Magyar Kamarazenekar

 

„300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig”

Online ifjúsági ismeretterjesztő előadás

Koncertmester és művészeti vezető: Bánfalvi Béla Liszt Ferenc-díjas hegedűművész

Bánfalvi Béla

 

Műsorvezető: Zelinka Tamás

Szerkesztő-rendező: Kármán Nikola

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” I. rész (10:09)

10 önálló részben. A narrátori szöveg itt olvasható:

 

 

Kedves Zenebarátok!

 

Kezdődik a 300 év zenéje című koncertfilm a 2011-ben alakult Magyar Kamarazenekar közreműködésével.  A vonós zenekari művészekből álló zenekar alapítója és hangversenymestere Bánfalvi Béla Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának vezető beosztású oktatója, a Doktori Tanács tagja.

 

A zenés filmet a XVIII. századi szerzők műveivel kezdjük, mert ebben a században élt és alkotott a zenetörténet két kiválósága: Johann Sebastian Bach és Wolfgang Amadeus Mozart. 

 

Johann Sebastian Bach 1685-ben a németországi Eisenachban született egy olyan családban, amelynek tagjai az 1500 évektől híres muzsikusok voltak. Johann Sebastian zene tanítását édesapja kezdte meg, de mivel korán árvaságra jutott, ezt tízéves korától bátyja, Johann Christoph Bach orgonista folytatta Ohrdruf városkában.

 

Johann Sebastian még nem volt 15 éves, amikor Ohrdrufból Lüneburgba költözött, hogy a Szent Mihály-templomban énekeljen és zenéljen, s közben a templomhoz tartozó iskolában tanuljon. Már diákként megismerkedett az orgonával, zongorával, hegedűvel, lanttal, csellóval, közben pedig különféle munkákat vállalt, hogy minél előbb a maga lábára álljon.

 

18 évesen lépett először állásba: a weimari hercegi zenekar tagja lett, majd áttelepült Arnstadtba, ahol egy megürült orgonista-állást nyert el.

 

Johann Sebastian Bach 1723-tól haláláig Lipcsében élt, ahol a város főtemplomainak zeneigazgatójaként négy templom zenei életét irányította. De ő tanította a kórus gyermektagjait a hangszerekre, minden vasárnapra új kantátát írt, melyet nemcsak vezényelt és csembalón kísért, de a betanítást is ő végezte, s ezen kívül a kollégium egyik latin tanára is ő volt. Sajnos már nincs meg az az iskola, ahol Bach tanított, sem pedig a Zimmermann-kávéház, ahol minden valószínűség szerint a most felhangzó III. zenekari szvit gyönyörű lassú tétele, az Ária is elhangozhatott:

 

Bach mindig nagyon szerény ember volt. Amikor megkérdezték tőle, minek köszönheti magas művészi tudását, így felelt: „Szorgalmas voltam. Aki hasonlóan szorgalmas, épp annyira viheti!”

 

Most a németországi Lipcséből a XVIII. századi kis olasz városkába, Cremonába utazunk, amely a szorgalmas és tehetséges hegedűkészítő mestereiről volt híres.  Az egymáshoz nagyon közel lévő három hangszerkészítő műhely között sokáig nagyon békés volt a hangulat. Ez akkor szakadt meg, amikor az Amati cég vezetője azt táblát helyezte el a kirakatában, hogy „Itt készítik Itáliában a legjobb hegedűket.” Példáját követve Guarneri mester pedig egy olyan szövegű táblát tett a kirakatba, hogy „Itt készítik a világon a legjobb hegedűket”. A harmadik mester, Stadivari sem akart hírverés nélkül maradni, így ő is kitette egy táblát:Az utcában itt készítik a legjobb hegedűket.”

 

A Cremonában 300 évvel ezelőtt készült vonós hangszerek – hegedűk, mélyhegedűk, csellók és nagybőgők nemcsak tökéletesen működnek, de a hangszerkészítők ma is a cremonai mesterek által megalkotott tervek szerint készítik az új hangszereket.

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” II. rész (13:35)

 

„Komponálni egyetlen örömöm és szenvedélyem.” Ezt már Wolfgang Amadeus Mozart írta 21 éves korában, 1777-ben. Az ő neve is fogalom! Ki többet, ki kevesebbet, de mindenki tud valamit róla. Osztrák csodagyerek, bécsi klasszikus zeneszerző, híres zongoraművész, a Török induló, a Kis éji zene és a Varászfuvola szerzője.  Wolfgang Amadeus muzsikus apja korán felfigyelt fia tehetségére, ezért már négyévesen játékosan megkezdte zenei oktatását. Meglepődve tapasztalta, hogy a fia a zongoradarabokat milyen könnyedséggel tanulta meg. 5 éves korból származnak első ismert kompozíciói. 6 éve korában pedig egyedül tanult meg hegedülni, és ezen a hangszeren is virtuóz szintet ért el.  Később orgonán is kitűnően játszott.  

 

A szülők ezt megismerve úgy döntöttek, hogy ország-világ előtt bemutatják Wolfgang és nővérének, Nannerlnek művészetét.  Ezzel megkezdődött a mindössze 5 éves Wolfgang és a 11 éves Nannerl, valamint a szülők több évig tartó, hosszú, fárasztó, de nagy sikereket hozó európai hangversenykörútja. Bécsben Mária Terézia császárnő fogadta a kis művészeket, Münchenben a választófejedelem előtt mutatkoztak be, de szívélyes fogadtatásban volt részük a versailles-i királyi udvarban éppen úgy, mint az angol királyi családnál. Az első hangversenykörút kisebb megszakításokkal hét évig tartott.  Egy kis pihenő után Itália, az akkori zenei élet központja következett.  Ez is valóságos diadalút volt.

 

A divertimento olasz zenei szó, magyarul azt jelenti, hogy szórakozás. Mozart 21 divertimentót komponált jómódú polgárok megrendelésére, családi ünnepségekre, esküvőkre, név- és születésnapokra, vagy hivatali méltóságok beiktatására. Most Mozart 18 éves korában, vonósokra írt F-dúr divertimentójának az I. tétele következik:

 

A XVIII. század emberét a zenén kívül nagyon sok más dolog is érdekelte. Míg napjainkban főleg az okos telefonok és okos órák vagy az elektromos gépkocsik hozzák lázba az embereket, Mozart korában ugyanezt az izgalmat váltotta ki az akkori időkben nagy újdonságnak számító távcső és a mikroszkóp vagy a porcelán és az óra.

 

Nem tudjuk, hogy Michael Haydnnak  hány zsebórája volt, de azt tudjuk, hogy édesapja, Mathias Haydn szeretett hárfázni és fiait énekelni is megtanította. Michael 8 évesen lett a bécsi Szent István Bazilika fiúkórusának tagja éppen úgy, mint korábban bátyja, Joseph Haydn.

 

Michael testvéréhez hasonlóan sikeres pályát futott be. Először a nagyváradi püspökségen volt karnagy, majd 1781-ben átvette a salzburgi dóm zenei irányítását, amely egykori tanítványa, Mozart távozása miatt üresedett meg. 

 

Egyszer a salzburgi érsek Michael Haydntól hegedű-brácsa duetteket rendelt. Michael Haydn azonban súlyos beteg lett és nem tudta befejezni a műveket, az érsek pedig azzal fenyegetőzött, hogy nem fizeti ki a járandóságát, ha nem teljesül a kérése. Amikor egykori tanítványa, Mozart erről értesült, nyomban a segítségére sietett és Haydn helyett hamarosan elkészítette a duetteket, melyeket természeten Michael Haydn nevében adtak át az érseknek.

 

Most azonban egy valódi Michael Haydn mű, egy vonósötös zárótétele következik.

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” III. rész (3:37)

 

A 12 éves Liszt Ferenc mielőtt 1823-ban Németországon át Párizs felé indult volna hangversenykörutakra, szülőföldjétől ekképpen búcsúzott pesti koncertjének plakátján: „Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint hogy neveltetésem és tanulmányaim első gyümölcseit legbensőbb hálám és ragaszkodásom áldozataként hazámnak ajánlhatom fel.” 

 

15 évvel később, a 27 éves Liszt Ferenc éppen Velencében volt, amikor egy újsághírből értesült az 1838-as súlyos pesti árvízről. Erről egy hosszabb levélben így számolt be az egyik barátjának: „Ó én távoli, vad hazám! Ismeretlen barátaim! Óriási családom. Fájdalmas kiáltásod visszahívott hozzád! Egész bensőmet felkavarta a részvét…” És amikor egy évvel később Magyarországra érkezett, hogy 8 hangversenyt adjon, leírhatatlan lelkesedés fogadta. Vörösmarty Mihály, Szózatunk szerzője Liszt Ferenchez c. ódájában ekképpen üdvözölte:

 

Hírhedett zenésze a világnak,

Bárhová juss, mindig hű rokon!

Van-e hangod a beteg hazának

A velőket rázó húrokon?

Van-e hangod, szív háborgatója,

Van-e hangod, bánat altatója?

 

1840 februárjában Liszt Ferenc Sopronban koncertezett. Pertőfi Sándor is ott tartózkodott – mint közkatona. Nehezen összekuporgatott pénzén vásárolta meg a belépőjegyet a híres zongoraművész koncertjére. Barátai civil ruhát kölcsönöztek neki, hogy elmehessen a programra.  Mivel azonban, mint katona nem kért kimaradási engedélyt és ráadásul civilruhában jelent meg a koncerten, fogságra ítélték. Később Liszt Ferenc egy zongoradarabot írt Petőfi Sándorról a Magyar Történelmi Arcképek c. sorozatban éppen úgy, mint Vörösmarty Mihályról.

 

Most Liszt Ferenc egy másik, de nagyon híres sorozatából, az eredetileg zongorára írt 19 magyar rapszódiájából következik a II. darab zenekari átirata. Rapszódiáival Liszt Ferenc zongoraművészként Európa-szerte mindig elsöprő sikert aratott és egyúttal fölkeltette az érdeklődést magyar zene iránt.  A magyar rapszódiákban a magyar szó a dallamiok eredetére utal, míg rapszódia szó a művek sűrű és váratlan hangulatváltásaira. A most felhangzó II. magyar rapszódiában a vonósok mellett kiemelt szerepet kap a cimbalom.

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” IV. rész (12:38)

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” V. rész (4:50)

 

A XIX. században a magyar zenét a külföldi komponisták közül Johannes Brahms német zeneszerző ismerte a legjobban. Erre Reményi Ede hegedűművész hívta fel Brahms figyelmét, aki Reményi Ede sokat mesélt Brahmsnak szülőhazájáról, a szabadságharc hősi történeteiről, melyben, mint Görgey Artút tábornok tábori hegedűse Ő maga is részt is vett. Ő ismertette meg Brahms-ot csárdással és a verbunkossal, mely élmények tovább mélyültek Brahms magyarországi hangversenyútjain.  Brahmsnak a magyar zenéhez való vonzalmát bizonyítja az is, hogy sok magyar kottát őriz fennmaradt hagyatéka. Ezek döntő többsége magyar nóta, csárdás és verbunkos, amelyek a „Magyar táncok” című sorozatának az ihletői voltak.

 

Brahms 21 magyar táncot írt zongorára, melyek számos átíratban terjedtek el világszerte. Ezek mindegyike ismert magyar dalok- és csárdások átdolgozásai, de van köztük magyar népdal is. 

 

Hallgatva ezeket a táncokat elmondhatjuk: Brahms szinte anyanyelvi fokon szólt a magyar zene nyelvén. Talán maga a szerző sem gondolta, hogy később ezek lesznek legtöbbet játszott darabjai. A most felhangzó V. magyar tánc nyitó és záró szakaszában Kéler Béla: Emlék csárdása volt az ihletadó, míg a mű közepén az „Uccu bizom, megérett a káka” kezdetű magyar népdal.        

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VI. rész (10:30)

 

Johannes Brahms nagyra értékelte ifj. Johann Strauss osztrák zeneszerző szerzeményeit. A Johann Strauss-házban tett egyik látogatása alkalmából Strauss felesége azt kérte, hogy Brahms írjon néhány a család emlékkönyvébe. Az anekdota szerint Brahms húzott öt vonalat, amelyre aztán felvázolta Strauss Kék Duna keringőjének első ütemeit, majd alákanyarította a nevét ekképpen: „Sajnos, a zene nem az enyém.” 

 

Ifj. Johann Strauss 19 éves volt, amikor édesapja példájára egy 15 fős zenekart szervezett és leszerződött Dommayer-féle kerthelyiségbe! A bemutató óriási sikert hozott. „Jó éjszakát, Strauss papa! Jó reggelt, Strauss fiú – írta az egyik bécsi lap.  Apja halála után egyesítette a két zenekart, és a feladatok megosztása céljából pedig társkarmesterént maga mellé vette két öccsét, Josefet és Eduárdot. Így már el tudták látni az egyre növekvő feladatokat: a nagy koncertkörutakat és a bécsi udvari bálokon való rendszeresen közreműködést.

 

Ifj. Johan Strauss műjegyzéke közel 500 kompozíciót tartalmaz: keringőket, polkákat, indulókat, és benne 16 operett is. A legnépszerűbb keringői közé tartozik a már említett „Kék Dunán" kívül a „Mesék a bécsi erdőből" és a most felhangzó „Tavaszi hangok”:

 

A keringő ľ-es ütemű, osztrák eredetű tánc, a ländler utódja. E bájos tánczenét hallgatva szinte el sem tudjuk képzelni, hogy a keringőnek kezdetben milyen sok ellensége volt. „Ez a táncszörnyeteg híján van minden bájnak, finomságnak és illedelemnek” – harsogta egykor egy angol újságíró.  Hasonlóan fogadták hazánkban is a keringőt. Mátyássy József költő szerint „a serkocsmákban nevelkedett pajkos neme a táncnak, vagyis inkább mesterséges megőrülés, amely által az okosnak látszó ember magából kerengő-állatot tészen.  Sokaknak agyvelő zavarodást, száraz betegséget, sőt hirtelen halált is okoz a példák szerint, azért is minden józan és fejeknek hasznát venni akaró emberek előtt utálatos. Mégis ezt a tökéletlenséget pénzért tanulják, holott az embernek ingyen is elmehetne azt esze!” A keringő hódítását azonban nem lehetett megállítani. „Mindörökké éljen Strauss, a keringőkirály!” –  hirdették a bécsiek.

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VII. rész (8:04)

 

Csajkovszkij orosz zeneszerző a legjobban Mozart zenéjét szerette: „Mozartnak köszönhetem, hogy életemet végül is a zenének szenteltem” - írta később a naplójában.  Huszonhárom éves volt, amikor beiratkozott a szentpétervári konzervatóriumba, és Igazságügyi Minisztériumi beosztását pedig otthagyta. Olyan tehetséges és szorgalmas volt, hogy három évi felsőfokú tanulás után összhangzattan tanárnak meghívták a moszkvai konzervatóriumba.

 

Csajkovszkij a zeneszerzés mellett sokat utazott. Hosszabb időszakot töltött Párizsban, de nagyon kedvelte az olaszországi Firenzét is, ahol több alkalommal járt. 1890 júniusában itt készült Firenzei emlék c. műve: 

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” VIII. rész (7:41)

 

A XX. század legsikeresebb olasz zeneszerzője Giacomo Puccini egy öt generációra visszatekintő tekintélyes muzsikuscsaládba született. „A Mindenható Isten megérintett kisujjával, és így szólt hozzám: »Írj a színpadnak! Jól jegyezd meg: csakis a színpadnak!« És én engedelmeskedtem a legfőbb parancsnak.”

 

Puccini tényleg megfogadva az előbb idézett intelmet, és leginkább operákat alkotott. Most azonban mégsem egyik operáját, hanem a „Krizantémok” című fiatalkori művét mutatjuk meg.  A krizantémok az ősz utolsó virágai, melyek gyakran díszítik a temetőket a Halottak és Mindenszentek napján.  Puccini éppen ezért választotta ezt a virágot művének címéül, mert a Krizantémok gyászdarab, az 1890. január 18-án 45 éves korában elhunyt Amedeo herceg emlékére. Puccini egyik legszebb hangszeres zenéjét Pernye András zenetörténész így ajánlja figyelmünkbe: „…a művet bevonja az emlékezés fátyla, valamiféle könnyes szín és búcsú…”.

 

Puccinit nagyon szerette az autókat és autó-kiállításokat (a századfordulón Lucca környékén csak neki volt kocsija), a motorcsónakokat, s mindkét járművel imádott száguldozni. Elbűvölte a modern technika: kertjébe esőztető berendezést szereltetett, hogy a mesterséges eső alatt esernyővel sétálgathasson, áriáit olyan hosszúra komponálta, hogy éppen ráférjenek az akkor használt hanglemezekre, s az első olasz rádióamatőrök egyike is volt. Élvezte tehát a XX. század adta technikai lehetőségeknek.

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” IX. rész (14:44)

 

A Magyar Kamarazenekar műsora most elérkezett a XX. századhoz, amely elsősorban az autó, a repülés, a rádió és tv, az atomenergia, a tranzisztor és a számítógép területén ért el nagy eredményeket. A zenében is sokszínű XX. századot két magyar mester, Weiner Leó és Bartók Béla képviseli.

 

Weiner Leó 1896-ban 11 éves volt, amikor szülei elvitték a Pesti Vigadó egyik zongorakoncertjére.  Ez olyan mélyen megérintette, hogy elhatározta, hivatásos zeneművész lesz és jelentkezik Zeneakadémiára. Erről később így nyilatkozott: „Eszembe sem jutott, hogy zeneszerző lehetek én is. Csak azért akartam bekerülni az Akadémiára, hogy a komoly tanulmány lehetővé tegye a klasszikusok remekműveibe való mélyebb betekintést…”. Pályakezdése történetileg egybeesett Kodály Zoltán és Bartók Béla munkásságával, ugyanis Weiner Leó csupán három, illetve négy évvel volt fiatalabb náluk. 23 éves volt, amikor a budapesti Zeneakadémia tanára lett. Ötvenéves zeneakadémiai tanársága alatt, mint kamarazene tanár vált legendássá.      

 

Az „I. Divertimento” életművének egyik legsikeresebb darabja, amely címében a XVIII. századot – emlékezzünk csak a másodikként elhangzott Mozart Divertimento tételre, – zenéje pedig a XIX. századot idézi. A mű öt tétele eredeti magyar népi tánczene, melyeket Weiner Leó a Néprajzi Múzeum gyűjteményében ismert meg.

 

Az első tétel címe: Jó alapos csárdás, a másodiké pedig Rókatánc, amely az állatmozdulatokat utánzó táncról kapta a nevét.

 

A harmadik tétel címe: Marosszéki keringős, amely hangokba öltöztetett költészet.

 

A negyedik a Verbunkos, amely arról a toborzásra jelentkező fiatalemberről szól, aki menne is, meg nem is katonának.

 

A Csűrdöngölő harsány hangon rekeszti be ezt a pompás zeneművet.

 

A csűr terménytárolásra készült épület, amelynek padlóját az építéskor döngöléssel tették szilárddá.  Ez úgy történt, hogy a fiatalok erre az alkalomra egy táncmulatságot rendeztek a csűrben és nótaszóra lassú, ütemes tapsolással a helyiség minden részét alaposan végig járták, táncolták, azaz döngölték.  Az Erdély szerte elterjedt, erőteljes férfitánc innen kapta a nevét. A csűrdöngölő tehát végeredményben egy „munkatánc”. 

 

Magyar Kamarazenekar – „300 év hangokban - A komolyzene története Bachtól Bartókig” X. rész (9:29)

 

1892. május 1-én egy jótékony célú hangversenyt rendeztek Nagyszöllősön, és ezen a 11 éves Bartók Béla Beethoven egyik szonátájának részletét és saját szerzeményét, A Duna folyását játszotta. A gyermek Bartók ebben a művében a Duna útját követi a Fekete erdőtől a Fekete tengerik, amely csak akkor lesz vidám, amikor a folyó Magyarországra ér, majd ismét szomorú lesz, amint a Fekete tenger irányába, a déli határunknál távozik. 

 

1903-ban, az akkor 22 éves Bartók Béla kitűnő eredménnyel fejezte be zeneakadémiai tanulmányait. Zongoratanára Thomán István, Liszt Ferenc egykori tanítványa volt.  Zeneakadémiai diplomakoncertjén Liszt Ferenc: Spanyol rapszódiáját játszotta – ahogy ő emlékezett: „fényes sikerem volt.”

 

Egy évvel később, 1904 nyarán, a nyugodt komponálás érdekében az erdélyi Gerlice-pusztára utazott és ott egy Erdélyből származó parasztlány dala ráébresztette a népdalok szépségére.

 

Bartók Béla 1908-ban jegyzett le a magyaron és a szlovákon kívül román népi dallamot. A román parasztzene szépsége és változatossága annyira megérintette, hogy elhatározta, megtanul románul, aztán nekivág s mind szélesebb körben bejárja fonográfjával Erdély román lakta területeit. Nyelvkönyvekből tanult és egy év alatt annyira vitte, hogy szóban-írásban meg tudta értetni magát. „Életem céljának tekintem, hogy folytassam és befejezzem a román népzene tanulmányozását, legalább Erdélyben…” írta Bartók egyik levelében az I. világháború elején. Bartóknak végül is a magyar mellett legtekintélyesebb gyűjtése a román lett: 3400 dallamot jegyzett fel, éneket és hangszeres melódiát vegyesen. Ezeket hatalmas összefoglaló műben rendezte. Az 1115 román hangszeres dallama között van az a hét, amelyet Magyarországi román népi táncok címmel fűzött egybe eredetileg zongorára, 1915-ben. A zenekari átirat 1917-ben készült.  Ez a hét dallam az akkor még Magyarországhoz tartozó Erdély hat különböző tájáról származik.

 

Kroó György Bartók-kalauzában így jellemzi ezeket a rövid, különböző hangulatú táncokat: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.”