ÚJ CD-K

A Fonó gondozásában jelent meg 2021 végén Lukács Miklós, a hazai kortárs zene legsokoldalúbb előadójának első cimbalom szólólemeze. Az album a világon egyedülálló módon csak a cimbalom eszköztárát használja a lemezen hallható kísérleti elektronikán keresztül is. A „No Man’s Land” már elérhető a legnagyobb stream platformokon, illetve a Fonó webáruházában.

Lukács Miklós, a magyar kortárs zene és jazz megkerülhetetlen személyisége élete első szólóalbumán éteri tájakra kalauzolja a hallgatót. A „No Man’s Land” (A Senki földje) címen 2021 december végén megjelent lemez elkészítéséhez a világjárvány adott teret és időt, ugyanis a lemezen hallható kompozíciók a tavalyi kényszerű lezárások hónapjai során születtek meg. A munka során a szerző társproducerei Kopcsik Márton és Moldvai Márk voltak, a felvételek pedig a Bresaola studióban és a szerző otthonában készültek.

Az új lemez előadásmód és megszólalás tekintetében tovább lép a szerző korábbi munkáinak horizontján, egyik legfontosabb ihletése a kísérleti ambient-jazz. Az album egyúttal a világ első olyan cimbalom szólólemeze is, amelyen a hangszeren kívül csak és kizárólag olyan elektronikus zenei elemek hallhatóak, amelyek – többek közt mintázás és effektek segítségével – a cimbalom eszköztárát használják. Az instrumentális darabok egy minden elemében egyedi, mégis egységes megszólalást hoznak létre, egyaránt merítve a világzene, a free jazz, az ambient, a noise, valamint a kortárs kísérleti elektronikus és akusztikus zene univerzumaiból, de egyúttal műfaji korlátokon túllépő kísérletek azzal kapcsolatban is, hogy a 21. század elején miként lehet érvényes formában a cimbalomhoz, mint kortárs hangszerhez nyúlni.

A „No Man’s Land” kompozícióin keresztül Lukács Miklós arra a jelenségre reflektál, hogy a digitalizáció és a pandémia felszámolták a „híres előadó – híres darab – híres helyszín” hármasságát, ezek a változások pedig megkérdőjelezik a művész „örökérvényű” jelenvalóságát a létrehozott műben. „A bezártság, a karantén megszűntette a művészi én hagyományosan utolsó színterét, az élő fellépéseket. A nappalikban, hálószobákban és a magánszféra ki tudja még, hány helyszínén bármikor elérhető online koncertek során viszont a visszacsatolás a művész számára elmarad” – mondja a szerző.

Lukács Miklós szerint „a járvány alatt a streamkoncertek során a közönség arcát nem láthattuk, a reakcióit nem érzékeltük, a siker lájkok és nézettség formájában jelent csak meg”, így szerinte a zene alkalmazkodott az emberek otthoni rutinjához, ami előtte pont fordítva történt. „Kíváncsi vagyok, hogy ezek után a zene visszaemelése a fizikai térbe bizonyos változtatások mellett milyen reakciókat szül”.

A darabok hangulati fókuszai Martin Luther King a lemezt nyitó gondolatát követően Hamvas Béla és Pilinszky János reményről és reménytelenségről írt sorai mentén nyílnak ki:

„Kihűlt világ ez, senki földje. S mint tetejébe hajított ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok.” (Pilinszky János)

„A földön legalább egy Felébredt álmodónak mindig kell lenni, különben a világ az éjszakában elmerülne.” (Hamvas Béla)

A hét egybefüggő tétel azonban egyértelmű kérdések és válaszok helyett felvetéseket és megközelítéseket mutat fel, a választás lehetőségét pedig a hallgatóra bízza az ellenpólusok, azaz ego és egonélküliség, digitális és analóg, elektronikus és akusztikus, remény és reménytelenség között, amely választás a szerző szerint végső soron hozzáállás és nézőpont kérdése.

A lemezbemutató előadás során Lukács Miklós ezekre a kontrasztokra építve szeretné kísérlet tárgyáva tenni, hogy az előadóművészet eddigi előfeltevései valóban kikezdhetőek-e, és hogy ebben a kísérletben hajlandó-e részt venni a közönség, azaz megvizsgálni, hogy maga az előadás-e a fontos, vagy az akkor hallható zene és annak üzenete.

1. The Reminder

2. Song for an Alert Dreamer

3. Paranoid Humanoid

4. Salute to B.

5. Pandemiana

6. Avidya

7. No Man’s Land

Zeneszerző: Lukács Miklós, Felhasznált idézetek: Martin Luther King Jr., Hamvas Béla, Pilinszky János, Zenei producerek: Lukács Miklós, Kopcsik Márton, Moldvai Márk, Producer: Horváth László

A felvételek Lukács Miklós otthonában és a Bresaola Studios Budapestben készültek 2020-ban és 2021-ben.

Bővebben a szerzőről:

Lukács Miklós korábban már olyan zenekaroknak volt már szólistája, mint a BBC Symphony Orchestra, Orchestre de la Suisse Romande, Philharmonisches Staatsorchester Hamburg, ORF Vienna Radio Symphony Orchestra, Remix Ensemble, Israel Contemporary Players, Ligeti Ensemble, vagy a UMZE Kamaraegyüttes. Olyan világsztárokkal játszott korábban együtt, mint Charles Lloyd, Archie Shepp, Steve Coleman, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, vagy Frank London és több cimbalommű született már az ő képességeire komponálva, ilyen többek közt Eötvös Péter: Da Capo című műve. Koncertjeiről, lemezeiről folyamatosan beszámolnak nem csak nemzetközi és hazai zenei szaklapok, hanem olyan mértékadó újságok is mint a (The) New York Times, a Chicago Tribune, vagy a (The) Guardian. Munkásságát eddig Magyar Örökség, Magyar Művészetért, és kétszer Artisjus és Gramofon díjjal jutalmazták. Előző lemeze a New York City Jazz Records rangos „Best of 2020” listájának előkelő helyén végzett.

A fiatal muzsikusokat 2015-ben ismerhette meg az ország az MTVA és a Duna TV „Fölszállott a Páva” című tehetségkutató verseny műsorában. Ekkor még egyéni kategóriában mutatták meg tudásukat, de a színfalak mögött elindult a közös muzsikálás. Szoros barátság és egy új zenekar született, családjuk és Kuczera Barbara művészeti vezetőjük támogatásával. 2016-ban már Sarjú Banda néven indultak a versenyen és elnyerték az Ország Legjobb Zenekara díjat. A sarjú jelentése: utód, leszármazott vagy levágott növény szálak töveiből újra kikelő hajtás. A Sarjú Banda hivatása az eredeti magyar hangszeres népzene elsajátítása, megőrzése és tovább éltetése. Örömmel és tisztelettel tanulják a mesterektől, hagyományőrző zenészektől, éltetik a színpadon és a táncházakban egyaránt. A zenekar havonta Kamasz táncházat muzsikál a Fonóban, ami hiánypótló a táncházi közegben, első lemezükön különböző tájegységek zenéiből válogattak, mi mást, mint a „kedvenceket”?!

„Lehetetlen röviden leírni, megpróbálom: A világ legszerencsésebb embere vagyok! Köszönöm a feltétel nélküli szeretetet és bizalmat id. Magyar Kálmánnak, aki megálmodója és egyben névadója is a bandának. Hálás vagyok a szülőknek és a tanároknak, akik szívvel-lélekkel támogatják ezeket a fiatal tehetségeket. Nekem nincs más dolgom, mint hallgatni a kedvenc dallamokat a kedvenceimtől!” (Kuczera Barbara, Sarjú Banda Művészeti Vezető, népihegedű-tanár, előadóművész)

„Furcsa érzés ezekkel a kis „csodabogarakkal” dolgozni és együtt muzsikálni is. Ha hallgatom őket, kiforrott, kimunkált, összeszokott, érett banda szól. De ha kinyitom a szemem, egy féltucat kamasz bukkan elő… És nem értem a kialakult helyzetet… Talán rajtuk keresztül végre megadatik számomra, hogy nem hiába való volt ez az elmúlt 40 év. Hogy nem hiába való volt a sok-sok személyes találkozás a szakma nagy öregjeivel, a sok-sok utazás, tanulás azért, hogy megőrizzük magunknak és az utókornak ezt a fantasztikus magyar hangszeres népzenei örökséget. Mert jön az új generáció, akiknek a XXI. századi életébe tökéletesen beleillik a hagyomány, a tisztelet, a büszkeség a magyarságukra, a megmutatni akarás. Köszönöm Sarjú!” (Salamon Beáta, Magyar Arany Érdemkereszt tulajdonosa, eMeRTon-díjas népzenész, népihegedű-tanár, előadóművész)

1. Lacikáé - „Árus” (Kalotaszeg)…………………………”10:41”
2. Nagy utazás (Bogyiszló-Felcsík)……………………....”11:17”
3. Bonchida kétszer (Bonchida)…………………………..”17:07”
4. Muzsikaszó Felvidékről (Gömör-Abaújszina)…………”10:13”
5. Falutól a Gáztetőig (Ádámos-Szászcsávás)……………”15:13”

A hangfelvétel a Barázda Stúdióban készült 2020-2021.

Hajdu-Németh László (15 éves): hegedű (1,2,3,4,5) háromhúros brácsa (5) négyhúros brácsa (3);

Hajdu-Németh Balázs (13 éves): hegedű (2,3,4,5), ütőgardon (2);
Szilágyi Szabolcs (20 éves): háromhúros brácsa (1,5), négyhúros brácsa (3,4) hegedűkontra (2), hegedű (3);

Csoóri Bendegúz (17 éves): nagybőgő (2,3,4,5), kisbőgő (1);

Horváth Áron (16 éves): cimbalom (2,3,4,5);

Gál Tibor (15 éves): ének (1,2,3,4,5)

A Szabadon című album tizenegy dalának alapjául a magyar népzene dialektusai – a Dunántúl, Felföld, Alföld, Erdély, Moldva – adta a kiindulópontot. Minden nagy tájegységből legalább két népdal alkotja az alapját a lemezen elhangzó szerzeményeknek, melyek izgalmas köntösbe öltöztetik az eredeti dallamokat, különös figyelmet szentelve a cimbalomnak és az improvizatív hegedűjátéknak. Természetesen fonódik itt össze az autentikus népzene – amelyhez a banda minden tagjának erős személyes kötődése van – és a kortárs alkotás, friss improvizációk iránti igény és tudás.

Az Unger Balázs vezette Cimbaliband mindig kijön valami újjal, lemezeik rendre egyéni hangot képviselnek, valóban megmutatva az együttes folyamatos megújulását, zenei frissességét és zenei kíváncsiságát is. Nem véletlen, hogy albumaik nagy része rögtön a világzenei toplistákra kerül, nevüket jegyzik külföldön is, zenéik pedig újra és újra meglepetést és az újszerűség élményét tudják nyújtani.

Unger Balázst saját gyűjtései, a népzenével való napi szintű kapcsolat vezette rá, hogy mennyire fontos ebben a műfajban az improvizáció. Hagyományőrző mestereink sajátos egyéni stílusában fontos szerepet játszik a zenei rögtönzési készség. Balázs 1998-ban egy csángó táncházban ismerkedett meg Dresch Mihállyal, a magyar ethno-jazz élet szaxofonos ikonjával. Mihály zenekarába invitálta, majd két éven keresztül együtt muzsikáltak a Dresch Quartetben, ahol a cimbalmosunk nagyon megszerette az ethno-jazz műfajt. 2019-ben a Cimbaliband hegedűse, Solymosi Máté, megnyerte az I. Nemzetközi Roby Lakatos Hegedű Improvizációs verseny különdíját, a legjobb népzenei improvizációért, ami szintén nagy lökést adott Szabadon lemezünk megalkotásához.

Fergeteges hangszerszólókat, újjászülető, fülbemászó melódiákat hallhatunk a korongon. A produkciót karakteres férfi énekhangok erősítik Unger Balázs vezetésével, valamint két vokalista közreműködésével. Érdekesség, hogy ez az első Cimbaliband lemez, amelyen nem hallhatunk női énekhangot. A cimbalom természetesen most is főszerepet játszik, kiegészülve a hegedűszólókkal. Unger Balázs ezt a lemezt egy teljesen egyedi gyártású, Horváth Gábor cimbalomkészítő mester, restaurátor által készített modellen rögzítette. Sára Dóra grafikusnak köszönhetően minden dalhoz született egy illusztráció, különböző grafikai technikákkal, melyeket a lemez füzet-mellékletében helyeztek el. Az zenehallgatási élmény ezekkel a képekkel lesz igazán teljes – vallják az alkotók.

Ezen kívül a lemez minden dalához készült videoklip Todoroff Lázár stábjával, a dalokat élőben rögzítették, háztetőkön, kastélyban, erkélyeken, a pandémia alatt. Itt érhető el: https://youtube.com/playlist?list=PLFbLKd0WHRhNMApjEJfSGVm8mG5Di1n6S

1. Arass Rózsám 4’34”

2. Pacsirtás 3’21

3. Katonadolog 4’31”

4. Akácfa 3’22”

5. Vándor 3’29”

6. Erre gyere! 3’58”

7. Átokháza 4’00”

8. Katikata 4’23”

9. Mamikám 3’55”

10. Őszi szél 2’49”

11. Pince 3’42”

A Cimbaliband zenekar tagjai:

Unger Balázs - cimbalom, ének (zeneszerző); Solymosi Máté - hegedű

Babos Lőrinc - dob, ütőhangszerek, vokál; Tóth Gergely – nagybőgő;

Varga Kornél - gitár, vokál;

A lemezen közreműködik: Bede Péter – szaxofon és Agatics Krunoszláv Kico - harmonika

A felvétel 2021. tavaszán készült a Csend Stúdióban és az Audio Technica

referencia stúdiójában.

„Aki végighallgatja Brankice lemezét (én évek óta így hívom őt) – talán meglepő –, de különleges térélményre számíthat. A Csepel-sziget kis falujába Csépre, vagy a belgrádi Skadarliára, esetleg híres fesztiválszínpadok elé csalogat minket ez a már első hallásra is megragadó, egyszer mesékkel simogató, máskor a tüzes Balkán hangzásaival felrázó, majd jól ismert dallamokba merész ötletekkel, harmóniákkal új életerőt plántáló zenei világ. Ha a térben már eligazodunk, akkor újabb izgalom az idő dimenziójában vár ránk, hol vagyunk, a messze régmúltban, tegnap vagy a mában. Annyit azért tisztázhatunk magunkban, hogy aki mindezt összefogja – egyszerre lágy tónusú és harsányan csengő – különleges énekhangjával, átlényegülésre kész személyiségével, ő nem más, mint Básits Branka, a magára, falujára, gyökereire, dalaira, zenésztársaira rátalált, felcseperedett, művésszé érett csépi leányka.” (Eredics Gábor)

„A „bemutatkozó lemez nem egy szokásos – tisztán autentikus, vagy tisztán crossover – népzenei kiadvány, hanem együtt mindez. Ez egy messzire kiáltás. Benne a bevált megoldásokat kínáló, biztos kapaszkodót adó hagyománnyal és az újítás izgalmával, felelősségével, merészségével, színgazdagságával megfrissített mai interpretáció útkeresésével.”

Az életmű új darabja, a nagy 'Cserepes-opusz' következő eleme. Kihagyhatatlan.

Kallós Zoltán részben elfeledett gyűjtéseit használta 'alapanyagul' Cserepes Károly. Az eredeti archív felvételeket nagyvárosi környezetbe helyezte, így hozva közel időben és térben hozzánk a hagyományt és a régieket. A válogatásban sok intuitív elem van, érzés, játék, ami nem feltétlenül tudatos, de nagyon Cserepes. A Blacklake, a My name is Elvis és a The Big Slalom című lemezek után - amelyeket hasonló technikával készített az alkotó – itt a – mondhatni sorozat következő darabja. Hallgassátok, szeressétek!

1. This is my Rose 4.45
2. My Flower Ox 4.25
3. I am so Determined 4.38
4. The Road is Crying 4.44
5. Kata 4.25
6. Love, Love III. 6.03
7. East Wind 5.19
8. Apocrypha II. 5.50

Köszönet az archív felvételekeért a kolozsvári Kallós Zoltán Alapítványnak és a Zenetörténeti Intézetnek (Budapest).

Köszönet az elmúlt idők énekeseinek:
1. Árpád Csete, Magyarszovát (RO) 1986
Erzsi Kiss, Mezőkeszü (RO), 1964
2. Ilona Szabó, Körösfő (RO), 1937
3. József Balla „Kukus”, Feketelak (RO), 1963
4. János Bágyi, Bözöd (RO), 1941
5. Anna Parrag, Nagyberki (H), 1965
6. János Káplár, Berzence (H), 1936
7. Zoltán Kallós, Válaszút (RO), 1997
8. Mária Ferenc, Szabófalva, (RO), 1965

Külön köszönet a zenészeknek:
Dódi Kárpáti-trumpet, Béla Ágoston-saxophon,
Vendég: Armin Küpper–saxophon (www.armins-art.de)

„A Maros-Küküllő vidék zenéje elementáris erővel sodor és magával ragad. Lendületes táncai, sorismétlő énekei, szívbemarkoló keservesei és jellegzetes pontozó dallamai csodálatos egyszerűségükben és sokszínűségükben kincset hordoznak. Magyarlapád, ez az alig ezer lakosú erdélyi magyar település, a mai Fehér megyében található, néhány kilométerre Nagyenyedtől. Lakosságának nagy erőt ad magyarságuk megőrzésében az a változatos, élő hagyomány, amely a mai napig jelen van a falu mindennapjaiban. A település igen gazdag hagyományos népzenéjében korántsem már-már elfeledett dallamokat és énekeket találunk: a régi és az új együtt él a közös zenei nyelvben az élő néphagyomány bizonyítékaként. A hangszeres muzsikát egyszerű harmóniavilága, ritmikussága és lendületessége teszi jellegzetessé. Az archaikus zenekari hangzásvilág mellett a könnyen fülbe szökkenő dallamok és a végtelenségig variálható, különösen szép szövegváltozatok ragadtak meg minket először Magyarlapád népzenéjében. A lemezen hallható összeállításokhoz alapul vettük – a teljesség igénye nélkül – Papp Józsefné Kiss Mária, Rettegi Árpádné Farkas Margit, Sipos Márton és Szabó Ferenc énekeit, az 1960-as évektől egészen a közelmúltig készült zenekari felvételeket, valamint a személyes találkozások alkalmával megélt élményeket. Ezek felhasználásával tárjuk a hallgatók elé, hogy micsoda kincset is kaptunk örökül Magyarlapádról.” (Kubinyi Júlia, Nyitrai Tamás)

Kubinyi Júlia – ének
Nyitrai Tamás – hegedű
Danhauser Pál – kontra
Lelkes András – nagybőgő, cselló

1. Holdvilág / Moonlight
2. Maros partján / By the Maros Bank
3. Ballada / Ballad
4. Kezdőtánc / Opening Dance
5. Egyedül / Alone
6. Pontozók / Pontozók
7. A menyasszonyé / Song of the Bride
8. Cserjésig / (The music) Reaches out to the Bushes
9. Pár / Couple Dances

A felvételek az Origó Stúdióban készültek 2021-ben.