Megemlékezés Erkel Ferenc
megújult síremlékének átadása alkalmából

Fiumei úti sírkert, 2021. IX. 30.

Erkel Ferenc megújult síremléke, Kallós Ede szobrászművész alkotása a Fiumei úti sírkertben

I.

A zene világnapjának előestéjén a Fiumei úti sírkertben történt megemlékezés, Erkel Ferenc megújult síremlékének átadása alkalmából. A sírt még 1904-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság emeltette, a bronz dombormű Kallós Ede szobrászművész munkáját dicséri. A megemlékezés a Nemzeti Emlékezet Múzeumban kezdődött, ahol a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara adott színvonalas koncertet, kiegészülve az István Király Operakórussal és a gyulai Erkel Ferenc Vegyeskarral. Somogyváry Ákos és Dénes István vezényelt. Beszédet mondott Rónaszékiné Keresztes Monika, a Magyar Zenei Nevelésért Felelős Miniszteri Biztos, Móczár Gábor a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója, és Zámori Ida a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium intézményvezetője. Móczár Gábor beszédében Erkel Ferenc zenei munkásságát és hazafiságát méltatta, Rónaszékiné Keresztes Mónika mindennapjainkba, a határokon átívelő egységes nemzettudat palettájára helyezte el Erkel Ferenc életművét, míg Zámor Ida Erkel Ferenc gyulai vonatkozásairól mesélt érzékletesen, végigkalauzolva a hallgatóságot Gyula Város, Erkel Ferenc nevét viselő közterein, intézményein, helyszínein. A múzeumban tartott rendezvényt a sírnál való koszorúzás zárta, ahol felcsendültek a Szózat hangjai, de Erkel Ferenc zenéjére, a két kórus előadásában.

Szappanos Gábor

II.

Rónaszékiné Keresztes MOnika,

a Magyar Zenei Nevelésért Felelős Miniszteri Biztos ünnepi beszéde

A Gyula városából érkezettekkel közös képen látható többek között Rónaszékiné Keresztes Monika (az első sorban balról a 3.), a második sor jobbszélén Zámori Ida, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium intézményvezetője, a felső sorban jobb oldalán Móczár Gábor, a NÖRI Főigazgatója, mellette Somogyváry Ákos, a Gyulai Erkel Ferenc Társaság elnöke, karnagy, tanár.

Tisztelt Főigazgató Úr!

Kedves Művészek, kedves Vendégek!

Megköszönve a szíves meghívást, mi mással is kezdhetném köszöntő gondolataimat Erkel Ferenc síremlékénél, mint, hogy:

Isten, áldd meg a magyart!

Kölcsey Ferenc fohászával így kezdődik Alaptörvényünk is, Magyarország jogrendszerének alapja.

De nézzük csak tovább:

„A magyar himnusz eléneklése a román miniszterelnök előtt 2019. június 1-én, egyértelműen egy új világ kezdete lehet” – fogalmazott akkor Böjte Csaba testvér Csíksomlyón a pápalátogatás után.

És még tovább:

„Isten, áldd meg a magyart!” - magyar nyelven így köszöntötte Ferenc pápa a magyarokat Budapesten a Hősök terén bemutatott szentmisén a még mindig elevenen bennünk élő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával milliók füle hallatára.

A Szentatya innen Pozsonyba utazott, melynek harangjai ihlették Erkel Ferencet a Himnusz dallamának alkotásakor.

Hiszem, hogy ezek nem csupán véletlen egybeesések, hanem a Szentlélek műve és kegyelmi ajándéka mindez, ami itt történt és történik, az isteni akarat és az emberi munka gyümölcse által.

Hitemet erősíti, hogy személyes életemben mindkét pólust intenzíven megéltem. Hiszen a 2011. április 18-án hatályba lépett Húsvéti Alkotmány megalkotásában és megszavazásában, országgyűlési képviselőként, személyesen és aktívan is közreműködhettem.

Az isteni szándék része pedig, hogy hét gyönyörű gyermekem közül a legkisebb fiam, egy életre elkötelezett, felszentelt diakónusként ott szolgált az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az oltárnál a Nyitószentmisén, a Kossuth téren és körmeneten, illetve, épp a 24. születésnapján, közvetlenül Ferenc pápa mellett a Zárószentmisén.

E két személyes motívumból is alapvetésként adódik a párhuzam, melyet láttatni szeretnék a keresztény alapokat nyíltan felvállaló jogi norma, és Erkel Ferenc hitét és nemzetét megvalló és felemelő zeneművészete, egész embersége között, még ily esős időben is csodálatos atmoszférájú éltető - temető légkörében.

Az európai zene leírásának a 14. század óta használt hivatalos kottaképe az öt vonalas rendszer.

Szimbolikusan tehát, erre az öt vonalra, és az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás fejezte öt, kiemelten fontos tételével szeretném kifejezni tiszteletemet Erkel Ferenc életműve előtt, melyre ma is építhet, nagyon sokat köszönhet Hazánk, és a magyar zenei nevelés még a mai napig is oly magas minősége.

1. „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

A nemzeti opera megszületését, a magyar művészet eszményét, a nemzeti önazonosságot szomjasan igénylő magyar sors alapozta meg. Ennek megteremtését, drámai megjelenítését szakmai értelemben Erkel nagyfokú tájékozottsága tette lehetővé az olasz-francia romantikus melodráma műfajának ismeretével.

De operái, szinte a végig-komponált magyar történelem!

Hazánk szilárd hitre építő keresztény alapját kilencedik operája, az István király című zenedráma jelzi. Halhatatlan életművének koronája pedig kétségkívül nemzeti imádságunk a Himnusz.

2.„Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira”

Erkel Ferenc magas zenei műveltséggel rendelkezett. Zeneszerzői munkássága mellett zongoraművész, kiváló karmester, sőt elkötelezett, a kölcsönös bizalomra építő, következetes pedagógus is volt. Kompetenciáit biztosan erősítette a sakkozás iránti szenvedélye is, de igazi lelki motivációit Jókai Mór fejezte ki találóan a mester 50 éves karmesteri jubileuma alkalmával:

„Két világrész meghódíthatta volna, de ő nem akart másnak alkotni, nem akart más által megértetni, mint a magyar által. A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk eszményítve Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a miénk. Ez örökíti meg Erkel alkotásait, míg magyar él, míg a magyar haza áll!”

3.„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”

Nemzetünk sorsa és Erkel, Istenbe vetett mély hite megbonthatatlan egységet alkot személyiségében, művészetével generációkon át a mai napig is, komoly missziót tölt be a magyar lelkekben. Emberi nagyságát jellemzi e mondata:

„A honorárium kérdése teljesen mellékes. Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus, szívbéli szükségletből…vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.

4.„Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát - medence ember alkotta és természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk.”

Három magyar város: Pozsony, Kolozsvár és Pest–Buda volt igazán nagy hatással Erkel Ferenc emberi és művészi fejlődésére, egyéniségének kialakulására.

Édesapja kívánságára Pozsonyban végezte gimnáziumi tanulmányait, itt ismerkedett meg a bécsi klasszikus mesterek zeneműveivel. Pozsonyban hallgatta először a nagy operaszerzők alkotásait is, és itt hallotta először a magyar verbunkoszene ünnepelt virtuózának, Bihari Jánosnak a hegedűjátékát és Liszt Ferenc koncertjét.

Kolozsváráról, Erdély kulturális központjáról ezt írja:

 „Ami vagyok, azt mind Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetem. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték lelkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét és ott telt meg a szívem a szebbnél szebb magyar-székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni.”

Pest Budán pedig, az ott töltött hosszú évek gyakorlatában ismerte meg a színházi zene művészetét, a főváros lett alkotói tevékenységének, előadóművészetének és oktató munkájának színhelye is. Erkel – a fővárosba költözése után – (1835) a pest-budai zenei élet legfoglalkoztatottabb zenei személyisége lett.

Árpád népének két anyanyelve van: a magyar nyelv és a magyar zene. Erkel Ferenc volt az, aki megmutatta a világnak, hogy zenei anyanyelvünket hogyan lehet és kell a drámai művészet fenséges magaslatára emelni, ápolni és óvni.

5.„Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”

„Erkelék rendkívül szűkszavúak. Ilyen volt a leghíresebb, legnagyobb családtag éppen úgy, mint a legnévtelenebb – mindig; sem szóval, de még tettel sem iparkodott egyikük sem szolgálni a maga bárminemű érdekeit. – fogalmazta meg Kereszty István zenekritikus 1910-ben az Erkel családról.

A szerénység ellenére az értékrend és a tehetség mégis meghozta gyümölcseit, mert az Erkel családban a sok gyermek vállalása, igényes lelki és szellemi nevelése, zenei képességük felismerése és művelése generációkon át természetes volt. Erkel Ferencnek, és feleségének, Ádler Adélnak 11 gyermeke született, közülük négyen komoly muzsikusok lettek, sőt édesapjuk társszerzői is.

A család, a nemzet tehát alapvetések voltak az erkeli vérvonalban, bár szerintem álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer létszükséglet lesz a házasság, a család természetjogi értékrendjét a legmagasabb szintű jogi alapvetésként is megfogalmazni. És ha bár az ő életük sem volt mindvégig tökéletes, de mégis jó példa számukra és saját életem napi gyakorlatából is tudom, hogy egy ilyen nagy családot nemzedékről nemzedékre csakis a hűség a hit és a szeretet képes összetartani és működtetni.

Illő tehát, hogy az Isten Haza Család egységét a magyar zenekultúrán keresztül is megélő erkeli életmű előtt fejet hajtsunk, majd emelt fővel és minden lehetséges eszközzel tovább gondozzuk azt.

„Hogy szülessenek élő, éltető énekek, és gyümölcstermő éneklő életek.” 😊

Így imánk meghallgatásra talál:

„Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel!”

III.

Zámori Idának, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium intézményvezetőjének gondolaTai

Tisztelt Miniszteri Biztos Asszony!

Tisztelt Főigazgató Úr!

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Megjelentek!

Emlékezni gyűltünk ma össze Erkel Ferencre, a magyar romantika zenszerzőjére, a nemzeti opera megteremtőjére, a zongoraművésze, a karnagyra, a Zeneakadémia igazgatójára, a zenepedagógusra. Gyulaiként, az Erkel Ferenc nevét viselő gimnázium egykori diákjaként, pedagógusaként, intézményvezetőjeként ért az a megtiszteltetés, hogy neve, személyisége, életműve előtt tisztelegve emlékezzek városunk szülöttéről, példaképéről.

Az ember életének két sarokpontja a születés és az elmúlás. Hogy a kettő közötti időben, tudunk-e maradandót alkotni a késői korok számára, a szorgalmunkon, tehetségünkön, a kitartásunkon múlik. Erkel Ferenc munkássága kiváló bizonyíték erre.

Hogy mit jelent nekünk, gyulaiaknak Erkel Ferenc? Az 1810. november 7-én Gyulán született alkotó életművével és személyiségével teremtette meg azt a kultuszt, mely a Fehér-Körös-menti alföldi kisvároska arculatát is meghatározza.

Mit jelent ez az Erkel-kultusz Gyulán? Már a szülőházában ott érezzük a jelenlétét. Talán fülünkbe súgja, hogy egész életünkben kötelességünk magyarnak, embernek lenni és maradni. Az Emlékház termei között sétálva megjelenik előttünk az „öreg mindenes” szelleme, aki meséivel és dallamaival kápráztatta el a gyermek Erkelt. Egy koppanás. Talán a sakktáblán egy lépés. Talán egy újabb sakk vagy matt? A gyermek, aki imádott sakkozni, győzött.

A Jókai utcán áthaladva elérünk a nevét viselő térre, ahol megkondulnak a harangok. A Százéves cukrászda falai mesélnek a régmúlt időkről. Megszólítják a szobrot, amely a távolba néz. Talán gondolkodik, nézi a ma emberét, az embert, aki ma is büszke nemzeti imánk megzenésítőjére, a magyar nyelvű opera megteremtőjére.

Mintha a távolból zene szólna. Elindulunk a hang irányába. A vár szomszédságában álló Almásy kastélyból szűrődik ki a muzsika vagy talán az öreg fa alól, ahol a Bánk bán dalszövegét írta. Leülünk egy padra. S ahogy oldalra nézünk, Erkel Ferenc üdvözöl bennünket. Megköszönjük neki a ránk hagyott életművét, szellemiségének maradandó bizonyítékait, azt, hogy szülővárosának, egy egész nemzetnek jelentett és jelent követendő példát, melyet a 21. század emberének tovább kell örökítenie, hogy méltó legyen nagy elődjéhez.

Tisztelt Emlékezők!

Kölcsey Parainesisét idézve tudjuk jól, hogy „sok út visz magasra. Lángerő kevésnek adatik; azonban minden egészséges lélek hosszú szorgalom által más tudományát, tapasztalását, példáját magáévá teheti”. Erkel Ferenc életművével tehát azt a feladatot jelöli ki számunkra, hogy a felnövekvő generációnak adjunk meg minden lehetőséget a művészet, a zene, a kultúra és a tudomány befogadására, hiszen csak ezek birtokában lesznek képesek a körülöttük lévő világ értelmezésére. E feladat végrehajtása mindhalálig kötelességünk marad.