In memoriam Zelenka István

(Budapest, 1936. július 30. – Genf, 2022. január 3.)

Zelenka István

A magyar származású osztrák, később svájci zeneszerző, előadóművész és hangmérnök 20 éves korában, 1956-ban budapesti zeneakadémiai tanulmányait félbeszakítván Bécsbe emigrált, ahol Karl Schiske és Hans Jelinek (zeneszerzés), valamint Hans Reznicek (fuvola), Erwin Christian Scholz (zongora) és Erwin Ratz (formatan) tanítványa volt a Zeneakadémián. Ezt követően zenetanárként dolgozott, 1961/62-ben pedig ő vezette az első elektronikus zenei szemináriumot a bécsi Zeneművészeti Főiskolán, ahol 1962-ben zeneszerzésből I. díjat kapott. Többször részt vett a „modern zene Mekkájában”, Darmstadtban az Új Zene Nemzetközi Fóruma nyári tanfolyamain, s az ott hallottakat beépítette műveibe. 1960-ban megkapta az osztrák állampolgárságot. 1962-ben hangmérnök és művészeti vezető lett a genfi lemeziparban. 1966-ban vette feleségül Garay Katalint, akivel 55 éven át mintaszerű házasságban élt. 1976-ban honosították svájci állampolgárrá.

A Radio Suisse Romande hangmérnökeként, illetve felvételvezetőjeként dolgozott, műsorvezető, lemezfelvételi menedzser és a progresszív zenei adások felelőse, később zenei igazgatója volt (1976–2001), majd a genfi Conservatoire de musique de Genève tanáraként kortárs zenei előadásokat tartott (1981–2001). 1982-ben társalapítója volt a Digitalismus csoportnak, 1983-ban pedig az Edition Zwachen kollektív magánkiadónak.

Főbb művei: Zenés színház: Dove, dove, Signore, Signori? (1971); Un Faust-digest agrémente (1979); C'est avec reconnaissance et émotion qud j'ai appris très sincèrement dévoué à tous! (1980); Estouffade de volailles (1984). – Zenekari művek: A propos FAFNER (1971); Le très Saint Empire de Rome, comment tient-il encore debout? for Viola d'Amore and Orch. (1981); Credo for Orch. and Video (1983); Médaille, pile ET face (1984); La Traque for Cello and Orch. (1985); Etat de siège(s) (1989). – Kamarazene: Ritournelles fuvolára, oboára, fagottra és 2 csembalóra (1975); Vivat Nucleus' fúvós kvintettre és magnóra (1978); Progression/Regression? hegedűre és zongorára (1979); Deus ex laminae 2 zongorára és 2 cimbalomra (1979); The permanent variations produced by confined breeding and changing circumstances are continued and... altfuvolára és vonóstrióra (1979); Fünf Analysen eines Farbbildes hegedűre és zongorára (1981); Due(tt) (II)o klarinétra, hegedűre, csellóra és zongorára (1983); Souvenir d'enfance/mémoire d'adulte csellóra és szintetizátorra (1984); Gebeetstunde 2 csellistára, 3 zongoristára és 8 cimbalmosra (1986); Musique des sphères klarinétra, hegedűre, kürtre, fagottra, brácsára, csellóra, nagybőgőre és 2 kazettofonra (1990). – Egyéb: vokális és elektroakusztikus művek.

Zenéjében kísérleti irányt követett, különböző kortárs technikákat alkalmazva. Több kompozíciójában a kimondott és leírt szóból kiindulva a befogadó közönség bizonyos értelemben maga is előadóvá válik, akit arra ösztönöznek, hogy úgy viselkedjen, hogy minél több, a szerzeményt megújító lehetőség és kérdés merüljön fel – John Cage hagyományai szerint. A hangzó anyag egy olyan folyamattá válik, amelyben a zeneszerző, az előadó és a befogadó közötti hagyományos hierarchikus rend, szigorúság és szerepmegosztás felfüggesztésre kerül.

Zelenka István alkotása

Zelenka 1995-ben kezdte meg előadóművészi tevékenységét. 2000 óta számítógépen generált képeket alkotott. Első kiállításaira 2002-ben került sor. Abram Tertz nyomán vallotta, hogy „nincsenek érdektelen tárgyak vagy dolgok a világon mindaddig, amíg van egy művész, aki tágra nyitja a szemét, és az együgyű ember értetlenkedő tekintetével tekint rájuk”.

A 86 éves muzsikust hosszú szenvedés után egy genfi kórházban érte a halál. Béke poraira!

Radics Éva