Mezei János: A Budapesti Énekes Iskola – Az (egyház)zeneoktatás örök kérdései

Absztrakt:

Mezei János karnagy, a Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetője, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének egyetemi adjunktusa A Budapesti Énekes Iskola – Az (egyház)zeneoktatás örök kérdései Elnevezése szerint a Schola Cantorum eredetileg az első évezredben a római liturgikus kórus testületét jelentette: hivatásos férfi énekesek és énekesfiúk testületét, akiknek tevékenysége a zenés liturgiák méltó végzésére irányult. Ennek örökösei a mai nyugat-európai nagyhírű Schola Cantorumok: Bázelben, Bécsben, Monserratban és Angliában (Oxforban, Cambridge-ben, Londonban). A zenei nevelés fontossága a középkoron át a hét szabad művészet oktatási formái által öröklődött át Európa-szerte, így Magyarországon is, amelynek jelentős tanúja például a Szalkaikódex. Az oktatási forma lényegi elemei átmenthetők a mai pedagógiai gyakorlatba is, kapcsolatba hozva a kodályi örökséggel: – a tananyagban egyházzenei repertoárra (gregoriánének, értékes népénekanyag) alapozva az oktatást, – kiegészítve ezt a nívós népzenei, műzenei európai hagyománnyal, – rendszeres liturgikus szolgálatot látva el az iskolához kapcsolódó templomban, – a kortárs zene liturgikus alkalmazásával, sőt új művek születését inspirálva.