ISTEN VELED, IMOLA!

ELHUNYT Fónyad-Joó Imola

a BÉCSI ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA ZONGORAMŰVÉSZ-TANÁRA, PROFESSOR EMERITa

(1942-2022)

Fónyad-Joó Imola

Összeszorult torokkal búcsúzom Fónyad-Joó Imolától. Gyerek fővel szüleit is ismertem Budapesten. Itt, Ausztriában szövődött közöttünk szilárd kollegiális kapcsolat, mely az utóbbi években barátsággá formálódott. Légies, gyönyörű, művelt teremtés, páratlan zenei ízléssel, stílusérzékkel, hajszálpontos ítélőképességgel – alakult ki róla a véleményem az évek során. Többször találkoztunk a Bornemisza Péter Társaság rendezvényein, ahol alelnöki tisztséget töltött be. Az utóbbi években a személyes találkozás a távolság, s a covid miatt csak terv maradt, de sűrű e-mail-váltásban voltunk, még közös cikket is írtunk. Nemrég búcsúztattuk volt férjét, Fónyad Pál evangélikus lelkészt.

Joó Imola Budapesten látta meg a napvilágot egy, a holokauszt idején közismerten zsidómentő, s az elesettek, üldözöttek, gyengék iránti segítő szeretetet gyakorló családban. Joó Sándor, a budapesti Torockó téri református templom lelkipásztora és Máthé Imola zongoraművész hat gyermeke közül (Sándor, Gyula, Imola, András, Géza, Árpád) ő volt az egyetlen leány. S az ifjú Mező László is sokáig náluk lakott, majdnem mint 7. gyerek. Édesanyjuk esténként álomba zongorázta őket. Rendszeresen jártak koncertekre, próbákra. Ferencsik János addig el sem kezdte a hangversenyt, amíg mind a hat Joó-gyerek helyet nem kapott! „Le nem írható lelki – és igen, fizikai hatással volt rám a harmóniák, témák végtelen sora” – írta egyik levelében. Le is rajzolta Beethovent. „Úgy, ahogyan a képeken látni lehetett: a sötét szemeit, a bozontos haját. Valóságos szerelmi vallomás izzott azon az összevissza gyűrt lapon.” – Az otthoni légkör alapozta meg a világhoz való lelki, szellemi és erkölcsi hozzáállását.

Imolát kezdetben édesanyja – aki Bartók-növendék volt – tanította zongorázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Zempléni Kornél növendéke lett. Bár kitüntetéssel végzett a „konziban”, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára mégsem vették fel. „Joóból is megárt a sok” – mondták, ui. testvére, Árpád – aki híres karmester lett – ekkor már csodagyerekként a főiskolán tanult. A valódi ok az volt, (a 60-as évek elején járunk), hogy édesapja nevezetes prédikátor volt, akinek cikkei, fordításai, igehirdetései egyházi lapokban jelentek meg. Imolának emigrálnia kellett, hogy a bécsi főiskolán folytathassa tanulmányait Hans Graf koncertosztályában. Diákként újságkihordással kereste kenyerét. 1969-ben elnyerte „Bécs város díját”. Koncert- és pedagógiai oklevelét egyaránt kitüntetéssel szerezte meg. Diplomamunkája a Kodály-módszer jelentőségéről szólt a zongoristák számára. A későbbiek során mesterkurzusokon vett részt Sebők György, Guido Agosti és Paul Badura-Skoda professzoroknál.

Fónyad-Joó Imola

(bornemisza.at.)

1971-ben tanári állást kapott Bécsben, a mostani Zeneművészeti Egyetemen. Kezdetben különféle hangszereseknek tanított kötelező zongorát, majd 1976-tól a zongora előkészítő osztályt vezette. 2004-ben habilitált, s később Professor Emerita lett. 2002 és 2007 között a pozsonyi Konzervatóriumban is tanított. Fontosnak tartotta az igényesség felkeltését, az ifjúság önállóságra nevelését, költői kifejezésmódjának elmélyítését és egyéniségének megóvását. Figyelt minden rezdülésükre, s sorsuk alakulását a későbbiekben is követte, segítette. Tanítványai közül többen keresett szólisták, egyetemi tanárok lettek. – Pályafutásának mérföldköveit az Ausztriában, Kanadában, Japánban, Koreában és Magyarországon tartott előadások, workshopok és mesterkurzusok jelentik. Rendszeresen zsűrizett nemzetközi versenyeken. A művek megszólaltatásánál mindenekelőtt fontosnak tartotta a megfelelő, biztos alapokon álló technikai felkészültséget, s a zenei szöveghez való teljes hűséget.

Zenekari koncertek szólistájaként szerepelt Erdélyben, Ausztriában és Németországban. A bécsi Musikverein nagytermében a K.u.K. Szimfonikus Zenekarral történt fellépése volt zongorista életpályájának csúcspontja. 2007-ben megkapta az egyetem Arany Érdemkeresztjét.

Életének három legnagyobb dicsőségeként gyermekeit: Áront, Victóriát és Gábort emlegette.

Hihetetlen: most, 2022. május 30-án lett volna 80 éves. A legutóbbi időkig – skype segítségével – angolul, oroszul, hollandul tanult, szorgalmasan készült az órákra, s unokáit zongorára tanította. Közben egyre fogyott a levegő, évek óta asztma gyötörte.

Drága Imola! Hatalmas űrt hagysz magad után. Múlt, jelen és jövő eggyé vált Nálad e két szóban: Isten Veled!

Radics Éva