Papp Györgyné, a városi tanács, majd önkormányzat kiváló munkatársának emlékezése a zenei hét indulásáról, a Szegedi Kamarazenekari Napok krónikájáról, valamint a Szegedi Egyházzenei Hónap és a kortárs zene kapcsolatáról. Kiss Ernő összefoglalja annak az öt évnek –  Zenei hét századunk muzsikájából; Kortársak-elődök – a történetét is, amely még Vántus életében indult, majd hirtelen halálát követően kereste a folytatás útját, amire immár 25 éve a nevét viselő Társaság lépett.

Mintegy függelékként Kiss Ernő dokumentálja az 1992-től 2015-ig rendezett zeneszerzői versenyek históriáját is.

Z.T.