(Koncert Kft. Budapest, 2021)

2021. 03. 02 – ez a dátum került a kettősvonal után a 35 ütemes darab végére, amelynek műfaját tréfás-komolyan zongoradalként jelölhetjük meg. Nem „Dal szöveg nélkül”, ahogyan némiképp hasonló zsánerű tételek váltak ismertté Mendelssohn nyomán – habár épp arról van szó: Dal szöveg nélkül. Pontosabban: Ady-dal, szöveg nélkül.

Dubrovay László: Karácsony - 3 dal Ady Endre verseire szoprán vagy tenor hangra, zongorakísérettel

(Koncert Kft. Budapest, 2019)

Nemigen várható el zongoristától (a kortárs magyar szerző művére felfigyelő hangszeresre), hogy „kapcsoljon” a cím olvasásakor, hiszen aligha kárhoztatható, ha elkerülte figyelmét a szerző Dalok című szerzői CD-je, amelynek nyitó műsorszáma a 2018-ban komponált Karácsony – három dal Ady Endre verseire. E ciklus záródarabja került át a zongorairodalomba, a szerző szóló-letétének köszönhetően. Nevezhetnénk átiratnak is, de a zongoraletét talán hívebben adja vissza a két tétel egylényegűségét. Az „eredet” leginkább azoknak fontos, akiket érdekel a zongoradarab címe – mert a 35 ütemnyi játszanivaló önmagában nem ad „kulcsot” a megfejtéshez. A tekintetben sem felesleges a vers ismerete, hogy a szerző számára elsődleges inspiráció a hangszeres számára érzelmi-intellektuális élménytöbbletet jelent(het).

S ha a kottában nem is kapott helyet, már csak kedvcsinálóként a zongoradarabhoz, idekívánkozik az Ady-vers:

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

A dallal zenei anyagában megegyező zongoradarab kivételes helyet foglal el Dubrovay László művei (közelebbről: zongoraművei) sorában. Mondhatni, a szerző Träumerei-a. Nincsenek benne drámai kontrasztok, ám a hangulati alaptónuson belül szín-, vagy talán még inkább: árnyalati gazdagság árad belőle. A folyamat-jelleg az első hangtól az utolsó kicsengéséig érződik, a harmóniavilág pedig arra készteti az előadásra vállalkozót, hogy „kielemezze” a történéseket. Ezúttal rendkívül tanulságos az elméleti „háttér” tudatosítása; az egyidejű ill. egymásra következő harmóniák (akkordfelbontások) ugyanis túlmutatnak önmagukon: megsejttetnek valamit abból a „titokból”, ami egyébként – hosszabb-összetettebb kompozíciók esetében – gyakran megfejthetetlen, abból a „hatásmechanizmusból”, ami különböző stiláris közegben akár egyedien is működhet.

A zongorakottából is „visszakereshető” énekszólam meghatározó közegeként a pentatóniát jelölhetjük meg, míg a harmóniai környezet mélységdimenzióiról többnyire dúr vagy moll akkordra felépülő, több hangú, komplex harmóniák gondoskodnak, változatos módon, kiegészülve sokhangú alakzatokká. És érdemes felfedezni az enharmonikus átértelmezéseket, a „moll-tercek” dúrrá világosodását – s megannyi további, a történeti zenékből ismert gesztust, fordulatot. Komplex alkalmazásuk révén viszont mégsem a „retro” vagy a „neo”-irányzathoz sorolnánk a művet, hanem inkább keskeny nyomtávú „csapás”-nak tekinteném azon a területen, amelyet a zenetörténeti tapasztalatok birtokában oly alaposan bejárt a szerző. Hasonló „feszegetése” a lehetőségeknek, mint amilyennel a kromatika végtelenített fokozásakor éltek a romantikus szerzők… - mindezt a felhangrendszer magasabb számú felhangstruktúráinak feszültség-változásaival éri el a szerző.

A szépség-kritériumoknak is maximálisan eleget tevő darab nem támaszt különleges igényeket az előadókkal szemben – a középfokon tanulók is eredményesen próbálkozhatnak megtanulásával.

„Technikai” nehézséget jelenthet, hogy a mindösszesen négy oldalt elfoglaló játszanivaló során két alkalommal is kell lapozni – amihez viszont, a folyamatos játék érdekében, elkerülhetetlenül szükséges a lapozó! Az ideális megoldás a kotta nélkül való megtanulás – de kétségkívül megkönnyítette volna, ha ehhez (dupla papír-mennyiség felhasználásával) kétszeres kihajtással megoldott, tehát, a tétel egészét áttekintő formátum áll rendelkezésre.

Fittler Katalin