ELHUNYT KRÁLIK JÁNOS
LISZT FERENC-DÍJAS ÉRDEMES MŰVÉSZ,

ZONGORAMŰVÉSZ-TANÁR, KARMESTER,

A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA TANÁRA ÉS

A ZENEISKOLAI TANÁRKÉPZŐ INTÉZET BUDAPESTI TAGOZATÁNAK IGAZGATÓJA, KARNAGY

Budapest, 1935. IV. 11. – Budapest, 2022. II. 22.)

Tisztelt Gyászoló Család, tisztelet gyászoló barátok kollégák!*

Králik János művészi pedagógiai munkáját nehéz méltó módon összefoglalni ezen a szomorú napon, hiszen munkabírása tehetsége révén szerteágazó feladatokat látott el a magyar zenei életben.

1978-ban ismertem meg Králik Jánost, mint a Budapesti tanárképző főiskola nagyra becsült igazgatóját. Vezetői munkáján túl a főiskolai zenekarát is vezényelte, bátorítva sokunkat, hogy a zenekari hivatást válasszuk. Számára és sokunk számára is szimfonikus zenekari zenélés volt a legfontosabb életcél, így az a megtiszteltetés ért, hogy 1982-ben karnagy úr felvett a zenekarába, és ettől kezdve hosszú ideig dolgoztunk együtt.

A tagozatigazgatói feladatokkal együtt, nagy szenvedélyét a zongorázást is aktívan művelte. Rengeteget dolgozott! Nem tudtunk olyan késői órán hazamenni a Semmelweis utcai főiskolai órákról, hogy a késő esti órákban az Ő irodájában ne égett volna még a villany. Dolgozott az írógépe mögött, mindig elegánsan öltönyben, nyakkendőben.

Zongoraművészként végezte el a Zeneakadémiát, tudását a legnagyobb mesterektől tanulhatta, mint Solymos Péter, Kadosa Pál, Mihály András.

A mesterektől tanultak szellemében részt vett 1961-ben a BM szimfonikus Zenekar megalapításában, ahol karmesterként kezdett dolgozni, majd 1974-ben vezető karmestere lett az együttesnek. Amikor én bekapcsolódtam a BM zenekar munkájába, akkor már Králik karnagyúr volt a vezető karmester, és az ő irányítása alatt önálló szimfonikus zenekarrá fejlődött az együttes, teljesen külön válva a rendőrség fúvós zenekarától.

1974-től korrepetitorként a Zeneakadémián lett óraadó. Nagyszerűen kamatoztatta ezt a helyzetet a zenekar számára, mert a magyar zenei élet legrangosabb művészeit, egyetemi tanárait, a zenei élet rangos közreműködőit kérte fel vendégművésznek, és rájuk alapítva fantasztikusan értékes változatos bérleti sorozatokat hozott létre a zenekar állandó játszóhelyén a BM központi klubban, mai nevén a Duna Palotában. Nagy szomorúságunkra ezt a csodálatos palotát jelenleg zárva tartják)

De odaadó figyeléssel támogatta a fiatal szólistákat is, akiknek diplomahangversenyeit vezényelte zenekarunk kíséretével, és helyt adott fiatal karmestereknek is. Korrepetítorként is azt mesélték növendékei, hogy alapos, odafigyelő, segítő tanár volt. Szerették a növendékei. Így természetesen segített a legtehetségesebbeknek fellépési lehetőséget biztosított énekes, hangszeres szólistáknak, pályakezdő karmestereknek, hogy zenekarának a BM Duna Szimfonikusoknak a hangversenyein bontogassák szárnyaikat.

Lukin László és Zelinka Tamás emblematikus műsorvezetőkkel karöltve rendszeres közreműködői voltunk a Filharmóniai ifjúsági koncerteknek, és önálló ifjúsági koncertsorozatokat is tartottunk.

Králik karnagyúr vezényletével nemcsak a Duna Palotában, hanem a főváros valamennyi nevezetes koncerthelyszínén rendszeres vendégek voltunk. Kiemelkedő eseményeink egyik a volt a Kongresszusi központban tartott Operett kongresszus sorozat, melynek alapítója Rátonyi Róbert volt, és az akkori operett élet legnagyobb sztárjai léptek fel. Ez a sorozat bőven megelőzte korát, újszerű kezdeményezés volt.

Králik karnagyúr diplomáciai érzékét dicsérte, hogy a zenekar „civil” szimfonikus zenekarként működhetett, fegyveres testületi háttérrel. A kezdeti időszakban rendőrzubbonyban előadott hangversenyeket felváltotta a sötétkék öltönyös, majd a frakkban, estélyi ruhákban előadott klasszikus hangversenyek hosszú sora. A zenekar nemcsak a külső megjelenés okán, de belépett a civil szimfonikus zenekarok közé. Erre az eredményre karmesterünk, és a zenekari tagok is nagyon büszkék voltak abban az időben.

Akkortájt még nem volt jellemző a határtalan utazás, de irányításával nyugateurópai turnéra is eljutott a zenekar. Németország rangos hangversenytermekben is felléptünk. Művészi kapcsolatot ápolt a lengyel, és az akkori NDK vendégművészeivel, karmestereivel is.

Méltán kapta meg azt a két magas művészeti kitüntetést, amik értékállóak a mai napig is, a Liszt Ferenc-díjat, és az Érdemes művészi kitüntetést, melynek örömére már együtt koccinthattam vele a BM Duna Palotában. Nagy nap volt ez mindnyájunk életében.

Rengeteget tanultunk tőle, például azt, hogy egy nem kifejezetten művészi értékrend szerint építkező Belügyminisztériumi közegben, hogyan kell kommunikálni kulturális küldetésünket. Ezen a biztos alapokon építkezik a mai napig is a Duna Szimfonikus Zenekar.

1991-ben az akkori a fegyveres testületeknél érvényes szabályok alapján nyugdíjazták Králik János karnagyurat ezredesi rangban. Ezután teljes odaadással folytatta munkáját a Zeneakadémián, mint korrepetitor sok tehetséges fiatal muzsikus örömére.

Ravel: Tzigane (Gábor Bodor /János Králik) (9:57)

Králik János (zongora), Bodor János (hegedű)

(Régi Zeneakadémia nagyterme, 1996. Archív felvétel!))

Egész életében a zene volt éltető eleme. Párválasztása is ezt erősítette.1960-ban megnősült, felesége Rosner Melánia, énekművész-tanár, a Zeneiskolai Tanárképző Intézet tanára volt. 1963-ban született meg lányuk, egyetlen gyermekük.

Imádott feleségét 45 évi házasság után 70 évesen veszítette el. Ezt követően szomorúságára már csak a zene, a Zeneakadémia és a fiatal növendékek sikerei adtak megnyugvást.

Búcsúzóul egy szép régi emléket szeretnék felidézni Králik János mély szakmai elkötelezettségnek bizonyítékául: Az időben 1965-re nyúlunk vissza, amikor is 15 éven át vezette az Úttörővasútasok énekkarát. Ezekben az akkori fiatalokban olyan nyomot hagyott munkájával, jellemével, hogy az énekkarosok 50 évvel később, 2015-ben, az ő 80. születésnapjára meglepetésszerűen eljöttek hozzá felköszönteni. Egy kis emlékező koncertet tartottak a régi úttörővasútas dalokkal, indulókkal. Ez olyan örömöt okozott egykori karnagyuknak, hogy viszonzásul dalostársainak Chopin etűdök zongorázásával köszönte meg kedvességüket.

Egykori hegedűs növendékei rendszeresen írtak neki leveleket, beszámolva sikereikről és megköszönvén – az emlékek felidézésén túl – mindazt, amit a szakmai útra való felkészítéshez tőle kaptak, zenetanárként, barátként, kollégaként egyaránt.

Határtalan türelemmel, udvariassággal, jó humorral bátorította a fiatalokat. Tanította őket kitartásra, mérhetetlen higgadtságra, kiegyensúlyozottságra a cél érdekében. Kivételes szerénységgel, önzetlenséggel állt mindig rendelkezésükre, és folyamatosan bíztatta őket.

Búcsúzunk Tőled Tanár úr, Igazgató úr, Karnagy Úr!

Szklenár Ferenc

a Duna Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője

*Elhangzott 2022. március 28-án a Zuglói Szent Család Templomban tartott engesztelő szentmisén, ahol Králik Jánostól vettek végső búcsút szerettei, barátai, egykori kollégái. Hamvait ezt követően kegyelettel elhelyezték felesége mellé a templom urna temetőjében.