ELHUNY LAKATOS ZOLTÁN

ZENEKARI NAGYBŐGŐMŰVÉSZ-TANÁR

1961-2021)

Búcsú Lakatos Zoltántól (3:09)

Március 6-án hajnalban nagy veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekar közösségét: a COVID-intenzív osztályon elhunyt szeretett kollégánk, Lakatos Zoltán nagybőgő művész. Középfokú tanulmányait a szegedi zeneművészeti szakiskolában végezte Vadász Ilona növendékeként, diplomáját Saru Károlynál szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán. 1983-ban nyert felvételt a Szegedi Szimfonikus Zenekarba. Egész pályáját ennél az együttesnél töltötte, számtalan sikert aratva Szegeden kívül jelentős hazai koncerttermekben, Európa sok országában, valamint Brazíliától Tajvanig a világ számos pontján.

Néhány napja került kórházba súlyos légzési és keringési nehézségekkel, és a szakszerű ellátás ellenére szervezete feladta a küzdelmet. Nagyon szeretetreméltó ember volt, soha senkinek nem ártott. Sok éves szólamvezetői működése alatt baráti módon, de következetesen irányította a bőgősöket, ennek eredményeképpen szólama szakmailag kiváló, fegyelmezett és összetartó volt. Segítő szándékkal instruálta a szólamba bekerült fiatalokat, és ahogy ezt tette, abban érezhető volt, hogy nem a bírálaton, hanem a jobbító szándékon volt mindig a hangsúly. Ki fog ezentúl játszani a hangszeren, melyet méreteinél fogva nem dédelgethetett, mégis viszonyuk szemlátomást bensőséges volt?

Az utóbbi hetekben fáradtabbnak tűnt, de mivel sohasem panaszkodott, az érdeklődésre most is inkább kitérő válaszokat adott. Nem jó egészségi állapotban érte a fertőzés, és talán túl későn fordult orvoshoz. Ez is összefügghet azzal, ahogy élt: nem akart segítséget kérni, másoknak gondot okozni.

Amikor elveszítünk valakit, vádoljuk magunkat: megtettünk-e mindent, elmulasztottunk-e valamit, ami immár visszahozhatatlan? Három hete volt a 60. születésnapja - nem ünnepeltük, nem tudtuk, nem tartottuk számon. Csak a születési dátum mellé könyörtelenül odakerült másik dátummal együtt tudatosult... A gratulációt pótolni nem tudjuk, de annyiban megnyugodhatunk, hogy a zenekar közösségében megbecsüléssel és szeretettel övezett pályát mondhatott magáénak. Irányában senki nem volt ellenséges, gonosz; nem érték bántások, mindenki szerette. Persze, könnyű volt szeretni, mivel Ő is így fordult a környezete felé.

Idős édesanyja gyászolja, saját családot nem alapított. Mi kaptuk tőle a szeretetet, amit más a párjára, gyermekeire sugároz. És mi leszünk azok, akik emlékét ebben a szeretetben fogjuk megőrizni.

Gyüdi Sándor és a Szegedi Szimfonikus Zenekar