Róna Viktor, a legendás balett-táncos

Az életmű-tárlat kötete

Halász Tamás: Róna Viktor

Herceg a vasfüggöny mögül

Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2020, 228 oldal

Róna Viktor (1936–1994) balett-táncos, koreográfus, valamint pedagógus, akire a magyar táncművészet a mai napig megbecsüléssel, tisztelettel emlékezik. A Herceg a vasfüggöny mögül című Róna Viktor-emlékkiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet karöltve rendezte meg, melynek az impozáns hangulatú Bajor Gizi Színészmúzeum adott otthont. A kiállítás 2020 nyarán nyílt meg, s a zárását 2021. márciusára tűzték ki, azonban fontos kiemelni, hogy a pandémia következtében fennálló látogatási korlátozások érintették az említett tárlatot is. Azok az érdeklődők, akik mégis eltudtak látogatni a kiállításra, egy gazdag, szakmai sikerekben bővelkedő művész történetét láthatták gyerekkorától egészen haláláig. Számos fotódokumentáció, tárgyi emlék kapott helyet a tárlaton, melynek kurátora Halász Tamás. A kiállítást azonos címmel kötet kíséri, melynek felelős szerkesztője Bánóczy Varga Andrea, a bevezetőt és az életrajzot a korábban említett Halász Tamás, a tanulmányt pedig Gara Márk jegyzi.

A könyv igényesen szerkesztett, vizuális anyagokkal teli és fontos gyűjtésnek bizonyul – csak úgy, mint maga a tárlat, mely alapvetően a Róna-hagyaték anyagából dolgozik és annak segítségével kezdi el feldolgozni a gazdag életművet. A kötet tehát mindezen okokból is fontos lenyomata a 20. századi magyar táncművészet egy szegmensének, mely akár önállóan megállja a helyét, de voltaképpen az említett kiállítás kísérő kiadványaként is.

A könyv időintervallumokra, témaegységekre bontva halad Rónai karrierjében, miközben egy-egy jelentős korszakot emel ki. Ezeket az életszakaszokat és történeteket olyan források támogatják, mint a korabeli sajtóforrások, visszaemlékezések, illetve vizuális anyagok – képek. Az 1936-1949-es éveket feldolgozó fejezet A súgónő fia, az 1950–1959-es intervallumot a Nyújtógyakorlatok című, miközben a Leningrádi 1959-es évi ösztöndíjas korszak külön kiemelést kapott, hiszen ebben az évben október közepétől karácsonyig tartózkodott Róna Viktor és Orosz Adél a Szovjetunióban. (55. o.) Színháztörténetileg is fontos dokumentációk kaptak helyet ekkor, hiszen Róna vázlatos szótára és töredékes naplójegyzetei mellett Orosz és Róna által megtekintett előadások színlapjai közül szintén láthatunk kettőt. De akár Róna szüleinek küldött képeslapja is meghatározó, hiszen egy személyes emléknek tekinthető a művész életművében. A rengeteg variábilis és a megértést támogató forrás nemcsak Rónát helyezi el a hazai és nemzetközi táncművészeti kontextusban, hanem egyúttal fontos munkát végez mind a szerző, mind a szerkesztő, illetve a könyvben helyet kapó tanulmány írója.

Nagyobb szegmenst ölel fel a Herceg a vasfüggöny mögül 1960–1969 című negyedik fejezet, ahol évről évre haladunk az életműben. Fontos felvételeket láthatunk, többek között Keleti Éva felvételeit az 1962-es évből, onnan is a Prokofjev – Lavrovszkij: Rómeó és Júlia című előadásból, amikor Orosz Adél és Róna Viktor vitték a címszerepeket. A legendás páros kapcsolata szintén nagy hangsúlyt kap a Róna életmű áttekintése során.

Róna nemzetközi szintéren is megmutatkozott, valamint oktatói tapasztalatot szintén szerzett, de talán a legizgalmasabb fejezete a könyvnek már az 1981–1990-es korszakára koncentrál „Az én szívem dobog tanítványaimban” címmel. Felvételeket látunk az 1980-as évek második feléből Tokióból, ahol Róna éppen próbát vezet a Tokiói Balett együttesnek, de magánemberként is látjuk feltehetően saját lakásában Tokióban. Számos megkapó felvételt láthatunk a mesterről, többek között az ötvenegyedik születésnapján készült fotográfiákat, illetve részletesen felvázolásra kerültek az utóbb említett korszak szakmailag meghatározó állomásai.

A kötet fő erőssége, hogy valóban maximálisan megidézi a hozzá kapcsolódó tárlat nagyszerűségét, sőt bármikor lapozható formában jeleníti meg azt. Egyik erőssége az egész életmű áttekintésének, hogy miközben Rónán keresztül képet kapunk az akkori balettművészetről, egy időben pályatársakat ismerünk meg, továbbá megérthetünk egy korszakot. A könyv hetedik fejezete az 1991-1994-es korszakot öleli fel, „Azt az öt ládát el kell rendezni” címmel, ez a legendás táncos utolsó éveit öleli fel. Róna 1991-ben Csipkerózsikát próbál a Magyar Állami Operaházban, mely egyébként jelentős helyet foglal el az életműben: „Februártól a Magyar Állami Operaház felkérésére Róna már intenzíven próbálja Budapesten koreográfusi főművét, a Csipkerózsikát.” (177. o)

Gara Márk A danseur noble című tanulmánya kapott helyet kötetben, melynek egyik legérdekesebb szegmense Róna utazásaira koncentrál, de szépen írja le egyúttal a pályájának végét – hiszen Róna is megtapasztalta, milyen érzés az anyaszínház mellőzöttsége, melyet oly sokan mások szintén átéltek – ez pedig a „táncművész-lét paradoxona”: „Róna Viktor is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor anyaszínháza nem tart rá igényt, ráadásul a hazai fellépések elmaradása közel egy időben zajlott imádott szüleinek elvesztésével. Ezzel együtt ő mégis jobb helyzetben volt, mint számos kollegája, hiszen lehetőségei minden szempontból tágabbak voltak, mint az itthon maradottaké.” (200–201. o.) Gara a Róna örökségére utalva kiemeli, hogy sajnálatos módon nem sok mozgóképmaradt fenn, de készültek interjúk mind írásban, mind mozgóképes formában.

A kilencedik fejezet kifejezetten az Orosz Adéllal való kapcsolatára összpontosít, hiszen a legendás páros 23 évig táncolt együtt: itt láthatunk olyan forrásokat, melyekben Orosz emlékszik vissza partnerére. Ezenkívül fontos gyűjtéseket, feljegyzéseket tartalmaz még a kötet, többek között Róna Viktor szerepeinek listáját a Magyar Állami Operaházban, kiemelve a legjelentősebb operai balett-szerepeket.

Összességében elmondható, hogy tárlat, sőt a szóban forgó kötet sem kizárólagosan csak az emlékét ápolja Rónának, hanem láthatóvá teszi a tánc, a balett, a színház vagy önmagában e korszak táncművészete iránt érdeklődők számára Róna Viktort. Mindeközben pedig olyan kutatómunkáról ad tanúbizonyságot, mely már önmagában is figyelemre méltó. A kötetet szívből ajánlom a fent említett témák vagy önmagban Róna munkássága iránt olvasni vágyóknak. Az olvasó informatív, komplex és vizuálisan gazdag – a design Czeizel Balázs munkáját dicséri, aki a kiállításgrafikákat és az arculatot készítette – kötetet tarthat a kezében, mellyel egyúttal a fiatalabb generációk tagjai is méltó kézből ismerhetik meg Róna Viktor világát.

Lengyel Zsanett

okleveles design- és művészet teoretikus,

PhD-hallgató (PTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)