Főhajtás a magyar dalok előtt

Csodálatos műfaj a dal. Jelen estben a Lied, az énekhangra és zongorára megzenésített vers, amely a korai romantikától hirdeti: minden nemzet anyanyelve alkalmas arra, hogy fontos szerepet kapjon a vokális zenében.

Schubert, Schumann, Brahms, Wolf és Mahler, Dvořák, Csajkovszkij, Rachmaninov, Liszt, Debussy és sorolhatnám tovább. Komponisták, akik nemcsak zenéjükkel, de anyanyelvük zenébe emelésével erősítették meg hazájuk pozícióját az egyetemes zenetörténetben.

Nagyon nagy öröm mindannyiunk számára, hogy a magyar muzsikusok is megtalálták útjukat a mi különleges, egyedi, a környező kultúráktól eltérő, szépséges anyanyelvünkhöz. Nemcsak az Erkel nevével fémjelzett nemzeti operáinkban, de a magyar költők sorainak dalba foglalásával is. Bartók és Kodály virtuózan kezelték az általuk feltárt népdalörökséget kórusművekben és dalokban feldolgozva. Ugyanakkor rátaláltak a szebbnél szebb magyar költeményekre is, amelyek sorra jelentek meg énekkari vagy zongorakíséretes dalletétekben.

A 2022. szeptember 11-i Magyar dal napja hangverseny arról tanúskodik, hogy – jóllehet nem túl sűrűn találunk rájuk a hangversenyrepertoárban –, de a klasszikusként megismert, azóta klasszikussá vált és majd klasszikussá váró költemények bizony foglalkoztatják és megihletik zeneszerzőinket, köztük a legújabb generációk képviselőit is.

Kovács Zoltán–Dsida Jenő: Ősz

Balassa Sándor–WassAlbert: Darvak, Meghalt a patak

Kocsár Miklós–Radnóti Miklós: Két karodban

Kocsár Miklós–Szécsi Margit: Tavaszi dal

Nógrádi Péter–Gárdonyi Géza: Mikor itt vagy – ősbemutató

Nógrádi Péter–Iancu Laura: Ráolvasás, Angyal (az Érintések dalciklusból)

Orbán György–Weöres Sándor: Bolero

Orbán György–József Attila: A cselédlány könnye

Dubrovay László–Weöres Sándor: Cigány

Dubrovay László: A zöld erdő alján, Cica-mica feleségem (cigány népköltés)

Tóth Péter–Kiss Judit Ágnes: Hogyha a szerelem elkerül, Valse nostalgique, Egy hatalmasról

Vajda János–Szőcs Géza: Virradat a víz alatt, A holnapi nap, Éjszakai látogató

Nagy Márta zongoraművész az MMA-tól nyert ösztöndíja révén elhivatottan gyűjtött össze több, mint 2500, a 20. században keletkezett magyar dalt; magyar zeneszerzők magyar versekre írt darabjait és a járvány után újra megrendezett Magyar dal napjára egy remek ízléssel összeállított programmal, benne már 21. századi művekkel is lépett a közönség elé. A sok darabon átívelő tematikát az évszakok inspirálják, és ehhez a vezérfonalhoz csatlakoztak az egyéb tartalmú versek. Bámulatosan követték egymást a különböző karakterű, hangulatú dalok, nem túlzás egyfajta zenei színpompáról írni a hangverseny kapcsán.

Iancu Laura és Kiss Judit Ágnes, Nógrádi Péter és Tóth Péter dalainak költői

(Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Wiedemann Bernadett, Tatai Nóra és Papp Viktor énekelte a műveket és Nagy Márta ült a zongora mellett. Ilyen szinten az természetesen nem kérdés, hogy a művésznő kiváló hangszeres technikával rendelkezik. A kérdés az lehet – esetleg –, hogy milyen zenei megoldásokkal teszi hitelessé, élvezhetővé ezeket a darabokat. A nagyszerűen felkészült, szép hangú és tehetséges énekművészek és Nagy Márta igazi, a szó klasszikus értelmében véve kamarapartnerek voltak, amely arról is tanúskodik, hogy nagyon sokat dolgoztak közösen is a felkészülési időszakban.

A koncertet gördülékenyen moderálta az est háziasszonya, Becze Szilvia, aki pont annyit beszélt és pont azt mondta, ami és amennyi a legjobban segítette a közönségnek a tájékozódást.

Talán nem is lenne hiteles egy ilyen beszámoló anélkül, hogy ne szerepelne benne az, amin bizony még lehetne javítani a következő alkalomig.

Nincs idő arra, hogy minden vers megszólaljon prózában is a zenemű elhangzása előtt. Különösen, ha amúgy a szöveget igazán jól láthatóan ki is vetítik. Randomra kiválasztani valamennyit pedig értelme nincs (miután úgyis olvashatóvá teszik).

A szavalatokra Benkő Péter színművészt kérték fel a rendezők, aki feltehetően rossz fényviszonyok között állt a színpadon és néhány költeményt a kelleténél kevésbé tanulmányozott a fellépés előtt.

Amin még javítani lehetne, az a program írásbeli kommunikációja. A kézbe kapott nyomtatott műsor nem volt elég egyértelmű, a nem elszavalt, hanem kivetített versek szövegébe jó néhány helyesírási hiba csúszott.

Mindent összevéve – és minden fellengzősség nélkül azonban – az est valóban feledhetetlen élmény volt irodalmi és zenei szempontból egyaránt.

Tóth Anna

zenetörténész