Kotta, fóliában. Korántsem valamiféle „zsákbamacska”-ötlet, hanem egyszerűen gyakorlati szempont hívta életre ezt a megoldást: a 24 számozott oldalt tartalmazó partitúrához 18, különböző terjedelmű szólam anyaga tartozik.

A kotta címe „önmagában” is telitalálat: vidám (mondhatni, örömteli) együttmuzsikálásra invitál a játszanivaló. Mégsem a pedagógiai motiváció megfogalmazása, hanem – mint ezt az alcímből sejteni lehet – az egyik egyházi ének kezdősora került frappáns címként a kotta élére. Hogy melyiké? – a továbbiakban ezt homály fedi, csakúgy, mint valamennyi énekét. Indokoltan, hiszen eredeti funkciójától elvonatkoztatva, széles körű alkalmazásra szánták őket. Mondhatni, végérvényesen szekularizálódott a zenei anyag, kikerülve hívő közösségek gyakorlatából.

Az egyházi ének-jelleg olyan karakterre utal, mint a – szélesebb körben ismert – koráloké: népénekekről van szó, amelyeknek előadója (és voltaképp közönsége is) a közösség. Ebből következően, a dallamok „fülbemászóak” és könnyen énekelhetőek (nem igényelnek zenei előképzettséget), harmóniavilágként is egyszerű tonális-modális keretbe kívánkoznak. Értelemszerűen metrikusak (a tíz tételből egy-egy ütemmutatója ¾ illetve 6/8, a többié 4/4), a tempó- illetve karaktermeghatározó előírás (Moderato, Allegramente marciale, Lento, Andante) éppúgy tájékoztató jellegű, mint alkalmanként a metronómszám-javaslatok. Dinamikai előírások mindösszesen két darabban találhatóak (az atmoszférateremtést segítendő, valamint a visszhang-hatás lehetőségeinek a kiaknázására), egyébként a hangszerelés szinte maga-magától kínálja az előadás karakterét.

A játszanivaló válogatása és hangszerelése a Berettyóújfalui Zeneiskola egykori igazgatójának, a fúvós-berkekben mindmáig tiszteletnek és elismerésnek örvendő néhai Szilágyi Péternek (1954–2013), berettyóújfalui II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Bihari Alapfokú Művészetoktatási Intézményegység vezetőjének, a városi Ifjúsági Fúvószenekar vezető karmesterének, országgyűlési képviselőnek a munkája.

Győrffy Lajos Szilágyi Péterre emlékező szobra a berettyóújfalui Városi Zeneiskola udvarában, közvetlen az épület előtt.

Az énekek többsége amerikai zeneszerzők, illetve komponálással is foglalkozó tiszteletesek munkája, de helyet kapott az összeállításban a kassai születésű magyar Major Gyula egy kompozíciója is.

Miként a fúvószenekarnak, mint olyannak, nincs szigorúan meghatározott „összeállítása”, a játékosok létszámában némi különbségek mutatkozhatnak csakúgy, mint a rendelkezésre álló hangszereket/hangszereseket illetően. Ennek megfelelően a hangszerelés is némi változatosságot mutat. (Tehát, zenekarvezetők, figyelem! Érdemes táblázatban feltérképezni az egyes tételek apparátusát, felmérve, melyek megszólaltatására áll rendelkezésre megfelelő apparátus. A partitúrák tanulmányozása további lehetőségeket kínál, amennyiben a kettőzött szólamok egyikének hiánya dinamikailag korrigálható.)

A két fuvolához három tételben társul piccolo (a 2. darabban arra is van lehetőség, hogy piccolo-játékos híján a 2. fuvola játssza a szólamot)., az elsőnek a próbáiról többen elengedhetőek: a 2. és 3. klarinétos, a fagottos, a két harsonás, a tubás, valamint a bariton (B.C.) és az eufónium játékosa. A bariton (B.C.) kizárólag a 2. alkalommal kap játszanivalót, az eufónium a 3-7., 9. és 10. darabban szerepel. Voltaképp ugyanarról a hangszerről van szó, a két szólamkotta akár egyazon játékosnak odaadható.

A fúvószenekari repertoárnak nemcsak bővítésére, hanem egyszersmind gazdagítására is szolgál ez a kiadvány. Beleértve az ifjúsági együtteseket is.

(AKKORD – A-1261)

Fittler Katalin