„Óriási
örömöt jelent számomra a tanítás”
Verebics
Ibolya hazai és külföldi karrierről, s a győri
díszpolgári címről
Verebics Ibolya
A szakma pályakezdésétől
az oratóriumok mesterének tartja, hiszen végigénekelte szinte az összeset, és nem
könnyű itthon olyan templomot találni, ahol ne szerepelt volna már. Verebics
Ibolya külföldi karrierjének indulását is Bach h-moll miséjének köszönheti, a
Helmuth Rilling vezényelte előadásba még akadémistaként ugrott be. Az énekesnő
pályája során bejárta a rangos nemzetközi dalszínházakat, de itthon is
rendszeresen pódiumra lépett, s Győrben a mai napig évente találkozhat vele a
közönség. A világjáró szoprán ugyanis fontosnak tartja, hogy rendszeresen
szerepeljen szülővárosában, s egyszer majd szeretne is ott énekiskolát nyitni.
Az éneklés mellett ugyanis már két évtizede tanít, magánnövendékein kívül három
stuttgarti kórus hangképzésével foglalkozik, s néhány évig a frankfurti
főiskolán is dolgozott a fiatalokkal. Verebics Ibolyával nagyon gazdag, sokszínű
pályájáról, az éneklés és a tanítás örömeiről, s persze a pandémia időszakáról
is beszélgettünk.
-
„A töretlenül magas színvonalú, nemzetközi szinten is elismert,
Győr város hírnevét öregbítő operaénekesi munkássága, valamint a szülővárosa
kulturális és hitéletét támogató jótékony tevékenysége elismeréseként” - így szól a
díszpolgári cím indoklása, amit most, március közepén kapott meg.
-
Nagyon boldoggá tett ez a kitüntetés! Hálás vagyok szülővárosomnak,
a mostani vezetőinek, hogy ilyen nagy elismerésben részesítettek. Hiába élek
ugyanis már három évtizede Stuttgartban, a mai napig hazajárok Győrbe, ahol
felnőttem, ahol a szüleim laknak. Ebben a városban kerültem kapcsolatba a
zenével is. A zenei tehetséget apai ágon örököltem. A nagypapám hegedült,
édesapám orgonált, emellett gyönyörű hanggal is rendelkezett. Én pedig már
csecsemőként is olyan hangon és hangosan sírtam, hogy a két utcával arrébb lakó
nagymamám megállapította: ebből a leányból operaénekes lesz! Már óvodáskoromban
elkezdtem énekelni. Aztán következett a zeneiskola, a zongora és az oboa. Az
óvónőképzőben, ahol zongorán kísértem a kiváló, sokszorosan díjnyertes
kórusunkat, fedezett fel Varga Erzsébet tanárnő, és a javaslatára folytattam a
konzervatóriumban, Gonda Annánál. Nagyon hálás vagyok neki, hiszen nála dőlt
el: énekes leszek.
-
S innen gondolom már egyenesen vezetett az útja a
Zeneakadémiára.
-
Igen, s Keönch Boldizsár és Végvári Csaba lett a tanárom. A
főiskolai évek alatt aztán sorra következtek az énekversenyek is: Karlovy Vary,
Cardiff, Helsinki, Barcelona és a Pavarotti nevével fémjelezett megmérettetés,
Philadelphiában. Mindegyiken sikerrel szerepeltem, s így felkéréseket,
meghívásokat is nyertem. Végvári Csabával Elisabeth Schwarzkopf mesterkurzusain
szintén rendszeresen megfordultunk, s ő kísért a később megjelent, önálló
lemezemen, amelyen Mozart-dalokat énekelek. Ahogy megszereztem a diplomámat
1986-ban, azonnal a Magyar Állami Operaház tagja lettem. Azt mondták rólam
ekkoriban, hogy én vagyok az ország legfiatalabb operaénekese… S aztán az első
fellépéseim közé tartozott például a margitszigeti Carmen, amelyben Micaelát
keltettem életre.
-
De már főiskolás korában elindult a nemzetközi karrierje is,
ráadásul egy beugrással…
-
Így igaz, a könyvtárban ültem éppen, amikor hívtak a
Filharmóniától, hogy Nádor Magda megbetegedett, s másnap helyettesítenem
kellene Bach h-moll miséjében, amelyet Helmuth Rilling dirigál. Nagy
szerencsémre Keönch Boldizsár mindig azt hangoztatta, hogy a kisujjamban kell legyen az összes oratórium, így tényleg tudtam ezt a
darabot is, és nyugodtan mondtam igent. Ez a fellépés pedig meghatározta a
karrieremet, Rillinggel sokszor dolgoztunk a későbbiekben együtt, s beugrásból
is akadt még jócskán.
-
- Verebics Ibolya Et
exsultavit spiritus meus Soprano – YouTube (2:25)
Bach:
Magnificat-Et exultavit (És örvend lelkem)
Vezényel:
Helmuth Rilling
Bach:
Weihnachtsoratium (BWV 248) - Rilling, Verebics ... (1:20:05)
Bach:
Karácsonyi oratórium I-II-III.
Előadja a Magyar Rádió és Televízió
Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vez. Helmuth Rilling km. Verebics Ibolya
(szoprán), Németh Judit (alt), James Taylor (tenor), Laborfalvi Soós Béla
(basszus)
(1996,
Zeneakadémia)
Händel:
Messiah - Rejoice, Ibolya Verebics – YouTube (4:46)
Händel:
Messiás - szopránária (No. 43, „Tudom, hogy Megváltóm él”)
Mozart:
Titus, Duett, Ibolya Verebics, Judit Németh – YouTube (1:19)
Mozart:
Titus - duett (La clemenza di Tito)
Mozart:
Figaro, Arie der Gräfin, Ibolya Verebics ... – YouTube (6:42)
Mozart: Figaro házassága - A Grófné áriája
-
A budapesti dalszínházban szintén szép feladatok vártak Önre, a
Figaro Grófnéja, a Faust Margitja, a Titus kegyelmének Serviliája vagy a Gianni
Schicchi Laurettája…
-
Annyira hálás vagyok Istennek, hogy ilyen gyönyörű pályám volt,
és annyira sajnálom a kiváló, mai fiatalokat, akik a hiába tanulják sorra a
szerepeket, a vírus miatt most nem tudnak fellépni… Állandóan felbukkan
egyébként egy-egy kép, felvétel, ami visszaidézi a karrierem fontos állomásait.
Ebben a hónapban jelent meg például az a lemez, amelyen Fischer Ádám
vezényletével Mahler II. szimfóniáját énekelem Marilyn Hornnal, s a felvétel az
egyik Mahler-fesztiválon született. A dirigenssel többször szerepelhettem
Eisenstadtban, s az egyik alkalommal jelen volt Edita Gruberova is, aki
gratulált, s azt mondta, csodálatosan énekeltem! Ezek a felejthetetlen
pillanatok. Vagy amikor az operavizsgámon, amelyen a Lohengrinből Elsa és
Ortrud duettjét mutattuk be Vári Zsuzsannával, bejött az öltözőbe Mihály
András, aki megkönnyezte az előadásunkat, és elmondta, ilyen gyönyörű
Wagner-interpretációt még nem hallott. Nyolcszáznál is több fellépésem volt a
pályám során, ennek több mint a fele a hazai közönség előtt, s mindenütt kiváló
művészekkel, remek produkciókban szerepelhettem. Olyan partnereim voltak, mint Rost
Andrea, Hamari Júlia, Pitti Katalin, Németh Judit, Csengery Adrienne vagy
említhetem Sólyom-Nagy Sándort, Polgár Lászlót, Gulyás Dénest, Daróczi Tamást
és hosszan folytathatnám még. A rendezők, a karmesterek sora szintén rettentő
hosszú, Doráti Antaltól Kobayashi Ken-Ichirón, Kocsis Zoltánon át Medveczky
Ádámig…Szintén ide sorolnám két kedves, győri
kollégámat: Ruppert Istvánt és Gábor Józsefet, velük ugyancsak rendszeresen
szerepeltem. Az operai fellépések mellett rengeteg dalesten, koncerten is
pódiumra léptem, a szakma el is nevezett az oratóriumok mesterének, mert
tényleg végigénekeltem az összeset. Nem nagyon akad olyan hazai templom, ahol
ne léptem volna fel.
-
Verebics Ibolya édesapjával (középen) és Ruppert István orgonaművésszel
Csángó
népdalok Verebics Ibolya – YouTube (9:09)
Szőcs Anna textilkiállítás, 1990.
-
S miért kezdett el csángó népdalokkal is foglalkozni?
-
A győri bencés zenetanárt, Jáki Teodóz atyát kísértem el
gyűjtőútjára, a határon túl élő magyarokhoz, így Moldvába is. Ott, a temetőben
vette fel a csángók gyönyörű énekét, amikor jött a milícia, és bevittek minket
a rendőrségre egy teljes napra… Ez még 1989 előtt történt, amikor a csángókat
elszigetelték az anyaországtól. Így lettek csángó barátaim, akikkel később
találkoztam itt, Magyarországon is, s van, akivel a mai napig tartjuk a
kapcsolatot. Meghatározó élményt jelentett az is, hogy - a népdal iránti
érdeklődésemnek köszönhetően - személyes kapcsolatba kerültem kiváló
néprajztudósokkal, Erdélyi Zsuzsannával vagy Domokos Pál Péterrel, de
említhetem a Dobszay Lászlóval és Szendrei Jankával folytatott munkát a Schola
Hungarica Énekkarral, és a közös lemezfelvételt. Mindig is nagyon érdekeltek az
erdélyi, felvidéki Bartók- és Kodály-gyűjtések, a csángó népdalok, és örömmel
tűztem műsorra ilyen darabokat.
-
Hogyan tudott rendszeres
szereplője maradni a hazai zenei életnek, miközben három évtizeddel ezelőtt
Stuttgartba költözött?
-
Szívesen ingáztam, fiatalon ez nem is jelentett olyan nagy
nehézséget. A német városhoz a férjem, Joachim kötött, Stuttgartban született
meg a fiam, Cornelius is. A környező operaházakból, koncerthelyszínekről
ugyancsak érkeztek rendszeresen felkérések. Megesett az is, hogy egyik nap
beugrással a lipcsei Gewandhausban énekeltem Mahler IV. szimfóniát, másnap
pedig Münchenben Mozart-művet. De eközben is épült a hazai karrierem, hiszen
1992-ben megkaptam a Bartók-Pásztory-kitüntetést, négy évvel később pedig a
Liszt Ferenc-díjat. Többször lettem a hét muzsikusa. S természetesen közben a
győri fellépésekről sem mondtam le.
Verebics Ibolya
(verebics.de)
-
Hogyan kezdett el tanítani?
-
A koncertek után rendszeresen jöttek oda hozzám fiatalok, hogy szívesen
vennének tőlem órákat. Egy meghallgatásra mindenkit szívesen fogadtam, de ha
azt tapasztaltam, hogy csak az akarat van meg, a megfelelő hang hiányzik, azt
mindig őszintén elmondtam. Viszont akikkel rendszeresen foglalkoztam, és a
közös munka során kiderült, egy hullámhosszon is vagyunk, azoknál azt vettük
észre, hogy elkezdett fantasztikusan növekedni a hangjuk. Ezért aztán ezekre az
órákra az éneklés mellett is időt szakítottam. Lassan már húsz esztendeje, hogy
belekezdtem, van egy saját kis énekiskolám is Stuttgartban, ahol minden
korosztállyal szívesen foglalkozom. Óriási örömöt jelent számomra a tanítás,
az, hogy átadhatom az éneklés szeretetét, hogy segíthetek abban, hogy jobb
teljesítményt nyújtsanak. Akad hétéves növendékem és nyolcvanon felüli pár is,
akik boldogan duetteznek az óráimon. Hetente több napon tanítok, s egy
gyönyörű, remek akusztikával rendelkező evangélikus templomban is rendszeresen
rendezünk koncerteket. Emellett három stuttgarti énekkarnak is tartok
hangképzést, azaz csak tartanék, a vírus miatt most erre sincs lehetőség, s
persze a pandémia miatt a növendékeim száma is megfogyatkozott. Pedig már három
olyan tanítványom is van, aki elvégezte a főiskolát, s mindegyikük színpadon
lenne, ha nem szól közbe a vírus… Korábban, 2004 és 2006 között Frankfurtban is
dolgoztam énekesekkel a főiskolán.
-
S mit lát? Mennyiben lett más az énektanítás, mint amikor Ön is
növendék volt?
-
Véleményem szerint nem változott sokat. Ugyanazt a módszert
viszem tovább, amit én is tanultam Gonda Annától és Keönch Boldizsártól, s amit
ők a kiváló berlini professzortól, Dagmar Freiwald-Langétól sajátítottak el. Szuper technikát
tanított, amellyel a vékonyka hangból csodálatos nagy hang lesz, mert
megfelelően használja a testet, a támaszt, s ez meg is hozza az eredményeket.
Ezt szeretném továbbadni, s egyre fontosabbnak ítélem, hogy az eddigi pályám
során megszerzett tapasztalatokkal is segítsem a fiatalokat. S nagyon örülök
annak, hogy édesapám annak idején nem engedte, hogy abbahagyjam a zongorázást,
bár gyerekként tiltakoztam ellene. Nagy hasznát vettem később, így egyszerűbb
volt megtanulnom a szerepeket, és most a növendékeimet is tudom kísérni. Nagy kincs, hogy tudok zongorázni. Évente két
fellépést rendezek a tanítványaim számára, ilyenkor nem is bíznám másra a
kíséretet.
-
Említette a kórusokat. Mit tart fontosnak az ő hangképzésük
során?
-
A légzés, a támasz a leglényegesebb, hiszen az énekkaroknak
rengeteget kell próbálniuk, s a megfelelő támasz leveszi a terhet a
hangszalagokról. Nemcsak a gégétől fölfelé énekelünk… Megfelelően kell
támasztani a hangot. Emlékszem, a kurzusokon Schwarzkopf is emlegette, hogy
gyakran elsötétült előtte a színpad ettől az aktív levegőzéstől, a határozott
támasztás és lazítás váltogatásától. S a legendás német szoprán mondogatta azt
is, hogy nem mosolyogva énekelünk, hanem inkább úgy formáljuk az ajkat, mintha
puszit adnánk, mindig megfelelő pozícióba helyezzük a hangot. Fontosnak tartom
még a megfelelő artikulációt, zárt szájjal, anélkül, hogy használnánk a száj
körüli izmokat, nem lehet jól énekelni.
-
Ön is énekel, még ma is.
-
Nagy koncerteket már nem vállalok, de templomokban mindig
szívesen szerepelek. Bár sokszor a növendékeim ajánlom magam helyett, hiszen
nekik is fellépési rutint kell szerezniük.
-
Egy korábbi interjúban említette, szeretne majd Győrben is
énekiskolát nyitni. Hol tart ez az ötlet?
-
Nem tettem még le róla, és bízom benne, hogy előbb-utóbb
megvalósul, hiszen a szülővárosomban mindig örömmel megyek, s boldogan
énekelek. Megvárjuk, mit hoz a jövő. Fontosnak tartom, hogy a tudásomat
továbbadjam másoknak, amíg van hozzá erőm, s remélem, ezt még Győrben is
megtehetem!
Réfi Zsuzsanna