BÚCSÚ GÖRGEY GÁBOR ÍRÓTÓL

MADARÁSZ IVÁN: UTOLSÓ KERINGŐ CÍMŰ OPERÁJÁVAL

(1929-2022)

Meghalt Görgey Gábor író, volt kultuszminiszter | hvg.hu

Az Operaház műsorfüzetéből:

„Több évtizede már, hogy megismertem az operám librettójának alapjául szolgáló színművet, Görgey Gábor Délutáni tea című egyfelvonásosát. A ’találkozás’ revelatív élmény volt számomra. A mű megrendítő drámaisága mély nyomot hagyott bennem, sőt katarktikus hatása az idő múlásával – mint az igazi műalkotásoké – nem gyengült, hanem erősödött, gazdagodott. Az elhatározás, hogy operát írok a színdarabból az első pillanattól fogva élt bennem, s a belső késztetés és a „külső” megrendelés 1999-ben összekapcsolódhatott. A komponálás során érett meg bennem a gondolat az eredeti színmű két motívumának – a főszereplő Asszony által emlegetett ’régi bálnák’ és a csaknem ’főszereplő’, halál-szimbolikájú ajtónak – az összeötvözése. Így született meg a balett-intermezzo haláltánc-víziója. Számomra egy harmadik ’főszereplője’ is van az operának: az a keringő-dallam, amelyet az Asszony próbál réges-régi emlékeiből újra összerakni. A dallam keresése szimbolikus, hiszen mindannyian így keressük életünk ’saját dallamát’, s ez a keresés a zeneszerző számára bizonyosan még többet jelent. Ezt a dallamot nem kitalálni kell, hanem rálelni, mint a női főszereplő, aki halálában, megbékélve ismer rá.” (Madarász Iván)

Madarász Iván: Az utolsó keringő

Opera Görgey Gábor Délutáni tea című egyfelvonásos drámája nyomán

Asszony: Iván Ildikó

Férj: Fried Péter

Szakácsnő: Takács Tamara

Férfi: Wendler Attila

Magyar Állami Operaház Zenekara

Vezényel: Hollerung Gábor

Cselekmény

Ebben a darabban másként múlik az idő. Percek alatt évek peregnek el. Főszereplő egy beszorult ajtó, melyet csak nagy viaskodások után képesek kinyitni, akik be akarnak lépni a színre. Ahol az Asszony ül magányosan, kötöget, monologizál, emlékeibe temetkezik. Felidézi a múltat. Lánykorából az első báli táncot keresi. A keringőt, melynek nem jut eszébe a dallama. Bál után az esküvőt. Fiatal asszonyéveit. A csecsemő illatos bőrét fürdetés után, talpának babahintőporos puhaságát. Az elszállt éveket. Az időóceánban elmerült múltat.

Időnként, viaskodva az ellenálló ajtóval, bejön a Szakácsnő. Megkérdi, nem kell-e valami? Aztán kicsoszog. Majd megjön a Férj a hivatalból. Tele gondokkal. Meséli, mennyi baja van bent, de ő nem hagyja magát, nem olyan fából faragták, hogy le lehessen gyűrni. Az Asszony közben hajtogatja báli emlékeit, próbálja felidézni a régi keringőt. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. Majd a Férjnek mennie kell. Távozik a szörnyeteg ajtón. Nemsokára bejön a Szakácsnő, és bejelenti, hogy az úr végleg elment. Meghalt. Aztán megjön a Férfi, aki a mamának az ő fantasztikus nemzetközi karrierjéről beszél, és nem akarja meghallani a történeteket az ő régi babaillatáról fürdetés után. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. De hamarosan neki is mennie kell, távozik a kellemetlen ajtón. Ő sem jön vissza soha többé.

A Szakácsnő még egyszer megkérdi, hozhatja-e az "ozsonnyát", de az egyre öregebb Asszony már alig hallja. Aztán kimegy a Szakácsnő, tudjuk, ő sem jön vissza már. A magára maradt Asszony előtt hirtelen feltámad saját boldog gyerekkora, zeng-bong a világ; és hangtalanul, puhán, magától kinyílik az ajtó mindkét szárnya. Az Asszony elindul a vakító fényözön felé. Mindenki megérkezett.

Görgey Gábor

Előzene - Prelude (4:08)

I. (Asszony - Woman) (2:17)

II. (Asszony, Férj, Szakácsnő - Woman, Husband, Cook) (2:04)

III. (Asszony, Férj, Szakácsnő - Woman, Husband, Cook) (6:40)

IV. (Asszony, Férj, Szakácsnő - Woman, Husband, Cook) (0:58)

V. (Asszony - Woman) (3:59)

VI. (Asszony, Szakácsnő - Woman, Cook) (1:27)

VII. (Asszony - Woman) 317

VIII. Intermezzo (7:36)

IX. (Asszony, Szakácsnő - Woman, Cook) (2:07)

X. (Asszony - Woman) (5:18)