MÁRKUSNÉ NATTER-NÁD KLÁRA

Tiszteletadás Szőnyi Erzsébet emlékének Angliából

A 90 éves Szőnyi Erzsébet születésnapját ünneplik a Zeneakadémián, 2014. IV. 25-én

Mögötte a páholyban dr. Kutnyánszky Csaba, az LFZE rektor-helyettese (Fotó: MTI)

Angliából érkezett 2022. január 3-án egy e-mail a Magyar Kodály Társaság címére, „tárgy: in Memoriam Erzsebet Szonyi” megjelöléssel. Peter Hatfield egymondatos udvarias angol levélben érdeklődött a Szőnyi Erzsébet emlékére megjelent könyv előzményeiről és beszerzésének lehetőségeiről. Mint a kötet szerző-szerkesztője röviden tájékoztattam e témában. Így kezdődött kapcsolatunk az angol kollégával, és az első kapcsolatfelvételt sűrű levélváltás követte.

Peter Hatfield zenetanár bemutatkozott, részletesen beszámolt arról, hogy már 1973 és 1974 nyarán részt vett Magyarországon a pécsi Jeunesses Musicales táborokban. Egy évvel később ösztöndíjat kapott a Magyar Államtól, budapesti zeneakadémiai tanulmányokra, amelyeket az 1974/75-ös tanévben Szőnyi Erzsébet irányításával végzett. Beszámolóiból sok érdekes részletet ismertem meg Peter Hatfield úr magyarországi tapasztalatairól, és úgy gondoltam, leveleiből nem csak részleteket közlök, hanem az első két hosszú levelének teljes magyar fordítását közreadom. A magyar zeneoktatásról, zenei nevelésről megfogalmazott tapasztalatai, elismerő észrevételei, különösen értékesek egy külföldi érdeklődő nézőpontjából.

Mindezt kiegészítve országunkról „egy angol utazó” szemével gyűjtött élményei közérdekűek. A levelek szövegében az eredetiből változtatás nélkül átemelt, részben magyarul fogalmazott és betűhíven közölt sorokat dőlt betűs szedés emeli ki.

A 2022. január 12-én keltezett levél.

Tárgy: Szőnyi emlékére

„Kedves Dr Klara Markusne Natter-Nad! Először bemutatom magamat… Ének-zene tanár voltam, de most nyugdíjas vagyok… Now much more in English. – 2005-ben mentem nyugdíjba az iskolából, ahol 30 évig tanítottam. Ez az intézmény, a manchesteri Chethams School, nagy hírnévnek örvend Angliában, az Egyesült Királyság legnagyobb speciális zeneiskolája, ahova csak a kiemelkedő zenei képességekkel rendelkezők nyerhettek felvételt. Sajnos, ez általában csupán kiemelkedő hangszeres készségeket jelentett, és az én dolgom volt a tanulók hallási, olvasási és általános zenei készségeinek fejlesztése. Úgy hiszem, ebben sikerült eredményeket elérnem. Osztálytermi munkámat számosan tanulmányozták az Egyesült Királyságból és külföldről, magam pedig sok éven át voltam meghívott előadó tanári konferenciákon és nyári tanfolyamokon: tanítottam a Hongkongi Akadémián; vendég-előadó voltam az ausztráliai Kodály Társaság által szervezett képzéseken (Sydney, Melbourne, Brisbane). Bizonyára ismeri Ön is Deanna Hoermann, Ian Harrison és Judy Johnson kollégákat.

Mielőtt a Chethams iskolába kerültem, az életem gyökeresen jó irányba fordult, amikor 1974/75-ben Szőnyi Erzsébet tanítványa lettem a Liszt Akadémián. Nem mondhatnám, hogy én voltam a legjobb hallgatója: tapasztalnom kellett, hogy a többi külföldi növendékhez hasonlóan, általános zenei készségek terén messze elmaradok az ő magyar diákjaitól. Mindamellett Szőnyi Erzsébet csodálatos inspirációt jelentett számomra, és mindinkább meggyőződésemmé vált, hogy Ő a 20. század legjelentősebb és legfontosabb zenepedagógusa. Felvillanyozó és örömteli érzés volt, amikor néhány éve újból találkozhattam vele Ormódi utcai otthonában, és elbeszélgethettünk tea (neha valami kis erosebb!) és keksz mellett. Hasonlóképpen szívesen találkoztam jó barátommal Szabó Miklóssal, aki már szintén nincs közöttünk. Minden év márciusában és októberében visszatérek Magyarországra (nem csak Pest de mas Varos is).

Látja, hogy nagyon szeretem a Magyar nyelvet es culturalis eletet! Több fejezetet lefordítottam (hatalmas szótárak segítségével) Szőnyi „Öt kontinensen…” című művéből, azt hiszem, ő is elégedett volt velük!

Sajnálom, hogy hosszú lett ez a levél, de talán ebből is kitűnik, hogy Szőnyi iránti hálám és szeretetem nagyon őszinte. Mennyire hiányzik! Épp emiatt, szeretnék hozzájutni az emlékkönyv egy példányához. Annakidején tőle magától kaptam a „XC Szuletesnapja” című kötetet, amelynek, természetesen, ugyancsak Ön a szerkesztője. Remélhetőleg március 7. és 21. között Magyarországon leszek. Be tudom szerezni az emlékkönyvet a Rózsavölgyinél?

I know who you are! Több kóruskoncerten is részt vettem a Zeneakadémián (in the kisterem); legutóbb a Bárdos-emlékhangversenyen (2019), ahol Ön mutatta be a kórusokat és karmestereiket. Az első sorban ültem, Bárdos bájos unokája mellett.

Minden jót! Boldog uj evet kivanok!

Peter Hatfield

A következő hosszú levél: 2022. január 26-án érkezett.

Tárgy: A bit about Szonyi, a bit about me…

Kedves Klara!

Nagyon köszönöm, hogy elküldte számomra Moll / De Greeve / Choksy írásait. Nagy örömmel olvastam őket. Lois Choksyval egy tanfolyamon volt szerencsém találkozni, Melbourne-ben. Különösen élveztem Betsy Moll írását, nagyon személyes és nagyon megindító beszámoló!

Talán kíváncsi rám, hogy ki vagyok, mit csináltam és így tovább. Mostani levelemben megpróbálok válaszolni kérdéseire. Persze jó lenne, ha találkozhatnánk (talán egy kávéra?). Budapesten leszek március 7. és 21. között. Lakást fogok bérelni (a Paulay Ede utcában), de nem töltöm ott minden időmet. Lesz néhány vidéki utazásom: Veszprém, Székesfehérvár, Fertőd, Sopron, Győr. Latja hogy jo turista vagyok! […]

1973 és 1974 nyarán részt vettem a pécsi Jeunesses Musicales táborokban, melyeket tudtommal Szávai Magda szervezett. Részt vettem Agócsy László zenei általános iskolásokkal tartott bemutatóóráin, valamint Szesztay Zsolt szolfézsóráin. Akkor még nem sejtettem, hogy ezek sorsfordító pillanatok lesznek a számomra! Egy évvel később a Magyar Állam jóvoltából „osztendíjas” lettem a Zeneakadémián, ahol először találkoztam Szőnyi Erzsébettel. Bizonyára kínszenvedés volt neki a külföldi hallgatók kis csoportját tanítani, hiszen mi sokkal gyengébbek voltunk, mint az ő kedvelt, tehetséges magyar tanítványai. Persze nekünk is kínszenvedés volt. Elvégre zenei diplomával a tarsolyunkban most azért kellett küzdenünk, hogy megőrizzük szakmai tekintélyünket, miközben megbirkózunk az egyszerű zenei gyakorlatokkal. Bebizonyosodott, hogy hitelesek a leírások, amelyeket az óráiról, a stílusáról, a jelleméről olvastam. Mindig szigorú volt, de kedves; komoly, de szórakoztató; határozott a követelményeiben, miközben valósággal elbűvölő. Megrémültünk. Igazi kihívás volt, de hát így éltünk Budapesten az 1970-es években. Megszerettem a helyeket, az embereket, az iskolákat, a tanárokat, és barátságokat is kötöttem.

Szőnyi – akit sohasem szólítottunk úgy, hogy „Erzsi neni” – kiemelkedő inspirációt jelentett, kollégáival és tanártársaival együtt. Engedélyezték, hogy olyan iskolákat látogassak, ahol a leghihetetlenebb zenei feleleteket láttam és hallottam azoktól a tanulóktól, akiket ezek a csodálatos pedagógusok tanítottak. Máig élénken emlékszem Hamvas Anikó, Szabó Helga és Katanics Mária óráira. Egy későbbi magyarországi látogatásom alkalmával mély benyomást gyakorolt rám a fantasztikus karnagy és briliáns elemző Szabó Miklós, akit később meghívhattam saját angliai iskolámba.

Szerencsémre a budapesti évem után csatlakozhattam Manchesterben a Chetham’s School tantestületéhez. Ez az Egyesült Királyság legnagyobb intézménye, ahol kivételes tehetségű fiatal (8–18 éves) muzsikusokat képeznek. Ott szembesültem azzal a helyzettel, hogy olyan gyermekek zenei hallását és muzikalitását fejlesszem, akik a hangszeres játék terén már nagyon fejlettek. De… bizonyosan nemcsak az Egyesült Királyságban jelent problémát, hogy a gyerekek nagy részének a gyakorlati és technikai felkészültsége magasabb, mint az előadói teljesítmény számára valódi alapot jelentő általános zenei fejlettségük. Kodály szavaira emlékezve: „…mint homokra épített házak…”

Vajda Cecília tanított ebben az iskolában egy rövid ideig, és kiváló kvalitásai ellenére több kollégám nem volt meggyőződve arról, hogy a „Kodály System” a továbblépés egyetlen útja. Sokak szemében ugyanis meglehetősen dogmatikusnak és merevnek tűnt ez a módszer. Számomra azonban, tanulmányaim során mindinkább világossá vált, hogy a 19. század közepén John Curwen, átlagos gyermekek között elért lenyűgöző zenepedagógiai eredményei saját munkám alapjául szolgálhatnak. Más módszerek mellett az övé bizonyára nagy hatással volt Kodályra, hiszen Curwen ugyancsak az éneklésre és a szolmizációra alapoz, nagy létszámú gyermekcsoportokban is. Áttanulmányoztam számos, a múlt század eleje óta készült tankönyvet, amelyek megmutatják, hogyan lehet zenei gyakorlatokon és etűdökön keresztül eljutni a zenei írás-olvasás készségéhez hangszerhasználat nélkül, valamint hogy mi módon lehet értelmesen zenét hallani és hallgatni. Természetesen rájöttem, hogy maga Szőnyi professzor is pontosan így építette fel nemcsak saját óráit, hanem ezt a vezérfonalat követik „A zenei írás-olvasás módszertana” című zseniális kiadványának leckéi is. Felkelteni a gyakorlatok iránti érdeklődést és aktivitást.

Hiszem és remélem, hogy sikerült magamnak is némi eredményt elérni ezen a téren. Az osztályaimat látogató szakemberek, az Egyesült Királyságból érkezettek csakúgy, mint a külföldiek, arra ösztönöztek, hogy indítsak tanfolyamokat tanárok számára (akik gyakran nem tartották magukat „igazi” zenésznek), ahol segítséget nyújthatok a munkájukhoz szükséges készségeik és az önbizalmuk fejlesztésében. Természetesen tudtam, az a legfontosabb, hogy ez a fajta tanítás sikeres legyen az általam tanított legkisebb gyerekeknél. Ezek a növendékeim, hangszeres beállítottságuk ellenére, egyre jobban megbarátkoztak a többszólamú énekléssel. Megismerkedtek a szolmizációs nevekkel és zenei összefüggésekkel, többet memorizáltak, és képessé váltak a zene hallás utáni lejegyzésére. Az angol oktatási rendszer (történelmi okokból) nagyon vizsgaorientált, ezért túlságosan akadémikussá válhat, és inkább elméleti, mint gyakorlati jellegű. Szeretném azt hinni, hogy azok az osztálytermi zenei élmények, amelyekben növendékeim már az első években részesültek, biztos alapot adnak további fejlődésükhöz.

Nyugdíjba vonulásom után, Szabó Miklós sok bátorítására és némi izgalommal, sikerült újból felvenni a kapcsolatot Szőnyi Erzsébettel. Mennyire örülök, hogy megtettem! Sok éven át minden márciusban és októberben Magyarországon jártam, hogy tovább bővítsem tapasztalataimat ennek a lenyűgöző országnak a nyelvéről és kultúrájáról. E látogatásaim során igazi fénypontot jelentett az Ormódi utcai meghívás, süteményre és teára. Izgatottan vártam a találkozást, már csak azért is, mert alkalmat adott rá, hogy bocsánatot kérjek egykori, erőtlen erőfeszítéseimért! És azt is el akartam neki mondani, hogy milyen mély és szinte felmérhetetlen hatást gyakorolt rám. Lefordítottam (némi nehézséggel) több fejezetet az „Öt kontinensen a zene szolgalataban” című, régi könyvéből. Ez még jobban tudatosította bennem azt a rendkívül jelentős szerepet, amelyet ő a nemzetközi zenei nevelés területén betöltött. Hol tartanánk ma, nélküle? Gyakran mondtam, hogy Ő a 20. századi zeneoktatás legjelentősebb és legfontosabb alakja, de mindig azt hitte, tréfálok! Nagyon hiányzik – ahogy sok ezer embernek szerte a világon –, de munkája és hatása ma is nagy hajtóerőt gyakorol számos zenepedagógiai programra és művészi teljesítményre, minden kontinensen.

Nos, Klára, ez egy hosszú levél. Bízom benne, hogy megért engem! Várom, hogy valamikor személyesen is találkozzunk. Remélem Budapesten mindannyian jól vannak és egészségesek!

Minden jót kívánok!

Peter

*

NEMZETKÖZI KAPCSOLAT címmel január 30-án küldtem egy rövid összefoglalót a Kodály Társaság részére azzal a kéréssel, hogy a következő február 1-jei Elnökségi ülésen ez a téma is kerüljön felvetésre. – Szeretném felkutatni azokat a kollégákat, akik Péter Hatfield urat ismerhették, hiszen a könyvben is többen írtak azokról a kivételes bemutató szolfézsórákról, amelyek a Zeneakadémia Tanácstermében zajlottak. Ilyen például a könyvben Losonczy Katalin írása, ahonnan a következő szöveget idézem (68.o.): „A Tanácsteremben már vártak bennünket a vendégek, néha nem is tudtuk honnan érkeztek. Ők körben a fal mellett széksorokon, mi pedig a nagy ovális asztal körül ültünk, az ablaknak háttal állt Erzsi néni. Legyakrabban angolul, ritkábban németül, néha franciául adott elő, mi pedig illusztráltuk az adott anyagot…”

Peter Hatfield sok nevet felsorolt, akiknek az óráin járt, – egykori jól ismert neves kollégáink – akik sajnos már nem élnek közöttünk. Ezért kértem, hogy ha valaki emlékszik, vagy megismerte személy szerint jelezzen nekem, hogy tovább gombolyíthassuk ezt a nemzetközi szálat. Nos érdeklődésemre, név szerint senki nem emlékezett ezekre a vendégekre.

*

A levelek érkezéséről hírt adtam Gémes Almának, Szőnyi Erzsébet unokájának. Ő Rögtön válaszolt, a következő szöveggel: „Igen, emlegette Hatfieldet, mert teljesen meg volt hatva, az Öt kontinensen fordítások miatt, nagyon boldog volt, hogy valaki úgy gondolja, hogy ez ma is érdekes olvasmány. Ő is mindig nagyon várta ezeket a találkozásokat. Minden alkalommal rácsodálkozott, hogy újabb fordítással érkezik...”

*

Vendéglátás 2022. március 10-én. Peter Hatfield, mint írta, gyakran látogatott Magyarországra, 2022 márciusában ismét Budapestre érkezett. Mivel leveleiben többször is emlékezett Szőnyi Erzsébet kedves vendéglátásaira az Ormódi utcai otthonában, úgy gondoltam, jó lenne a mostani találkozásra is azokhoz hasonló szituációt teremteni. A Szőnyi emlék-könyvben több fotó is van, ami az Ormódi utcai lakásban készült. Ilyen a 81. oldalon, ahol Szőnyi Erzsébet mellett Somorjai Paula és férje, valamint Rozgonyi Éva látható, a fotót Zakariás Anikó készítette, 2019. június 4-én, és az utolsó összejövetelek egyikét örökíti meg.

Az egykori emlékek felidézésre jöttünk össze most márciusban baráti beszélgetésre az én otthonomban Óbudán. Szőnyi Erzsébet többször járt itt vendégségben, egyik alkalommal Betsy Moll társaságban, aki az alkalomról fényképet készített. Ezt a márciusi eseményt ismét egy fotó örökíti meg, Peter Hatfield, Somorjai Paula és a vendéglátó személyével.

Peter Hatfield magyarországi látogatása (pdf)

Még egy személyes találkozásunk volt, 2022. március 18-án a Veres Pálné Gimnáziumban, Ugrin Gábor Emlékhangversenyén. Peter Hatfield számára ismerős volt Ugrin Gábor karnagy híre és neve, Londonban részt vett azon a hangversenyen, ahol Ugrin a kórusával szerepelt. Most a budapesti rendezvényen érdeklődéssel hallgatta a magyar kórusok remek előadásait.

Hazatérése után újabb levélben elismeréssel és örömmel szólt Magyarországon tett látogatásáról. Bízik benne, hogy a továbbiakban is lesz erre lehetősége.

*

Úgy gondolom ez a látogatás, amely tükrözi a máig eleven nemzetközi érdeklődést Szőnyi Erzsébet tanításai és munkássága iránt méltó a figyelmünkre, hogy ezzel is emlékezzünk Szőnyi Erzsébet 2022. április 25-i, immár 98. születésnapjára.