DR. FehÉR ANIKÓ[1]

A 70 ÉVES Sapszon Ferenc PÁLYAKÉPE[2]

(sz. Budapest, 1952. július 23.)

a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója és művészeti vezetője, Magyar Kulturális Örökség-díjas, az MMA rendes tagja

Sapszon Ferenc zenész családban született, a család első gyermekeként. Őt még két fiú követte, közülük csak ő lett főállású zenész. Édesapja idősebb Sapszon Ferenc (1929–2011) Liszt Ferenc-díjas, Bartók–Pásztory-díjas, érdemes és kiváló művész, akit 2010-ben Magyar Örökség-díjjal is kitüntettek. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) tiszteletbeli elnöke, 1966-tól 1990-ig a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója, sokak által szeretett és tisztelt művész. Ahhoz, hogy Sapszon Ferenc hivatásával, életének fontos döntéseivel tisztában lehessünk, ismerni kell édesapja életútját is. Id. Sapszon Ferenc nemcsak a professzionális kórusvilágban alkotott, de 1952–1985-ig a Semmelweis Kórust, 1964–1978-ig pedig a Bartók Kórust vezette. Ezt követte 1984-től a Budaörsi Pro Musica Kórus irányítása, majd 1997-től 2006-ig a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos Kórusa. A családi indíttatás vezette Sapszon Ferencet a muzsika világába. Édesanyja is a Zeneakadémiára járt, de a gyermekei születése után abbahagyta tanulmányait, életét és szeretetét a családnak szentelte. Sapszon Ferenc életének alakulására ez a gondolkodásmód is nagy hatással volt.

Zenei nevelése korán elkezdődött, hisz testvéreivel együtt Forrai Katalin zeneóvodájába járt, majd a Magyar Rádió Gyermekkórusa következett. Nemcsak hangszerjátékot tanult, de sportolt is. A Rádió Gyermekkórusában Csányi László tanítványaként már másodikos korában vezényelte az osztály kórusát az évzáró koncerten. Hasonló eset később is előfordult, bárhova került, kórust alakított. „Valószínűleg volt ebben valami ösztönös dolog, ma már tudom, hogy édesapámtól örököltem azt a »kórusvénát«, ami egy életmódot is kijelöl. Neki a kórusvezetés olyan, mint halnak a víz. Nekem is, de ezt gyerekkoromban még nem tudtam. A Rádió iskolájában hatalmas népdalkultúrát kaptunk, és megtanultunk kottát olvasni anyanyelvi szinten."[1]

Különböző tárgyakból nyert versenyeket iskolás korában, és töretlenül zongorázott, nagyszerű tanára Eötvös Péter zeneszerző édesanyja, Szűcs Ilona volt. A Radnóti Gimnáziumba került, ahol Pallós Béla volt az énektanára. Közben a magas szintű kosárlabdázással sem hagyott fel.

Másodéves korában iskolát váltott, átkerült a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Tanára is vele ment. Később Both Lehel és Ábrahám Marianne is tanították. Gimnáziumi évfolyamtársa volt Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. Másodikban bekerült egy országos zongoraverseny döntőjébe. A győztes budapesti csapat tagjai voltak rajta kívül Lantos István, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Rohmann Imre, Szokolay Gergely. Három nappal a zongoraverseny döntője előtt azonban megsérült az egyik ujja, de végül eljátszott mindent, kilenc ujjal.

A Mária utcai Jézus Szíve templomban egy közösség tagja lett, s közben megismert egy Regnum Marianum-béli nevelőt, Tompa Nándort. A karizmatikus személyiség olyan mély hatást gyakorolt a fiatal Sapszonra, hogy ez egész további életét meghatározta. Amikor a Mária utcai közösség vezetőjét (a szintén Regnumos Alberti Árpádot) elhelyezték, ő vette át a közösséget. Hamarosan rendszeresen szolgáló énekkarrá alakultak az alig 20 éves karnaggyal. Szép emlékeket őriz ebből az időből: elfekvő kórházakba jártak, betegeknek énekeltek, sőt egyszer meglátogatták Bárdos Lajost és családját karácsonykor egy betlehemes játékkal.

Mivel sokan tudták róla, hogy mivel foglalkozik, a pártállami rendszer szokásos gyakorlata szerint nem vették fel a Zeneakadémia tanári szakára. De miután egyébként is úgy tűnt, hogy a zongora lesz a hangszere, elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Karát zongora szakon. Tanárai voltak Sztankay Lajos, Deák Bárdos György, Friss Gábor, Földes Imre, Miklós György. Itt Szabó Tibor volt a kórus vezetője, aki időnként rábízta a kórus vezetését. Sokszor hívták a Zeneakadémia kórusába is kisegíteni, főként diplomakoncertekre. Közben egyre több énekkarral dolgozott, például a Ganz MÁVAG Acélhang Férfikarával, amelynek Tornyos György volt a vezetője. Rendszeres vendégkarnagyuk volt Vásárhelyi Zoltán, de többször meglátogatta a kórust Bárdos Lajos is.

A zongora szak elvégzése után jelentkezett a Zeneakadémia legendás középiskolai énektanár és karvezető szakára, ahova végül felvették, és Párkai István, Hegyi Erzsébet, Nagy Olivér, Szokolay Sándor, Pernye András növendékeként szerezte meg diplomáját.

Ahol csak lehetett, tanult. Bejárt többek között Dobszay László próbáira, de más nagynevű tanárokhoz is. Volt egy lánglelkű nevelője, a szinte eldugottan élő Naszályi Emil atya, Zircen. Őt Kodály is nagyra tartotta. Neki köszönhetően ismerkedett meg Sapszon a gregorián ének rejtelmeivel, illetve itt mélyítette el tudását.

l978-tól tíz éven keresztül az I. kerületi Kosciuszko Tádé utcai ének-zenei általános iskola énektanára volt. Itt ismerte meg a zenepedagógia lényegét, majd tudatosodott benne, hogy a zene nevelő, jobbító hatással van a gyermeki lélekre. Bár az iskola ének-zene tagozatos volt, szinte elölről kellett kezdeni mindent, a kórust az alapoktól kellett összerakni. Sapszon megalapította a Jubilate Gyermekkart, amellyel aztán hosszú és komoly munka után sikert sikerre halmoztak itthon és külföldön egyaránt. (Ez a munka csak azért ért véget tíz év után, mert Sapszon gondolataiban nemcsak megérlelődött, de ki is kristályosodott annak az énekes iskolának a terve, képe, amelyet már korábban elképzelt.) A „Kosci"-ban, ahogyan az iskolát becézték Sapszon egyfajta pedagógiai kísérletbe kezdett. Osztályfőnök lett, hogy még többet lehessen a gyerekekkel. Megtanította őket a csend megismerésére, a természet szeretetére, majd szükségletükké tette azt. Számára a legfontosabb az állandó jelenlét, a vidámság, a bizalmas, személyes kapcsolat, amint ezt példaképe, Don Bosco, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrendjének megalapítója tanította.

Hamarosan a legkedvesebb, legszeretettebb tanárok egyikévé vált, miközben tekintélye megmaradt.

1978-ban a Soros Alapítvány ösztöndíját elnyerve kidolgozta a régóta dédelgetett Kórusiskola tervét. Elnyerte Szokolay Sándor, Vámos László, Huszti Péter, Szőnyi Erzsébet támogatását munkájához. Sok meg nem értés, kilincselés után végül a XV. kerületben, Újpalotán kapott egy szabad épületet, valójában egy pici faházat, néhány teremmel. Bár nyolc osztállyal akarta elindítani az iskolát, végül csak három osztállyal indultak, a többi osztályba jelentkezetteknek szombatonként tartottak kóruspróbákat, szolfézst. Fontos megjegyezni, hogy a kórusiskola még a rendszerváltás előtt, 1988-ban indulhatott el.

2001-ben megjárták a Vatikánt, ahol a magyar Millennium ünnepi megemlékezésen szerepeltek. Ekkor énekelhettek II. János Pál pápának, aki megáldotta a kórust és az iskolát.

Közben a karvezetés tanítása is vonzotta: 1996-tól 2000-ig az akkoriban indult ELTE Tanárképző Főiskolai Kar zenei tanszékén, majd 2003-tól 2011-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított.

1996-ban a Kórusiskola egykori növendékeinek kérésére megalapítja a Cantate Vegyeskart, jelenleg is ennek vezetője. Bejárták a világot, szinte minden lehetséges díjat elnyertek, számos felvételük van.

Sapszon Ferenc szívesen tesz eleget különböző szakmai felkéréseknek, konferenciákon ad elő, terjeszti a közös éneklés jó hírét, mesél a kórusiskola mibenlétéről. Bemutatókat, előadásokat, kurzusokat tartott Japánban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, az Amerikai Egyesült Államokban és természetesen itthon is.

Zsűritag volt a komlói Kodály Zoltán Kórusfesztiválon, a Hollandiai Festival „Tonen 2000" nevű eseményen, a Debreceni Nemzetközi Kórusversenyen, a Riva del Garda Nemzetközi Kórusversenyen, a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen, és a Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen.

Számos díjat nyert kórusaival, köztük karnagyi különdíjakat is. A Jubilate Kórussal Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, Olaszországban nyertek különböző magas rangú díjakat a hazai megmérettetéseken kívül. A Cantate Vegyeskarral kapott díjak helyszínei: Németország, Ausztria, Olaszország. 2006-ban az iskola kórusművészete Magyar Örökség-díjban részesült.

Ma egy igazi éneklő közösség, kóruscsalád vezetője, a Kodály Zoltán Kórusiskola művészeti igazgatója. A munka egy részét ma már egykori tanítványai végzik, ám az iskola „lelke" ma is „Feri bácsi", aki mindig tartogat egy kis időt azoknak a diákoknak, akiknek problémája van az élet forgatagában, vagy csak egy kicsit le szeretnének ülni beszélgetni.

Amit Sapszon Ferenc létrehozott, az Kodály Zoltán elképzeléseinek mai megtestesülése. A jól ismert kodályi mondás – „Legyen a zene mindenkié!" – itt valósággá válik. Az iskola tanulói szinte észrevétlenül kerülnek a zene birodalmába. Ez nemcsak kotta- vagy műismeretet jelent, de a zenében való jártasságot, az éneklés fontosságának felismerését is. A Kórusiskolában végzett fiatalok nem feltétlenül lesznek hivatásos zenészek, ám életük fontos, meghatározó része lesz a muzsika.

Írásai zenei szaklapokban jelentek meg. Főleg egyházi dallamok feldolgozásával foglalkozik, mindez része karnagyi tevékenységének. (Suscipe Domine – énekek vegyes- és egynemű karra, Négy Mária-ének, Máriával Jézushoz) Ezek a feldolgozások jól énekelhető kórus letétek, melyek az egyébként ismert egyházi népénekek népszerűsítését is szolgálják.

Az intonáció iskolája I. – Pentatónia címmel jelent meg gyakorló füzete kórustagok részére (kézikönyv kórusvezetők részére), valamint remek Kánongyűjteményét is kiadta a Kórusiskola.

Arra a kérdésre, hogy hol van Isten helye az életében, munkásságában, Sapszon a következőt válaszolta egy korábbi interjúban:

„A középpontban. Mi nevelők nem vagyunk mások, csak figyelő és állandóan hálás munkatársak. Az Úristen adja ajándékba az életet, adja a célt, ami a beteljesedés, és az adottságokat, amelyeken keresztül az ember ezt a célt elérheti. Nekünk az a dolgunk, hogy megfigyeljük, mit szánt az egyes embernek az Isten és segítenünk kell, hogy ezt a célt elérje. Eszközök vagyunk, hogy a gyerek azzá legyen, amivé az Isten meghívta.

Az élet célját az Úristen adja. Nevelési célt nekünk nem kell külön kitalálni. Nekünk a talajt kell alá felszántani, a szívet egy kicsit képlékennyé, befogadóvá tenni, ráébreszteni egy gyereket arra, hogy milyen nagyra hivatott. Hogy őt az Úristen szereti, hogy ő értékes. A nevelés, a pedagógia tehát: alázatos, segítő szolgálata az emberi növekedésnek."[2]

[2016]

[1] Fehér Anikó: Muzsika a katedrán. LFZE 2011
[2] Fehér Anikó: Muzsika a katedrán. LFZE 2011

Sapszon Ferenc YouTuBE-n található felvéteLeiből

SZINKÓPA 2017. Karnagyváltóban Kodály: Norvég lányok (21:36)

A karnagyváltó résztvevői:

0:01 Sapszon Ferenc

4:18 Dr. Horváth Gábor

8:17 Hartyányi Judit

12:45 Kutnyánszky Csaba

17:28 Sapszon Ferenc

A közreműködő kórusok:

Szombathelyi Erkel Kórus (Király Katalin)

Kecskeméti Scherzo Vegyeskar (Závori Erika)

SZTE JGYPK Argenteus Kórus (Kovács Gábor)

Erkel Ferenc Vegyeskar, házigazda (Cseri Zsófia)

Special flash mob in Budapest, Zoltán Kodály Evening song / Kodály Zoltán: Esti dal flash mob (4:38)

Szólisták Kővári Eszter Sára, Petrik Dániel, Bedics Anna, Dinyés Anna, Fehér Virág, Kapi Zsuzsi, Németh Zsófia, Sütöri Ágnes

Kórusok: Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, Angyalkórus Gazdagrét, Kapisztrán Kórus, Szent Alberik Kórus, Mátyás-templom Kórusa, Jeunesses Kórus, PPKE ITK Kórus, Jubilate Leánykórus és még sokan mások….

Vezényel: Sapszon Ferenc

(Ars Sacra, 2013. szeptember)

JUBILATE | Kodály Zoltán - Könyörgés (2:03)

IUBILATE leánykar karácsonyi ünnepi koncertje Kalocsán (1:00:13)

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola leánykara, a IUBILATE leánykar, Sapszon Ferenc karnagy dirigálásában karácsonyi koncertet adott a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházunkban, 2020. december 15-én, Advent harmadik vasárnapján, a „gaudete” (öröm) vasárnapon. A koncerten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) felkészülése keretében, az egyházzenei áhitatban az alábbi művek szólaltak mg három zenei blokkban: Caccini: Ave Maria; J. C. Vodňanský: Rorando coeli; Asola: Deus canticum novum; Michael McGlynn: Mariam Matrem; Mendelssohn: Veni Domine; Kodály Z: Harmatozzatok; Karácsonyi pásztortánc; Oltáriszentség: Krekelberg: O salutaris hostia; Kárpáti Tünde: Tantum ergo; "Mária": Litánia a Szent Szűzhöz: Prizemann: Ave Maria; Kocsár: Salve Regina; Sapszon F.: Fatimai Ave Maria.

A Szentmisén elhangzott még Advent III. vasárnapjának gregorián tételei J. Rheinberger: A-dúr mise; Harmath Dénes: Gustate et videte (Ízleljétek és lássátok…); J. Rutter: The Lord bless you (Ároni áldás)